Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-15 / 138. szám
1979. június 15., péntek o CJH3SS3 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) az építkezések tervszerűségét. Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél határozottabban megfogalmazta, hogy a gazdasági munka fő feladata népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének javítása és a további tartós javulásnak biztonságos megalapozása még akkor is, ha ezáltal a gazda-1 ság mennyiségi növekedésének üteme átmenetileg mérséklődik. A legfőbb irányvonal az, hogy erősen fokozzuk a társadalmi termelés hatékonyságát. Sajnos, ma még elég gyakori, hogy a műszaki korszerűsítés nem hatékony: drágán üzemeltetik a berendezéseket, vagy nem elég korszerű a termék, amelyet gyártanak velük, s így nem tudják jó áron eladni. Ezek a vállalatok bekerülnek a kevésbé vagy egyáltalán nem gazdaságos szférába. Példaként említem meg, hogy a gépipari vállalatok közel 20 százaléka az átlagos ipari jövedelmezőség felét sem éri el. A ruházati ipar vállalatainak egyharmada igen alacsony jövedelmezőségű, ezen belül a vállalatok egyhatoda egyáltalán nem járul hozzá a társadalmi jövedelemhez. Sok vállalat nem is érzi eléggé, milyen fontos termék- szerkezetének átalakítása. Ebben elsősorban az irányítás és a szabályozás a hibás, mert nem teremtett elég szigorú föltételeket a gazdálkodásban, s a vállalatokkal nem éreztette a termelés, az értékesítés és a fejlesztés szigorú, sürgető körülményeit. Ezért a szerkezetváltozást központi intézkedésekkel is serkenteni kívánjuk. Meggyőződésünk, hogy a termelési szerkezet átalakításáért maguk a vállalatok tehetik a legtöbbet. Szervezeti változtatások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a termelési szerkezet kedvezőbbé váljon. A magyar gazdaság vállalati szervezeti struktúráját vizsgálva azt látjuk, hogy kevés a kis- és középvállalat. Nagyvállalataink tömegesen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telephelyet, biztonságot az egyébként laza szerződéses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelve tekintélyüket, esetleg monoA világpiac kedvezőtlen változásai következetesebb magatartásra kényszerítenek bennünket a termelés, az áru- forgalmazás és a fogyasztás területén. Gazdaságpolitikai céljaink a múltban is igényelték a hatékonyan végzett munkát, a jó minőségű termékeket, az import ésszerű alakítását, a takarékosságot. Most áz eddigiéknél hatékonyabb intézkedésekkel kell további fejlődésünk feltételeit megalapozni — hangsúlyozta a többi között elöli járóban, majd utalt arra, hogy 1978-ban sok tekintetben eredményes évet zártunk. Az 1978. évi gazdasági munka tapasztalatai is jelzik, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása sürgető feladattá vált. Az 1979. évi népgazdasági terv ennek szellemében irányozta elő a gazdasági növekedés ütemét és fő arányait, és a gazdasági munka feladatait. A cél az, hogy a külkereskedelmi mérleg hiánya az 1978. évinél lényegesen kisebb legyen, és létrejöjjenek a további tartós javulás szilárd feltételei. A tervek és a szervezettség javulása azt jelzi: politikai és gazdasági vezetőink felismerték, hogy mi a teendő. Ráadásul most kevesebben várják, hogy mások tegyék meg a szükséges intézkedéseket, mint korábban. Ez örvendetes, önelemzés és a hibák kijavításának szándéka, a munkaerő-gazdálkodás polhelyzetüket is. Önkritikusan meg kell mondanunk, hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaságirányítás is hozzájárult az elmúlt évtizedekben azzal, hogy — a könnyebb utat választva — túlzottan elismerte az ágazati és a helyi érdekeket. Nem lesz könnyű ezt a történelmileg kialakult, de ma már nyilvánvalóan zavaró szervezeti aránytalanságot megváltoztatni. Az importanyagokkal és az importtermékekkel való gazdálkodás kérdéseire áttérve a pénzügyminiszter nyomatékosan aláhúzta: Halaszthatatlanok az energiatakarékosság, az ezzel kapcsolatos ésszerűsítés feladatai. Az elmúlt évtizedben — hol hamarabb, hol később — minden ország figyelme az energiaellátás felé fordult. Ismeretes, hogy energiahordozó- és villamos- energia-termelésünk nem fedezi a szükségleteinket: hazánk energiahordozókat és villamos energiát egyaránt importál, mégpedig — természetszerűen — egyre drágábban. Ennek ellenére 1978- ban villamoSenergia-felhasz- nálásunk a tervezett 6 százaléknál is gyorsabban: több mint 8 százalékkal nőtt. Cél, hogy a felhasználók reális áron kapják az energiát, és az energiahordozókat, azért, hogy érzékeljék a valóságos költségeket, és azt is, mennyire fontos itt a megtakarítás. Ez indokolta a benzin árának az emelését a napokban. Napirenden van fejlesztéspolitikánknak az a kérdése, hogy milyen irányban és ütemben haladjunk a hazai energiahordozók feltárásában, az energiatermelő-kapacitások létrehozásában. A központi intézkedéseken túl a vállalatok a lakossággal együtt szintén nagyon sokat tehetnek a takarékosabb energiafelhasználásért. A hatékonyság további fontos tényezője az erőforrások jó felhasználása. A takarékos gazdálkodás a munkaerő és az állóeszközök gazdaságos felhasználása. A vállalatok sokszor hangoztatják, hogy szűkölködnek munkaerőben. Gyakran azonban korántsem ez a gond, hanem a gyenge termelékenység, a rossz munkaszervezés, az egyenetlen termelési folyamat. Ezen persze segíthetünk! Az is enyhítheti a munkaerőgonjavításának akarata érződik a terveken. Mégis van e vonatkozásban is feladatunk: le kell rövidíteni a teendők felismerése és a végrehajtás közötti időtartamot, elkerülve a kampányszerűséget és azt a gyakorlatot, miszerint néhány látványos intézkedéssel tud és zár le egy-egy feladatot, megfeledkezve annak állandóságáról és a helyzetet javító folyamatos és szinte naponta sorrá kerülő intézkedések szükségességéről. Célunk az, hogy az ipari termelésben erőteljes szelekció valósuljon meg — hangsúlyozta ezután és így folytatta: — a követelményeknek megfelelő, a feladatokat jól és időben megoldó vállalatok termelésének növekedése továbbra is legyen dinamikus, s a gazdaságirányítás ehhez biztosítsa a feltételeket. Mindez akkor érhető el, ha az irányító szervek és a vállalatok között célratörő kapcsolat alakul ki, olyan kapcsolat, amelyben a népgazdasági érdek képviselete a perdöntő. Az olyan vállalatokat, amelyeknek tevékenysége nem gazdaságos és amelyek racionalizálás útján sem tehetők jövedelmezővé, nem szabad rendszeres állami támogatásban részesíteni. Módot kell találni részleges vagy teljes felszámolásukra úgy, hogy termelő berendezéseiket másutt, vagy a régi telephelyen, de új feladatok megoldására használják fel. Ilyen esetek-; ben humánusan, gyorsan és dókat, ha a nem eléggé hatékonyan foglalkoztatott munkaerőt ésszerűen átcsoportosítjuk olyan munkakörbe, ahol hiányzik a munkáskéz. Ezzel a tárgykörrel foglalkozott a Minisztertanács és a SZOT vezetőinek legutóbbi közös megbeszélése. A pénzügyminiszter végezetül megállapította: Az elmúlt év gazdálkodásának eredményei nem voltak kielégítőek, s ez sok tennivalóra hívta fel a figyelmünket. Ezek 1979. évi nép- gazdasági tervünkben és állami költségvetésünkben már meg is fogalmazódtak. A tervezett változások az első hónapok gazdasági folyamataiban néhány fontos területen máris érzékelhetők. Javában folyik VI. ötéves tervünknek az előkészítése és folyamatban van annak az ár- és szabályozó rendszernek a kidolgozása, amely az új tervidőszakban reálisabbá teszi majd a vállalatok magatartását meghatározó gazdasági környezetet, s jobban közvetíti a nagyobb követelményeket. A hazai árak közelebb kerülnek a világpiaci árakhoz, a vállalati jövedelmek eltéréseit az eddiginél sokkal inkább a valós hatékonysági különbségek okozzák. Bővül a gazdaságos területek fejlődési lehetősége, és össze kell szűkülnie, vissza kell fejlődnie a nem gazdaságos tevékenységnek. Meg kell jegyeznünk, hogy e változások a fogyasztói árakat sem hagyhatják érintetlenül ! Termékszerkezetünknek ugyanis egyik meghatározója a hazai fogyasztás összetétele. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a termelési ráfordításoknak jobban megfelelő arányok is hatással legyenek a fogyasztási szerkezet kedvező átalakulására. Tennivalónk tehát bőven van! Irányító szerveink, vállalataink, és lakosságunk együttes, megfontolt, öntudatos és kemény munkájára van szükség ahhoz, hogy gazdálkodásunkban a kívánatos mértékben javuljanak a teljesítmények és eredmények, általuk a gazdaság egyensúlya. Múlt évi gazdálkodásunkból is ezt a tanulságot érezve legfontosabbnak, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmúlt évi gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. szervezetten kell biztosítani az érintett dolgozók további foglalkoztatását. A vállalatok és szövetkezetek gazdálkodásának feltételrendszere nem lazulhat. Sőt, arra kell törekednünk, hogy még jobban közvetítse a népgazdaság fejlődésének nehezedő körülményeit és a társadalmi érdekeket. Ezt fogja szolgálni a termelői árak és más gazdasági szabályozók 1980. évi változtatása, tervezési, döntési, irányítási módszereink további javítása is. A reálisabb termelői és fogyasztói árak kialakítása, vagyis annak elérése, hogy árrendszerünk jobban tükrözze a világpiaci árarányokat — még előttünk álló, megoldatlan feladat. Ezen belül a fogyasztói árakat — úgy mint eddig is — életszínvonal-politikai céljainkkal összhangban alakítjuk. Sarlós István emlékeztetett az 1978-as költségvetésről szóló beszámoló egyik megállapítására, amely szerint: „A gazdaságpolitikai gyakorlat során és az irányítás eszközeivel is az eddiginél következetesebben kell igazodni a feltételek változásaihoz.” — Ügy értelmezem ezt — fejtegette a továbbiakban —, hogy bár a gazdálkodás szabályozói hosszabb távlatokra szólnak, de ha a feltételek változnak, módosítani kell ezeket. A szabályozás kövesse rövid idő alatt a változásokat, mert enélkül rosszul orientáljuk termelési és elosztási rendünket — ez pedig veszteségeket okozhat. — A rugalmasság, a gyorsaság és az élethez való igazodás legyen az irányítás és a gazdaságpolitika ismérve. A jó gazdasági vezető az évközi változtatások szükségességét megértve, az új elemet beépíti a munkájába, s nem azon elmélkedik, hogy miért nehezítik a helyzetét a két költségvetés közötti időszakban új rendelkezéssel. Az érdekeltség és az azt kifejező jövedelem a munkával függ össze. Ezért helytelen minden olyan törekvés, amely szerint a béremelésből és bérkiigazításból mindenkinek lehetőleg azonos mértékben kell részesülnie. Az egyén igazságérzete, de az egész nép meggyőződése A pénzügyminiszter expozéját követően az ország- gyűlés terv- és költségvetési bizottságának képviseletében Técsi János Komárom megyei képviselő, a törvényjavaslat előadója emelkedett Az országos eredményekben benne vannak Békés megye eredményei is — mondta többek között Sebesi László- né felszólalásában. Az elmúlt gazdasági évben több új létesítménnyel gazdagodtunk. Működésbe lépett és folyamatos termelésbe kezdett a Gyulai Húskombinát, gyarapodott a lakások száma, átadásra került egy 240 férőhelyes egészségügyi gyermek- otthon, két 8 tantermes új iskola, egy művelődési központ, gyarapodtak a bölcsődei, óvodai és kollégiumi férőhelyek, korszerűsödtek egyes kereskedelmi egységek, átadták a köröstarcsai Kettős-Körös új hídját, a körös- ladányi duzzasztó és egyéb létesítményeket, s tovább folytatódik a megyei kórház rekonstrukciója. Majd a gondokról szólva megemlítette, hogy az elmúlt évben megyénket több nem várt tragikus esemény is érintette. Ilyen volt a Békés várost ért földrengés, valamint a megyén átvonuló nyári vihar is. A lakóházak és egyéb épületek helyreállítása a központi segítségen kívül (ami 14,7 millió forint pót- előirányzatként jelentkezett), a helyi pénzeszközöket is át kellett csoportosítani, illetve a meglevő tartalékok egy részét fel kellett használni. Nem várt, de az utóbbi években szinte menetrendszerűen visszatérő károkat okoz megyénkben a belvíz. Ez év január—február hónapban kritikus és igen tartós belvízi helyzet alakult ki a megye délkeleti részén, elsősorban Nagykamarás belterületén és térségében. Lö- kösháza irányából igen jelentős vízmennyiség áramlott, amely tizenegy községben, illetve mezőgazdasági nagyüzemben okozott kárt, közel tízezer hektárnyi területen. E nagyüzemekben mintegy kétezer hektár szántóterületen május 31-ig nem tudtak vetni. Az érintett tizenegy tsz-ben körülbelül háromezer hektár területen nem lesz ez évben termés és körülbelül azt vallja, hogy nem lehet azonosan dotálni a jól, vagy kevésbé jól, vagy éppen rosz- szul végzett munkát. A termelés minőségi követelményei is arra ösztönöznek, hogy minél jobb a munka, annál magasabb legyen a bér. S ha azt kérdik: hol - a bérek felső határa, azt válaszolom: ott, ahol a jól elvégzendő munka felső határa van. Évek óta sok szó esik a munkaerőhiányról. Az erről szóló nyilatkozatok és beszámolók már-már tragikusnak tüntetik fel a helyzetet. Valójában azonban nincs abszolút munkaerőhiány. A hiba a „felhasználásban” és az elosztásban van. Még mindig létezik nálunk kapun belüli munkanélküliség és az is, hogy — egyes vállalatok bérpolitikai és más okok miatt — munkaerőt tartalékolnak a maguk számára. 1979-ben sok közigazgatási egység területén kezdtek hozzá a munkaerő átcsoportosításához. Ez örvendetes jelenség. A szándékot üdvözölni kell. Sok panasz hangzik el a munkafegyelemmel kapcsolatban, indokoltan. A fegyelmezetlenül végzett munka a gondolkodó, egyenes embereknek nem tetszik és soha nem tetszett. Az öntudatos munkás mindig szólásra, majd Palkó Sándor Baranya megyei, Kurucz Márton Csongrád megyei, Koltai Nándorné Veszprém megyei, Fritz László Zala megyei, Szabó Béla Szábolcs- Szatmár megyei, Nics János hétezer hektáron csökkent terméshozam várható. A kritikus belvízhelyzet nem tűrt halasztást. A megyei párt- és tanácsi szervek az Országos Vízügyi Hivatal vezetésével együttesen, gyors intézkedésben határoztak. Nagykamarás ^község helyi vízkár elleni védelme érdekében szükségessé vált egy 14-15 kilométer hosszúságú belvízmentesítő csatorna so- ronkívüli kiépítése, melynek tervei elkészültek. A csatorna beruházási költsége, a terület kisajátításával együtt körülbelül 15 millió forintba kerül, melynek költségeit egyenlő arányban megyei tanácsi támogatásból, OVH-hozzájárulásból és MÉM megyei támogatási keretből fedezik. A csatorna megépítése elsősorban Nagykamarás község belterületének és a víztározásra szolgáló területek belvízmentesítését szolgálja, de nem oldja meg a többi terület vízkár- elhárítását. Szükség lenne a térség végleges vízrendezésére, hiszen harminc aranykorona értékű területeken pusztít a belvíz, vagy az aszály, melynek következtében súlyos károk keletkeznek. A jelenlegi háromezer hektár vetetlen terület hektáronként 50 gabonaegységgel + negyvenötmillió forint, hétezer hektáron harmincszázalékos terméskiesés, hektáronként 15 gabonaegység-kiesés + harminckétmillió forint. Ez együttesen 77 millió forint kár. Ha ehhez hozzáadjuk a talaj felszáradása után elvégzendő talajjavító munkák többletkiadásait, akkor ez az összeg még emelkedik. A képviselő ezután a megye oktatási intézményeinek helyzetéről beszélt. — Megyénkben 286 szükségtanterem van, és 103 tanteremben folyik váltakozó tanítás. A lehetőségek ismeretében, az iskolák tárgyi feltételeinek javítása érdekében egyre fokozódik az iskolák társadalmasítása. Szülők, pedagógusok, üzemek, szocialista brigádok társadalmi munkában létesítenek sportudvarokat, ügyelt arra, hogy a munkája méltó legyen hozzá. Így van ez ma is, amikor minden eddiginél inkább megvan mindenkinek a lehetősége arra, hogy emberi méltóságához mérten jól dolgozzék. Az irányító szervekben éppúgy, mint a munkapadoknál és a földeken. Ha a legjobb dolgozók erkölcsei szabályozzák a helyi szokásokat, akkor a lógósok lehetőségei is csökkennek. A termelésben sok múlik azon is, hogy milyenek az egyes vállalatok különböző szintű vezetői. Nagy többségük azt .nyújtja, amit elvárnak tőle*— szocialista szakemberként dolgozik és él. Az ő munkájukról is többet, és főként szebbet kell mondani a megszokottnál. Növeljük biztonságérzetüket a döntéseknél, és támogassuk kezdeményezőkészségüket. Az ő munkájuknak, politikai és szakmai felkészültségüknek meghatározó a szerepe a jó munkahelyi légkör kialakításában. A jó légkör, a dolgozók szocialista szellemiségű kapcsolata egymáshoz anyagi erővé válik a világos célokért folyó munka során. Az 1978. évi költségvetés elszámolásáról szóló törvényjavaslatot a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében elfogadom. Fejér megyei, Makkos Antal- né győri és Mérten Lajos Komárom megyei képviselők mondták el véleményüket az elhangzottakról. Békés megye képviseletében Sebesi Lászlóné (5. választókerület) kétegyházi pedagógus kért szót. készítenek sportszereket, szemléltetőeszközöket, pótolják a régi padok elveszett csavarjait, vagy éppen tataroznak, újjávarázsolva az óvodát, iskolát. Mindezek azonban csak szerény kisegítői azoknak az alapvető feltételeknek, amelyek nélkülözhetetlenek oktatáspolitikai célkitűzéseink végrehajtásához. A jelentésben, a miniszteri beszámolóban és a vita során — mondta a továbbiakban — gyakran hangzott el a következő két szó: hatékonyság, takarékosság. A mai értelemben vett hatékonyság szavunk csak néhány év óta ismeretes, a nemes értelemben vett takarékosság pedig az életszínvonal javulásával egyenes arányban szinte feledésbe ment. Valahogy nagyvonalúan pazarlók lettünk. Az egynapos kenyeret nemigen veszi meg a fogyasztó, diáklányaink nem hajlandóak matrózblúzban ballagni (a tablókészítéshez esetleg még felveszik), a bankettet lehetőleg reprezentatív étteremben rendezik. Biztos vagyok benne, hogy a több gyermekes családok költségvetését megterhelik az ilyen kiadások. Sokszor látni luxus szállodába illő berendezést olyan hivatali helyiségben is, ahol az ízléses kárpitozott szék is megfelelne. Hasonló példákat mindannyian tudunk mondani. Ügy vélem, nem ártana feleleveníteni lassan feledésbe menő régi közmondásainkat: „Fillérből lesz a forint” és „Sok kicsi, sokra megy”. Megyei képviselőtársaim és a magam nevében az 1978. évi költségvetésről szóló beszámolót elfogadom abban a reményben, hogy az elkövetkezendő időben a takarékosság terén is növeljük a hatékonyságot — fejezte be felszólalását Sebesi Lászlóné. * * * Az országgyűlés pénteken 10 órakor az 1978. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. Sarlós István beszéde Hozzászólások Sebesi Lászlóné felszólalása
