Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. június 13., szerda élvezhetik sokáig a befejezett munka nyújtotta örömöket. Hiszen jönnek az újabb próbatételek; a felvételik, s ha az sikerült, egy másabb diákélet, vagy pedig egy még nehezebb, nagyobb változást hozó új élet következik : felnőttként helytállni az első munkahelyen. B. S. E. A nagy pillanat. Jansik Erzsébet a vizsgabizottság előtt Fotó: Orbán Károly zsébetet. Mindketten a szokásosnál is jobban szorítottak. Hiszen Erzsiké a nyíregyházi tanárképző főiskola magyar-, gép- és gyorsírásszakára adta be felvételi kérelmét. Az anyanyelv és irodalom érettségi vizsga eredménye pedig fontos feltétele a sikeres felvételinek. Erzsiké úgy érezte, sikerült a szóbelije, és állandóan faggatta tanárnőjét az írásbeli eredménye felől. Hogy megtudja, még jó néhány órát át kell izgulnia, hiszen csak az eredményhirdetés adhat biztos választ. E röpke intermezzo után újból szétszéledtek a lányok, külön-külön elfoglaltságot keresve maguknak. A terem nyitott ajtaja előtt, ahol az érettségi folyik, csak lábujjhegyen illik elmenni. Hát még belépni! De a vizsgabizottság szegedi elnöke, Moholi Károlyné, türelmes mosollyal egyezett bele, hogy a vizsga izgalmas pillanatait megörökítsük. A teremben ülő vizsgázók fel sem néztek. Most minden perc új gondolatokat, újabb vázlatsorokat eredményez. S aztán, de csak aztán lehet fellélegezni! A most még egyenruhában ülő szarvasi diáklányok az érettségi vizsga után sem Dévaványa nagyközség története Az elmúlt esztendőben jelent meg a „Dévaványa nagyközség története” című monográfia. A könyv 3 ezer példányban jelent meg és a gyomai Kner Nyomdában készült. Az előszóban a nagyközség tanácselnöke, Molnár István a következőket írja: „Az a lelkes kollektíva, amely e tanulmányt összeállította, fáradtságot nem ismerve dolgozott, hogy egy valósághoz hű képet adjon településünk múltjáról és jelenéről. E kiadvány több mint 600 évet ismertet meg községünk életéből az olvasóval.” A kötet első részében Dévaványa történetét taglalják 1945-ig. A község neve, Vá- nya keletkezése, a község formai kialakulása, népesedési adatok, iparosodás és még jó néhány témakör elemzésére vállalkoztak a tanulmányok írói. Már az elsőből megtudhatja az olvasó, hogy a község neve eredetileg csak Ványa volt, és egy 1330-ban, a római pápa számára szedett segélypénzjegyzék Békés megyére vonatkozó kimutatásában olvasható először. Mai nevén az 1800-as évek utolsó évtizedeiben vált általánossá. A továbbiakban érdekes írásokat olvashatunk a népesség alakulásáról, kiindulva abból, hogy Ványának a XlV. században feltehetően 3—400 lakosa lehetett, 1552- ben már 65 porta van itt, egy 1571-ből fennmaradt török adójegyzék adatai szerint pedig 93 a ványai házak száma. Külön említést érdemel az első rész zárócikke, mely a község lakóinak szerepét mutatja be az ország harcaiban és szabadságmozgalmaiban. A kötet második része 1945-től 1975-ig tárja fel és összegzi a község történetét. Sokoldalúan megvilágítja a szocialista mezőgazdaság kialakulását, a szocialista iparosodás útját, a kereskedelem fejlődését, a közoktatás és a kulturális élet formálódását. A Dévaványát bemutató monográfiát műmellékletek zárják, régi okmányok reprodukciói, községi pecsétek, toronydíszek, emléktáblák és a mai Dévaványát az olvasó elé táró fényképfelvételek. Üj könyv egyre gazdagodó helytörténeti kiadványainak sorában a „Dévaványa nagyközség története.” Nem is akármilyen: gondos, szép munka. S. E.-T- Mindhármuk élete Békéscsabához kötődik. Ez nem azt sugallja, hogy a tehetség igazán a városi körülmények közt tud kibontakozni, ahol megfelelő keretet talál adottságaihoz? — Sokat jelent és nagy előny az biztos, de Vi- dovszky István példája mégis megcáfolja, mert ő egy olyan kis lélekszámú faluban is tudott alkotni, mint Békéssámson. Gyógyszerész diplomája mellé cukorkakészítő mesterlevelet szerez, s amikor 1926-ban Sámsonba kerül, megszervezi a környéken a gyógynövénygyűjtést és -feldolgozást. Termékeit a többi patikák és a Hangya szövetkezet vásárolja. Szakmai írásai jelennek meg, melyek a gyógynövénytermelés és értékesítés helyzetével, s mint a falvak nagy lehetőségével foglalkoznak. A felszabadulás előtt és után is vezéregyénisége volt a község politikai életének. Vass Márta A nagy próbatétel Gyógyszerészek, gyógyszertárak A múlt vallatása Megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák Régi tárgyak között... Fotó: Gál Edit ben helyezték el a 83 ágyas Koródával együtt. — Nekünk, akik ma egy receptet kiváltani betérünk a gyógyszertárba, fogalmunk sincs, milyen lehetett két évszázada egy patika. Nagyon kezdetleges volt? Amolyan boltféle, ahol a homályos sarokban titokzatos műveleteket végez a patikárius? — Szeretjük a múltat misztifikálni. Ám a Gecsei- könyv szó szerint közli a gyulai 1787-es vizsgálat jegyzőkönyvét. Az ellenőrzést a megyei főorvos tartotta, nagy alapossággal, részletességgel. Ebből megtudni, hogy a patika elég világos, kétab- lakos, üvegajtós, körülbelül 6x4 méteres helyiség. A szelencék és fiókok címkézettek, a folyékony dolgokat cserépedényekben tartják. A mérlegserpenyők és súlyok jók, de a laboratórium a konyhában van. Aztán az anyagkamra, a pince és a herbárium — a fűszer- és gyógynövények, gyökerek helye — állapota és tartalma következik. Két gyógyszerkönyvet használnak, s a recepteket éves kötegelésben őrzik. Nagyjából így nézett ki kétszáz éve egy szegényes felszerelésű — mert az volt a „tulajdonos szűkössége folytán” — patika. — Minden patikának megvan a maga története, egyik érdekesebb, a másik kevésbé. Egyik híresebb lett, a másik kevésbé vagy sehogy. Üzleti érzék, rátermettség sokat jelenthetett a boldogu- lásban_ De a jó alkalmazottak is, nemde? — Hogyne, mert már az inas, míg tanonckodott, igen nagy segítséget jelentett a főnökének. Az inasidő három évig tartott, nyelisme- ret is kellett — a szükséges iskolán kívül — az alkalmazáshoz, leginkább latin és német, de a megyében a szlovák és román is, hogy megértsék a népet. A vizsgát a vármegyei főorvos tartotta elméletből és gyakorlatból, s ha sikerült, a fiatalember segéd lett. Volt aki örökre az is maradt, mások később egyetemet végeztek, s mint okleveles gyógyszerészek álltak munkába, s dolgoztak, míg saját patikát nem tudtak nyitni. Ehhez pedig pénz és engedély kellett. Egyiket sem volt köny- nyű megszerezni, de különösen nehéz volt engedélyt kapni, mert általában sokan pályáztak. — Két évszázadra nézett vissza. Ez idő alatt biztosan volt egy pár kiemelkedő egyéniség a pályán, akiket város- vagy megyeszerte ismertek, tiszteltek munkásságáért? — Többen is. Első dolgozatom nem ok nélkül szólt Varságh Béláról, aki Béké- csaba első patikájának hatodik tulajdonosa volt, s igazán ő kezdte fölvirágoztat- ni. Még a régi helyén vette meg 1869-ben, a mostani Eötvös utcában, s a kilencvenes évek elején költözött át a főtéren építtetett emeletes házába, amely ma is áll, s az 1-es gyógyszertár üzemel bene. De ennél nagyobb érdeme, hogy sokoldalú, közéleti ember volt, minden érdekelte. Számtalan társadalmi tevékenységéből ki kell emelni a Békéscsabai Múzeumi Egyesület alakítását és vezetését, s személyes munkáját a gyűjteményszerzésben, és az új múzeum létrehozásában. S azt, hogy Munkácsy özvegye az ő kérésére ajándékozta az Ecce homo Krisztus-fejének vázlatát a városi múzeumnak. — A következő a szakmában volt kiváló, s éppen Varságh utóda ugyanabban a patikában: Réthy Béla, aki országos hírnevet szerzett. A főtéri házat a gyógyszertárral 1911-ben vette meg 15 évi bérlet után, csak érdekességként említem, hogy 175 ezer koronáért, ami akkor 35 ezer dollárnak felelt meg. Már a bérlet idején elkezdte a gyógycukorkák és különböző tablettázott gyógyszerek készítését, később háztartási vegyi árukat is gyárt — például a Papagáj ruhafestéket 60-féle színben. És még sok mást, összesen 1100 cikket. — A harmadik nevezetes személyiség is Békéscsabán élt és működött: dr. Südy Ernő, a kultúra fáklyavivője, az Aurora-kör alapítója, a város zenei és irodalmi életének központi alakja. Széles látókörű, nagy műveltségű ember. Jellemző rá, hogy míg gyógyszerészeti tanulmányait végzi a kolozsvári egyetemen, a konzervatóriumba is beiratkozik zongora és zeneszerzés tanszakra, sőt külön engedéllyel az orvosi karra is. Kevésbé ismert a nagyközönség előtt politikai tevékenysége, pedig 1919-es párttag, illegális munkát végzett később a kommunista pártban, és a felszabadulás után is aktívan dolgozott, míg ereje bírta. Akik közelebbről ismerik dr. Palovits Gyuláné békéscsabai gyógyszerészt, tudják, hogy napi munkáján kívül még mennyi mindent csinál. Hosszú ideje tevékeny tagja az eszperantó mozgalomnak, levelez, előadásokat tart, tudományos cikkeket' fordít, nyelvtanfolyamokat vezet. Ugyancsak régóta a gyógyszertári vállalat kórusában énekel, és az utóbbi években helytörténettel is foglalkozik. A kezdet — Varságh Béla békéscsabai gyógyszerész élettörténete — mindjárt izgalmas munkává vált, mert a város első patikájának történetébe torkolt, később pedig az egész város, majd a megye gyógyszertárainak históriájához vezetett. — Talán el sem kezdtem volna, ha a két dolog nem vág össze. Egy volt kollégánk által a megye patikáiból összegyűjtött régi edények, fölszerelések és más emlékek, amik bekerültek a központba, és az 1972-ben meghirdetett gyógyszertörténeti továbbképzés. Az ódon holmik varázsa és a képzés lehetősége így találkozott. Elvégeztem a tanfolyamot, rengeteget tanultam, s aztán már csak a hasznosítás volt hátra. — Az összesített anyag nagy és szerteágazó. Milyen forásokat használt fel hozzá? — Először a régi újságokat böngésztem, majd a szakkönyvek adatait, eredeti dokumentumokat a megyei levéltárból, s a békéscsabai múzeumból, továbbá több gyógyszertár dolgozatát, mely az üzemtörténeti pályázatra készült. Valamint Gecsei Lajosnak az első 80 esztendőt átfogó munkáját. — A Békés megyei gyógyszerészet az ország többi részével párhuzamosan alakult ki? — Főleg történelmi okok miatt nálunk kései a kezdet. Az első patika 1770-ben létesült Gyulán, s az is csak úgy, hogy ingyen házat adtak hozzá. Aztán több, mint harminc év telt el, míg sor került a másodikra 1803- ban Szarvason. Ez a nagy időbeli távolság is mutatja, hogy nemcsak késve, de nehezen tört utat magának a szakma. Ezután már kissé gyorsabb lesz a fejlődés: Békéscsabára 1812-ben adják ki az engedélyt, majd 1830- ig Békésnek, Orosházának és Mezőberénynek. A század elején 52 működik a megyében, s rá ötven évre, 1950- ben 81 gyógyszertárat államosítanak. Köztük olyat is, mint a mezőhegyesi patika, amelyet tulajdonképpen az állam adott át az államnak, ugyanis mindig az állami ménesbirtok tulajdonában volt, sohasem magánkézen. Ma is a régi helyén található, ugyanabban az emeletes épületben, amelybe 1847Értékes monográfia Országszerte több ezer középiskolás diák készül az első nagy próbatételre, az érettségi vizsgára, amely egyben középiskolás életük végét is jelzi. Vannak, akik néhány napos haladékot nyerve, elszorult gyomorral rágják át magukat a még hiányzó tételeken, de vannak, akik már az első napon szerencsésen túljutottak a négy év anyagát számon- kérő kemény vizsgán, s ezzel immár „éretten” hagyhatták el az iskola kapuit. Szarvason, a Vajda Péter Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola 102 érettségiző diákja közül elsőként a 4/A „szakközepes” leánytanulói álltak rajthoz, illetve ebből is csak tizenöten vizsgáztak az első, a hétfői napon. Kötelező szóbeli tárgyaik: a magyar nyelv és irodalom, valamint az igazgatási ismeretek mellett legtöbben a politikai gazdaságtant és a történelmet választották. A teremben, ahol gyülekeztek, nemcsak a forróságtól, de az izgalomtól is vibrált a levegő. A várakozás perceiben a vizsga előtt állóknak eszébe sem jutott a gondosan odakészített szendvicsekhez nyúlni. Az üdítők annál gyorsabban fogytak... Volt, aki a terem végébe húzódva, tenyereit fülére tapasztva memorizálta a tételeket, volt, aki az ablakhoz állva merengett, gondosan vizsgálgatva az eléje táruló háztetőket. Ilyenkor a tanulás már csak amolyan önnyugtató szer, hiszen a pattanásig feszült idegek e röpke percek, órák alatt aligha képesek új ismereteket befogadni. Ekkor remegő lábakkal belépett a terembe az első, immár „érett” társuk, akit fürgén felpattanva helyeikről, szoros gyűrűbe fogtak. Záporoztak a kérdések. A tanárnő, Opauszki Mihályné, aki legalább úgy izgult, mint lányai, büszkén ölelte át tanítványát, Jansik ErA várakozás nehéz percei Vázlatkészítés közben
