Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-02 / 127. szám
1979. június 2., szombat NÉPÚJSÁG Petőfi versei 30 szovjet nép nyelvén I Sokszínű kapcsolatok Nem kell különösképpen bizonygatni, hogy a szovjet kultúra termékeivel bárki, bármikor találkozhat hazánkban, elég, ha végigböngészi a moziműsort, vagy megnézi a hanglemez- és könyvesboltok kirakatát. Lényegében ugyanezt lehet elmondani a magyar kuturális termékek szovjetunióbeli jelenlétéről is. Aki figyelemmel kíséri a szovjet kulturális eseményeket Magyarországon, sokszor tapasztalhatta: nagy ügyesség és szerencse szükséges ahhoz, hogy bejusson egy- egy nálunk'szereplő, valóban világhírű szovjet színház, vagy művész vendégfellépésére. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt, amikor a moszkvai Taganka Színház játszott Budapesten, érvényes jeggyei sem volt egyszerű megközelíteni az előadás színhelyét, a Fővárosi Operett Színházat. Az előcsarnokba vezető utat tömegesen elállták azok, akiknek jegyük ugyan nem volt, de valamiféle véletlenben bízva arra vártak, hogy mégiscsak bejutnak a Ham- let-előadásra. Végül is igazuk lett, mert a jegyszedők ahány embert csak lehetett, jegy nélkül beengedtek. Kétségtelen, hogy a kiemelkedő rendezvények mindig sokszorta több érdeklődőt vonzanak, mint ahány számára a színház- vagy koncertteremben hely van. A statisztikák azt bizonyítják, hogy a szovjet kulturális értékek közül legin- káb az irodalom van jelen Magyarországon. A felszabadulástól 1976 végéig hazánkban összesen 2237 orosz vagy szovjet művet adtak ki, ami azt jelenti, hogy az összes fordításoknak több, mint egynegyede a baráti ország szerzőinek munkája. A kulturális csere persze nem egyirányú: évente mintegy 30—40 magyar szépirodalmi mű jelenik meg a Szovjetunióban oroszul, vagy más szovjet nép nyelvén. Petőfi műveit eddig ötvenszer adták ki, csaknem 30 nyelven, ösz- szesen másfél millió példányban. A második legjobban hozzáférhető szovjet kulturális termék a film. Magyarországon évente átlag 30 szovjet filmművészeti alkotást mutatnak be, míg a szovjet mozikban csaknem minden második magyar filmet vetítik. Figyelmet érdemel, hogy a magyar filmeket a Szovjetunióban többen nézik meg, mint a világ valamennyi országában együttvéve, beleértve a hazai közönséget is. A magyar filmek átlagos nézőszáma ott 7 és 30 millió fő között van. Speciálisabb igényeket elégítenek ki a színházak, az opera- és balett-társulatok vendégjátékai, valamint a zeneművészek fellépései. A legkiválóbb szovjet és magyar művészek kölcsönösen sokszor szerepelnek egymás országában. Most csak néhány nevet emelünk ki az idei magyar—szovjet kulturális együttműködési jegyzőkönyvből. Márciusban járt Budapesten a moszkvai Nagyszínház balettegyüttese; hamarosan hazánkba érkezik Obrazcov bábszínháza és a moszkvai zenés gyermekszínház társulata. A magyar vendégjátékok közül kiemelkedő eseményként említhető a Madách Színház fellépése a szovjetunióbeli magyar színházi napokon. Viszonzásul novemberben nálunk lesz szovjet színházi fesztivál. Az állami hangversenyzenekar az idén ősszel már sokadik alkalommal utazik a Szovjetunióba. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok alakítását az a kormányközi vegyes bizottság irányítja, amelyet 12 évvel ezelőtt a szocialista országok között úttörőként alapított a Szovjetunió és Magyarország. A bizottság munkája nemcsak azt segíti elő, hogy a szervezeti kapcsolatok sokasodjanak, hanem azt is, hogy bővüljön a tényleges együttműködés és megteremtődjenek a feltételei a valóban közös kulturális tevékenységnek. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok állandó fejlődése természetes velejárója a két ország sokoldalú együttműködésének. A kulturális kapcsolatok is — legyenek azok nagyszabású seregszemlék, vagy különösebb feltűnést nem keltő rendezvények — azt szolgálják, hogy a magyar és a szovjet nép mind jobban megismerkedjen egymás életével, és ezen keresztül a másik ország mindennapjaival. Udvarhelyi Szabolcs Hamarosan átadják rendeltetésének a szeghalmi múzeum új épületét, melyet egy régi, közel 200 éves magtárból alakítottak át. Az új épületben állandó és időszaki kiállítást is nyitnak Fotó: Gál Edit Az első fecskék A művezetőképzés kétegyhdzi útján Egy rövid tudósításban már beszámoltunk arról, hogy Kétegyházán, a mezőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző intézetben egy új felnőttoktatási kísérlet keretében sikerrel vizsgázott 33, az ország különböző tájairól érkezett mező- gazdasági gépjavító-karbantartó művezető. Az egy teljes napon át tartó nehéz vizsga közben lehetőségünk nyílott arra is, hogy elbeszélgessünk — Tanítványaink az egy- esztendős tanulmányi idő alatt vizsgával együtt mindössze hat hetet töltenek el nálunk — kapcsolódott a beszélgetésbe a kísérleti módszer „atyja”, az intézmény igazgatója, Pálfi György. — A korábbi, hasonló jellegű tanfolyamok ezelőtt 400 órásak, 12—14 hetes bentlakásos tanulmányi idővel folytak. Néhány évvel ezelőtt a járműelektromossági szakA vizsgabizottság elnöke. Lengve' ^indor értékeli a tanfolyam munkáját Fotó: Szántó Péter az új felnőttoktatási módszer egyik támogatójával, Bonts Lajos egyetemi docenssel, a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet főosztályvezetőjével. Sőt, találkoztunk és beszélgettünk a kísérlet első alanyaival, a vizsgázáson mán túlesett művezetőkkel is. E beszélgetések során sok olyan gondolat is felmerült, amely a képzésforma értékelésén túl egyéb meditációra érdemes jelenségre is felhívja a figyelmet. — A művezetők szakmai felkészültségén, vezetői képességén nagyon sok múlik — mondotta Bónis Lajos. — Mint a termelés közvetlen irányítóinak magasabb szakmai, politikai képzettségre, korszerű vezetéselméleti ismeretekre van szükségük. Ebbe a feladatkörbe kinevezés útján kerülnek. A plusz ismeretek megszerzésére pedig eddig szervezett keretek között nem volt lehetőség. Pedig a művezetőképzés feladatairól már 1965-ben megjelent egy minisztertanácsi határozat. Majd 10 esztendővel később — a gyakorlati megvalósítást célozva — egy MŰM-utasítás is. Ennek alapján a könnyűiparban megindult a művezetőképzés, de a mezőgazdaságban csak most itt, Kétegyházán került erre sor. Ezért is fordítunk rá olyan nagy gondot. Egy minisztertanácsi határozat azt is kimondja: a képzést úgy kell megszervezni, hogy a dolgozókat minél kisebb időre vonjuk el a termeléstől. — Tudomásunk szerint a kétegyhdzi irányított egyéni tanulási módszernek éppen ez utóbbi a legnagyobb előnye: Gazdaságossága, és a tanfolyam során megszerezhető tudás színvonala... mában folytatott kísérletünk során végeztünk egy gazdaságossági felmérést. Ebben kimutattuk, hogy az akkori, 49-es létszámú tanfolyamunkon a népgazdaság számára az új oktatási módszerrel egymillió 666 ezer forintot takarítottunk meg. Ugyanis kevesebb a termeléskiesés, nem kellett annyi átlagbért kifizetni és kevesebb lett az utazásra és ellátásra fordítandó költség. Az viszont igaz, hogy a kiadványok növekvő száma miatt, ha kevéssel is, de emelkedtek az oktatás költségei. — A mezőgazdaságban országosan 3200 művezető képzésére lenne szükség — vette át a szót Bónis Lajos. — Az élelmiszeriparban pedig kétezerre. A képzés országos megoldására tehát égető szükségünk van. Kísérletről lévén szó, a MÉM Mémök- és Vezetőtovábbképző Intézete készített egy összehasonlító felmérést az édesiparban, a gabonaiparban és az itt folytatott művezetőképzés értékeléséhez. A vizsgát megelőző napon meglehetősen szigorú feltételek között töltötték ki ezeket a kérdőíveket a hallgatók. A felmérés anyagát még a pedagógusok sem ismerték. Reméljük, ez is megerősít a már eddig kialakult pozitív véleményünkben! Kétegyházán sok éves kemény munkával dolgozták ki 12 tantárgyra az új módszer anyagát, amelyet a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Intézet távoktatási kutatócsoportja 'bírált el. Ügy látjuk, hogy a kétegyházi távoktatási módszer országos kiterjesztésre is méltó. — És mi a véleménye minderről a vizsgán már túlesett okleveles művezetőknek? — Többnyire újsághirdetések alapján jöttünk ide. Van egy MÉM-rendelet, miszerint a művezetőknek 1980-ig végzettséget kell szerezni. Ez tehát egyaránt érdekünk nekünk és a vállalatnak is — mondta Markos János, az ófehértói Búzakalász Termelőszövetkezet gépjármű-villamossági szerelője. — A tananyag, amit kaptunk, jó támpontot nyújtott a tanuláshoz. Azonban olyan írásos anyagot kaptunk mindig, amihez nagyon sok szakmai könyvet is el kellett olvasnunk. Például az anyagismerethez, mechanikához, matematikához. Kádár Béla Szerencsen, a Lenin Tsz-ben művezető. — A tananyag összeállítói nagyon okosan figyelembe vették a tanulás előírt meneténél a mezőgazdasági munkák természetét is. Persze még így sem tudtuk mindig betartani az ütemet. Mielőtt ideutaztunk, akkor hajtottunk rá. Diós Sándor a budakalászi Gyógynövénykutató Intézetben művezető: — Mi gyakorlati emberek vagyunk. Kiestünk az elméletből. Eleinte nagyon nehéz volt, az első napokban ránk zúdított ismeretözön hideg zuhanyként ért bennünket. Kezdéskor írtunk egy felmérést. Képzelem, az eredménytől majd elájultak a tanárok! Higyjék el, nagyon sokat köszönhetünk nekik. Most, tanulás közben jöttem rá, mennyire szükségem volt ezekre az új ismeretekre. Különösen sokat segített nekem a vezetéselmélet. De egyébként is, ma már annyira fejlettek a mezőgazdasági gépek technikai szempontból, hogy nekünk is állandóan képeznünk kell magunkat. Szabó István Eleken, a Lenin Tsz-ben részlegvezető. — Hat-hét éve dolgozom ebben a beosztásban. Nekem nagyon nehéz volt ez a tanfolyam, hiszen 30 évvel ezelőtt végeztem el a nyolcadik osztályt. Különösen a zsebszámológéppel volt bajom. Nem lehetett ám összevissza pö-. työgtetni! De éppen a napokban nagyon jól jött, hogy értek hozzá. Gyártanunk kellett egy alkatrészt, s annak műszaki adatait, méreteit én határoztam meg. A számológéppel gyorsabban ment. Király Lajos Székesfehérvárott, a Kossuth Tsz-ben dolgozik. Mikor az intézetből hazamentünk, postán küldték utánunk a munka-- lapokat. A kiküldött anyagot határidőre kellett visszaküldeni. Puskázni? Persze, hogy lehetett, de ahhoz is sok mindent el kellett olvasni. Mire visszaérkeztünk, már kijavítva vártak a munkalapok. — Szakdolgozatot is írtunk — mondta Szabó István. Nyolc témakörből választhattunk. A 20 oldal terjedelmű dolgozatainkat nemcsak a tanárok, hanem a munkahelyi vezetőink is értékelték. Ez azért volt fontos, mert a témák speciálisan a munkakörünkhöz és munkahelyünkhöz kapcsolódóak voltak. Az energiatakarékosságról, egy üzemen belüli lehetséges veszteségforrásokról stb. írtunk. Búcsúzóul mindnyájan hozzátették: — Feltétlenül tegyen említést tanárainkról, mert nagyon sok köszönettel tartozunk nekik! Például ezen a mai vizsgán is olyan körülményeket, légkört teremtettek, amihez nem vagyunk hozzászokva. És nem ismertek fáradtságot sem. Mindig képesek voltak velünk az alapoknál kezdeni. Volt úgy, hogy késő estig tanultunk együtt. S a tudás, amit itt szereztünk, feltétlenül munkánkhoz, gyakorlati feladatainkhoz kapcsolódik. Az oklevelünk valóban nehezen megszerzett, fontos ismereteket takar. B. Sajti Emese Nemrégiben olvastam, hogy a Szovjetunióban minden ötödik film a gyermekeknek, az ifjúságnak készül. A rajzfilmek kedves figuráit, az iskolásokról szóló vidám gyermektörténeteket szeretik is a legfiatalabb nézők. Legutóbb a 10—16 évesek szórakozhattak A reménység szele című szovjet ifjúsági film kalandos történetein, amelyet Sztaniszlav Govoruhin rendezett. A Reménység vitorláshajó, méghozzá nem akármilyen, hiszen száz tergerészkadétot visz a fedélzetén. A tisztnövendékeknek ez a vizsgaút- juk, amikor rátermettségüket bebizonyíthatják és azt, hogy képesek megbirkózni a tenger veszélyeivel. Kalandos, ifjúsági mese ez, de nem vérengző tengeri kalózokkal, mesés kincsekért folyik a harc, hanem nagyon is valóságos, a kamasz és a fiatal férfikor határán álló emberek megpróbáltatásait látjuk. A szovjet ifjúsági filmek általános erénye: a közérthetőség, a példaképek, az eszményi hősök bemutatása, az emberi gyengeség egy-egy megható pillanata ennek az alkotásnak is pozitívuma volt. Ha a történet alkotóelemeit felsoroljuk, külön- külön mind érdekesnek hatnak, de az összeillesztésük bizony nem mindig sikerült a rendezőnek. Egyik történéstől a másikig sok-sok hosszú eseménytelen pillanat során szemlélhettük az egyébként csodálatos kékséggel fodrozódó tenger hullámait, a vitorláshajó kötélzetének ágát-bogát, a tengeri távlatok végtelenségét. Cápaveszély, a halál torkából kimentett ügyetlen ten- gerésztanonc esete, hatalmas hullámokat kavaró vihar, kétbalkezes tisztjelöltek tevékenysége azért bőven nyújt izgalmat és mulatságot a gyerekeknek. Két igazán értékes filmrészlet emlékezetes, s ellentétes töltetű végleteivel maradandó élmény. Humorával, a tengerész kadétok, s egy magányos lengyel utazó találkozása. Szép látvány, amikor a hatalmas, karcsútestű iskolahajó mellé siklik a hullámok kénye-kedve szerint hánykolódó kis Vitorlás, amelynek tulajdonosa világkörüli útra vállalkozott. Segítségül és útravalóként csupán egy viccet kér a nagyhajó legénységétől. A vicc hallatán az értetlenségnek ez a nála tapasztalt mértéke harsogó nevetést fakaszt a nézőkből. A film másik maradandó élményét a nagy kaland jelenti; a vitorlás versenyre igyekvő hajó megváltoztatja útirányát, mert egy nemzetközi geológus expedíció megmentésére siet. A tudósok valamelyik közeli szigeten végzik kutatómunkájukat, amikor hatalmas vulkánkitörés veszélyezteti az életüket. Vörös feketén izzik, ömlik a láva, bombarobbanásszerű felhők tornyosulnak a sziget felett, de a kutatók még ekkor is filmet forgatnak, anyagot gyűjtenek, hiszen felbecsülhetetlen érték lesz ez a tudomány számára, ha megmenekülnek... Hősi próbatétel a tengerész újoncoknak ez a mentés, bennünket nézőket pedig ekkor ajándékoz meg lélegzetelállító pillanatokkal a rendező. — Ugye, milyen jó volt — tárgyalták a moziból kifelé jövet egy iskoláscsoport gyerekei. Az ő filmjük, nekik szólt A reménység szele. Bede Zsóka A reménység szele
