Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-31 / 125. szám

1979. május 31., csütörtök Canterbury mesék Pajzán história borotvaélen Azt mondják a színpadon, hogy az „emberség tükre a szó”, bár a dolog nyomban köznevetség tárgya lesz, és tartanak helyette olyan tük­röt, melyben ugyan nem lát­hatja meg magát az utazó, de azért szép és kerek. Hogy az­tán az esetleges félreértések elkerülése végett nevén is nevezik ezt a szép és kerek tükröt, meg más egyebeket is; mi több, be is mutatnak nem túlságosan elvont cse­lgaz ugyan, hogy a Canter- búry mesékből négyet meg­idéző musical nem kifejezet­ten színpadi mű, az is igaz, hogy a második rész (és ép­pen az!) néhol lelassul, jó előadás azonban feledtetni képes ilyen „apróságokat”. Csiszár Imre vendégként rendezte ezt a rajta kívül még két vendégművészt fel­sorakoztató előadást, végül is azonban a nézőt nem nagyon érdekli, hogy ki a vendég és Borsos jelenetek készülőben... Csiszár Nándor, Szerencsi Éva és Jancsik Ferenc a hitvesi ágyon, illetve az ágy alatt Fotó: Demény Gyula leleményekre utaló tornagya- korlatokat Casanova stílusá­ban, nem dől össze a kívül­ről ugyan pompásan elhanya­golt százéves színházépü­let ... Jó kis utazást tettünk Can- terbury-ig, persze elsősorban Chaucer Geoffrey jóvoltából, akiről nem árt tudni, amit a Világirodalmi Kisenciklopé­dia minden érdeklődővel szí­vesen közöl, miszerint: „ ... művészetének humaniz­musa már a reneszánsz elő­futárává avatja. Nagy életta­pasztalat, emberismeret, tár­sadalmi éleslátás, józan és derűs életszemlélet jellemzik műveit.” Véletlen-e tovább, hogy Nevill Coghill, az ox­fordi egyetem professzora és Martin Starkie rendező mu­sicalt csinált a Mesékből, és beat-es hangvételű zenét hozzá Richard Hill és John Hawkins? Chaucer valóság­gal kínálta a sikert, és a szerző-négyes megérezte ezt. Siker is lett, világsiker, így aztán az sem véletlen, hogy Békéscsabára is bekopogta- : tott az ács, a molnár, a lo- ; vág és a férjfaló bath-i asz- ! szonyság, meg - a többi. Jöt- ; tek, hogy elmeséljék, pajzán ; történeteiket, hogy mi nézők ; is elsodortassunk attól a jó- • kedvű, borotvaélen táncoló ] nagy, közös happeningtől, ; ami sem kevesebbet, sem ! többet nem akar, mint szó- i rakoztatni. Hogy közben jó- j ízűén tálalt vaskosság is bő- ; ven kerül, oka a kor, ahon- j nan jön, oka az akkor bonta- ! kozó reneszánsz bővérűség; j elviselhetetlen vagy meghök- : kentő viszont csak azok szá- ; mára lehet, akik soha le nem ! vennék a polcról (mert nincs ; is meg nekik!) Boccacciót, j netán Balzac Borsos történe- : teit, Casanova emlékiratait, j avagy Catullus verseit az ő Lesbiájához. De már jócskán másfelé haladnánk ezen az úton, ; most inkább az előadásról ; beszéljünk, mert érdemes rá. < ki nem az? Újabban már va­lósággal szokássá hagyomá- nyozódott vidéki színháza­inkban a vendégjárás, ami bizonyos értelemben nem is baj, ha frissülést hoz, a baj csak akkor kezdődik, ha a játék már nem a Művészet címszó alá, hanem valahová máshová tartozik. Azt hi­szem, megfontolt vélemény az, hogy hosszú távon sűrűn és rendszeresen vendégművé­szekkel dolgozni téveszthető képet ad egy-egy színház va­lóságos színvonaláról, erői­ről; miközben tehetség- és felkészültségpróbáló felada­tok hiányában sokan elked­vetlenednek, és nem meglepő, ha másfelé keresik érvénye­sülési lehetőségeiket. Hogy aztán a sikeres produkciók is egyre inkább a vendégjá­ráshoz kötődnek (például ta­valy Gyurkovios Zsuzsa nél­kül nincs Piaf-sztori, nincs siker, sőt előadás sem), szin­tén elgondolkoztató. Nehéz belenyugodni közben abba is, Vasárnap, a gyermeknapon adták át Medgyesegyházán a község fiatalságának a művelődési ház udvarán berendezett szabad idő parkot. Az egész napos programban fellépett a 100 Folk C együttes. A gyerekek körében nagy sikert aratott a rönkvár, melyet szocialista brigádok építettek Fotó: Gál Edit I A Békéscsabai szimfonikus zenekar Szolnokon Tíz együttes részvételével a IX. szolnoki kulturális hetek rendezvényei keretében Szol­nok városa május 26—27— 28-án, immár hatodik alka­lommal adott otthont a szim­fonikus zenekarok országos találkozójának. A bíráló bi­zottság elnöke: Farkas Fe­renc Kossuth-díjas zeneszer­ző, Érdmes művész volt —, tagjai Kórodi András, a Ma­gyar Állami Operaház veze­tő karnagya, Feuer Mária, a Muzsika főszerkesztője, Szet- máry Kálmán, a Kulturá­lis Minisztérium főelőadója, Nagy Olivér, a Kórusok Or­szágos Tanácsa szimfonikus zenekari bizottságának el­nökhelyettese, Lénáhrt Elek, a Népművelési Intézet cso­portvezetője, Lengyel Boldi­zsár, a megyei tanács vb mű­velődésügyi osztály helyettes vezetője — voltak. A fesztivál megnyitója után először a „házigazda” Szolnoki szimfonikus zenekar lépett közönség elé, Báli Jó­zsef vezényletével. Előadá­sukban Haydn: G-dúr (Ox­ford) szimfónia No. 92., és Sugár: Pasztorál és rondó hangzott el. A nem hivatásos zeneka­rok szemléjére az együttesék két műsorszámmal készültek, vállalkoztak egy modem mű tolmácsolására is, mely nem kis feladatok elé állította a zenekarokat és karmesterei­ket. A Békéscsabai szimfoni­kus zenekar műsorára 27-én, vasárnap délelőtt 10 órakor került sor. Műsoruk első ré­szében Vántus István: Nae- nia (Sirató) c. műve került bemutatásra. Vántus István vonószenékarra írt műve hangulatilag a magányos, mély fájdalom megnyilvánu­lása, formailag a concertaló stílus újszerű kifejezője. A sikerrel bemutatott mű interpretálásában nagy se­gítséget nyújtott maga a szerző, Molnár László kar­mester pedig egész művet átfogó, kiváló zenei elgondo­lásával, szuggesztív erejével magas művészi szintre emel­te a darabot. A szerző el­képzelései, melyek választé­kos művészi eszközökkel, mély muzikalitással párosul­tak, alkalmasak az új zene szabadabb, kötetlenebb for­mai törekvéseinek megsze­rettetésére. A második részben Haydn: D-dúr No. 104-es szimfóniá­ja hangzott el. Haydn te­remtette meg alkotásaival az Európa minden népéhez szó­ló, a természetes és örök ze­neiséget : a klasszicizmust. Utolsó, 1795-ben készült mű­ve a tizenkettedik (No. 104) londoni szimfónia. A zenekar tolmácsolásában nagyszerűen érvényesült az első tétel bevezető komor, szenvedélyes hangulata, s az azt követő derűs Allegró-ja. A karmester érzékeny — a lassú tétel bensőséges han­gulatát visszaadó — 'zenélé­sével magával ragadta mind a zenekart, mind a közönsé­get. Robbanó temperamentu­mával érvényre juttatta a dobbantós táncot felidéző Menüett vaskos, rusztikus jellegét; a fafúvósok játéka hangulatában megvalósította a Menüett triójának kecses­ségét, könnyedségét. Az együttes szép tónussal, ritmikusan, árnyaltan ját­szott, érzékenyen reagált a karmester minden szemvilla­nására. ' A fesztiválon igye­kezett legjobb teljesítményt nyújtani, ami úgy tűnik si­került is, ezt bizonyította a karmestert és zenekart visz- szatapsoló közönség tetszés- nyilvánítása. K. E. Kevesebb hely, több néző A nyári hónapokban oly sok érdekes szórakozás, ki­kapcsolódási alkalom várja a közönséget. A megyei mozi­üzemi vállalat is felkészülve, jó filmek vetítését ígérve szeretne kellemes programo­kat ajánlani vendégeinek. A nyárestékre éjszakai előadá­sokat szerveztek a megye öt városának egy-egy mozijá­ban. Az általában tíz. órakor kezdődő vetítéseken az el­múlt időszak nagysikerű filmjeinek újrajátszása mel­lett a stúdióhálózat legfris­sebb alkotásait is bemutat" ják. Az idén négy megyei hely­ségben nyílt kertmozi. Mező­hegyesen és Mezőberényben keskenyvásznú, míg Békés­csabán és Gyulán normál vászonszélességű szabadtéri mozi várja az érdeklődő kö­zönséget. A csabai kertmozi szombat kivételével minden este tart előadást. A 6—18 év közötti fiata­loknak az idei nyárra isked-' vezményes bérletet ad ki a mozivállalat. A bérlettulaj­donosok a plakátokon külön jelzett filmeket a legalacso­nyabb helyáron megváltható jeggyel nézhetik meg. Természetesen a nyári nap­közis, úttörő-, üdülő- és más ifjúsági táborokban is tarta­nák majd filmvetítéseket; át­lagban heti egy-egy alkalom­Ki mit tud-est Nagyszénáson Június 3-án, vasárnap este a nagyszénási Park étterem kerthelyiségében „Kit mit tud”-estet rendeznek. Meg­nyitót Kupecz Mihály, az ÁFÉSZ pártalapszervezetének titkára mond, majd a Czabán Samu Általános Iskola kis­dobosainak és úttörőinek mű­sora vezeti be az est prog­ramját. Az általános iskolá­sok után — többek között — fellép a művelődési ház ci- terazenekara, a szocialista brigádok menyecskekórusa, szerepelnek nótaénekesek, hangszeres szólisták, és vers- mondók is. A műsoros est teljes bevé­telét a Nemzetközi Gyermek- szolidaritási Alap javára ajánlják fel a rendezők. Aktuális dolgok A jó folyóirat: tükör. Aki belelapoz, olyasmit talál ben­ne, ami foglalkoztatja az em­bereket, érdekli a nagy több­séget. Ami a levegőben lóg. A rádiófolyóirat sem más, ha jól szerkesztett, kielégíti eze­ket a követelményeket, csak éppen nem a szem, hanem a fül útján. Talán azt is hoz­zá kellene tenni, hogy a ma­ga sajátos — rádiós — mód­ján, de mivel ez általában a riportok, interjúk közé ikta­tott rövid átvezető zene szo­kott lenni, a lap jellegén nem változtat. A lényeg az, ami szóban elhangzik milyen? Fontos, izgalmas, közérdekű, s ha többször körüljárt téma, mennyi újat tud hozzáadni, mennyire szélesíti az adott területről meglevő eddigi ké­pet. Hétfőn este a Kossuth rá­dión a Fehéren — feketén című rádiófolyóirat 8. szá­ma jelentkezett Boros János szerkesztésében. A közleke­dés minőségéről, a társas magányról, az ipari forma- tervezésről és az alváskuta­tásról volt szó. Mind a négy kiilön-külön is megér egy misét, de rövid tizenöt perc alatt is lehet teljességet nyújtani. Mindkettőnél sike­rült is. Az egyik a társas ma­gány volt, pedig már a téma lerágott csontnak tűnik, va­lóban annyit foglalkoznak vele az utóbbi időben. Itt az érdekességet az adta, hogy Bakonyi Péter beszélgető partnere, a pszichológusnő nemcsak általában beszélt, hanem magáról is. őszintén. Három gyerek, férj, hivatás mellett is lehet valaki magá­nyos, és ő is fél ettől, segít­séget jelent viszont a szak­ma, mert ismeri a buktató­kat Aki egyedül marad, ma­ga is okozója, elmegy a tár­sak, szövetségesek mellett, csak magára koncentrál, nem tudja vagy nem akarja meg­érteni a másikat. Aztán az élet folytonos kompromisszu­mot követel, s ha valakiben csak kevéssé van meg a ké­pesség az ésszerű — a körül­mények követelte — kiegye­zésre, az súlyos konfliktusok­hoz vezethet. A beszélgetés azért volt hatásos, mert a ki­mondott szavak mögött ott lüktetett a kimondatlan: bol­dogság nélkül nem élet az élet, csak vegetálás. Örömre van szükségünk. A tárgyi környezet világá­ba vezetett Stefka István, a formatervező Pohárnok Mi­hály által, s egy-kettőre ki­derült, hogy az ipari forma- tervezés mennyire befolyá­solja mindnyájunk életét. Az tudja igazán értékelni ezt a munkát, aki például be akar bútorozni egy mai lakást, és elámul a bútorboltban talál­ható holmik láttán. Mintha nem is e század vége felé járnánk és nem 50-60 négy­zetméter alapterületű laká­sok állnának csak rendelke­zésre, hanem háromszor ak­korák; olyan fekvő- és ülő­bútorokat árulnak. Hatalmas, behemót darabok, jobb eset­ben is olyanok, amivel csak az ötödik-hatodik szobát ren­dezné be valaki a maga jó­szántából. Takaros, modem, könnyű, kis helyet elfoglaló, variálható? — alig van, vagy hosszú hónapokat kell rá várni. Csodálkozik az ember, hol él a bútoripar, nem tud­ják mire van szükségük a vásárlóknak? Így áll elő az a helyzet, hogy van bútor rengeteg, csak éppen az nincs, amit keresnek, szeret­nének a vevők. S bár a for­matervezés minden iparág­ban elsőrendű fontosságú gazdasági kérdés, az üzemek még mindig nem egyformán látják a jelentőségét, sokan ragaszkodnak a régihez. A bútoriparnál maradva ez odavezetett, hogy a rekonst­rukció dacára kevés az ex­porttermék. A versenyképes­ség ugyanis sok esetben a tervezői asztalon dől el. Vass Márta hogy vezető színművészek mondanak búcsút Békéscsa­bának, mint ahogyan az új évadban sem látunk majd olyanokat, akik több éven át a színház tagjai voltak. Ne­gyedszázada rendelkezil? ön­álló társulattal Békéscsaba, Békés megye színházi élete, s arról beszélni itt, hogy vi­gyázni és óvni kell ezt a le­hetőséget, csak látszólagos ellentmondás. Szóval Csiszár Imre, a ven­dégrendező csabai vendégjá­rása mindenképpen a Mű­vészet címszó alá tartozik, és sokszoros nagyítóval sem fe­dezhető fel benne semmi la­zaság, elnagyoltság, a ven­dégrendezéseknek ez a sok­szori kellemetlen velejárója, amiből már nem egyszer volt részünk nekünk is. Régen volt ebben a színházban ilyen derűs siker, régen su­gárzott át a már nem létező rivaldán ennyi ízlésesen le­meztelenített életöröm, eny- nyire hatásos együttessé is régen kovácsolódtak össze a szereplők. Az érdem Csiszá­ré, aki kitűnő játékteret is tervezett az előadáshoz, eh­hez a játékos bolondozás­hoz, amelyre nézőit meg­invitálta, hogy olyan „ta­nulságokkal” szolgáljon a végén, amelyeken jót de­rült már az ókori néző is. Csiszár az együttes játékra koncentrált, ebben az elő­adásban nincs egy pillanat­nyi megállás, üresjárat, még a második rész lassúdásait is áthidalja egy-két ötlettel. Magasan szervezett színész­vezetése, mozgatása nélkü­lözhetetlen tényező; unott, cselekményen kívüli arcot soha nem látni, együtt él, lüktet az egész színpad. Köz­ben arra is van figyelme, hogy találó kontúrokkal-szí- nekkel gyorsan jellemezze a mesék hőseit, közjátékai ára- dóan mozgalmasak, harsogó- an vidámak, de soha nem el­túlzottak. Kitűnően egyensú­lyoz a szöveg és a helyzetek adta nem éppen zárdái jele­netekben, vaskosan derűs, de nem trágár és nem ordenáré. Mint említettem, együttest láttunk a színpadon, persze, ez a musical nem is képzel­hető el másként. Hogy né- hányan mégis kiemelkedtek ebből az együttesből, az is természetes, erre módjuk is adódott. Szerencsi Éva m. v., Zsolnai Júlia, Mezei Lajos m. v., Dénes Piroska, Csiszár Nándor nevét írhatjuk egy ilyen felsorolás élére, hogy aztán következzenek a töb­biek: Lengyel István, Rudas István. Nagyidat István, Jan­csik Ferenc, Gyurcsek Sán­dor és Kovács Zsolt. Igazán kort idézőek Szakács Györ­gyi szintén m. v. jelmezei, a gyorsított ritmusú játéktem­póhoz remekül illeszkedtek Felkai Eszter táncbetétjei, és fényei teljében szólt a zene­kar, Holpert János vezényle­tével. Sass Ervin mai. A legkisebbeknek, az óvodásoknak a közkedvelt „ovimozi” műsorainak kere­tében lesznek az óvodákba kihelyezett vetítések. Eddig 37 óvodából kérték a vetíté­seket százhat alkalomra. A vállalat továbbra is várja az óvodák jelentkezését. Bár­hová „házhoz mennek”, ahol legalább ötven gyereknek le­het mese- és ifjúsági filmet vetíteni. Békéscsabán négy, Gyulán két lakótelepen, az ott élő gyerekeknek alkalmi szabad­téri filmvetítéseket rendez­nek. S egy új dolog ugyan­csak Békéscsabán: a 11-es számú iskola udvarában — rendszeres vetítési program­mal — új szabadtéri mozija nyílik a városnak. A vállalat eredményesen teljesítette ez évi tervének az év első négy hónapra eső ré­szét annak ellenére, hogy az egyik legnépszerűbb városi mozit, a békéscsabai Brigád *■ filmszínházat lebontották. Az 1978. év hasonló időszakához képest közel 24 ezerrel több néző volt kíváncsi a vetített filmekre. Az úgynevezett „A” kategóriás, tehát műsorpoli- tikailag kiemelt jelentőségű filmek nézőszáma 44 ezerrel, a magyar filmeké pedig más­félezerrel volt több Békés megyében, mint tavaly ilyen­kor. Nyári mozis tervek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom