Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-26 / 147. szám
1979. június 26., kedd BÉTAZEN I A lehetetlent is megpróbálták Harmadik alkalommal gyűltek egybe szombaton és vasárnap Békés-Tarhoson a régi iskola pártfogói, a komolyzenei hagyományok őrzői, ápolói; muzsikusok és a zeneszerető közönség. Szombaton este a vonószene- kari tábor résztvevői búcsúztak el hangversennyel, vasárnap délelőtt pedig a békési zeneóvodások és elő- képzősök műsorát láttuk a zenepavilonban. „Bújj, bújj zöld ág ... ” énekelték tiszta, szép hangjukon a gyerekek, s táncuk közben szebbnél szebb népdalokkal köszöntötték a közönséget. A műsort Fejes Antalné, a zeneiskola tanár,a tanította be. Délben Makoviczki János, Békés várog tanácsának elnöke „Békés városáért” kitüntetést nyújtott’ át Gulyás György karnagynak. A kétnapos zenei esemény résztvevői és szervezői 'közül többen „Békés-tarhosi zenei napok” ég „Békés város” emlékplakettet kaptak. Este nagy sikerű tarhosi zenei esttel zárult az ez évi progBékéscsabán a hétfői napon minden óvodában kifüggesztették a felvételt nyert gyermekek névsorát. Köztük szép számmal akadtak olyanok is, akiket a lakóhelyüktől távolabb eső óvodákba irányítottak át. Mégis — és ez óriási eredmény — minden igényjogosult gyermeket fel tudtak venni óvodába! Ahhoz azon- han, hogy világosan lássák az esetleg kellemetlenséget is okozó döntések hátterét, érdemes a valóságnak megfelelően feltárni a megye- székhely óvodáinak helyzetét. A most kezdődő óvodai évet megelőzően, 1979. május hónapjáig a városban működő 20 óvodában 140 százalék fölé emelkedett az óvodai helyek kihasználtsága. Ez a tény különösen azért szült súlyos helyzetet, mert néhány óvodában — a József Attila-lakótelepen, a Pásztor és a Szigligeti utcaiban — még ennél is nagyobb volt a túlzsúfoltság. Ez nevelési és ellátási szempontból egyaránt áldatlan helyzetet teremtett, az óvónők túlterheléséről nem is beszélve. A városi tanács művelődésügyi osztálya erre az óvodai évre korábban olyan döntést hozott, amelyben az óvodák kihasználtságát 130 százalékban állapította meg. (Csak összehasonlításképpen: Budapesten minden 120 százalék fölé eső igényjogosult kérelmét elutasítják!) A felvételi bizottsági üléseket megelőzően viszont a vezető óvónők a társadalmi igényt megértve vállalták a 140 százalékos felső határt. Ez pedig azt jelentette, hogy idén még minden igényjogosult gyereket el tudtak helyezni a város óvodáiban. A felvételi kérelmeket a korábbi éveknél is nagyobb körültekintéssel bírálták el. Előzetesen tájékozódtak a jelentkezők és az óvodai helyek számáról. Ezt azonban sok esetben megzavarta, hogy jó néhány szülő a kérés ellenére is, megjelölés nélBábszínházi darabocskán kotlottam a nyáron, s ennek köszönhető, hogy másodszor is találkoztam e kurta életben Lacikával, a világ legerősebb emberével. Gyerekkoromban csak egyféle rivaldafényről volt tudomásom; arról, amelyik a körsátbr alatt gyúladozik es-; ténkint... Csak azt lestük nyaranta Zsadányban, hogy mikor tűnik föl már végre a délutáni pilledésben a zebra-kocsis cirkuszi karaván. Ennél nagyobb szenzációt nem ismert akkoriban egy tizenkét esztendős falusi fiú. Minél több a kocsi, annál nagyobb az öröm. A Lacika-féle társulat emlékezetem szerint 8 kocsival rendelkezett. Nem volt tehát megvetendő trupp a kóklerhadak sorában. Ráadásul két takaros pónilovuk is volt a stráfkocsi elé fogva. Istentelen kocsi volt, megsajnáltam komáimmal az eléje fogott, tátogó szájú, remegő térdű jószágokat. így aztán, mikor az éktelen hangú zenekar beharangozó körútra indult a stráfkocsi tetején, mi, jobb szándékú suhancok is velük tartottunk, s hátulról meg-megtaszítottuk a kocsit egy-egy gödörnél. Még a mi segítségünk mellett is szakadt a tajték a pónilo- vacskákról, ami nem is csoda, mert este kisült, hogy „Lacika, a világ legerősebb embere” is a terhüket tetézte. Piszkossárga, nyűtt zakül, egyszerre több helyre íratta be gyermekét. A másik gondot az okozta, hogy azok a vállalatok, amelyek szerződésben vállalták, hogy az óvodák számára anyagi támogatást nyújtanak (óvodai koordinációt), a számukra .kiküldött körlevelekre, amelyeken az igényeiket kellett volna bejelenteniük, vagy nem válaszoltak, vagy hibásan értelmezték. Megszületett az a döntés is, hogy a rendkívüli helyzetet figyelembe véve évközi óvodai felvételre csak nagyon indokolt esetben kerülhet sor. A felvételi bizottságok az óvodai rendtartás értelmében olyan végleges döntéseket hoztak, amelyek ellen nincs fellebbezési lehetőség. Ezek a szigorúnak látszó döntések azonban rendkívüli megalapozottsággal történtek. Éppen ezt szolgálta az óvónők által végzett környezettanulmány minden óvodába jelentkező gyermek esetében. Sajnos, gyakran előfordult, hogy többszöri megkeresés ellenére sem találták otthon a szülőket. Az így végzett, környezet- tanulmányok és egyéb információk alapján, az átlagosnál is zsúfoltabb óvodákban, a vezető óvónők szigorú sorrendi javaslatot készítettek elő a felvételi bizottságnak. A felvételi bizottságok pedig különös gonddal vizsgálták meg a már előbb is említett három legzsúfoltabb óvoda helyzetét. így például a József Attila-lakótelepi A nyári szünidőben valóságos gyermekparadicsommá alakul Szarvason az Erzsé- bet-liget, valamint a szép természeti környezetben, a Holt-Körös partján fekvő úttörő nyári tábor. Az általános iskolák napközis kisdiákjai az Erzsébet-ligetet veszik birtokukba nap mint nap. Az évszázados fák hatalmas lombkoronái alatt vidám dallal, tánccal, társasjátékokkal töltik a kellemes kőt és napszítta diáksapkát viselt a nagydobos a stráfkocsi tetején — ki az ördög olvasta le akkor csontos mészároslegény-forma ábrázatáról, hogy Lacikához, a világ legerősebb emberéhez van szerencsénk. Csak este, a rivalda derített fényt az inkognitóra. A kopott zakó és fakó tányérsapka addigra már likvidáltatott. Ezüstpikkelyes úszónadrág és selyemfényű bajnoki szalag díszelgett Lacikán. A bajnoki szalagról érmek tömkelegé kápráztatta ámuló szemünket. Száz pengőt ajánlott fel a cirkusz bemondója annak az egyénnek, aki két vállra teremti Lacikát. Teméntelen pénz volt a szemünkben — de amikor láttuk, hogy a kocsiráfot és a szekérláncot úgy morzsolgatja szét a Lacika nagy, vörös marka, mintha piskótából lennének —, senki se mert vállalkozni Kánya Viktoron kívül. A falu menti uradalom fél karjára béna gépésze volt Kánya Viktor. Saját bevallása szerint hivatásos szabadfogású bajnok hajdanában ... Félkarját is heves „kecs esz kecs ken”-csata ficamította használhatatlanná. Most is derekasan nyomorgatták egymást Lacikával — s olykor bizony úgy láttuk fan- táziás gyerekszemünkkel, hogy tán nem is Lacika, hanem az immár hájasodó uradalmi gépész a világ legerősebb embere ... Eredmény óvodából 77 áthelyezési döntést hoztak meg. Hasonlóan — a korábbiaknál nagyobb lakótelepi egységekben gondolkodva —, vizsgálta meg a bizottság a belvárosi óvodák felvételi lehetőségeit, az áttelepítések legigazságosabb megoldása érdekében. Például figyelembe vették, hogy az igényjogosult gyermek családjában van-e gépkocsi, valamint azt is, hol a szülők munkahelye. Ezek a rendkívüli erőfeszítések hozhatták csak meg azt az eredményt, hogy ebben az évben még minden igényjogosult gyereket felvehették az óvodába. Jövőre viszont, 1980 őszére már föl kell készülni arra is, hogy a jelenleginél lényegesen több gyermeket kell átirányítani a lakóterületéről távolabb eső óvodába, vagy pedig elutasítani. Igaz, a József Attila-lakótelepen, várhatóan október végén, november elején egy új, 150 személyes óvodát nyitnak. Természetesen a gondokat itt is csak fökozza, hogy az ide felvételt nyert 150 gyermek néhány hónapos ellátása egyelőre nincs biztosítva. Ehhez feltétlenül szükség lesz a szülők megértő támogatására. Békésesabán megközelítően 3 ezer gyerek jár óvodába. A jövőben pedig csak nőni fog a számuk. A lehetséges megoldáson éppen ezért már most töprengeni órákat. Az úttörő nyári táborban jelenleg 120 őrsvezető lakik. Az ellátás ragyogó, egész nap a szabadban játszanak, csónakáznak. Egyébként a tábor- csere- üdültetésre rendezkedett be. Az elkövetkező hetekben Özdról, Budapestről és az ország más tájairól várnak ide kispajtásokat, a szarvasi úttörők pedig hazánk más városaival, üdülőhelyeivel ismerkednek. azonban nem született... Hogy miért? — Azért, mert úgy beszéltük meg! — közölte velünk átkozódva Kánya Viktor másnap este, mikor a cirkusz hűlt helyén toporogtunk. Keserűn magyarázta: — Tíz pengőt adtak a nyavalyások, hogy ne szülessen eredmény az első este. S most itt van ni! Még tegnap éjjel megpucoltak a disznók. Oda a százasom, az isten trafálja főbe az ilyen rohadt csibészeket! Nekünk csodálatosképpen nem jutott eszünkbe, hogy azért Kánya füle tövére is elférne néhány „átszálló”, amiért tíz pengő ellenében bolondként kezelte az egész nagyérdemű publikumot — mármint bennünket. Inkább a jelen nem levő, éppen ezért védekezni képtelen Lacikáról szedtük le a keresztvizet — ha ugyan egyáltalán része volt valaha is ilyesmiben a pimasz pogányának. S erős esküvel fogadtuk né- hányan — 12—14 esztendős surmók —, hogy ha bármikor a kezünk közé akad az árva életben Lacika, első dolgunk gyomorszájon vágni az álnok szökésért. Hát nekem — mit tesz isten — a kezem közé akadt Lacika. Nyáron, diákkorom városkájának bábszínházában — mint annak igazgatója és főszereplője. Sic transit gloria mundi: Vasráf helyett bábokon fitogtatja keze erejét a világ egykor legerősebb embere... Megőszült a vén betyár, a kappanháj is eluralkodott hajdan szikár-délceg termetén. Aprócska színpadról vall ma már nékünk az emberi kínról és boldogságról Lacika... S bizony elég lassan, még ha „a világ legerősebb embere” volt is valaha. KÉPERNYŐ Mindenki órája A rendszeres tévénéző feltehetően azonnal tudja, hogy ezúttal a Fiatalok órája című műsorról lesz szó, a jegyzetíró pedig azt teszi hozzá, hogy a legutóbb látott egy óra korántsem csak a fiatalokhoz szólt. Es nem is csak a fiatalokról. De nézzük a dolgokat sorjában. Megjelent 1 a közelmúltban egy könyv, Zsolt Róbert Labdarúgók, sportolók című műve, melyet a kritika — és a nagyközönség! — osztatlan elismerés- sel-érdeklődéssel fogadott. A szerző felsorakoztatja abban húszéves újságírói működésének tapasztalatait, az úgynevezett „kulisszák mögötti” világról is, mely akkor is létezik, ha nem kívánunk tudomást venni róla, vagy elhallgatjuk. Persze, az utóbbi időkben sportberkekben nyíltabb szelek fújnak, Zsolt írása mégis nemegyszer a felfedezés erejével hat olvasójára. Hatott nyilván a tévés beszélgetésre is, Imelyre egyetemi tanár, edző, ifjú bajnok és fiatal pianista, valamint a Fradi kiváló ifjúsági csapatának tagjai voltak hivatalosak. (Külön felvételről 'Bal- czó (András és a legendás Sándor Csikar.) 'Azzal kezdték, hogy „van- zó-e az éisporfolóság ma Magyarországon? Érdemes és könnyű-e élsportolóvá lenni?” Nehéz e néhány sorban minden véleményre kitérni, cáfolni vagy tovább hangsúlyozni azokat, maradjon tehát pár jellemző szó, félmondat, kérdés a kérdésre. Amikor a KEK-döntő néhány jelenetét felváltva mutatták be a tbiliszi magyar— szovjet focimeccs jeleneteivel, égbekiáltóit a különbség. Amazok ott, a KEK-döntőben hallatlanul tudatosan _-s gyorsan játszottak, használtak ki minden kihasználható helyzetet. A másik meccs játékosai a KEK-döntősökhöz viszonyítva, úgy tűnt, valamiféle kocogómozgalomban jeleskednek, fizikád és szellemi lassúsággal morzsolgatva le a számukra kiszabott játékidőt. Okos emberek említik egyre többször, hogy a sportolás foglalkozás. Márpedig ha az, úgy is kell kezelni, úgy is kell beszélni róla. Ezt kimondani Zsolt Róbert is vállalkozott, és ennek a tévés árának több résztvevője. Érdekes különben, hogy a viták többnyire mindig itt kezdődnek, hogy aztán a valamit valamiérttel, a felelősséggel s kötelességgel, netán többször másféle erkölcsi-etikai tényezőkkel is előhozakodjanak az alkalmi vitázók, beszélgető sportbarátok. A műsorvezető később újabb vizek felé vezette a fórum résztvevőit. Miért van az például, hogy ha egy fiatal, tehetséges, ambiciózus játékos bekerül a „nagyok” közé, hamarosan középszerűvé szürkül? A válasz: „Mert, ha jobban mer futni, mint a csapatkapitány, vagy jobban töri magát, mint a többiek, gyorsan kiutálják, és nem rúg labdába többet annál a csapatnál...” (Különös! Mintha a sporton kívül is tapasztalnánk ilyesmit, vagy a véletlenek összejátszásával állunk csak szembeni?) Tehát „előre a szürkeség felé”? Aki nem ezt akarja, menthetetlen? Példák bizonyítják, hogy sokszor igen. Higgyük viszont, hogy nem mindig. Mert azért Balczó András sem hiába mondta abban a nagy sikerű filmben, hogy „az igazságosság, a légkör tisztasága, a közösségi (szellem legyen a döntő. Aki pénzben számol, az elmegy lángossütőnek.” Sajnos, ritkán megy el. De attól még Balczónak és a Fiatalok órájában vitatkozóknak igazuk lehet. Elgondolkoztató igazuk. Sass Ervin ram. Dalos játékkal köszöntötték a vendégeket a békési zeneóvodások és előképzősök. Makoviczki János tanácselnök Péczely Saroltának is átadta a „Békés-tarhosi zenei napok” emlékplakettet Fotó: Gál Edit Gyermekparadicsom a Körös-öarton Rögtönzött hangverseny: Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző is találkozott a békési gyermekekkel Dér Endre: LACIKA
