Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-12 / 109. szám

1979. május 12., szombat fl közművelődési mozgalom legjobb brigádjai a döntőben Utolsó állomásához érke­zett a szocialista brigádok közművelődési vetélkedője; vasárnap versenyeznek a me­gyei döntőben a legjobban felkészült szocialista brigá­dok. Csaknem 800 brigádot, majdnem 10 ezer embert mozgósított ez a verseny a folyamatos felkészülés, a munkahelyi, területi elődön­tők, a középdöntős rendezvé­nyek során, míg a legjobb 11 csapat az élre került. Május 13-án, vasárnap délelőtt 9 órakor ül pontozó­asztalához a zsűri dr. Be­csei József, a megyei műve­lődésügyi osztály vezetőjé­nek elnökletével. Tizenegy csoport vesz részt a döntő­ben : az Orosházi Üveggyár Lenin, a békéscsabai Dürer Nyomda Gutenberg, a gyo­mai Körösi Állami Gazdaság Augusztus 20., a szarvasi ÖKI Hámán Kató, a békés­csabai hűtőház Martos Flóra, a Békés megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet Ság- vári Endre, a Gyomai Házi­ipari Szövetkezet Szabó Magda, a szeghalmi ÁFÉSZ Sárréti, az újkígyósi Arany, kalász Mgtsz Bánki Donát, a békéscsabai Szabadság Tsz Kulich Gyula és a szeghal­mi Sárréti Mgtsz Ybl Mik­lós Szocialista Brigádja. A játékvezető Bede László, a Jókai Színház menedzsere lesz. Kevesebb az ital, drágább a szalámi Tegnap, pénteken délelőtt Békéscsabán, az SZMT-szék- házban rendezték meg a ke­reskedelmi társadalmi ellen­őrök második negyedévi ér­tekezletét. Ezen elsőként Szemenyei Márta értékelte az első negyedévi munkát és ismertette a második ne­gyedévi feladatokat. Bevezetőj ében elmondotta: az év első három hónapjá­ban az ellenőrök feladata volt, hogy ellenőrizzék a zöldség- és gyümölcsellá­tást, valamint a konzerv­áruk forgalmának helyzetét. A megye kereskedelmi egy­ségeiben általában kiélégítő volt a zöldség-, gyümölcskí­nálat. Az ellenőrök megálla­pítása szerint a felvásárló szervek az áruátvételi jegye­ken nem tüntették fel az eladók személyazonossági igazolvány számát, ami visz- szaélésekre adhat alkalmat. Nem megoldott a friss áruk tárolása sem. Általában fű­tött helyiségekben tartják az árut és ez sietteti a romlást. Szorgalmazni kell, hogy mi­nél szélesebb körben biz­tosítsák a hűtőkamrákat. Az ellátásra sem volt különö­sebb panasz, egyedül a kü­lönböző déligyümölcsök hiá­nyoztak. A konzerváruk választé­káról és értékesítéséről szól­va megállapította, hogy ezek propagandája nem minde­nütt megfelelő, örvendetes, — és minél szélesebb körben kellene azt alkalmazni —, hogy a nagyobb ABC-áruhá- zak kóstolóval egybekötött árusítást tartanak. Egyre ke­resettebbé válnak a konzér- vek mellett a félkésztermé­kek is, amit a hűtőipar tud ajánlani a háziasszonyoknak. Ezeknek az ételeknek a fel- használása nem minden kör­ben ismert, ezért hasznos lenne tájékoztatókat elhe­lyezni a hűtőpultok mellett. Az ellenőrzések során meg­állapították azt is, hogy pél­dául Békéscsabán, Oroshá­zán és Békésen szombaton, a déli órákban már hiányzik a kenyér, a tej, a tejföl. Az sem megnyugtató, hogy kü­lönösen a kisebb települése­ken a boltok korábban zár­nak be az előírtnál. Azt is negatívumként említették, hogy az üzletekben arányta­lanul nagy helyet foglal el a szeszáru, más áru rovásá­ra. Az első negyedévben a kereskedelmi ellenőrök csak­nem félezer ellenőrzést tar­tottak. Ennek során 53 eset­ben tettek szabálysértési fel­jelentést. A hozzászólásokból kide­rült, hogy a különböző üz­letekben még gyakran lehet találkozni szabálytalansá­gokkal, súlycsonkítással, a vásárlók megkárosításával. Közérdekű bejelentések alapján több ellenőrzést tar­tottak. Mezőkovácsházán az ÁFÉSZ-étteremben rend­szeres a vevők károsítása, különösen a tömény italok­nál. Hasonló volt a tapasz­talat Békéscsabán, a Kakas presszóban, Békéscsabán, a Szamuely utcai ÁFÉSZ-üz- letben, Békésen, az ÁFÉSZ 53-as számú ABC-áruházá- ban, valamint az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 120-as számú üzletében drá­gábban adták a téliszalámit. A kétegyházi presszóban is kevesebbet mértek, mint amenyit rendelnek, Békés­csabán, a Lencsési úti presz- szóban többet számoltak a vásárolt sörért, Kevermesen lejárt a kávé szavatossági ideje, mégis árusították. A lefolytatott vizsgálatok után a károsítókat 1500—3000 fo­rint pénzbírsággal sújtották, örvendetes, hogy egyes ke­reskedelmi vállalatok — a gyulai ÁFÉSZ, a Békés me­gyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat — ellenőrei közösen tevékenykednek a társadalmiakkal. B. O. A nemzetközi gyermekév alkalmából rajzpályázatot hirdetett a békéscsabai Kner Nyomda a dolgozók gyermekeinek. Har­minc pályázat érkezett a versenyre. Ezeket a rajzokat és festményeket az ifjúsági és úttörőház képzőművész szakkö­reinek munkáival együtt állították ki a Kner Nyomda kul­túrtermében. Képünk a tegnapi megnyitón készült, ahol a nyomda tervező grafikusa, Swetz András értékelte a pá­lyázatot Fotó; Gá, EdU II Jelenkor májusi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyó­irat új számának lírai rova­tában többek között Békési Gyula, Gyunkovics Tibor, Károlyi Amy, Labancz Gyu­la, Parti Nagy Lajos, Páko- litz István és Weöres Sán­dor verseit olvashatjuk. A szépprózai írások sorá­ban Csalog Judit és Nádas Péter elbeszélését, valamint Thiery Árpád szociográfiá­jának befejező részét közli a folyóirat. Radnóti Miklós születésé­nek 70. évfordulójához kap­csolódik Melczer Tibor ta­nulmánya a költő Nyolcadik eklogájáról. — A „Versről versre” sorozatban Szabó Lőrinc: A földvári mólón c. költeményéről beszélget Do­mokos Mátyás és Lator László. A művészeti rovatban ta­láljuk Tüskés Tibor kiállí­tásmegnyitójának szövegét Varga Hajdú István rajzai­ról, valamint Láncz Sándor beszámolóját egy Párizsban rendezett német kiállításról. Űj sorozatot nyit a szám­ban Hallama Erzsébet port­ré igényű interjúja Flerkó Béla orvosprofesszorral. A sorozat pécsi és onnan el­származott tudósokat mutat be. A kritikai rovat élén Ve- kerdi László Bertha Bulcsu új interjúkötetét, Béládi Miklós pedig Hernádi Gyu­la regényeit elemzi. A MÉM közleménye A MÉM állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai főosztálya felhívja a méheikkel vándorolni kívánó méhészek figyelmét, hogy a letelepedés — méhegész- ségügyi zárlat miatt — az aláb­bi helyeken tilos: Borsod-Abaúj-Zamplén megye: Hangács, Izsófalva, Aszaló, Me­zőkeresztes, Hangony. Fejér megye: Dunaföldvár, Győr-Sop- ron megye: Kapuvár, János- somorja, Üjrónafü, Répcevis. Hajdú-Bihar megye: Fülöp, Nyírábrány, Nyiradony, Debre­cen. Heves megye: Kömlő. Nóg- rád megye: Érsekvadkert, Ka- rancsalja. Pest megye: Duna- varsány, Verőcemaros, Somogy megye: Visnye-Széplak, Lulla, Tab, Ságvár, Kaposvár. Sza­bolcs-Szatmár megye: Méhtelek. Tolna megye: Dalmand, Döbrő- köz. A felsoroltakon kívül védőkör­zet van Borsod-Abaúj-Zemplén megye sátoraljaújhelyi járásá­ban a csehszlovák határtól, Szabolcs-Szatmár megyében a szovjet és a román határtól, Békés és Csongrád megyékben a román határtól számított 10 kilométeres, Hajdú-Bihar me­gyében a román határtól szá­mított 30 kilométeres övezetben. Az ország belső területeiről a védőkörzetbe méhekkel beván­dorolni, és a védőkörzetet mé­hekkel 5 kilométerre megközelí­teni szintén tilos. A védőkörzeti községekről a területileg illeté­kes megyei állategészségügyi ál­lomások adnak felvilágosítást. Nők a „Szirénében A szarvasi Szirén Ruháza­ti és Háziipari Szövetkezet tagságának 96 százaléka nő. Évről évre javulnak szociá­lis körülményeik, tanulási, kulturálódási lehetőségeik. Az előző évi 247-tel szem­ben 1978-ban már 305 nő vett részt szakmai és politi­kai képzésben. Ez feltétele annak, hogy egyre többen kerülhessenek vezető pozí­cióba. Tavaly tovább javultak a munkakörülmények és a szo­ciális ellátás. A központban új épület átadásával korsze­rű mosdó- és öltözőhelyisé­get kaptak a dolgozók. Az egészségügyi ellátást új bel­gyógyászati és fogászati ren­delő biztosítja. Az üzemi óvoda nagy segítséget nyújt a gyermekek elhelyezésében. Napközi otthoni hely hiá­nyában 22 iskolás gyermek étkeztetését oldják meg az üzemi konyhán. A nőbizott­ság nem csak a nők helyze­tét kíséri figyelemmel, de beleszólhat a lakásépítési kölcsönök és a szociális se­gélyek elosztásába is. Kedves hagyomány már, hogy a végzős diákok a ballagás előtti napon fura, szokatlan mas­karákba öltözve végigjárják a várost, így búcsúzva el attól a helytől, ahol négy évig ta­nultak. Így történt ez Gyulán csütörtökön délután, amikor a román gimnázium negyedi­kesei jókedvűen, bohókásan végigjárták a város nevezetes helyeit Fotó: Béla Ottó Változnak az idők N éhány évvel ezelőtt még szentségtörés­nek számított volna, ha valaki azt hozza szóba: érdemes-e a Gyulai Hús­kombinát kapacitásait száz­százalékosan leterhelni. A termelőeszközök minél tel­jesebb és tökéletesebb kiak­názása ugyanis nálunk — az adott gazdasági helyzetben — azt jelentette, hogy a gé­peknek, termelőberendezé­seknek lehetőleg megállás nélkül kell ontaniuk az árut. Addig nem is volt különö­sebb baj, amíg valóban árut — azaz eladható terméket — állítottak elő a szóban forgó kapacitások. Amíg nem támadtak értékesítési gondjaik, valóban csak egy célt tűzhettek maguk elé: perpetuum mobile legyen az, ami egyszer beindult. Ám az idők változnak, s velük az emberek. Utóbbit kiváltképp igényeik átalakulásán mér­hetjük. Azon, hogy ami teg­nap még kiválóan megfelelt, az mára már az elfogadható mértéket is alig éri el. Vagy egyszerűen csak valami másra van szükség a meg­szokott, az egyébként bevált helyett. Bizony a sopánkodás, a kéztördelés itt aligha segít, a csodálkozás, hogy: miért nem viszik már annyira a szalámit, miért nem veszik az eddig oly keresett porté­kát, mi az, hogy most meg házalni kell a csabaival, a gyulaival — nos ez sem visz előbbre. Az viszont igen, ha lépéshátrányt nem szenved­ve kiderítjük, hogy a ne­künk furcsa, ízlelőbimbóink­nak idegen zöldborsos kol­bász annál kelendőbb, mi­nél nyugatabbra visszük — s nem sokat késlekedve gyártani kezdjük. Más kérdés, hogy ezzel és az ehhez hasonló egzotikus élelmiszerekkel mekkora piacot sikerül teremtenünk, s főleg — ami hovatovább magánál az értékesítés té­nyénél is fontosabb szem­ponttá kell hogy előlépjen — mekkora haszonra sikerül szert termi. Kialakulhatnak ugyanis olyan átmeneti idő­szakok, helyzetek, amelyek­ben jobban tesszük, ha ka­pacitásaink egy bizonyos há­nyadát pihentetjük, három­negyed-, fél-, avagy éppen negyedgőzzel üzemeltetjük. Aki arra vállalkozik — netán kényszerül —, hogy a piac szeszélyeihez alkalmaz­kodjék, annak arra is szá­mítania kell és felkészülnie illik rá, hogy éppen akkor jelentkeznek tömött tárcájú vevők élő sertésért, amikor ő üzembe léptette vadonatúj húsfeldolgozóját. Ez még nem jelenti azt, hogy kár volt az új üzemét felépíteni. Az idők változnak, s vál­toznak az értékesítés viszo­nyai is. A pillanatnyi hely­zetet is csak az tudja érté­kesíteni, aki hosszú távon bírja — ahogy mondani szokták — szuflával. Rugalmasság és minőség. Ezek a ma eszményített ka­tegóriák, amelyeknek árnyé­kában a vég nélküli terme­lés ideálja mindennapi gaz­daságtanunk eszmei lomtá­rába került, miután becsü­lettel kiszolgálta a maga idejét. Ám ha jól utána­gondolunk, a minőségi mun­ka, a készség az új követel­mények felismerésére és az ezekhez való alkalmazkodás­ra, mindig is ott szerepelt eszményeink között. Éppen csak kevésbé szorított rá az Érdekességek a Tízek programjából A békéscsabai ifjúsági és úttörőház Tízek ifjúsági klub­jának fiataljai május 10-én, csütörtökön, a KISZÖV Gyo­pár klubjába látogattak el. Vendégekből vendéglátók­ká válnak május 17-én, ami­kor a közelgő gyermeknap tiszteletére a volt klubtagok gyermekeit hívják el maguk közé. Az ifjúsági ház udva­rán játék várja őket, majd rajzversenyen mérik össze ügyességüket a kis vendégek. A hónap utolsó — egyben évadzáró — programja két­napos út lesz: május 19-én és 20-án Mezőberényben tar­tanak módszertani napot. élet, a változó idő bennün­ket arra, hogy komolyan is vegyük. Mert változnak az idők, sokasodnak tapasztalataink, s így gondolkodásunkra is új meg új eszmélések gyako­rolnak hatást. Van akiére gyorsabban, van akiére las­sabban. Van, aki a régi be­idegzés szerint fölkapja a fe­jét, ha azt hallja: már me­gint nem vettek át a mező- gazdasági üzemek egy csomó megrendelt műtrágyát az AGROKER-től. Mások meg úgy vélekednek: meg kell nézni, hogy miért? Lehet, hogy a belvizes, a kipusztult vetésű és másodvetéssel nem­igen hasznosítható terüle­tekre kért műtrágyameny- nyiségre nem tartanak most igényt a termelők. Ha így van, igazuk van. Minek nö­velnék fölöslegesen a költsé­geiket ? Tovább menve: amikor az ország ellátási gondokkal küzdött, feltörtük a legelő­ket. Ez is új dolog volt ak­kor, s aki akkor az elsők között állt az eke szarvához az elvadult, elárvult ős­gyepen, úgylehet értetlenül hallgatja most, hogy indo­kolt esetben ezeket a terü­leteket vissza kell váltani. Éppen az indokot nem érti, pedig világos: nem az ellá­tással van ez idő szerint gondunk, hanem az indoko­latlanul növekvő költsége­inkkel, illetve azzal, hogy befektetéseink nem azt a hasznot hozzák, amire szá­mítunk. De számíthatunk-e egyáltalán haszonra azon a feltört legelőn, amely műtrá­gyában, vetőmagban, nö­vényvédő szerben, gépi és emberi munkában már mil­lió forintokat nyelt el, s csak a veszteségeinket nö­velte? Való igaz, hogy ma többet kell törni a fejünket, mint tegnap, de hát mi az, ami egyszerűsödött? Gazdasági, társadalmi viszonyaink is bonyolódtak, ez a fejlődés velejárója — akkor éppen gondolkodásunkban marad­nánk meg a mindent leegy­szerűsítő szélsőségeknél? Utóbbiak szerint például a másfél százalékos átlagos reálbérnövekedés mellett megoldhatatlan a munka szerint differenciált bérezés, a jelen idő legfőbb ösztön­zője. Miért? Az átlag nem azonos fogalom az „általáno­san mindenkire kiterjedő”- vel. Illetve az, hogy orszá­gunkban az állatállomány elérte azt a felső határt, amelynek takarmányigényét még ki tudjuk elégíteni, sem jelenti azt, hogy Békés me­gyében, az ősi sertéstartó tájkörzetben ne nőhetne to­vább a kocaszám, ha má­sutt, az eredendően ipari megyékben nem nő, vagy csökken. V áltoznak az idők, s ve­le teendőink, illetve az időket, viszonyo­kat kifejező példák. Egy do­log marad csak változatlan továbbra is, és mindvégig. Mégpedig az, hogy a változó időknek is úgy akarunk megfelelni, hogy azzal az emberibb lét feltételeit erő­sítsük, gyarapítsuk. Ebben kell ma következetesebben és ügyesebben kiaknázni kapacitásainkat. Ám ennek a következetességnek nincs köze az elavult régihez való ragaszkodáshoz, mint ahogy az ügyesség sem azonos az ügyeskedéssel! Köváry E. Péter Felújították a kötegyáni iskolát A kötegyáni általános is­kolába 180 diák jár. Nagy eredmény volt az idén, hogy a régi óvoda felszabadult he­lyiségeiből egy tantermet és egy tornatermet alakítottak ki. Ezzel lehetővé vált, hogy az iskolában csak délelőtti tanítás legyen. A községi tanács az iskola felújítására, külső tatarozá­sára tóvábbi 100 ezer forin­tot fordított az elmúlt év őszén. A munkában részt vettek a szülők is, akik mint­egy 20 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát teljesítettek gyermekeik mindennapi kör­nyezetének szebbé tételéért.

Next

/
Oldalképek
Tartalom