Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-31 / 125. szám

1979. május 31., csütörtök A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Kutató Intézet is jelentős szerepet játszik az országos kőolaj- és gázipari kutatási programban. Emellett saját készítésű műszerekkel szá­mos országban végeznek nyersanyagkutatási bérmunkákat. A képen: mérik az ásványkuta­tásokra használt nukleáris szondát (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Szélesedik a népfront és a tanács együttműködése Nem az iskolának, az életnek tanulunk! De minek tanult Nagy Mihály? Békéscsabán, a Hazafias Népfront városi testületének legutóbbi ülésén Erdélyi Mi­hály, a HNF közművelődési munkabizottságának vezetője előadást tartott arról, mit tehet a mozgalom a tömeg­sport és a testedzés fejlesz­tése érdekében. Az életszín­vonal emelkedése — mint mondotta — egyúttal megte­remtette annak lehetőségét is, hogy tartalmasán, s az egészséges életmódnak meg­felelően is hasznosan töltsük el szabad időnket. Mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban (sőt: egyre több ház­tartásban) a technika jóvol­tából háttérbe szorult a ne­héz fizikai munka. Ez rész­ben jó, mert nem fáradunk: el, meg kényelmesebben él­hetünk. Ugyanakkor keveseb­bet mozgunk, korszerűtlenül táplálkozunk, egyre több él­vezeti cikket (alkohol, ciga­retta; kávé), valamint gyógy­szert fogyasztunk. A fizikai megterhelésektől sokan visszariadnak. Akad­nak szülők, akik gyakran in­dokolatlanul is felmentetik gyermeküket a testnevelés alól. Az is baj, hogy kevés a játszótér, s a felnőtt lakosság mozgásigényét sem lehet tel­jes mértékben kielégíteni. Ezeket a hiányosságokat fi­gyelembe véve a népfront- testület városi végrehajtó bi­zottságnak „címezve” több ajánlást is megfogalmazott. Így például: a jobb kihasz­nálás végett ki kell építeni Pósteleket; az új lakótelepe­ken a lakások átadásával Békéscsaba, Gyulai út. A véradóállomással szemben megáll a busz. A környéki iskolákból gyerekek igyekez­nek céljuk felé. Egyikük az Urszinyi Dezső utca sarkánál siet át az úttesten. A busz­tól takarva nem látja őt egy egyenesen haladó személy- gépkocsi vezetője. Éles fék­csikorgás, de minden hiába: a gyerek a kerekek elé ke­rül. Szerencsére nem életve­szélyes a sérülés. Perceken belül helyszínre érkezik a mentő, s a szomszédos kór­ház baleseti osztályán meg­felelő ellátásban részesül a gyerek. Az ilyenkor összeverődött tömeg egyik része a figyel­metlen autóst szidja, a má­sik a forgalmas úttest „hiá­nyait”. „Már tanácstagi foga­dóórákon is kértük, hogy a gyalogosok biztonsága érde­kében legalább ide a véradó- állomás sarkához fessenek egy időben megfelelő beren­dezésekkel ellátott játékra és sportolásra alkalmas terüle­teket hozzanak létre. A nép­frontaktíváknak egyik fel­adata az, hogy széles körben tudatosítsák: a gyereket ak­kor neveljük igazán, ha dol­goztatjuk, nem pedig még a legkisebb munkák elvégzésé­től is igyekszünk távol tarta­ni őket. A következő előadó dr. Je­linek Lajos, a városi tanács vb-titkárságának osztályve­zetője volt. Az előbbi kér­déshez szólva tornatermek létesítésének, valamint a für­dő fóliával való bevonásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Ezután ismertette a lakó- és utcabizottságok új- jáválasztásának néhány ta­pasztalatát. Köztudomású, egy korábbi tanácsülésen már megállapították, hogy ered­ményesen működtek közre ezek a testületek a társadal­mi munka szervezésében és a társadalmi tulajdon védel­mében is. Az 1974-ben meg­választott több mint 120 la­kó- és utcabizottság munká­jában előtérbe került a köz­életi tevékenység kibontakoz­tatása és a köztisztasági sza­bályok betartatása. A többség eleget tett ezeknek a köve­telményeknek és jól képvi­selte a lakosság érdekeit. A különböző kerületekben 1975 és 1978 között összesen mint­egy 15 millió forint volt a társadalmi munka értéke. Sok aktíva kapott tárgyjutal­mat, „Kiváló, illetve Érde­mes társadalmi munkás” és egyéb kitüntetést. zebrát! Ügy látszik, hiába a kérés, amíg egy-két halálos végű baleset be nem követ­kezik!” — morgolódnak az emberek. Valóban, már lapunk is néhányszor írt a Gyulai út, a Bartók Béla út főleg busz­megállóinál jelentkező bal­eseti forrásokról. Nevezetesen arról, hogy ezeken a helye­ken nem szabadna késleked­ni a gyalogátkelők kijelölé­sével, a zebrák festésével. Megörültünk a napokban, amikor tapasztaltuk, hogy a „közútisok” újra festik a zeb­rákat, „kifehérítik a kopott jelzéseket. Gondoltuk: most majd sor kerül a régi kíván­ságok teljesítésére is, arra, hogy a jelzett forgalmasabb városi utcákon új gyalogát­kelőhelyeket is kijelöljenek. Ám — egyelőre — ez nem történt meg. Vajon meddig kell még rá várni? V. D. A tanács vb határozatairól szólva az osztályvezető meg­említette, hogy előrelátható­an októberben jelenik meg a lakó- és utcabizottságok ké­zikönyve. Ez a hasznos kiad­vány a melléklettel együtt az államigazgatási eljárásoktól — a lakásigénylési tudniva­lókon keresztül — a fonto­sabb telefonszámokat is tar­talmazza. Befejezésül az elő­adó felsorolta a lakó- és ut­cabizottságok újraválasztásá­nak néhány negatív tapasz­talatát. Előfordult például, hogy három tanácstag tartott együtt beszámolót, és ezen mindössze csak 8-an jelentek meg. Akadt továbbá körzet, ahol olyan lakóbizottsági ta­got választottak, aki nem is az adott kerületben lakott... Ezután Blahut Lajos, a városi tanács termelési és el­látási osztályának vezetője a szolgáltatási igények felmé­réséről tájékoztatta az ülés résztvevőit. A lakó- és utca­bizottságok kérdőíveket kap­nak, s ezek kitöltése után szinte a legapróbb részlete­kig meg lehet állapítani: mi­lyen szinten van a szolgálta­tás az egyes lakókörzetek­ben; hol, mire lesz szükség a jövőben stb. A közvélemény előzetes megkérdezése nagy­ban segíti majd az alapo­sabb tájékozódást, ugyanis a végrehajtó bizottság októ­berben fogja tárgyalni a szolgáltatás helyzetét. A sta­tisztikailag is jobban kezel­hető kérdőívek alapján a fej­lesztést is jobban lehet ter­vezni, illetve módosítani. Helyreáll a rend az autópályán Az Ml—M7-es autópá­lyán június 8-án üzembe helyezik a korszerűsített sza­kaszt, visszakerül a Balaton felé haladó közlekedés a jobb pályára, helyre áll a forgal­mi rend az autópályán. Az építők eddig első osztá­lyú munkát végeztek — az utolsó réteg minősítése még hátra van —, a korábbi 18 centiméteres alapú betonút helyett teherbíróbb, korsze­rű, a legújabb autópályáké­val azonos útfelületet készí­tettek. Mintegy 80 millió fo­rintos költséggel, 55 ezer ton­na aszfalt felhasználásával, 110—120 ezer négyzetméter „szőnyegezésével” tulajdon­képpen új, szélesebb kétszer- háromsávos és egy leállósáv­val ellátott autópálya épült az Osztapenko emlékműtől Törökbálint határáig. A kö­zös szakasz megerősítésén és kapacitásbővítésén kívül — kihasználva az elterelést — elkészítették az Ml-es autó­pálya új nyomvonalának vég­leges csatlakozását is a tö­rökbálinti csomóponthoz. Nem, nem, nem és nem! Egyszerűen nem tudom el­dönteni, kinek van igaza. Amikor Nagy Mihályné le­velét elolvastam, még azt hittem, minden világos. Bi­zonyításul hadd idézzek eb­ből a levélből: „Férjem 1978. január 6-án tanulmányi szerződést kötött a Szeghalmi Szövépítő Vál­lalattal technikumi minősítő oklevél megszerzésére... A fi­zetése 3000 forintról 2500 fo­rintra csökkent tanulmányi ideje alatt. A szakszervezet­nél reklamált, de a válasz az volt, hogy ez reális. Ha föl­bontotta volna a szerződést, a taníttatás költségeit (8—10 ezer forint) vissza kellett volna fizetni. Négyéves há­zasok vagyunk, én jelenleg két gyerekkel vagyok itthon gyesen, a visszafizetést nem tudjuk vállalni, végül is fér­jem 1979 március 14-én si­keres vizsgát tett. Oklevelét bemutatta a vállalatnál. Köz­ben soha senki nem érdek­lődött tanulmányai felől, most is csak többszöri meg­keresésre közölték, hogy cso­portvezetői beosztást kaphat 2700 forintos fizetéssel. ... Azt reméltük, hogy 16 évi munkaviszony után há­rom szakmával — lakatos, szerelő, hegesztő — plusz hi­vatásos gépkocsivezető, az 1977-ben megszerzett érettsé­givel és a technikumi minő­sítő oklevéllel — már anyagi biztonságot teremthet a csa­ládnak... Érthető, hogy be­adta a felmondását, erre kö­zölték: elmehet, ám a tanít­tatás költségeit vissza kell térítenie. De kérdem én, mi­ből?” ■ A levéllel felkerestem a szövépítő igazgatóját, Szívós Pétert. Amit elmondott, az még mindig nem kavarta össze bennem a képet. Íme: — Akkor kerültem a vál­lalkozás élére, 1975-ben, ami­kor az még a mélyponton volt. Veszteség, rossz hírnév, szakemberhiány. Azzal kezd­tük, amiben a leggyorsabban léphettünk. Kiadtuk a jel­szót: tanuljon mindenki. Idő közben rájöttünk, hogy a beiskolázás lassan hozza, alakítja a nekünk szükséges szakmastruktúrát. Körülnéz­tünk, hogyan hozhatnánk kész szakembereket. Így az egész folyamatot fel tudtuk gyorsítani. De továbbra sem zárkóztunk el a tanulmányi szerződések elől. Ezért ke­rülhetett a kalapba Nagy Mihály is. Mikor végzett, a szerződés alapján csoportve­zetői beosztást ajánlottunk föl neki 2700 forinttal. A ré­gi, begyakorlott csoportveze­tők sem keresnek sokkal töb­bet 3000 forintnál. Sajnos nálunk nagyon kötött és szi­gorú szabályok határolják be a bérfejlesztést. Ezen a ponton úgy tűnt: az egész ügy nem is ügy. A művezetővé „előlépő” mun­kás keresete legtöbb helyen alig-alig éri el az általa irá­nyítottak átlagbérét. Ezzel számolnia is kell egyelőre mindenkinek, aki arra vál­lalkozik, hogy kétkeziből va­A gyógyszeripar népgazda­ságunk egyik fontos, kiemelt iparága. Termelésének két­harmada kivitelre kerül, és az ország tőkés exportjának több mint 4 százalékát bizto­sítja. Termékeik mintegy ötödé agrobiológiai készít­mény. Az idei tavaszi nemzetközi vásáron kiállításuk jelmon­data: Növények és állatok program szerint. A kiállítá­son azt kívánják szemléltet­em, hogy a biológia és a ké- ! mia tudománya ma már olyan mértékben fejlődött, hogy az egyes életfolyamatok 5 lényegéhez mind közelebb lamiféle képesítés megszer­zésével íróasztal-közelségbe jusson. Ezzel próbáltam nyugtatni, vigasztalni a levél kétségbe­esett íróját, szeghalmi laká­sán, bizonygatva, hogy férje egyébként is kezdő csoport- vezető, s az a 2700 forint csu­pán az indulást jelenti. A fiatalasszonyt nem tudtam meggyőzni. Ki is fakadt: — Legalább a férjemhez szóltak volna egy jó szót. Biztatták volna. De ügyet sem vetettek rá. A főnöke, Földi Károly még a fizetés- emelésből is kihagyta. Ami­kor már korábban el akart jönni, a leendő munkahelyén is befeketítette. Földi Károly építésvezető: — Komolyabb gondunk nem volt egymással. Csak hát nem mutatott valami jó példát a többieknek. Volt ő megbízott csoportvezető is, de amikor kimentünk ellen­őrizni, a brigád éppen vad­galambra vadászott légpus­kával... Javaslatomra került a szerelőipari építésvezető­ségről a műhelybe karban­tartónak. Ahogy hallottam, ott jól megvolt, mert ott egyedül dolgozott. Harag nem volt köztünk, hiszen most is én mondtam, hogy jöjjön hozzánk csoportveze­tőnek. Erre azt válaszolta, hogy ahhoz nem kell techni­kumi képesítés, ezért is mon­dott fel. Kérdem az igazgatót: így van-e? — Vannak olyan csoport- vezetők, akik szakmunká­sok, de nagy tapasztalattal, kiugró teljesítménnyel. Ezt a kifogást egyébként is csak a felmondólevelében írta. Előbb ugyanis azt kérdezte: ki lesz a főnöke? Megmond­tuk, hogy Földi Károly. Erre megírta a fölmondást. Ha legalább egy fél évet próbált volna. így azonban a tanít- tatási költséget is teljes egé­szében kell visszafizetnie. — Amikor megkötötték a szerződést, egyeztették az el­képzeléseiket ? — Nálunk a beosztásokat már betöltöttük. Többségé­ben fiatalok dolgoznak itt. Mi a tanulást alapvetően nem is káderfejlesztési szem­pontok miatt támogattuk. Érettségivel is lehet szak­munkát végezni. — Négy szakmával, tech­nikusként, érettségivel 2700- ért nem kevés az egy ki­csit? — Nincs más megoldás. ■ Illetve van. Nagy Mihály elmegy. Hallgassuk meg őt: — Nem pályáztam én sem­miféle pozícióra. De azt sem hittem volna, hogy ennyire ne számítsak itt semminek és senkinek. Ha csak tíz fillér órabéremeléssel jelezték vol­na, hogy méltányolják az igyekezetemet... — És a galambvadászat ? — Én ott sem voltam. Nem mondom, bennem is van hi­ba, de a Földi Karcsi ma­kulátlan? Amikor átjött a Csepel Autóból, tízen voltunk a brigádban. Mind megszö­kött, csak én maradtam. Igaz, én sosem hagytam szó jutva, a mezőgazdaság egy­re függetlenebbé válik a ter­mészettől. A növénytermesztés terüle­tén érdekes termék a Ghi- noin Rol-Fruct nevű készít­ménye, amellyel szabályoz­ható a fűszerpaprika, paradi­csom, gyümölcsök érése, sőt lehullása is. A Gyógynövény­kutató Intézet Fitotron be­rendezése lehetővé teszi, hogy háromszorosára „gyor­sítsuk” a természetet, egy év alatt — ma csupán csak kí­sérleti berendezésben — há­rom termést figyelhetünk meg, illetve takaríthatunk be. Környezetvédelmi szempont­ból jelentős a Reanal Gyógy­nélkül, ha valamelyik intéz­kedéssel nem értettem egyet. Nem is kaptam fizetéseme­lést, prémiumot soha. Nem érdekes, hogy csak azóta van velem baj, hogy ő idekerült? Na, mindegy, a Csepel Autó­val talán nagyobb szeren­csém lesz. Most már csak azt találom méltánytalannak, azok után, hogy így bántak velem, még a taníttatási pénzt is vissza kell fizetnem. Az eredetileg kialakult kép ekkorra már szép lassan da­rabokra töredezett bennem. Elmentem a szeghalmi Cse­pel Autóhoz is. Hajdú Ist­ván párttitkártól ezeket tud­tam meg: — Nekünk nagyon nagy szükségünk van olyan kép­zettségű szakemberre, ami­lyen Nagy Mihály is. Há­romezer forintot kap, amíg belerázódik a művezetésbe. Azután majd meglátjuk. Ta­valy már próbálkozott ná­lunk, de nem tudtuk tisztáz­ni, hogy mi legyen a tanuló­pénzzel. — Tudják, hogy milyen embert fogadnak? — Földi Károly tőlünk ment el. Kérdeztük Nagy Mi- hályról. Elmesélte a gondo­kat, de hát ez olyan dolog, hogy ők meg Földi Károlyról kaphattak volna annyiféle véleményt nálunk, ahány embert megkérdeznek. Le­het, hogy Nagy Mihálynak sok hibája van, de van há­rom szakmája, érettségije, technikumi oklevele, mi pe­dig megadjuk hozzá a bizo­nyítási lehetőséget. Ez volt az a pillanat, ami­kor megnyugodhattam vol­na, ha egy kérdés nem ma­rad még bennem. Erre ismét Szívós Péter, a szövépítő igazgatója adta meg a .vá­laszt. — Egy biztos: Földi Ká­roly nagyon következetesen követeli meg a fegyelmet... Azt sem tagadom, hogy a beosztottai többször panasz­kodtak rá menet közben, de nem a lényeget érintő dol­gokban. Végül is a cég fel­futtatásában építésvezetőnk­nek vitathatatlan érdemei vannak. Nagy Mihály meg többet érvelt szóban, mint amennyit tettekben bizonyí­tott. Innen a szálak megint egy­másba gabalyodnak. S talán már sehova nem visz továb­bi bogozgatásuk. Helyettem fogalmazta meg a Szegha­lomról kelt levél azt, ami még ide kívánkozik: „Ha őszintén megmondták volna, hogy a vállalatnak nincs szüksége acél- és fém­szerkezeti technikusra, nem erőltettük volna a vállalati támogatást.” Ismerősöm, akinek elme­séltem az esetet, annyi meg­jegyzést tett: a pokolba ve­zető út is jó szándékkal van kikövezve. Csakhát minket a szándék mellett az ered­mény is érdekel. Értékelni is csak ez utóbbi -alapján lehet ezt az ügyet. Kőváry E. Péter szergyár csalogató szere, amely a kártevő rovarok hímjeit egy ragasztóval be­vont felületre csalogatják, így nemcsak megvédik a gyümölcsöt a károsodástól, de a rovarirtó szerek nem szennyezik a talajt és a fló­rát. A nagyüzemi állattenyész­tés „gyárszerűbbé” válásához készítmények egész sorát ál­lítja elő a gyógyszeripar. Ilyen például a Premix, amely nyomelemeket és vi­taminokat, gyakran gyógy­hatású anyagokat is tartal­maz, s a takarmányhoz ke­verve biztosítják — például a csirkegyárak — egészséges állományainak gyors gyara­podását. Zebrákat a forgalmasabb úttestekre! Növények, állatok program szerint

Next

/
Oldalképek
Tartalom