Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-28 / 149. szám
0 1979. június 28., csütörtök Elmélyült munka a díszítőművészeknél: fogashoz, szék- és asztallábhoz kötik a fonál végét az asszonyok. így kezdenek a szövéshez a szalagszövőtáblával Tanfolyamok A Megyei Művelődési Központ az öntevékeny művészeti csoportok munkájának támogatására évről évre megrendezi a szakkörvezetők alap- és továbbképzéseit. Minden nyáron egyhetes bentlakásos tanfolyamon is tanulhatnak a képzések résztvevői. Június 25-től 30- ig tartanak a tanfolyamok, s ezalatt 240 ember fordul meg itt a megye minden részéből. Bábcsoportvezetők, díszítőművészek, kórusvezetők, gazdasági vezetők, gyermekklubvezetők, kertbarátok és a koreográfusi stúdió hallgatói tanulnak reggeltől estig a művelődési központban, az ifjúsági házban és az általános iskolai diákotthonban. Az elméleti előadások mellett számtalan gyakorlati foglalkozás, kirándulás, műteremlátogatás és filmvetítés is szerepel a programban. A koreográfusstúdióban tanulnak a népitánc-tanárok. A szanyi verbunk koreográfiáját gyakorolják Lcnkefi Konrád irányításával folyik a bábos továbbképzés. Rendezői gyakorlatot szereznek a hallgatók, míg a bábdarabokat tanulják Fotó: Gál Edit Színház, együtt a közönséggel Sik Ferenccel a Park Szálló teraszán Szemben a várfürdő, a víz, a jókedvű nyár, közöttünk az Élővíz-csatorna, az út és virágmezőik. Aztán a Park Szálló terasza, ahol a gyulai színházi nyárról beszélgetünk Sik Ferenccel, a várszínház művészeti vezetőjével. Akit érdekel, már szinte betéve tudja a nyár színházi programját. Hogy lesz gála. Tamási-bemutató a várfürdőben, „Szép ének a gyulai vitézekről”, egy Illyés-ősbe- mutató, Universitas együttes, balett a tószínpadon. Nyilván, ez az egész nem volt ilyen egyértelmű még tavasz elején, lamikor a felkészülés megkezdődött. — 'Már tavaly, a színházi nyár befejeztével elfogadtuk a következő, tehát az idei évad programját — mondja Sík Ferenc. A várszínház társadalmi bizottsága megkönnyítette a dolgunkat, a célt megjelölte, tehát minden erőnket a végrehajtásra összpontosíthattuk. Elvileg szeptemberre már minden világossá vált, csak a két új darabot vártuk 'Illyés Gyulától és Nemeskürty Istvántól. Ezek elkészültek, a rendezők időben kézbe vehették, és irányíthatták az előkészületeket. Díszlettervek, jelmeztervek, ruhapröbák, olvasópróbák. Minden ment a maga megszokott kerékvágásában, mígnem június 10-én már Gyulán próbálta Nagy András iLászló Tamási Ördögjátékát, 20-án az Illyés-darab szereplőivel jártuk be a várszínpadot, 26-án pedig Szász Péter rendező érkezett meg a Szép ének teljes szereplőgárdájával, és vette birtokába a 600 éves végvárat... — Mit vár a két nagybemutatótól, és mit várhat a közönség? — A '(nyitóelőadáson mindenesetre ünnepélyesebb körülményeket, mint az elmúlt években. Igaz az, hogy tavaly 'túl csendesen, ünnepiet- lenül kezdtük, nyilvánvaló, hogy bizonyos külsőségek hozzájárulhatnak az érdeklődés felfokozásához, az előadásra való felkészítéshez. Idén ebben sem lesz ihiány. Azt hiszem, az 'a fő törekvés, amit a gyulai színházi nyár zászlajára írtunk, hogy a közönségnek akarunk színházat játszani, az egyetlen helyes út. A közönség 'nélküli színház értelmetlen, és még inkább az, ha valljuk: eszményünk az ókori és a reneszánsz színház, ahol a színház és a közönség, mint a nagy közösség egy-egy alkotórésze találkozik. Ezt követtük akkor is, amikor igyekeztünk távol tartani magunkat a „divatos” színházi áramlatoktól, az olyan magatartástól, mely csak és kizárólag azt tartotta művészinek, ami nem volt populáris, ami nem volt közérthető. Mindenkinek meg kell találnia az örömét a színházban, ez alapkövetelmény, legalábbis a mi számunkra, akik egy-egy nyárra itt, Gyulán találkozunk. — Visszatérve a két nagybemutatóhoz: (Nemeskürty a gyulai vár vitézeinek életét villantja fel az 1566-os ostrom időszakában. Az eredeti helyszín bizonyára döbbenetes hatású lesz, ugyanakkor a mai napig és a jövőben is érvényes etikai magatartásokat ütköztet, sorakoztat fel: az emberi helytállás változásait kutatja a kor és minden korok különböző körülményeiben. Könnyen érthető, látványos előadást ajánlunk a nézőknek. Illyés Gyula drámája a két világháború között, a 30-as években játszódik. Nem kifejezetten történelmi, de a kettő együtt, a Szép ének és a Homokzsák megteremti majd a szükséges egyensúlyt, hiszen ez utóbbi „Mindenkinek meg kell talalnia az örömet a színházban.. is történelmünk egy sajátosan jellemző korszakában játszódik. — Régebben úgy is emlegették a Gyulai Várszínházát, hogy abban a „,vidék válogatottja” lép fel. Ez már a múlté. Jobb-e így? — Azzal kezdeném, hogy a vidéki és a fővárosi színészet között leomlott a válaszfal. Ez az objektív értékrend kialakításában is segített; fél évtizede vagy még előbb nem mindig a művészi teljesítmény határozta meg kit, mire értékeltek. Ebből aztán sok keserűség támadt, és egyformán halmozódott fel a fővárosban és a vidéki színházakban. Hogy mindez már lényegében a múlté, tette lehetővé, hogy a Gyulai Várszínház előadásaira a legalkalmasabb művészeket kérhessük fel, és kapjanak azokban szerepet. Törekvésünk, és az idén ez egészen szembetűnővé lett, hogy a szomszédos, baráti országok színházainak magyar művészeit is meghívjuk Gyulára. Ezzel a határokon túli és a 'hazai színházak között felfrissítő vérkeringést, kezdeményezünk: Temesvár, Marosvásárhely, Szabadka és Újvidék jeles magyar színművészeivel találkozhat közönségünk Illyés Gyula Homokzsákjában. — Lesz-e valami különlegesért újszerű az idei nyáron, és hogyan tervezik tovább az elkövetkező évadokban a gyulai színházi nyár előadásait? — Amit pár éve elkezdtünk, hogy kiléptünk a téglavár falai közül, elfogadott, bevált, helyes lépés volt. Ezzel a 'társzínház társadalmi bizottsága is egyetértett. A kilépés * alapkoncepciónkat szolgálja: elevenebb kapcsolat a közönséggel; művészileg sokszínűbb, hatásosabb legyen a színházi nyár. Persze, mindez növeli a felelősséget is: aki ma Magyarországon ilyen nemes feladatra pénzt kap, meg kell felelnie a követelményeknek. Ezért említettem, hogy elhatároljuk magunkat az olyan álláspontoktól, melyek a közönség nélküli színház divatját követik. Ennek mi soha nem akartunk behódolni, mi a közönségnek és a közönséggel együtt akarunk színházat csinálni Gyulán... A következő évadok terve már kirajzolódott. A tószínpadi balettesttel a zene irányában nyitunk, jövőre és azután még erőteljesebben. Bartók Béla születésének 100. évfordulóját a Kékszakállú herceg rvárával ünnepelnénk, az opera után a tószínpadon sor kerülhetne A csodálatos mandarinra, vagy a Fából faragott királyfira. Nyitunk a nemzetköziség felé 4s: a 8182-es évad nyarán a baráti országok világhirű rendezői jönnek Gyulára, országuk egy-egy történelmi drámájával. — Ha már a, nemzetköziségnél tartunk: hogyan ítéli meg a gyulai színházi nyár nemzetközi hírét, vele párhuzamosan országos jelentőségét? i— Országos jelentősége fennállása óta kézzelfogható: a várszínházi bemutatók színházi életünk kiemelkedő eseményei voltak már a kezdetekkor, és tovább, a hatvanas lévek végén, a hetvenesek elején is. A nyár nemzetközi híre is növekszik. Legyen szabad megjegyeznem, hogy legutóbb Prágában, a Szocialista országok színházművészeti szövetségeinek tanácskozásán felmérték, hogy a külföldi delegációk a vendéglátó országban mit szeretnének látni, hol kívánnak Színházat nézni? A hazánkba érkező delegációk 40 százaléka kérte, hogy vegyék fel programjaikba a, Gyulai Várszínház egy-egy előadását. Más magyarországi nyári színházi eseményére ne«í kértek látogatást... — Igencsak biztató és örvendetes, honnan hová jutott a Gyulai Várszínház. Bizonyára a közönségkapcsolatot szolgálja a gálaest is, melyet néhány éve a színházi nyár nyitányaként rendeznek meg. Az idén hogyan lesz? — Hétfőn, július 2-án lesz a gála», az .Erkel Művelődési Ház színháztermében. A címe: Ez a divat. A színházi élet viharos változásait követjük nyomon, inem minden szándék nélkül. De erről most csak ennyit. A gálán közreműködik a Nautilus együttes, lesz divatbemutató, és a pécsi balett utánpótláscsapata is Gyulára érkezik. ... Szemben a várfürdő, a víz lés virágmezők. A Park Szálló teraszán Sik Ferenccel beszélgettünk a színházi nyárról. Biztató beszélgetés volt. Sass Ervin r Általában vagy konkrétan Vannak dolgok, amikről ha megszavaztatnák az embereket, mérget vehetnénk rá, hogy mi lesz a válasz. Ilyenek például: haladónak tartja-e magát, tud-e szakítani bizonyos kérdésekben az évszázadok alatt bejdegződött felfogással, képes-e észrevenni és támogatni mindazt az újat, ami valami jót ígér? Nem pusztán az új kodás, a modernkedés kedvéért, hanem mert logikusan gondolkozva ez a. réginél sokkal jobb eredménnyel kecsegtet. Aki esak ad magára valamit, már a korszellem miatt is pozitívan felelne. De ettől függetlenül is kár lenne a válaszok őszinteségében kételkedni, mert igenis hiszünk a haladásban, pártoljuk az újat és tudunk ésszerűen következtetni. Példa rá a számtalanszor hangoztatott véleményünk, hogy ebben vagy abban a kérdésben, ügyben napnál világosabban láttuk, mi a fejlődés útja, mit kellett volna másoknak cselekedni. S felháborodunk vagy értetlenül tűnődünk, miért nem úgy történt? Általában tehát eleget teszünk a kívánalmaknak. A magunk által magunkra szabottaknak is. De mi van, ha konkrét esetben kell nekünk dönteni? Biztos-e, hogy akkor is ilyen tiszta a látásunk? Vagy lehet, hogy már nem? A Gondolatjel című műsor hallgatása közben óhatatlanul felvetődtek ezek a problémák. Kulturális kérdésekről volt szó egy órán keresztül, többek között a szug- gesztopédiáról, melyet a nyelvoktatásban is hasznosítani lehet. A témáról nemrég jelent meg dr. Szalontai Éva könyve, de nem itthon, mint gondolnánk, hanem Párizsban. Ez adta a riporternek az apropót a beszélgetésre. Akik tavaly látták a televízióban a bolgár Loza- nov professzor munkájáról, kísérleteiről készült filmet, azoknak nem ismeretlen már ez a módszer. Több bolgár iskolában évek óta folyik a kísérlet — tanulás közben ének, zene, mese, játék stb. alkalmazása — s akkor ezekből kaptunk ízelítőt, majd magyar szakemberek vitáztak róla eléggé negatív kicsengéssel. Vagyis bizalmatlanul. Most kizárólag a nyelvoktatásra vonatkozóan Szalontai Éva elmondta, hogy míg a hagyományosra a logika jellemző csupán, a szug- gesztopédiásra: az emóció és a logika együttesen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hatásos elemeket iktatnak a tanításba, olyanokat — mint az előbb említett zene, ének, élmény — amelyeknek erős az érzelmi befolyása. Aztán. A tanulók az oktatás ideje alatt szinte átalakulnak: új nevet és szerepet kapnak, hogy könnyebben feloldódjanak, s megszabaduljanak az idegen nyelv elsajátításában oly sok nehézséget okozó gátlástól. Továbbá: kerülnek mindenféle streszthelyzetet, ezért vizsga helyett shaw- műsort tartanak. S mindezt igen jó eredménnyel. Lozanov szerint külföldön a szuggesztopédia hihetetlen gyorsasággal terjed. Ez sajnos, ránk ugyan nem vonatkozik, annál inkább a világnyelvet beszélő országokra. Holott — mint a riporter megjegyezte — a józan logika szerint elsősorban a kis népeknek kellene kapkodni utána. Igaza van. Csak egy a baj: magán a Gondolatjelen belül is ez volt a legrövidebb rész — pár perc mindössze — s a jövőre nézve sem ígértek semmit. Míg két másik témánál felhívták a figyelmet a következő alaposabb ismertetésre. Vass Márta Fotó: Martin Gábor
