Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
o ISIS. május 21., vasárnap A Sárréti Napok után Balogh István békési kovácslegény „vándorló-könyvét” jóval a szabadságharc előtt állították ki. Munkáját dicsérik abban a befogadó mesterek, később pedig családi krónikának használta a tulajdonos, megírva benne életének fontosabb dolgait. Olyat is, hogy „édesanyám megholt az 1840 Esztendőben, 18 március”, majd „Meg házasodtam 1843. Észt. június 7-én”. Hat év múlva követi ezt az előbbit egy újabb, tintával írott sor: „Gábor fi jam született 1849. Esztend. Már- czius 20-ik napján nagycsütörtökön.” 1856-ból: „Szeptember 13 ismét nagy tűzvész...” Ez a vándorló-könyv P. Szász Lajos egyik legféltettebb kincse. Hacsak az 1848- as „Hármas Kis Tükör”, a korabeli iskolák okosító könyve nem múlja fölül, melyet még a nagyapjától kapott, és tulajdonképpen ezzel kezdődött a szenvedély, mely a mostani, békési családi ház hátsó traktusait a századforduló előttről, meg utánról származó tárgyakkal, könyvekkel megtöltötte. Híres-neves ez a békési magángyűjtemény, és miközben a nyugdíjas igazgatóhelyettes, valamikor múzeumigazgató és könyvtáros bemutatja, végigvezet rajta, megjegyzi: „Őrzöm amíg élek, mint a szemem fényét. Aztán mert családom nincs, testvérem se, a városra hagyom...” Amikor becsengetünk hozzá, a virágoskerten át siet elénk. Az üvegezett veranda falain békési szűrminták, meg régi családi fényképek. ..Amit összegyűjtöttem, majdnem mind családi tárgy. Dédanyáink, nagyapáink, szüléink házából maradt fenn, hogy itt szépen, békességben együtt legyenek... Szeretem, becsülöm a múlt emlékeit. Hazát, szülőföldet értelmesen, igazán szeretni csak úgy lehet, ha ismerjük a történelmét, ha sejtünk valamit arról, hogyan éltek az emberek. Látod, itt ez a „vándorló-könyv". Aki beleírt régen elporladt már. De itthagyta élete nyomát, itthagy- ta hétköznapjait a füzet sárga lapjain. Azzal is, amikor beleírta: Vésztőről hoztam 477 kéve nádat”... vagy: „November 3-án 2 szál fát hoztam Aradról.” A konyhában szabadkémé- nyes tűzhely, felette vaslemezből készült masinatartó, ahogy a gyufatartót nevezték hetven-nyolcvan éve. „Az almárium csorvási nagyanyámé volt, az ételhordó komacsésze rajta gyulai nagyanyámé. Ez a zöld cserépkulacs pedig első szerzeményem, egy családlátogatáskor kaptam." A konyha mellett a szoba, eredeti búbos kemencével... Ha belépsz a küszöbön, hetven-nyolcvan évet lépsz visz- sza a múltba. Különös élmény! A szerény kis vendégkönyvben írja Pribolyszky Mátyás Békésről Pestre származott citeraművész: „Gyermekkorom újra elővarázsolt világában jártam.” A székely-góbé kedvű, nemrég elhalt békési költő, szobrász, pedagógus Hajnóczy Vilmos pedig 1973. november 23-án: „Szuszék, rokka, csobolyó / Tele borral vóna jó!” Itt a szuszék. A búbos mellett. Száznegyven esztendeje illesztette össze oldalait az egykori asztalos. „Szekrénynek mondták akkor, említi Zsuzsika néni, a ház asszonya. Ebben tartották a szőtteseket, ünnepi ruhákat.” Most is azokkal van tele, pruszlikok, szitálókötények, dísztörülközők „Éljen a család!” piros fonállal hímzett felírással. A másik láda, a szemben levő fal mellett, a tükör alatt, préselt képpel díszített fotográfiák alatt olyan, akár egy kalendárium. Belső lapjára tintaceruzával meg grafittal írták: mi történt azidőben? A ládáról külön papír bizonyítja, hogy 1864. december 7-én kapta Veres Gábor és Fülöp Zsófia, esküvőjük napján. Böngész- szük a régies írást. „A ház tetejét csináltattuk 1898. március 21-én”, „1933. III. hó 22, 23, 24-én nagy hófúvások voltak...” Az ablakból verőfényes májusi kertre nézhetünk. Idebent csöndes hűvös, emlékektől terhes a környezet. A saroklóca, a téka a falon, a fotográfiák. „Anyám meg én, mutat egy albarnult képre a házigazda. Tizennégyben, a gyulai vásáron csináltattuk. Édesapám már Galíciában volt. Nem is jött vissza többé, csak a komája hozta meg a fénykép párját, meg a halotti cédulát. Az utolsó tábori lapja is itt van, ebben a pántlikás dobozban. „Kívánom, hogy ez a levelem jó egészségben találjon kedves feleségem és kis fijam..." Nem nézünk össze: a tábori lap megszokott helyére kerül. Nyílik a téka ajtaja, a Hármas Kis Tükör a kezünkben. Mit is tanítottak a nebulókkal 1848 táján Békés megyéről? „Békés vármegyének lapá- lyos határa, / Ád bőven gabonát szántó munkájára, / Itt Gyarmat, Sz. András, Békés, Gyulavára, / Mehetsz Gyo- ma, Szarvas, Birinke s Csabára.” Minden megyéről faragtak egy-egy „ismeretterjesztő” rigmust a múlt századi tankönyvírók, s a földrajzi meg egyéb ismeretek mellett futotta papír a rendes viselkedés szabályainak összegyűjtésére is. Leülünk a saroklócára, onnan körbelátjuk az egész szobát. „Ilyenben születtem, ilyen földes szobában éltem gyerekkoromban. Aztán Nagykőrösön szereztem tanítói oklevelet, és éveken át elsősöket, másodikosokat tanítottam. Kifundáltam egy-két újítást, szemléltetőeszközt, 1951-től pedig a felső tagozatban voltam rajztanár, és igazgatóhelyettes a III-as iskolában.” Ami még hozzátartozik az életrajzához — ha annak vesszük ezt a rövid, pár mondatot — 1961-ben megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést, 63-ban pedig fáradhatatlan tanácstagi tevékenységéért a Munkaérdemérmet. Idén nyáron lesz hetvenéves, és most is fáradhatatlan. „Megírtam a készülő békési monográfiába a város közművelődésének történetét 250 kézirati lapon, kétéves munkám fekszik benne. A monográfia néprajzi kötetébe most írok a békési bútorokról. Ez is igen nagy munka lesz.” Nincs újságíró, aki meg ne kérdezné tőle: elégedett? „Soha nem voltam az. Szeretem, ha újabb és újabb tennivalóm akad, és ha nem bíznának meg semmivel, megtalálnám én magam.” Van úgy, hogy a ház felső szobájában, ahol először beszélgettünk, odaül a harmonium mellé, és megfürdeti a falakat, a kertet tisztán szárnyaló, szép muzsikával. Amikor elköszönünk, zöld butel- lát nyom a kezembe. Megrázom: üres. Nevet. „Nincs benne semmi, inkább azt olvasd el, mit írt rá egy kardos békési menyecske száz évvel ezelőtt!” Olvasom: „Csökmei Sáráé ez a butela, ha meghalok maragyon a Rebeka jányom- nak, készült 1879.” iHát már akkor is olyan híres volt a békési pálinka? „Erre nincs írásos emlék, hacsak a butellát nem tartjuk annak”. Ritka kellemes délelőtt volt. Sass Ervin Utoljára két évvel ezelőtt került sor az amatőr pop-, rock-, dzsesszegyüttesek országos találkozójára. Ez évben a Magyar Rádió szórakoztató zenei osztálya és a Népművelési Intézet ismét meghirdette a találkozót. A benevezett együttesek megyei, majd a legjobbak tájegységi szemléken mutatják be tudásukat. Az ott kiválasztott együttesek kapnak meghívást az országos döntőbe. A találkozóra dzsessz-, dzsessz-rock együttesek és zenekarok, beategyüttesek, énekes szólisták, könnyűzenei hangszerszólók előadói jelentkezhetnek a Megyei Az ünneplés lángjai kihunytak. A kéthetes rendezvénysorozat után felvetődik a kérdés: mi végre is a Sárréti Napok; milyen céllal, milyen szándéktól vezéreltetve rendezték meg ötödik alkalommal a Kelet-Alföld nem túlságosan karakterisztikus tájegységén, megint? Az 1974-es, az 1976*os Sárréti Napokon talán még több esemény kínálta magát. Igaz, azoknak zöme tudományos tanácskozás, nem éppen a széles tömegek érdeklődésére igényt tartó előadás volt. Az ideiben kevesebb ilyen kapott helyet. Bár már a három évvel ezelőtti Sárréti Napokra is a munkásművelődés elősegítésének nemes jelszavát tűzte programul a szervező bizottság. A mosta- nin még jobban szerették volna megközelíteni ezt a célt. „Az üzemekbe elvinni a művelődés értékeit; jobban propagálni a tájegység haladó, mindennapjainkra is kiható hagyományait, jobban megmutatni az embereknek jelenünk, szűkebb hazánk szocialista vívmányait” — hangzott az idei Sárréti Napokra, megfogalmazott irányelv. Minden fesztiváljellegű közművelődési rendezvénysorozat magában rejti a veszélyt: a kampányszerűség túlontúl rózsaszínűvé festheti a helyzetet, a nem mindig rózsás közművelődési állapotot, a gazdasági háttér kultúrára sugárzó hatását. Ez a veszély fokozottabban fennáll egy olyan területen, mint például a városhiányosnak is nevezett Sárréten; Hajdú- Bihar és Békés találkozási pontján. Hiszen a város nemcsak embertízezrek lakóközössége, hanem az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szolgáltatások, — és nem utolsósorban — a kultúra helyi központjai is. Vonzása — és földrajzi, szociológiai környezetére —, kisugárzása, irányító és orientáló szerepe van. A kampányszerűség ördögét ez alkalommal sikerült elaltatniuk a püspökladányi, a berettyóújfalui és a szeghalmi járás közművelőinek, a rendezőknek. Megkísérelték a legutóbbi rendezvény- sorozat szerves folytatásaként, mintegy a mába ívelő hídként folytatni, fenntartani az érdeklődést. Kiállításokat, irodalmi és művészeti műsorokat vittek el a helységek üzemeibe, a községi művelődési házak rendezvényeire pedig minden megengedhető eszközzel csábították már jó előre az embereket. Azokat, akiknek zöme szociológiailag még kétlaki; egy részük a mezőgazdaságiból mostanság válik ipari munkássá, ugyanakkor még — kisegítő foglalkozásként — a mezőgazdaságban is dolgozik. A szemléletváltás ennél az átalakulásnál lassabban, a népművelők, vezetők áldozatos munkáját még jobban megkövetelve, történhet. De szükséges ez a váltás, az ipartelepítés és a várossá alakulás folyamata követeli meg. Kihunytak az ünneplés lángjai. A közművelődés szeghalmi vezetői, aktivistái Művelődési Központban Békéscsabán. A zsűri az előadók teljes produkcióját értékeli, tehát a zenei színvonal mellett az előadásmód, a fellépés, a műsorválasztás, az összeállítás és összekötő szöveg, a színpadi mozgás és a technikai eszközök megfelelő használata is az elbírálás szempontjaihoz tartozik. Július 1-én, Gyulán rendezik a megyei pop-, rock-, dzsessztalálkozót, míg a tájegységi szemle július 20—21 —22-én lesz Orosházán. Az országos pop-, rock-, dzsessz- napok helye és időpontja: Győr, szeptember 21—22— 23-a. Május 20-án befejeződtek a Sárréti Napok. A május 5-i ünnepi megnyitón, amelyet a Békés megyei járás székhelyén, Szeghalmon rendeztek meg, az elnökségi asztal mögé oda tudták szólítani a két megye párt-, állami és társadalmi vezetőit, képviselőit. Mert így kívánja meg a szokásjog, s mert a rendezőnek, a program- sorozat mai nesztorának kötelessége ez is. A berettyóújfalui, huszadik! záróünnepség elnökségében már csak egy Haj- dú-Bihar megyei tisztségviselő ült... azonban azt szeretnék, ha ez a láng nem válna hideg, semmire sem jó hamuvá. A folyamatosság fenntartása létkérdése a közművelődés helyi ügyének. Az érdeklődés különböző módszereket igénylő fokozása mellett elsősorban a művészeti kiscsoportok gyarapítását, munkájuk önművelően hatékonyabbá tételét tűzték ki célul. Ez- idáig csak a képző- és díszítőművészetek területén tapasztalható az előrelépés. A Sárréti Napokon is be- nevezéses alapon szervezték előre a programokat. A Békés megyei területen Déva- ványa és Körösladány visz- szafogottabb érdeklődést mutatott, mint például Füzesgyarmat vagy Vésztő. Ettől függetlenül az egyik legsikerültebb rendezvény, a több mint száz gyermeknek saját előadásuk által élményt adó bábtalálkozónak éppen Dé- vaványa adott otthont. Mégis elgondolkoztató, hogy a két nagyközségben a néhány évvel ezelőtt tapasztalható aktivitást mi hűtötte le ennyire? A kultúra, a művelődés eredményeit köztudottan szinte lehetetlen számszerűleg, hitelesen lemérni. Egy dolog azonban máris eredményként mutatkozik: Szeghalmon, a megnyitó napján a közönségnek bemutatott ezermester-kiállítás részvevőinek — kérésére — ősztől úgynevezett hobbiszakkört nyitnak. A kiállításon elsőA mai magyar földrajztudomány széles körű nemzetközi együttműködésében másfél évtizedes hagyományra tekintenek vissza a francia geográfusokkal kialakított rendszeres kapcsolatok. Az 1964-ben hazánkban megtartott első francia—magyar földrajzi kollokvium óta ez a hetedik alkalom, amikor a két ország földrajztudományának képviselői összeülnek, hogy előre meghatározott tervek alapján megvitassák a geográfia legidőszerűbb kérdéseit. E kollokviumok — tudományágból eredő sajátossága, hogy — rendszerint szakmai tanulmányutakkal zárulnak. Ezeken a helyi szakemberek közreműködésével vizsgálják meg a helyszínen a tanácskozások során felmerült tudományos jelenségeket, folyamatokat. A május 23-án kezdődött és május 29-ig tartó francia —magyar földrajzi kollokviumot a Nemzetközi Földrajzi Unió magyar nemzeti bizottsága és a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezi, a gyakorlati lebonyolítást pedig a MTA Földrajztudományi Kutató Intézete vállalta magára. A három helyszínen — Budapesten, Kecskeméten és Békéscsabán — folyó tanácskozásokon hét francia és kilenc magyar elősorban olyan, lakásba való tárgyak kerültek a nyilvánosság elé (két nap alatt 850 ember volt kíváncsi rájuk!), amelyek elkészítése egyszerre szolgálja az esztétikai nevelést és a szabad idő sokat vitatott hasznos eltöltését. A rendezők több alkalommal is hangsúlyozták, hogy külön köszönet illeti a terület KISZ-eseit is, akik — nemegyszer a mozgalmi merevséget is levetkőzve — mindenben támogatták a rendezvényeket, ötletekkel és munkával járultak hozzá a sikerességhez. A sportprogram is kínált néhány tanulságot a jövőre. Mindenekelőtt úgy kellett volna „kivitelezni” is, ahogy eredetileg tervezték: egy helyen rendezni a versenyeket, mérkőzéseket. Ügy tűnt — a színházi hasonlatot kölcsönözve, — hogy jobban sikerült a főpróba, mint az előadás. Az elsőversenyek tömegessége, hangulata jobban szolgálta a célt, mint a háromfelé szakított döntő. Aztán; nemes jó szándék vezérelte a művelődési központot, amikor magára vállalta a szeghalmi járásban a sport- találkozók szervezését is, de miért hiányzott ugyanebből a járási testnevelési és sportfelügyelőség? Miután az ünneplés lángjai kihunytak, a hétköznapok még felelősségteljesebb munkája vár a Sárréti Napokban részt vett vezetőkre, közkatonákra. Az ünneplő öltözék túl szűk ahhoz, hogy kényelmesen, eredményesen lehessen benne dolgozni. Ezt kell először tudatosítani! A következő, várhatóan négy év múltán megrendezésre kerülő, Sárréti Napok közönsége csak akkor lesz ismét teljes, aktív és kezdeményező, ha a láng fénye és építő melege megmarad. A hagyomány életben tartása a művészeti csoportok feladatává kell, hogy nemesüljön. Észszerűen és minden felesleges nosztalgia nélkül. A fő hangsúly a jelen értékeinek gyarapítására, a naponta fejlődő, szellemiekben is nemesedő tájegység útjának egyen- getésére, az itt élők életmódjának értelmesebbé tételére kell helyezni. Amiért felelősséggel tartozik mindenki, akinek több van a tarsolyában, mint a másik társának. (Nemesi—Fábián) adás hangzik el. Békéscsabára május 27-én, vasárnap érkeznek a francia földrajztudósok, akiket az MTA Földrajztudományi Kutató Intézet alföldi csoportja lát vendégül. A terveknek megfelelően megyeszékhelyünkön az urbanizáció és környezetvédelem kérdései alkotják a tudományos eszmecsere fő tárgyát. Két francia tudós, P. Barrere bordeux-i és P. Gabert Alix marseille-i professzorok, a nagyvárosok környezetalakító hatásáról tartanak előadást. Ezekkel ösz- szefüggésben a Délkelet-Alföld környezetgazdálkodási és regionális fejlesztési problémáit két előadásban tárja fel az MTA FKI alföldi osztálya tudományos osztályvezetője, dr. Tóth József, valamint az intézet munkatársai, Baukó Tamás, Rakonczai János, Dövényi Zoltán és Mosolygó László, a deflációval kapcsolatos környezetkárosodásokról pedig Kertész Ádám tudományos munkatárs számol be. Az előadások során felvetődő gyakorlati problémákkal a tanácskozás résztvevői a közép-békési térséget és az újkígyósi természetvédelmi körzetet érintő terepbejárás során ismerkednek meg. B. S. E. Amatőr pop-, rock-, dzsessz- zenekarok találkozója megyénkben Francia földrajzkutatók Békéscsabán Urbanizációval és környezetvédelemmel ismerkednek Vándorló-könyv és'Hármas Kis Tükör Ez is a szülőföld szeretete