Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
Szalag a zászlón Négy nap krónikája — Véleményetek szerint mivel érdemelte ki a csapat az elérhető legmagasabb kitüntetést, a KISZ KB Vörös Selyemzászlaját, illetve az 1974-ben egyszer már elnyert zászlóra az „ismétlést” jelentő szalagot? A lányok, akikkel a gyulai 2-es számú iskola könyvtárszobájában leültünk beszélgetni, kissé tanácstalanul hol egymásra, hol Regős Dénes csapatvezetőre néznek. „Hát, a jó közösségi munkáért, a kulturális meg sporteredményekért” — próbálják megfogalmazni felnőttesen a választ. Ám amint elkezdünk beszélgetni az úttörőélet „hétköznapi dolgairól”, megélénkülnek, kis beszámolóikból kikerekedik a válasz. Mindenekelőtt illő bemutatni őket: Sebestény Enikő az úttörő csapattitkár, Matusik Mónika a szervező titkár, Náfrádi Margit a csapattit- kár-helyettes, Szőke Klári pedig kisdobosfelelős a csapattanácsban. — Ki volt a névadótok, Dobos István? — Sportrepülő volt, ő vitte Szamuely Tibort Leninhez — válaszol Mónika. — 1969-ben vette fel a nevét az úttörő- csapatunk. Dobos István gyulai születésű, a Szép utcában emléktáblát állítottak néki, a születésnapján meg szoktuk koszorúzni. — Igen — folytatja Enikő — az idén is megemlékeztünk róla, és akadályversenyt is szoktunk rendezni, amikor a névadónkkal kapcsolatos kérdésekre kell válaszolni. — A kulturális szemléken, sportversenyeken mindig sok babért aratnak a 2-es iskola úttörői! — fordulok a csapatvezetőhöz. — Az idei év talán nem is volt annyira kiemelkedő, mint az előzőek — veszi elő a Dicsőségkönyvet Regős Dénes —, de azért most is jó néhány fénykép kerül ezekre a lapokra. Akkor határoztuk el, hogy a legkiválóbb kisdobosok, úttörők és őrsök, rajok nevét megörökítjük, amikor Dobos István nevét vette fél a csapat. A tavalyi 8. a osztályosok elérték a kiváló raj címet. Ritkán jön össze olyan jó osztály, mint William (Bill) Haley megérte, hogy klasszikussá avatták, hogy immár szobra van. Lilian Roxon szerint Haley a Rock az óra körül című dalával egy nemzedék Mar- seillaise-ét alkotta meg. Kétségtelen, hogy a rockzene első nagy áttörése az a film volt, amelyben ez a dal is szerepel. A fekete táblás dzsungel című, a maga nemében jó alkotás, a dühöngő, kiúttalan tizenévesekről szóló film tisztesen bevonulhatott volna a filmlexikonokba, a filmtárak polcaira, ha nem lett volna a kísérőzene. E zenére megtörtént az, amire senki sem számított: a bemutató ifjú közönsége alaposan helybenhagyta a mozit, mondhatni gyufaszál nagyságú darabokra szedte, az ' effajta törés-zúzáshoz nem szokott felnőtt közvélemény nagy megbotránkozására. Haley, az 1927-ben Highland Park USA-ban született fehér muzsikus, ha ma kezdené pályafutását, alighanem éhenhalna. Sem zenei tudása, sem három akkordból álló, öt-hat szó ismétlésére épülő dalai nem aratnának sikert. Csakhogy az övék volt. De azért az idén sem kell szégyenkeznünk, több úttörőnk eljutott országos versenyre és a kulturális szemlén is jól szerepeltünk. Végiglapozzuk a Dicsőségkönyvet, s közben a kisdobosokra terelődik a szó. — Tizennégy kisdobos raj van nálunk — így Klári —, s a legtöbb baj talán az őrsi gyűlésekkel van. Az a helyzet, hogy kevés a terem. Persze, tulajdonképpen nem is olyan nagy baj, mert elterjedt az „Egy család — egy őrs” mozgalom. A szülők sorra hívják meg az őrsöt, s programokat szerveznek, van, ahol még palacsintát is sütnek a gyerekeknek! — Persze, nem csak a kisdobosoknál, az úttörőknél is van ilyen mozgalom, és nekünk nagyon tetszik! — szól közbe Enikő. — Egyik osztálytársunknak például cukrász a papája. Hogy ott milyen finomakat szoktunk kapni! , — A patronáló üzemek, brigádok, KISZ-esek is sokszor meghívnak bennünket — veszi át a szót Margitka —, a gyermeknapon például a vízmű KISZ-esei elvitték a rajunkat Szabadkígyósra! Én pont beteg voltam akkor, de a mai, bonyolult zenéjű, összetett, intellektuális szövegű popmuzsika erre az egykori zenére épül. „Egyszerű dolog volt kitalálnom a rockot — mbndja ma Bill Haley nemes egyszerűséggel. — Gondoltam egyet: mi lenne, ha egy dixie-melódia kíséretének első és harmadik ütemét kissé elkenném, a másodikat és negyediket viszont egy- egy dobütéssel, mintegy szív- dobbanásszerűen megerősíteném, hogy erre valami furcsa, ringatózó mozdulattal akár tapsolhasson, akár táncolhasson a hallgató.” Ugye, milyen pofonegyszerű? Azóta eltelt negyedszázad. Bill Haley pedig ugyanolyan ezüstlamé gallérú, bordó szmokingban, ugyanolyan dundian, ugyanazzal a homlokára fésült, egyetlen napóleoni tinccsel játszik. Sőt, együttese sem változott. S ha a mai tizenévesek auto- grammot, randit kérnek tőle, nem gondolnak vele, hogy Bilinek immár négy unokája van — mind lány. Másik hősünk, az első igazi színpadi egyéniség Saint Louisban született, 1931-ben, a többiek sok jót meséltek! Korábban busszal a munkahelyükre is elvittek bennünket, megmutatták, mi a dolguk, aztán a KfSZ-taggyűlé- sükön is ott voltunk. Igaz, nem sokat értettünk a beszámolóból. — A kórház KISZ-esei minket Póstelekre vittek a gyermeknapon. Minden nagyon tetszett, játszottak velünk, kaptunk üdítőt, meg sütit, annyit, hogy még másnap is azt ettük — dicsekszik Enikő. Végül szóba kerül az úttörőcsapat legutóbbi nagy eseménye, a csapatparlament. Erről egybehangzóan úgy vélekednek a lányok, hogy jól sikerült. Ugyanakkor abban is megegyezik a véleményük, hogy sokkal aktívabbak lehettek volna a rajok küldöttei. — Az idén úgy szerveztük, hogy külön-külön csoportokban volt szó egy-egy témáról. Abban a szekcióban, ahol én is részt vettem, a testvérkapcsolatokról volt szó. A kisdobosok azt panaszolták, és szerintem igazuk van — jelenti ki Mónika —, hogy kevés náluk a vetélkedő, a sport- és a játékdélután Pedig ők is szeretnének játszani, mint az úttörők! Egészen belemelegednek a beszélgetésbe, érvelnek, vitatkoznak. Szó szót követ, és pár perc múlva már a nyári táborozásnál tartanak. Mert a tanév befejeztével nem ér véget az úttörőélet... T. I. és a keresztségben a Charles Edward Berry nevet kapta. Mi azonban Chuck Berrynek ismerjük a néger—indián— spanyol—angolszász ősökkel büszkélkedhető gitárost. Berrynek két nagy szerelme volt: a nők és Amerika, ö tudta a legvadabb neveket kitalálni világhírű dalai hölgyeinek: Baby Doll, Carole, Nodine, Maybelline. De énekelt az Édes kis tizenhatévesről, meg magáról is, aki „barnaszemű, kedves, ember.” Amerikát pedig szinte feltérképezte dalaiban: Memphis, Oh Lousiana. De ő alkotta meg a rock programját is: Lépjünk túl Beethovenen, vagy a Rock and Roll Music ... 1965-ben, amikor a Beatles ismét sikerre vitt két Berry- dalt, a közvélemény újra fölfigyelt a szerzőre. A tiltakozások, a bírósági eljárások hatására a szerződést felbontották. Az újabb világsikert a Fillmore Westbeli hangversenye, illetve a Régi idők rockzenéje című film hozta meg a furcsán, grimaszosan mosolygó, csupatűz showman Chuck Berry számára. Szántó Péter (Folytatjuk) Az országjáró diákoknak az idén ugyan nem rendeznek országos találkozót, de tekintettel a hagyományokra, a nagy érdeklődésre, a megyei találkozót ezúttal is megszervezték, immáron nyolcadik alkalommal. Június 8-tól 11-ig fiatalok zsivajától visszhangzott Pós- telek, ahol ideális körülmények között várták a rendezők — a megyei tanács művelődési osztálya, a testnevelési és sporthivatal, a KISZ megyei bizottsága és az MHSZ — a fiatalokat. A résztvevők — stílusosan — kerékpárral' érkeztek. Csaknem valamennyi csapat élén, ott kerekezett — példát mutatva — a patronáló tanár is. A péntek délelőtt sátorveréssel, és természetesen ismerkedéssel telt el. A délutáni tábornyitás után néhány perccel már az első feladatokkal kellett megbirkózniuk a csapatoknak, számszerint 38-nak. * Mi is volt tulajdonképpen az első feladat? A csapat egy tagjának be kellett jutnia a megyeszékhelyre, s a feladatlapot kitöltés után minél előtt visszavinnie a táborba. Természetesen a helyes megoldás, no és az időeredmény is számított. Ja, hogy mivel mentek a csapattagok? Nos, ezúttal gyalog, stoppal, autóbusszal. Szóval mindenki úgy, ahogy tudott, de nem kerékpárral. A csapatok többi tagjai sem tétlenkedtek : feladatlapokat töltötte^ ki. A kérdések között Póstelek és környékének nevezetességei szerepeltek. Valamennyien délután 4 órakor indultak, s 12 perc múlva .az első csapat három tagja már be is érkezett. Pro- kopa Julianna, Bartyik Lajos és Kónya Mária — az első befutók — ,a békési 635. sz. Ipari Szakmunkásképzőből érkeztek. — Most a csapat negyedik tagjáért izgulunk, aki Békéscsabára indult — mondja Prokopa Julianna. — Inkább én mentem volna... — szólal meg bűnbánóan Bartyik Lajos. — A negyedik versenyzőtársunk ugyanis egy kicsit dagi — mondják egyszerre a lányok ... # Békéscsabáról 16.26 órakor elsőként érkezett meg a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola csapatának tagja, Kozma Erzsébet. — Futni nem nagyon szeretek, de most kénytelen voltam. A Veszély csárdáig rohantam, ott még az utolsó voltam, amikor elkezdtem stoppolni. Egy Zsigulis felvett, útközben segített a kérdések egy részét is megoldani! S fél hat után megeredt az ég csatornája, csaknem egy órán át ömlött az eső. Az elsők között beérkezők már sátorban pihentek, amikor még jónéhányan ázott verebek módjára baktattak az úton. Estére járt az idő, amikor a csapatok hozzáláttak a következő feladathoz, vagyis a főzéshez. Fejszék csattogásától visszhangzott. a tölgyes, az esőt követően a levegő lenyomta a füstöt. Az egyik tuskónál 45 év körüli férfi birkózik egy száraz rönkkel. Fekete László, a gyomai Kiss István Gimnázium tanára. — Nagyon szeretek túrázni, különösen a hegyvidéken. Tapasztalatom van a tűzrakáshoz, így vállaltam, hogy a tűzről én gondoskodom. — Mi vonzza Önöket ide? — A gyerekeknek tetszik a kerékpárút, szeretnek közösen kirándulni, az erejüket is kipróbálhatják, akkor indulnak, amikor akarnak, s ott állnak meg, ahol alkarnak. Szerintem kényelmes és egészséges a kerékpártúra — mondja, miközben diákjai a íőznivalót készítik elő. — Mi lesz a menü? — Ami ilyenkor a táborban szokásos: paprikáskrumpli sok kolbásszal — feleli az egyik kislány. * A második nap fő eseményét a tájékozódási futóverseny jelentette. A résztvevők csak a rajt előtti percekben ismerték meg az* útvonalat. A lányok mintegy 3,5 kilométeres utat tettek meg, hét ellenőrző ponton kellett jelentkezniük. A fiúkra ennek a kétszerese várt. Ragyogó napsütésben, percenként vágtak ,az útnak a versenyzők. Kanyargós ösvényen, kitaposott szekér- útón, füves tisztáson, bokáig érő sárban, embermagasságú csalánban futottak kocogtak, bandukoltak. Ambrovecz György, a Gyulai Kertészeti Szakközépiskola tanára több kollégájával együtt részt vett a verseny szervezésében és rendezésében. — Fiatalabb koromban versenyszerűen sportoltam, tájékozódási futással az utóbbi években foglalkozom. Az országjáró diákok versenyébe ez igen jól beleillik. A 40-es rajtszám Galabos Ildikónak, a Sebes György Közgazdasági Szákközépiskola tanulójának jutott. — Ez az első tájékozódási futóversenyem. Nagyon izgulok — mondja a kislány. Nem sokkal később tétován nézi a térképet, majd nagy lendülettel nekivág a homokbányának. Ellenőrző- pont sehol, keresnie kell. — Elnéztem ... — vakarja a fejét, s minden kezdődhet elölről. Egy valamire viszont érdemes odafigyelni, talán még nem késő. A versenyen részt vevő diákok többsége nem bírja a fizikai terhelést, s bizony az akaraterővel is baj van. # • Délután kerékpáros túrára kerül sor, több akadállyal tarkítva. A táv több mint 40 kilométer. A rajt előtt a sar- kadi Ady Endre Gimnázium csapatával beszélgettünk. Kubik József, Zámbó Edit, Pásztor Éva és Pásztor Tibor elmondták, hogy rendszeresen túráznak. Tavaly hasonló iskolai versenyt rendeztek Sarkad—Kötegyán— Méhkerék—Sarkad útvonalon. — Hogyan készültetek fel erre a versenyre? — Valamennyien rendszeresen sportolunk, így külön edzést nem tartottunk — mondja Pásztor Tibor, majd néhány perc múlva mindannyian nyeregbe szálltak. ' * Vasárnap délelőtt a találkozó résztvevői megtekintették ,a műrepülő versenyt. Délután sportrendezvény volt: a programban több versenyszám is szerepelt, a kötélhúzástól kezdve a kispályás fociig. Hétfőn a táborozást követően fájó szívvel készültek haza a fiatalok. Sok új barátra tettek szert, az élmények tömkelegével gazdagodtak. Póstelek is gazdagodott a mintegy 200 táborozó társadalmi munkája nyomán. S mindehhez a népszerű Józsi bácsi — vagyis Turóczy József — ezúttal is, mint a négy nap során -annyiszor, lelkesen, de fáradhatatlanul szolgáltatta a jó zenét, az , alkalmi kívánságműsort. Szekeres András Érdemes meghallgatni Érdemes meghallgatni, mármint a Gyermek- és Ifjúsági Rádió műsorait, vagy legalábbis ezek közül egyet- kettőt, hiszen különösen ha jó idő van, senki sem ül mindig a készülék mellett. A kisebbeknek egy június 17-én, ma délelőtt, a Kossuth adón 10 óra 8 perckor kezdődő hang játékot ajánlunk, amelyet Móra Ferenc meséjéből írt Tordon Ákos. A címe: Sündisznócska lovagol. Szintén ma délelőtt, 10 óra 48 perckor kezdődik a Kossuth rádióban a Felhőjáték című műsor; egy verses beszélgetés Garai Péterrel. A gyermekversek írójával Szabó Éva riporter beszélget. Aki hallgatni tudja a harmadik műsort, annak ajánljuk Benkő Dániel „Képek a régi zene világából” című összeállítását, amely szintén ma, 15 óra 40 perctől hallható. A műsorfüzet szerint „Reneszánsz slágerek” szerepelnek az összeállításban. A zene iránt érdeklődő fiatalok számára kuriózum lehet a reneszánsz korban — amikor még nem különült el a komoly és a könnyűzene — legjobban kedvelt dallamokból álló feldolgozás. Szintén a fiataloknak ajánljuk a június 21-én, tehát csütörtökön este 6 órakor a Petőfi rádióban kezdődő műsort. Már a címe Is sokat elárul: Disputa arról, hogy kellenek-e példaképek. Arról lesz szó ebben ,a műsorban, hogy mi a különbség a példakép, eszménykép, illetve életideál között, hogyan vélekednek a mai középiskolások a munkáról, a közéletről, magánéletről, eszmékről. A vitaműsorban, amelyet Wisinger István vezet, — Biró Katalin és diákok működnek közre. S végül egy hangjáték, mely június 23-án, szombaton a harmadik műsoron hangzik el, 13 óra 7 perctől. Puskás Károly: Ludvér kisasszony című költői játéka egy fiatal lány sorsát mutatja be. Éppen öngyilkosságra készül a sorsát reménytelennek érző leány, amikor feltűnik egy fiú ... Szállóigék, aforizmák Aurum fortuna invenitur, natura ingenium bonum. Aranyat szerencsével találsz, jó hajlamokat a természet ad. (Plautus, Poén. 302) Aurum omnes victa iám pietate colunt. Félredobva a jámborságot, az aranyat mindenki tiszteli. (Propertius 3, 13, 48) Aut prodesse volunt aut delectare poetae. A költők vagy használni, vagy szórakoztatni akarnak. (Horatius, Epist. 2, 3, 333) Avarus animus nullo satia- tur lucro. A fösvény ember semmilyen nyereséggel sem lakik jól. (Seneca, Epist. mór. 94, 43) Barbaras hie ego sum quia non intellegor ulli. Barbár itt a nevem, mert senki sem érti a nyelvem. (Ovidius, Trist. 5, 10, 37) Beatus ille qui procui ne- gotiis... Boldog az, ki távol él az ügyletektől. (Horatius, Epod. 2, 1) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idézett római szállóigéket, aforizmákat.) Egy fotó a csapatnaplóból: a múlt hónapban megrendezett ünnepélyes csapatgyűlésen Regős Dénes csapatvezető átadja a „Kiváló kisdobos” kitüntetést Nyebolszin Antinak B rock meséskönyvéből Randit kérnek a nagypapától
