Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-19 / 141. szám

1979. június 19., kedd Ha park, akkor ifjúságii Békéscsaba azok közé a városok közé tartozik, ame­lyek botamikailag is értékes ligettel, parkkal büszkélked­hetnek. S mióta a nagyszerű műsorral rendelkező kert­mozi is majd’ mindennap este itt várja a vendégeket, közművelődési „intézmény- nyé” lépett elő. Most pedig az egykori sörkert századelői, de mégis szeretetre méltó épületét nyitották meg ifjú­sági parkként. 18 óra. Az ígéret szerint a Békés megyei Vendéglátó- ipari Vállalat rendbe rakta, kicsinosította a gyöngyka­viccsal lehintett belső teret. A fémasztalokon terítő, a székek rendeltetésnek meg­felelőek. Hatalmas fadézsák­ban sok-sok üveg üdítő és sör bejegelve. A személyze­ten és a diszkóson kívül sen­ki más, belül. A kerítésen kívül pedig 15—20 fiatal... $• 19 óra 30 perc. Az első pár megváltja a 10 forintos beugrót. Zahorán Róbert, Bé­kés megye egyik legtekinté­lyesebb, népszerű diszkósa köszönti a „közönséget”, s megkezdi a valóban legfris­sebb slágereket bemutató programját. A kerítésen kí­vül vagy százötvenen dilem- mázpiák: itt a jó, vagy oda­bent... 20 óra 30 perc. Az első pár a töredezett betonkorongra lép. Szűk, és csak botladozva A felvétel 7 óra előtt ké­szült... Fotó: Orbán Károly lehet, rajta táncolni. Tánc- fajtától függetlenül. Mégis jobb, mint a gyöngykavics­ban. A közönség létszáma meghaladja a félszázat. Kel­lemessé melegszik — ha las- sjan is — a hangulat. A szí­nes reflektorok fényében va­lóban gyönyörű a lombsátor. Sajnos, rriásfél óra még a zárásig... Legközelebb egy hét múl­va, s azt követően minden szombaton este 6-kor nyit a csabai ifipark. Kisfilmvetíté- seket is ígérnek. Minden jel ,arra mutat hogy ,a több éves szünet után ismét kedvelt szabadtéri szórakozóhelye lesz a város fiataljainak a Széchenyi-liget. (N. L.) w Érettségi vizsga — egyetemi felvételi Békéscsabán öt osztály 128 tanulója érettségizik ebben a tanév­ben a békéscsabai Vásárhe­lyi Pál Útépítési és Föld­mérési Szakközépiskolában. Tegnap a szóbeli érettségin vizsgázott a 4/E osztály is, amelynek 11 tanulója jelent­kezett továbbtanulásra a Bajai Vízépítési és Vízgaz­dálkodási Főiskolára. Szá­mukra az érettségi egyben felvételi vizsgát jelentett, így matematikából szóbeli feleletet is kellett adniuk, s fizika helyett szaktárgyi tu­dásukról adtak számot. Első alkalom ebben az is­kolában az ilyen érettségi vizsga, de erre máskor is lesz lehetőségük a diákok­nak, ha legalább tízen ugyanazt a főiskolát vá­lasztják további tanulmá­nyaikhoz. Vendégek az örménykúti pávakörnél Szombaton és vasárnap kedves vendégeket fogadott az örménykúti művelődési ház Röpülj páva köre. A Magyarországi Szlovákok De­mokratikus Szövetsége segít­ségével kötöttek barátságot a Nógrád megyei Vonyarc község pávakörével, akik most örménykútra látogat­tak. Szombaton este másfél órás magyar és szlovák nyel­vű közös műsort adott a két pávakör a község lakóinak. Vasárnap Békéscsabán, Szarvason, Kondoroson, Gyu­lán és Gyomán ismerkedtek a környék érdekességeivel. A baráti kapcsolat következő eseménye július 7-én, 8-án lesz, amikor az örménykúti- ak utaznak Nógrád megyé­be. A Televízióból jelentjük Párizs előtt Szarvasra Beszélgetés egy gazdag program megvalósításáról Ruzicskay Cyörgy festőművésszel Ruzicskay György a szarvasi alkotóház kertjében Nagy volt az idegenforga­lom a múlt hét végén Szarvason. Az ország min­den tájáról érkezett vendé­gek csoportosan keresték fel az Erzsébet-ligetben levő Ru- zicskay-alkotóházat, csakhogy a tágas műterem és a nép­rajzi gyűjteményt őrző „házi múzeum” ajtaja zárva volt. Mi is kíváncsiak voltunk: mi­ért marad oly soká távol szülővárosától Ruzicskay György Munkácsy-díjas érde­mes művész? Ennek kiderí­tésére budapesti műtermében kerestük fel a mestert. — Számomra egy nagyon kedves — és talán Békés me­gye számára is jelentős —új rajzsorozaton dolgozom. Nagy szeretettel és szenvedéllyel csinálom, hónapok óta ebben élek, hiszen régi vágyam tel­jesüléséről van szó. Régen el­képzeltem, hogy szokásos formámban, rajzsorozatban fejezzem ki az ország egyet­len középkori téglavárának sorsát, a gyulai vár történe­tét. Nagyon izgalmas munka. Megfelelő irodalomtörténeti tanulmányok után közel 1400 évnek a folyamatát kellett „átálmodnom” és kifejeznem a rajz eszközeivel. E témá­ban azért jelentős a fantázia szerepe, mert a nagy kor­szakokból alig maradtak fenn történelmi adatok, így a ma­gam képzeletére vagyok ha­gyatva. De ismerem a törté­nelem szakaszait, s így a ket­tő együtt: az ismeret és a képzelet jól kiegészíti egy­mást. Hozzá jönnek természe­tesen a történelmi emlékek. Így sikerül megformálnom e nagy múltú vár történetét és album formájában átnyújta­ni a város lakóinak. Ez a munka kötött a mai napig fővárosunkhoz, hisz itt gyűj­töttem sok adatot múzeu­mokban, könyvtárakban. Mikor üdvözölhetjük szü­lővárosában? — Június 20-án érkezem ■«Szarvasra. Nagyon izgalmas lesz a mostani találkozás az alkotóházzal, mert a város lelkes vezetőinek irányításá­val, anyagi és erkölcsi segít­ségével újabb műteremmel gyarapszik az épület. Ez pe­dig számomra nagyon fontos. Igaz, hogy újabb, nagyon ko­moly feladatot ró rám, de nagy örömmel vállalom. Be kell rendezni olyan rendszer és elv alapján, amely meg­mutatja művészeti munkám útját, a nézőnek egyben vál­tozatos kiállítás élményét is adja. Nemcsak az átlag múzeum- látogatóra gondolok, azokra is, akik bele akarnak mé- lyedni a művészet szemléle­tébe és ezzel a maguk kultu­rális fejlődését is szolgálják. Jómagam pedig úgy tudok berendezkedni az alkotófnun­kára, hogy ne zavarjam a tárlatvezetést, a Szarvason levő rajzokat, festményeket, tanulmányokat nyugodt kö­rülmények között ismerhes­sék meg az érdeklődők. Egyébként az idei nyár sa­játságosán alakult számomra. Késve érkezem és hamaro­san itthagyom szeretett váro­somat, hogy ősszel újabb él­ményekkel gazdagon térhes­sek vissza. Hova készül? Csak nem másik szerelmes városába, Párizsba? — De igen! Általában Bu­dapest, Párizs és Szarvas kö­zött osztom meg az életemet, ,de a mostani utazás egészen más jellegű. Az a nagy meg­tiszteltetés ért, azt hiszem, magyar művészt először, hogy Párizs meghívott a nemzet­közi művészeti centrumba (Cite des Arts), ahová a vi­lág minden tájáról érkeznek neves művészek. Ez nagyon szép lehetőség! Három hó­napra szól a meghívás és műteremmel jár. Kellemes környezetben dolgozhatom, Párizs közepén, gyönyörű he­lyen, közel a Notre Danié­hoz. Remélem, sok művészi tervemet sikerül megvalósí­tani ott... Erre a meghívásra egy kü­lönbizottság jelöli ki a mű­vészt, figyelembe véve nem­zetközi szerepléseit, eredmé­nyeit. külföldi nagy városok­ban kiállításokon szerzett dí­jait stb. Így a nyarat és az ősz elejét Párizsban töltöm. Innen feleségemmel átme­gyünk pár napra Londonba, majd Hollandéiba, ahol a háború előtt egy évig éltem, dolgoztam és kiállítottam. Művészetem holland hívei nyaralásra egy külön kis szi­getet ajánlottak fel. Ezt azon­ban csak rövid időre vesszük igénybe, sietünk vissza a szü­lővárosba. Ezek szerint november ele­jén viszontlátjuk. Mi az, ami olyannyira sietteti a hazaté­rést, amikor nagy lehetősé­gek kínálkoznak külföldön? — Szeretnék segíteni ab­ban, hogy szülővárosom fon­tos művészeti és kulturális centrummá fejlődjék. Szarvas fürdőváros lesz az elkövetke­ző években, de a turistáknak a természeti szépségeken kí­vül szellemi táplálékra is szükségük van. Több régi el­gondolásomat megvalósítjuk, amelyek a maguk formájá­ban újak, kellemes szórako­zást ígérnek. Erről később többet mondhatok. Közeleb­bi esemény: gyűjteményes ki­állítást rendeznek rajzaim­ból, festményeimből Szarva­som. Ősszel nyílna a tárlat, s ugyancsak ebben az eszten­dőben ünnepli megalakulá­sának 50. évfordulóját a hí­res Világosság szavalókórus is. Mivel én voltam a kórus A kutyás Kasparek úr A szegényes, kopott, öreg konyhában, divatjamúlt bú­torok, már semmire sem jó partvis és a piros-barnán viruló cipókenyér mellett beszélget Kasparek úr a vac­kán figyelő, okos kutyával. — Ebből baj lesz, meg-t lásd... — mondja figyel­meztetően Kasparek, azaz Kőmives Sándor a kutyának. Ki ez a Kasparek? Ki ez az ember, akit mindenki jól ismer az utcában? Vihorsz- ky kisasszonytól egészen Habuda házmesterig. Kas­parek úr mindenki barátja, mindenhez ért, sokoldalú, különös és szeretetreméltó ember. Olyan, aki minden­féle alantasnak látszó mun­kát is elvállal. Például tü­zelőszállítást, szemetelést, vagy még kutyákat is sétál­tat, ha van rá megbízatása. Ez utóbbi az, ami életét, sorsát igen jelentősen meg­változtatja és bonyodalmak­ba keveri. Miből táplálkoz­nak eme bonyodalmak éle­tében? Egy furcsának ítél­hető, nem mindennapi ku­tyahistóriából. Abból, hogy két ellentétes előjelekkel címkézett faj­kutya egymásba szeret. A Kertész Ákos novellá­jából készülő tv-film té­mája Kasparek és a kutyák története. Mélységeket felrázó, na­gyon emberi história, bár szereplői között a kutyák is igen fontos „szóhoz” jutnak. A magára maradt, fiától elszakadt Kasparek — ki tudja, talán a megfogyott szeretet pótlásaként — hat korcs kölyökkutya felnevelé­sének terheit vállalja ma­gára. S ezzel kivívja az ut­ca tiszteletét, elismerését és becsülését. A tv-filmet Fazekas Lajos rendezi, aki arra törekszik, hogy a minden emberben szunnyadó és felébreszthető jót bizonyítsa Kasparek úr történetével. Hősünket ugyanis elsősorban az jel­lemzi, hogy saját magában igyekszik elrendezni a vilá­got, harmóniát teremteni önmagával, ha már a körü­lötte levő világot nem is ké­pes egyenesbe hozni. Érdekessége a tv-játéknak, hogy a főszereplő kettős sze­repet alakít. Kőmives Sán­dor nemcsak Kasparek, de egyúttal a „Tanár úr” is. Ez a figura ugyan eredetileg nem létezett a novellában, de a tv-játék alkotói szük­ségesnek látták életre hívni Kasparek realista alakját, földön járó, gyakorlatias emberét egészíti- ki intelli­genciájával, miközben érté­keli, elemzi az eseményeket. Kasparek a körülötte le­vő világgal vívja meg egyé­ni küzdelmét, amely végül is győzelemmel végződik, mert nem enged sziklaszilárd el­képzeléseiből, elveiből. Kitartása, hite másokat is maga mellé állít. A készülő tv-filmben két szlovák vendégművész is játszik, Stano Danciak és Jan Kramár. Szémann Béla művészeti vezetője, termé­szetesen a jubileumi ünnep­ségen ott szeretnék lenni. így függ össze életemben most már Gyula, Szarvas, Buda­pest és Párizs De remélem, hogy következetes tevékeny­séggel sikerül minden szán­dékomat megvalósítani. Legyen szabad mindehhez hozzátenném: életemnek olyan korszakához érkeztem, amelyet valamikor nagyon hiányoltam. Érzem azt, hogy nem vagyok egyedül, hanem megértő „munkatársak” vesz­nek körül a megyében. Szü­lővárosomtól is több megér­tést kapok, mint valaha. Egy­szóval közös munkánkból gazdag, szellemi értékű vá­ros formálódhat, amelyet, re­mélem, nemcsak a jelen, de a jövő is várja és megbe­csüli. Ary Róza KÉP­ERNYŐ Kiss Manyira emlékezve Csak dicsérni lehet a te­levízió határozott törek­vését, hogy az új nemzedé­kek ismerjék meg az évtize­dekkel ezelőtti kiváló mű­vészeket, nagy sikerű film­jeiket. Néhány hónapja a te­levízió egyik legnépszerűbb műsora volt a Latabár Kál­mán, majd a Kabos Gyula filmsorozat. Mostanában va­sárnap délutánonként Kiss Manyit láthatjuk filmszé- repeiben. A múlt héten egy 1937-ben forgatott film, a Maga lesz a férjem volt mű­soron, tegnapelőtt az 1940-es vígjáték, a Pepita kabát. Ilyenkor nyáron, vasárnap délutánonként a strandról vagy kirándulásról pilledten hazatérő néző szívesen lát könnyű vígjátékot. Ezt az igényt elégíti ki a televízió Kiss Manyi filmjeivel is. Szinte hihetetlen, hogy a szí­nésznő már 8 esztendeje ha­lott, művészetének sugárzó ereje ma is hat, bár pótolni őt sohasem lehet. Közel másfélszáz filmben játszott a zágoni születésű színésznő fő- és mellékszerepeket. Szí­nészetet Kolozsváron tanult, tagja volt az ottani színház­nak, majd Miskolc, Szeged után Szlovákia voltak pá­lyájának állomásai. A Fővá­rosi Operettszínháznak a 30- as években lett tagja, s itt Latabár Kálmán partnere­ként kísérője a siker. Kez­detben főként operettet, szubrettet és komikát ját­szott, drámai erejének ki­bontakozására csak később (vígszínházi, Madách színhá­zi fellépésekor) kerülhetett sor. így haladt 1936-tól filmművészeti pályáján is, hiszen 10 éven át csak víg­játékokban játszott, s a 40- es évek után kapott olyan feladatokat, amelyekben be­mutathatta széles skálájú művészi tehetségét. A vasárnap délutáni Pepi­ta kabát nem a legjobbika a korszak gazdag vígjátékter­mésének, mégis kedves, könnyed szórakozást jelen­tett a nézőnek. Hogy miért? Kiss Manyi szereplése önma­gában is a siker biztosítéka lenne, mellette még olyan nagyságokkal találkoztunk, mint a Latabár-dinasz- tia ősörege; id. Latabár Árpád és fia Kálmán, a csú­nyaságával nagyszerűen gaz­dálkodó Vaszary Piri, az épphogy elsiratott Makláry Zoltán, s a kiváló Pethes Sándor. A film meséje ba­nálisán egyszerű: a vidéki postamester lánya, Teri el­unva faluját, Pestre költözik. Apai örökségéből megvásá­rolná a Jobb mint otthon panziót. A végnapjait élő panzió valódi és álvendégei egymást túlszárnyalva pró­bálják lebeszélni a rossz üzletről. A nagy zűrzavarban elvész Teri pepita kabátja, amelybe pénzét belevarrta. Találkozik a szerelemmel, a tehetséges és szegény zene­szerző személyében, a rideg, pénzsóvár, gyomorbajos, ám­de varázsszóra megváltozó háztulajdonossal, végül pe­dig — természetesen —min­den jóra fordul. Martonffy Emil, a film rendezője szívesen dolgozott együtt Kiss Manyival, kitű­nő vígjátékrendező volt. Az alkotók sorában ezúttal ta­lálkozunk az író Szilágyi Lászlóval, Segesdy Lászlóval, sőt még Rejtő Jenővel is. Miközben a jövő hét film­jét várjuk (Heten, mint a gonoszok — 1942), azt saj­náljuk, hogy Kiss Manyi csodálatos színpadi alakítá­sait (például Brecht: Kurá­zsi mamáját) csak az emlé­kezet őrzi. Viszontlátni őt, és vele a többi nagyokat ezeken a vasárnap délutá­nokon kortársainak és a fia­taloknak is feledhetetlen él­mény; a televízió ajándéka. Bede Zsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom