Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-03 / 128. szám

NÉPÚJSÁG 1979. június 3., vasárnap o Egészség — higiénia Mérges gombákrél A gombamérgezés minden évben sok megbetegedést, sőt halálesetet okoz. Mindez el­kerülhető lenne, ha az em­berek rendelkeznének az alapvető gombaismereti tud­nivalókkal. Főleg a gyilkos galóca felismerése fontos, mert nálunk a súlyos, vagy halálos mérgezések többségét ez a gombafajta okozza. Helytelen lenne az olyan álláspont, hogy a mérges­gombák előfordulása miatt „ne együnk gombát”. A gom­ba értékes fehérjetápanyag, és könnyen összegyűjthető. A jó, tehát ehető gombáik meny- nyisége százszor annyi, mint a mérgezőké, és egymástól való megkülönböztetésük könnyen megtanulható. Ezen alapszik törvényes árusításuk ellenőrzése is, amely hazánk­ban mintaszerűen szervezett. •— A piacon árusított gom­ba, ha mellette ott van az átvizsgálást tanúsító ellenőr­ző jegy, nyugodtan vásárol­ható és fogyasztható. Ez még inkább áll a termesztett gom­bákra, amelyek sohasem mér­gezőéit. Nem igaz, hogy a mérges gomba húsa megkékül, főze­te ezüsttárgyat, vagy a pet­rezselymet megfeketíti, és hogy a méreganyag leforrá- zással és a forróvíz elöntésé­vel fogyasztható. E tévhitek már sok halálos áldozatot kö­veteltek. Mindenkinek tudnia kell, hogy méreganyagot csak egyes gombák tartalmaznak, és ezek a mérgesgombák fa­jonként, egyenként felismer­hetők. Tévhit az is, hogy a piros fehérpettyes gomba a leg­mérgezőbb. E téves hiedelem mesékből, szakszerűtlen ki­adványokból származik. Szükséges, hogy már a gyer­mek is tudja: a gyilkos ga­lócán piros szín nincs, ha­nem kalapja felül zöld, sár­gás-zöld, barnás-zöld, esetleg fehér színű, és az összes töb­bi része fehér. További három fontos is­mertetőjegy: a kalap alján levő lemezek fehér színűek, a tönk alján bocskor van, és a tönk felső részén feltűnő gallér látható. Akik ezeket a jeleket felismerik, a gyilkos galócát más gombával nem tévesztik össze. Nehézséget okozhat a bocskor hiánya. Gondatlan leszakítás esetén ugyanis a gomba töve a bocs- korral a talajban maradhat. Ezért, aki a gombát nem is­meri, a fehérlemezű, galléros gombákat ne szedje le. Tud­ni kell azt is, hogy a még apró, „fiatal” galóca tojás alakú fehér burokban bújik ki a földből. Aki nem isme­ri a gombákat, ne szedje le a kicsiny fehér gombákat se. A gyilkos galóca kizárólag erdei fák alatt — leggyak­rabban tölgyek alatt —, de más lombos fák alatt, elvét­ve fenyők közelében — nő, mert a talajban levő micé- lium hálózata a fák gyökér­zetével van élettani kapcso­latban. Máshol tehát nem fordulhat elő. A gyilkos galóca méreg­anyaga nagyhatású sejtmé­reg. Egyetlen gombapéldány elég ahhoz, hogy egy ember halálát okozza. A méreg- anyag a gombában termelő­dik, tehát, amelyik nem ter­mel méreganyagot, az nem is válhat „kívülről” mérgezővé. A gyilkos galóca elfogyasztá­sa után a mérgezés tünetei 6 óránál hamarabb nem je-, lentkeznek, sőt gyakran 20—i 30 óra elteltével lépnek fel. Ilyenkor az emberek sokszor már nem is gondolnak arra, hogy rosszullétük az előző nap fogyasztott gombától eredhet. Más mérges gombák mérgezési tünetei viszont mindig egy-két óra múlva (feltétlenül hat órán belül) bekövetkeznek. Ezért, ha a mérgezési tünetek hat órán túl jelentkeznek, a mérgezet­tet a legsürgősebben kórház­ba kell szállítani, azokkal együtt, akik ettek a gombá­ból, még akkor is, ha az adott pillanatban tünetmen­tesek. Ilyen esetben felesle­ges, sőt káros minden egyéb, főleg nem szakszerű segély- nyújtás. A gombák magas fehérje- tartalmuk miatt éppúgy rom­landók, mint a hús- és tej­termékek, ezért gombás éte­leket senki se tároljon, még másnapig sem. A megrom­lott gombás étel okozta rosz- szullét azonban nem gomba­mérgezés, jelentősége, súlyos­sága nem nagyobb, mint más ételmérgezésé. Lakás — otthon Barkácsoljunk fregolit Aki ügyes, és szeret bar­kácsolni, sajátkezűleg is el­készítheti a fregolit. Legalkalmasabb hozzá az 1x2 hüvelykes fenyőléc. Mé­reteit természetesen a helyi­ség (fürdőszoba, konyha) nagyságához alkalmazva kell leszabni. A gerinclécet álta­lában 200 cm hosszúra ve­hetjük, s ennek végeire, be­csapolva és merevítő köté­sekkel rögzítve kerülnek a 80—100 cm hosszú huzaltar­Maigret receptjei Ne gondolják, hogy olyan fogásokról van szó, melyek segítségével a híres Maigret felügyelő elfogja a bűnöző­ket. Nem, valóban a konyhá­ról van szó — levesek, már­tások és húsfélék elkészítésé­ről. Georges Simenon regé­nyeiben általában Maigret fe­lesége, Louise elmélkedik az ételekről. De ahhoz hasonló­an, ahogy Flaubert azt mond­ta Mme Bovaryról: „Emma, én vagyok”, — Simenon js teljes joggal kiálthatna fel: „Louise én vagyok”. A fran­cia ételek számos receptjét, melyeknek szerzőiéként a re­gényekben Maigret felügyelő feleségét mutatja be, való­jában maga az író próbálta ki és készítette el. „A konyha művészete az én kedvenc hivatásom” — szereti ismételgetni Simenon. Nemrég Párizs könyvüzletei­ben és könyvesbódéiban sza­kácskönyv jelent meg „Mme Maigret 127 receptje” cím­mel. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a detektív nevét vi­selő szakácskönyv sikert ara­tott a közönség körében. Az író szeret főzni, de enni ke­vésbé és igen gyakran meg­elégszik azzal, hogy nézze, mint élvezik vendégei sza­kácsművészetének legújabb alkotását. tó lécek, amelyek között 8— 10 szál 2 mm-es alumínium vagy horganyzott huzalt — még jobb, ha műanyag-be­vonatú huzalt — feszítünk ki. (A. ábra) A huzaltartó lécekre a ge­rinctől egyenlő távolságban rögzíthetjük a kantár két végét egyszerűen (B. ábra), vagy fémből készített ken­gyelekre (C. ábra). A kantár közepére — egyensúlyra vi­gyázva — készített hurokba kötjük a húzókötél végét, amihez legcélszerűbb a vas­tagabb ruhaszárító nylonkö­tél. A kötelet ne csomózzuk, hanem vékony zsineggel szo- .rosan összekötve készítsük a rögzítéseket, s a kampóra akasztó rögzítésül bőr- vagy rongydarabkát is csavarjunk a kötélre, hogy a vas ne kop­tassa el. (D. ábra) A szerkezet felhúzásához egy egyes és egy kettes „fre- goli csigakerék” szükséges. Ennek tüskés beütő szárát kell a mennyezet falába, vagy ha a körülmények lehetővé teszik, az oldalfalba beverni (előfúrással, ékeléssel, hogy tartson) (E. ábra). A farészeket ökkerfesték- kel színezett lenolaj kenőé­vel ajánlatos beereszteni, így kevésbé van kitéve a víz, a gőz ártalmainak. BK, Gyerekeknek Fészekrakók Ránkszakadt a forró nyár. Álmosan kókadoztak a cse­resznyefák, a virágágyások szélén a kikeleti hírnök, a primula levelei úgy elterül­tek a földön, mintha minden élet elszállt volna belőlük. De még éjszaka is olyan volt a forróság, hogy ez a hirtelen jött májusi kánikula ugyan­csak megviselt állatot, nö­vényt, embert egyaránt. Es­ténként, ha jól meglocsoltuk a kertet, a gyepes udvart, meg netán agy picinyke szel­lő is kerekedett, akkor elvi­selhetőbb lett a levegő is. No, de minek is mondom el mindezt, mikor a nyár nagy eseménye leginkább a fészekrakó fecskék csivitelé- se volt, meg hát azért, ami igaz, az igaz, az esővárás A fecskemadarak esténként azért éktelenül tudtak han­goskodni, amikor ráteleped­tek az udvar hátsó részében levő villanyvezetékre. Lár­másak voltak, de nem úgy ám, mint a verebek, amelyek úgy veszekednek, mint a pi­aci kofák, hanem dallamos, szépen csattogó csivitelésük- kel megtöltöttek mindent, el­bűvölték, aki hallgatta, ör­vendeztünk is nekik nagyon. Az igazat megvallva már kora tavasszal vártuk na­gyon a kis fecskemadarakat. Április elején ugyancsak les­tük, hogy visszatérnek-e a tavalyi fészeklakók. Már vagy három éve tartott ez a fecskeláz minálunk. Az idén azonban még jobban vártuk őket, mert Ancsa még csak most ismerkedett e fészekra­kó madárkákkal. Szóval há­rom tulipánnyílás telt el az­óta, hogy teljesen váratlanul megjelentek a házunknál és fészket kezdtek rakni. Előbb az eresz alá telepedtek, pontosabban ott fogtak hoz­zá a fészek összerakásához. Aztán mintha meggondolták volna magukat, abba is hagy­ták. — Elmennek tőlünk a fecs­kék ... — mondogattuk szo­morúan. Aztán bele is nyugodtunk. De váratlanul az egyik estén látjuk, hogy a fecskepár rá­telepedik a villanyvezetékre és beszélni kezdenek. Ponto­san úgy tűnt, mintha ma­gukról mesélnének, útjukról, a tengerekről, viharokról, a messzi napos Afrikáról, és kérik, hogy fogadjuk be őket. Persze, hogy befogadtuk a madárkákat, s boldogok vol­tunk, hogy a mi házunk is fecskés ház lett. Hátul, a kamra eresze alatt volt a fészkük, az őszi indulásig dalosaink lettek, s részesei mindennapjainknak. Meg is szoktuk úgy egymást, hogy a fészeknél még azt is megen­gedték, hogy bekukkantsunk, mintha csak büszkélkedni akarnának a kis fiókákkal. Azóta aztán minden tavasz- szal izgalommal várjuk a ta­lálkozást. Ezen a tavaszon sem kés­tek. De a hőség, úgy tűnt, őket is megviselte, s hogy kiszáradt minden, bizony vi­zet alig-álig találtak. Nosza, segítettünk rajtuk. Néhány veder vízzel kis tocsogót te­remtettünk, meg vizet is ön­töttünk egy tálkába, ahova gyors suhanásokkal igyekez­tek. Egyik este, amikor mind­nyájan az udvaron voltunk, megtörtént az ismerkedés is. Ancsa a vezetéken üldögélő madárra mutatva ránkkérde­zett: „A mi?” Mondtuk, hogy fecske, s el is határoztuk a fészek megtekintését, gondol­ván, hogy a csivitelő népség nem feledkezett meg régi ba­rátságunkról. Lassan men­tünk, nem akarván riadal­mat kelteni. De így is az egyik, amelyik talán őrkö­dött, ide-oda kezdett röpköd­ni, mintha csak el akarna riasztani bennünket. Társa a fészken nyugtalankodni kez­dett, így aztán nem is men­tünk közelebb, nem akartuk elijeszteni végképp őket. Másnap aztán folytatódott az ismerettség, s lassan-las- san a bizalom megint a régi volt. Engedték, hogy megcso­dáljuk pihés fekete-fehér ru­háját. A fehér mellénykén az egyiknek picinyke piros is vegyült, éppen olyan volt, mintha kitüntetést kapott volna. Mi aztán ebben is maradtunk, ez volt a hűség­érem, amiért annyi éve visz- szatérnek hozzánk. Ahogy teltek a napok, úgy gazdago­dott a fecskepár és a mi kapcsolatunk is. Egyre in­kább közelükbe kerülhet­tünk, s ilyenkor már csak csendesen csicseregtek, mint akik csak éppen köszöntené­nek. Később aztán mást is meg­tudtunk. öt picinyke tojás volt a fészekben, örültünk mi, s a fecskemadárkák örö­münket, mintha csak meg­érezték volna. Most már csak azt várjuk, mikor lesz­nek• többen a fészekrakók. Ügy tűnik, most már itt örökre megtelepednek. Fülöp Béla HUMOR — Uram, ön bizonyosan igen szűk lakásban lakik ... — Miből gondolja? — A kutyája felülről lefe­lé csóválja a farkát, és nem balról jobbra. *'* * Szokatlan válasz egy kér­dőíven. Kérdés: Családi állapota? Válasz: Kibírhatatlan! * * * — Doktor úr, segítsen raj­tam! — Mi a baj, ember? — Valami baj van a látá­sommal. — Mióta? — Mióta megnősültem. — És hogyan vette észre? — Azóta nem láttam egy dinárt sem. * * * Egy igen kövér asszony megkérdi egy járókelőtől: — Mennyi idő alatt jutok el a következő faluba? Az ember végigméri az asszonyt tetőtől talpig, az­tán válaszol: — Ha megy, körülbelül húsz perc, de ha gurul, azt hiszem tíz perc alatt odaér. * * * Ha egy asszony nem ön­álló ... — Az idén a tengerparton nyaraltunk — dicsekszik An­na a barátnőjének. — Csodás lehetett! Talán Splitben voltatok? — Nem tudom. — Nem tudod? — Nem, mert ha együtt utazunk, mindig a férjem veszi meg a vonatjegyeket. * * * Egy fiatalember meg egy fiatal lány együtt mennek a képkiállításra. Megállnak egy női akt előtt: — Ez te vagy! — csodálko­zik el a fiú. — Igen. — Hogyan állhattál oda egy festő elé meztelenül? — Hidd el drágám, nem álltam oda. Emlékezetből festett le. — Kérem a jegyeket! — A gyerekekért is fizetni kell? — kérdi az egyik asz- szony. — öt alatt nem! — Akkor jó, mert nekem négy van! * * * Egy gyermek az alábbi le­velet küldte szüleinek a nya­ralóból: „Drága papa és mama, kö­szönöm a hosszú levelet. Részletesen válaszolni fo­gok, amint lesz időm elolvas­ni, hogy mit írtatok. * * * Bobi életében először uta­zik repülővel. Felszáll a re­pülő, Bobi a légikisasszony­hoz fordul: — Mikor osztják ki az ej­tőernyőket? — Az nálunk nem szokás. — Azt hallottam, hogy a hajókon minden utas mentő­övet kap. — Nem a tengeren va­gyunk. — Az igaz, de ha jól tu­dom, többen tudnak úszni, mint repülni. * * * A népszerű üdülőhelyen egy csodaszép kocsiból egy csodaszép leány száll ki, mel­lette egy idősebb úr. Egy fia­talember megjegyzi: — Micsoda lánya van a bácsinak! — Te buta, én nem az ap- ia vagyok! — Ó bocsásson meg uram, szóval ön a nagypapa! * * * A hölgy elviszi a fényké­pészhez néhai férjének arc­képét: — Meg tudná nagyítani ezt? — Természetesen, asszo­nyom. — És el tudná távolítani a fejéről a kalapot? — Persze, asszonyom. Csak meg kell mondania, milyen volt a megboldogult hajvise­lete. — Ugyan minek, hiszen maga is láthatja majd, ha le­szedi róla a kalapot! VITAMINOK Az (vízszintes 69.) egészségének megtartásában nagyon fon­tosak a vitaminok. (Vízszintes 2.) nagy szerepük van a vita­minigény kielégítésében. (Függőleges 1.) fogyasztva maradék­talanul biztosítják a vitaminok biológiai hatását. Megfelelő módon (függőleges 14.) termékekben télre is megőrizhetjük a vitaminokat. VÍZSZINTES: 2. (Beküldendő.) 12. Női becenév. 13. Díszedénye. 15. RGM. 16. Fordított női bece­név. 18. Megrepedt (a jég). 19. Távozó. 20. Szöglet. 22. Mátka. 23. Edény. 24. Kiváló. 26. A győ­zelem istennője (—’). 27. EEE. 29. A színpad tartozéka. 32. Faj­súly röv. 33. Jugoszláviai város. 35. Jegyzeteik. 36. Vissza: épü­letelem. 37. Szemléli. 39. Az üve­gesek ragasztója. 40. Vissza: met­sző. 41. Vissza: szövetség, há­zasság. 43. Áz SZTK elődje. 44. Koreai nagyváros. 45. Ruhát ké­szít. 47. Félig gondos! 48. Fo­nal, kötelék. 49. Azonos betűk. 51. Római ezerkettes. 52. Széles­re nyit. 53. Vezérkari röv. 54. Nyakravaló. 56. Decibelt állapít meg (két szó). 59. AEN. 60. Fér­finév. 62. Telistele. 64. Eötvös Loránd Tudományegyetem. 65. Vándorló, sátorlakó. 67. Vízi nö­vény. 68. A pénzintézet. 69. (Be­küldendő.) FÜGGŐLEGES 1. (Beküldendő.) 2. Verdi-opera. 3. Afrikai állam. 4. Lira egynemű betűi. 5. Csa­padék. 6. Köszönés, argóban. 7. Afrikai állam, fonetikusan. 8. Létezett. 9. SA. 10. Margit néme­tül. 11. Vissza: nőrokon. 14. (Be­küldendő.) 17. Női név. 19. Tölgy termése. 21. i. 23. Gyermekük. 25. Kirándulás. 26. Tár. 28. Ki­sül. 30. Liba teszi. 31. Holt nyelv. 32. Kisebb település. 34. Belső szerv. 36. Disznót vág. 38. Len­dület. 40. Növény része. 42. Dom­borműves dísz. 44. Nadrág része. 46. Retten. 48. Hajóhíd. 50. Ha- rapdálom. 53. Hajítana. 55. Fák zöldje. 57. örökség. 58. Isten- tisztelet. 59. Vissza: megye. 61. NAE. 63. Légnemű anyag. 64. Kutyája. 66. Doktor. 68. AV. G. Gy. n 2~~ 3 4 5 6 7 8 9 r 10 11 3 p • 13“ 14 □ 15 r 17 • 18 19 pr 21 • 22 23 1 24 25 26“ • 27 28~ 29“ 30“ 31 V 32 33“ 34“ • • 36 37“ 38 2| Í39 40 zr 42 e • 44 45“ 4 ___ n 4 8 49 50“ • 51 * 52“ 53“ 54 55 56 57 • 58 • 59“ 60“ 61 • 62 63 • 64 65“ 66 • 67 68 6Ö" i ____ Beküldési határidő: június 13. Megfejtéseket csak levelező­lapon fogadunk el. A helyes megfejtők között hat darab 50 forintos könyvutalványt sorsolunk ki, amelyet postán kül­dünk el. A május 20-i rejtvénypályázat helyes megfejtése: Csak any- nyi az élet — Mint futó felhőnek — Árnya a folyón, mint — Tükrön a lehellet. Nyertesek: Teasdale Róbert, Orosháza; Szántó József, Két- egyháza; Major Éva, Békésszentandrás; Filyó Istvánná, Sar­kad; Csajó Erzsébet, Körösladány; öregek Napközi otthona, Békés. v * * i

Next

/
Oldalképek
Tartalom