Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

0 1979.' június 15., péntek Úttörők a ludadi iskolában A ludadi iskola 1945 után az első tanyai iskolák közé tartozott. Akkor nagy szük­ség volt rá, ma az élet mást produkál. Az iskola lakói felnőttek, elhagyták a kör­nyéket. így elárvult, magá­ra maradt. A békési 3. sz. iskola vezetői azonban is­mét „felfedezték” a nagyon szép, bár elvadult parkban levő épületet, ami tönkre­ment ugyan, de nem annyi­ra, hogy ne lehetne használ­ni. Nagyon jó gondolat tá­madt — elkérték az iskolát, ami senkinek sem kellett — csapattáborhely kialakításá­ra. A felavatás a gyermek­nap alkalmával meg is tör­tént, a felső tagozatos gye­rekek kerékpárral kirándul­tak ide. Az előzőleg levágott fű, kiirtott akáccserlyék, amit a tantestület tagjai vé­geztek el — lehetőséget adott a rajoknak „családias” le­telepedésre. A bokrok közti tisztáson, tele jó kis búvóhe­lyekkel, ütöttek tábort az egyes rajok. A fél órás ke­rékpárút után csodálatos le­vegő, izgatott madárhangok fogadták az úttörőket és kí­sérőjüket. A gyerekek elé­gedetten vették birtokukba a hatalmas diófák, fenyők, bod­zabokrok alját. Azt hiszem a madarak élete is gazda­gabb lesz ezután, kis fészke­ikből egész nap izgatottan figyelték, és a maguk „nyel­vén” észrevételezték — mi ez az idegen csapat itt? Hangjuk is erről tanúsko­dott, mert igyekeztek ver­senyezni a legalább olyan hangos gyermeksereggel. A helyfoglalás után meg­érkezett a hüsit hozó kis busz, amit meg is rohamoz­tak a pajtások. A nap fény­pontja természetesen a sza­kácsverseny volt. Évek óta tart az iskolában az őrsi tisztségviselők képzése, így a szakácsoké is. Ez meglát­szott most is. A tűzhelyra­kás, majd a tűzgyújtás után kevés idővel ínycsiklandó illatok terjengtek az öreg fák alatt. A meleget nem kellett volna fokozni, „fű­tött’ az időjárás, meg az iz­galom is. A város vezetői közül töb­ben, egy-egy patronáló bri­gádtag és jó néhány szülő is kilátogatott a nagy ese­ményre. Mindennek teteje­ként Vida Lajos, a Dübögő étterem vezetője volt a zsű­ri elnöke, aki nemcsak meg­kóstolta a főzteket, hanem közben irányított az ételek elkészítésében is. Nagy meg­elégedéssel nyugtázta a ver­Június 15-én kezdődik Gyu­lán a színes, sokrétű prog­rammal tűzdelt gyermekhét. Június 15-én a pajtások vi­dám műsorral egybekötött tábortűzön vehetnek részt a gyulai víztorony melletti té­ren. Még ezen a napon kerül sor az alsó tagozatosok köz­lekedési-ügyességi versenyé­re a sportpályán. Szomba­ton ugyancsak sportesemé­nyekkel folytatódik a gyer­mekhét programja. A sport­felügyelőség irányításával kispályás játékokra, célbaug- rásra, célbadobásra és tollas­labdaversenyre kerül sor. Izgalmas programnak ígér­kezik 19-én, kedden délelőtt a Várfürdőben a könnyűbú­vár-bemutató. A rendező szervek gon­dolnak a legkisebbekre is: 20-án délelőtt a gyulai óvo­dások mutatják be műsorai­kat az úttörőház udvarán, ezután a kisdobosok és az alsó tagozatos gyerekek, ugyancsak itt, részt vehet­nek a Roli suli bűvészműso­seny sikerét. A győztes raj a 6/d raja lett, őket az 5/a és a 6/a követte. Jutalmul mindhárman labdát kaptak. Az ebéd utáni körletrende­zés, utána játék, pihenés, majd jelképes tábortűz mel­lett hangulatos műsor kö­vetkezett. Mindent összefoglalva a ludadi iskola új életre kelt, a tantestület lelkes tagjai, a szocialista brigádok, szülők támogatása, a sok-sok meg­értő szív és értelem felélesz­tette. Takács Istvánná, Békés, 3. sz. iskoia rán. Másnap, június 21-én, az úttörő- és ifjúsági ház­ban egy régi kedvelt gyer­mekjáték, a sárkánykészítés fortélyaival ismerkedhetnek meg a gyerekek. A hét kiemelkedő esemé­nyének számít a június 21- én, este 6 órakor kezdődő kórushangverseny, amelynek a gyulai Erkel Ferenc Mű­velődési Központ és Ifjúsági Ház ad otthont. A műsorban vendégként részt vesz a ro­mán rádió gyermekkórusa is. A hazaiak képviseletében a zenetagozatos Gyulai 1-es szá­mú Általános Iskola úttörő énekkara és a szövetkezetek gyulai Körös táncegyütte­sének úttörőcsoportja lép fel. Este a román vendégek­kel közösen nagyszabású tá­bortűzre kerül sor az Erkel Gimnázium leánykollégiu­mának udvarán. Közben, aki akarja, megtekintheti az Er­kel Művelődési Központban a megyei gyermeknap kiál­lítási anyagát. B. S. E. Színes gyermekhét Gyulán Könyvbarátok A legnemesebb szenvedé­lyek egyike a könyvszeretet, könyvgyűjtés. A könyvbarát, a bibliofil sok fáradsággal, anyagi áldozatokat nem saj­nálva, meghatározott szem­pontok szerint és többnyire hozzáértéssel gyűjti azokat a műveket, amelyeket szép kül­sejük, díszes kötésük, művé­szi illusztrációik, tartalmuk, vagy egyéb szempontok mi­att sokra becsül. Gondolkozásukat jól jel­lemzi Konrad Gesner zü­richi tudós, aki élete végén, 1565-ben is csak szeretett könyveire tudott gondolni. Közvetlenül halála előtt könyvtárszobájába vitette magát, hogy utolsó pillantá­sát kedves gyűjteményére vet­hesse. * Világhírű * könyv gyűjtők A bibliofilek megbecsülhe­tetlen kulturális szolgálato­kat tettek az emberiségnek. Áll ez a megállapítás már a legrégibb, név szerint ismert gyűjtőre, Asszurbanipál asz- szir királyra, aki i. e. 7. szá­zadban lemásoltatott minden, a birodalmában fellelhető irodalmi, jogi, történelmi, teológiai művet. Palotájának romjai alól sikerült kiásni 60 000 agyagtáblából álló könyvtárát, számtalan olyan művet, amelynek korunk még csak a létét sem ismer­te. Asszurbanipált a gyűjtők hosszú sora követte, köztük olyan ismert nevek, mint Platón, Arisztotelész, Cicero. Cassiodorus (470—562), Nagy Teodorik kancellárja Vivari­umnak nevezett könyvtára számára pergamenkódexekre íratta át a gyorsan pusztuló papirusztekercseken levő iro­dalmat. Ezek a kódexek és a róluk később készült máso­latok őrizték meg számunkra a görög—római klasszikusok alkotásainak jelentékeny ré­szét. A középkor eleje nem ked­vezett a könyvkultúrának, nagyon megfogyatkozott a könyvtárak száma. Fellendü­lést csak a humanizmus ho­zott, amely divattá tette a bibliofiliát. A fejedelmi, fő­papi, főúri udvarokban pa­zarul díszített kódexekből ál­ló gyűjtemények keletkeztek. Köztük — nemzetközi vi­szonylatban is — a legjelen­tősebbek egyike Mátyás ki­rályé volt, melyet a kötése­ket díszítő hollós Hunyadi­címerről (holló latinul cor- vus) korvinának neveztek. Számos kötete külföldön ké­szült, egyedül Firenzében öt másolóműhely dolgozott szá­mára, de a nagy király Bu­dán is felállított másoló-, festő- és könyvkötőműhelyt. A bibliofilek a tartalom mellett a külső szépségét is fontosnak tartják. Nemcsak a korvinákat lehetett felis­merni külsejükről, hanem más híres gyűjtők tulajdonát is. Jean Grolier (1479—1566) francia kincstartó például 3000 kötetét szalagdíszítések­kel, arabeszkekkel díszített bőrbe köttette, és minden da­rabon „Jo. Grolierii et ami- corum” felirat hirdette, hogy Grolier és barátai használa­tára szolgál. Polgári gyűjtők is akadtak szép számmal. Például Jo­hann Michael Dilherr nevű lelkész könyveinek súlya 104 mázsára rúgott. Mikor 1660- ban Jenából Münchenbe köl­tözött, ezt a terhet csak 14 erős szekér tudta elszállítani. * Magyar * bibliofilek Hazánkban a folytonos há­borúk miatt a bibliofilia a XVIII. század közepén tu­dott csak felvirágozni. A ba­rokk kor pompaszeretete megkövetelte, hogy az újon­nan épített kastélyokban dí­szes könyvtártermeket ren­dezzenek be és a polcokat gazdagon aranyozott köny­vekkel töltsék meg. A felvi­lágosodás elterjedése után a könyvkultúra elmélyült, bár külsőségeiben szerényebbé vált. A könyvtárakat nem mutogatás, hivalkodás miatt rendezték be, hanem olvasá­si szükséglettől hajtva. Bél Mátyás, Pray György, Schmei- zel Márton, Batsányi János, Péczeli József és a többi író könyvtára tulajdonosa ér­deklődési körét tükrözte. A főuraknak és később a jómódú polgári bibliofilek­nek sokat köszönhetnek köz- gyűjteményeink. Az Országos Széchenyi Könyvtár törzs­anyagát Széchenyi Ferenc sok ritkaságot tartalmazó 21000 kötete alkotja, ősnyomtatvá­nyainak majdnem felét Jan- kovich Miklós, régi magyar könyveinek jelentős hánya­dát Todoreszku Gyula gyűj­tötte össze. Az Akadémiai Könyvtár legféltettebb rit­kaságai közé tartoznak Ráth György régi magyar köny­vei, Vigyázó Ferenc ősnyom­tatványai, Kaufmann David arab—héber kéziratai. Bibliofiljeink sorában — példakép gyanánt — említ­sük meg Apponyi Sándor (1844—1925) nevét. Életének a könyvgyűjtői szenvedéllyel Kondorosi példa Könyvesbolt a csárda utcájában Lélekszámát tekintve talán Kondoros a legkisebb olyan községe Békés megyének, amely önálló könyvesbolttal büszkélkedhet. Az évtized el­ső éveiben alakították ki az üzlethelyiséget a Hősök útjá­nak egyik lakóházában. A portál szűk és keskeny; ami­kor zárva a bolt, a két vas­kos fatábla védi a gondos rendű belső teret a kíváncsi szemek elől. Az ajtót kerete­ző cégtábla az, amely a fi­gyelmet magára vonja. Az egyik oldalon a közismert könyves gyermekévi plakát: Olvassatok mindennap! — Ä mai délutánon dőlt el végérvényesen, hogy mégis marad önállónak a kondorosi könyvesbolt — mondja Györ­ki Lajos, a KÖNYVÉRT szö­vetkezeti főosztályának ellen­őrzésen itt-tartózkodó terü­leti instruktora. — Mert az üzemeltető ÁFÉSZ vezetősé­ge korábban azt fontolgatta, hogy gazdaságtalansága mi­att más üzlettel vonja össze a könyvesboltot. A mindenképpen kedvező döntést Sutyinszki Mihály, az ÁFÉSZ alapegység-vezető­je is igazolja. Beszélgetésünk alapján kirajzolódik az igazi ok, hogy valójában mi je­lenthette az ÁFÉSZ-nek a problémát; miért gondoltak az összevonásra? — Csak nehézségek árán sikerült, s nem mindenkor igazán megfelelő felkészült­ségű eladót biztosítani a könyvesboltba. Most minden biztosítékunk megvan arra, hogy a nemrégiben ismét munkába állt új boltvezető­nő nemcsak az üzlet forgal­mát lendíti fel, hanem sze-' mélyén keresztül az ÁFÉSZ is biztosítani tudja a megfe­párosult patriotizmus adott tartalmat. Kora ifjúságától kezdve élete végéig gyűjtötte a külföldön megjelent ma­gyar vonatkozású műveket, a hungarikákat. Sok unikumot tartalmazó gyűjteményének gazdagságára jellemző, hogy Buda 1686-ban történt visz- szafoglalásáról kb. száz dics­himnuszt, prózai és verses tudósítást találunk benne, köztük egy négyfelvonásos színművet. Gyűjteményéről négykötetes annotált kataló­gust adott ki, ez mindmáig a legteljesebb hungarika-bib- liográfia. Sok utánjárással megszerzett könyveit az Or­szágos Széchenyi Könyvtárra hagyta. * Mit gyűjtsünk í ma? A régi kor bibliofiljeit el­sősorban az ősnyomtatvá­nyok, kódexek, régi könyvek érdekelték. Ezek gyűjtésére ma kevés a lehetőség, mert nem sok ilyen könyvet talá­lunk az antikváriumokban, de nagy vagyonú főurak sin­csenek. De szerény pénztár­cával is lehet valaki gyűjtő. Gyűjtheti tartalom szerint egy-egy író (Krúdy Gyula), írócsoport (Nyugatosok) mű­veit, egyes városokra (Eger), tájakra (Rábaköz), történel­mi korszakokra (Dózsa-fel- kelés ideje) vonatkozó iro­dalmat, különleges műfajo­kat (önéletrajz) vagy az őt különösen érdeklő tudomány­ág (biofizika), sport (atléti­ka), vagy egyéb tárgykör (boszorkánypörök) műveit. De specializálhatja magát a gyémántkiadásokra, a réz­metszeteket tartalmazó köny­vekre, a festészeti albumok­ra vagy egyszerűen a szép kiállítású és nemes tartalmú könyvekre. Vértesy Miklós Nagymama és unokája együtt böngészik a könyveket lelő működési feltételeket — hangzik a megnyugtatónak tűnő magyarázat. A bolt belső képe már va­lóban a tartalmas, kereske­delem- és művelődéspoliti- kailag is megfelelő munka külső jegyeit viseli. Aki ide belép, fölajánlkozóan ölelik körül a legújabb, a polcokon szépen elrendezett könyvek, s a hátsó polcon a hangleme­zek. Elsősorban a gyermek- irodalom kötetei sorjáznak a tárlókon. — Vásárlóink zöme a leg­fiatalabbak közül kerül ki. Mivel a községben csak ál­talános iskola van, a közép- iskolások Szarvasra és Bé­késcsabára járnak be tanulni, ök ott is vásárolnak köny­vet. De a kisiskolások állan­dó vevőink közé tartoznak — mondja Kovács Gézáné, a bolt fiatal vezetőnője. S hogy nemcsak a 6—14 évesek jönnek be ide, igazo­lásképpen negyvenes férfi nyitja az ajtót. Otthonosan lép a polcok elé. Böngészik, majd vásárol. Aztán idősebb néni is betér. Mozgásán lát­szik, nem először jár itt. — Molnár László vagyok, a gépjavító könyvbizományosa — mutatkozik be egy idősebb bácsi. — Megyek beszedni a kintlevőségeket, aztán benéz­tem. Vagy negyedszázada foglalkozom én ezzel. Tavaly 121 ezer forint értékű köny­vet adtam el. A mai napig az idén pedig 75 ezer forintnyit. A könyvhéten tízezerért vet­tek tőlem, a gyermeknap 48 órájában pedig hatezerért. Először átböngészem jó ala­posan a könyvet, aztán aján­lom. Meg ismerni kell az em­bereket. Tudni, hogy kinek milyen az ízlése. Ez az alap­ja a bizományosságnak — mondja. De Molnár Laci bácsin kí­vül még hét bizományos ter­jeszti Kondoroson a könyvet. Az ő segítségükkel tavaly 380 ezer forintos forgalmat bo­nyolított le a bolt. Igaz, éz nem sok, de az is igaz, hogy betegség miatt eléggé sűrűn zárva maradtak a fatáblák... A tavalyi évhez képest az első negyedévi forgalom egy- harmadával több az idén. Áz említetteken kívül a kondo­rosi gyógyszertárban, vala­mint az ÁFÉSZ ABC-áruhá- zábari, a papírboltban és a piactéri büfében is kínálják a vásárlóknak a legújabb könyveket. A minap 18 mázsányi, két konténerbe csomagolt tan­könyv érkezett a könyves­boltba. Ez persze csak része annak a mennyiségnek, ame­lyet majd a KÖNYVÉRT szeptemberig az iskolások ré­szére szállítani fog. De nem­csak a község területére ter­jed ki a bolt hatósugara. Nagyobb akciók alkalmával — mezőgazdasági, műszaki könyvhetek, sokakat meg­mozgató rendezvények — a környező községekben is ren­deznek szakkönyvkiállításo­kat és vásárokat. A helyi köny vtárral is gyümölcsöző a kapcsolata: amit a könyvtár ajánl, az az ellátás lehetősé­gének függvényében a bolt­ban megvásárolható. A könyv egyre inkább ter­melőeszközzé válik. A közsé­gi kereskedelemben egyed­uralkodó ÁFÉSZ-eken múlik, hogy ezt az eszközt hogyan és mennyiben közvetítik az ott lakóknak. A kondorosi példa — a kezdeti nehézségek elle­nére is — jó, követendő. A könyv terjesztése és forgal­mazása köztudottan nemcsak kereskedelmi téma. S ahol ezt értik, ott mindenki, a ter­melés is csak nyerhet az ügyön. Kép, szöveg: Nemesi László r Évzáró és szakmunkásavató vizsga Orosházán, a Birkás Imre Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben az intézmény 530 di­ákja június 16-án délelőtt vesz részt a tanévzáró ünne­pélyen. A szakmunkástanu­lók már több mint egy hete elkezdték a nyári szakmai gyakorlatot, 13 szakmában. Június 30-án a 140 végzős szakmunkástanulónak ünne­pélyes szakmunkásavátót rendeznek az orosházi műve­lődési központban A végző­sök írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgái június 20-án kezdődnek. A tanulók nagy része tár­sadalmi ösztöndíjjal rendel­kezik, de a többieknek is si­került megfelelő állást ta­lálnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom