Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-26 / 121. szám

1979. május 26., szombat Második évüket zárják az ifjú zenebarát klubok A szakközépiskolások és a szakmunkásképzősök miért hiányoznak? Tizennégy évvel ezelőtt, 1965-ben alakult neg hazánk­ban az INTERKONCERT védnöksége alatt az Ifjú Ze­nebarátok Magyarországi Szervezete, és hozzálátott az ifjúság iskolán kívüli zenei neveléséhez, melyet elsősor­ban klubszerű keretek között képzelték él, ötvözve azt is­meretterjesztő előadásokkal, alkalmi, kamara jellegű mu­zsikálással, zenehallgatással. Itt, Békésben, két esztendeje, hogy négy zeneiskolánk — a gyulai, a békéscsabai, az orosházi és a szarvasi — ifjú zenebarát klubot szervezett. Azóta több-kevesebb sikerrel tevékenykednek. Lindenberger Józsefné Kar­dos Erzsébet, a gyulai zene­iskola tanára a klubok me­gyei titkára, de mondhat­nánk úgy is, hogy a mozga­lom állandó ébrentartója, szervezője, programgyártója és minden egyéb. Négyen se­gítik a négy zeneiskolában, négy tanártársa. Amikor az eddigi eredményekről kérde­zem, egyáltalán nem elége­dett. Pedig sikerekről is be­számolhat — Arról van szó, hogy sokkal előrébb lehetnénk, sokkal több középiskolásban kelthettük volna fel a zene iránti érdeklődést, szerete- tet és kívánságot, mint az eddig sikerült. Különösen a szakközépiskolásokkal és a szakmunkástanulókkal van gond, illetve ilyen iskolákból alig van klubtagunk ... Kár, mert hogy mást ne mondjak, a szakközépiskolákban és szakmunkástanuló intézetek­ben nincs énekóra ... Tehát zenei nevelés nincs, bár­mennyire képtelenség, amit mondok. Ugyanakkor közép- iskolások számára nem szer­veznek bérleti hangversenye­ket, pedig amit általános is­kolás korban felépítenek az ifjú zenebarát-sorozatok, azt tovább kellene vinni később is. Most tartanak a második év végén. Hogy sikerült a ta­valyi, a kezdő, és hogyan ez, a második? — Az első év igen nehéz volt, hiszen akkor kellett csa­tát nyerni, és ezt nem lehe­tett megszerezni akármilyen programokkal A klubok — itt Gyulán, Csabán és Oros­házán a zeneiskolában, Szarvason az óvónőképzőben — havonta egyszer jönnek össze. Orosházára a Szegedi Zeneművészeti Főiskola nö­vendékei járnak KlSZ-válla- lásként, Gyulára a debreceni főiskolások. Békéscsabán ve­gyes programokat szervez­tünk, szerepelt már náluk a Kodály-vonósnégyes, hang­versenyezték itt a Pécsi Ze­neművészeti Főiskola mű­vésztanárai és a szegedi mű­vésztanárok; Szarvason vi­szont a zenei vetélkedők let­tek divatosak, a szeptemberi Schubert-vetélkedő például nagy érdeklődést váltott ki a tagság körében. Mint hallot­tam, Szarvason ifjú zeneba­rát kamarakórust is alakíta­nak az óvónőképző intézet növendékeiből. Sokan járnak a klubokba? — A számok mindig vi­szonylagosak. Lehet, hogy a létszám egyik .helyen sokat, a másik helyen keveset jelent. Gyulán mintegy ötven tagú a klub, ebből harminc zene­iskolai növendék, húsz pedig az Erkel Gimnázium nem ze­neiskolás tanulója. A román gimnáziumból, a kertészeti szakközépből és az ipari ta­nuló intézetből eddig még senki sem jött a hívó szóra, a meghívókra ... Békéscsa­bán is elsősorban a zeneisko­lások a klubtagok, a szak­munkásképzőkből senki. Orosházán is ez a helyzet, ott a zeneiskolásokon kívül a gimnázium mintegy húsz di­ákja jár 'rendszeresen. Szarvason egyelőre csak az óvónőképzősök érdeklődnek, gondolom, az ottani gimnázi­umokban is lenne néhány zenekedvelő növendék ... Ez a részvétlenség nem va­lami bíztató. Tettek már va­lamit ellene? — Tavaly a KlSZ-megye- bizottsággal közösen elhatá­roztuk, hogy nyári zenei tá­bort szervezünk Orosházán, kifejezetten csak a szakmun­kástanulóknak. A KISZ 20 ezer forintot adott a célra, a tábort meg is szerveztük, egyhetes volt, és ötvenen vettek részt azon. A program jól sikerült, jókedvű, szép emlékű táborozás volt. Az idén újra megrendezzük, de nemcsak Békés megyeieknek, jöhetnek szakmunkástanulók az ország bármely városából, községéből. A tábort augusz­tus 1-én nyitjuk, ötnaposra tervezzük. Tavaly népzenei jellegű volt, az idén a ro­mantikus zenével ismerked­nek a táborlakók. Az előadá­sokat a debreceni főiskolások vállalták, a megnyitó kon­certre népzenei együttes ér­kezik Orosházára. Ide kíván­kozik még, hogy július 6-tól 18-ig még egy zenei tábornak ad otthont Orosháza: orosz­szovjet zenei tábort szerve­zünk, melynek során az orosz klasszikusok és a szovjet ze­neszerzők munkássága, mű­vei lesz a program. Résztve­vőket szintén az egész or­szágból várunk. Készül-e már a klubok jö­vő évi terve? — Most mérjük fel az ed­digi tapasztalatokat, a lehe­tőségeinket. Gondolatban már sok minden kialakult. Sass Ervin Pillanatkép a gyulai zeneiskolából, ahol az első zenebarát klubot megszervezték: Schriffert Laci Papp Sándor hegedű­tanár óráján Fotó: Gál Edit Nyári tervek Magyarbánhegyesen, az általános iskolában Az alig több mint három­ezer lelkes Magyarbánhegye­sen négy épületben működik az általános iskola. A nap­közit igénylők szerencsés helyzetben vannak,- ugyanis az iskola 325 diákjából min­den jelentkezőt, idén 134 napközis gyereket vettek fel. Az iskola igazgatója, Tassy János megelégedéssel szá­molt be arról, hogy a koráb­bi évekhez képest ugrássze­rűen megjavult az iskola sza­kos ellátottsága. A korábbi 40 százalék helyett (!) ma már a pedagógusok 80 szá- zSléka szakképzettséggel ren­delkezik. Az érkező fiatalo­kat szolgálati lakással tud­ják fogadni, ami nem kis vonzerő egy kezdő pedagógus számára. S hogy így alakul­hatott a helyzet, azt a vég­leg letelepedett, pedagógus- kölesönökből családi házat épített pedagógusoknak kö­szönhetik. Az úttörők, közeledve az év végéhez, már nagyon ké­szülnek a nyári táborozásra. Az idén Siklóson, az Ex- pressz-táborban tölthetnek el majd 8 napot. S hogy igen kedvezményes utazásban ré­szesülhet a 92 pajtás, abban nagy része van a helyi Egyetértés Termelőszövetke­Fotó: Gál Edit zetnek. Vállalták ugyanis, hogy saját autóbuszukkal oldják meg a gyerekek oda- és visszautazását. Két fordu­lóról lévén szó, ez több mint 30 ezer forintos hozzájáru­lást jelent. Egyes üzemek is segítik dolgozóik gyermekeit. A helyi ciroktermelő üzem tíz gyereknek fizet egyen­ként 400 forintos táborozási hozzájárulást. Hasonló támo­gatást ad majd a tanács is az ott dolgozók gyermekei­nek. Ezen felül kapott még az iskola 4600 forint érték­ben ÁIB-utalványt, a közsé­gi tanács pedig az ifjúság tá­mogatására fordítható összeg­ből 15 ezer forintot utalt át a nyári táborozás költségei­nek fedezésére. Magyarbánhegyesen a kö­zös iskolai kirándulásokra csak minden második esz­tendőben kerül sor. A köz­beeső években az osztálykö­zösségek szerveznek kirándu­lást. Ilyenkor néhány szülő is elkíséri a gyerekeket. Ke­vés iskola van megyénkben olyan szerencsés helyzetben, mint a magyarbánhegyesi. Igények hiányában 3 év óta nem tartottak napközis nyá-‘ ri felügyeletet a pedagógu­sok. A szülők többnyire ro­konokhoz küldik nyaralni a gyerekeket, a nagyobbak pe­dig igyekeznek munkát vál­lalni. Még egy jelentős ese­mény esik a nyárra Magyar­bánhegyesen : a hárommillió forintos költséggel felépült tornaterem, úttörőotthon és gyakorlati műhelyek műsza­ki átadását augusztus 20-ára tervezik. Három éve kezdtek hozzá az építéshez. A közsé­gi tanács házibrigádja vé­gezte el a munka dandárját, talán ezért sikerült viszony­lag ilyen alacsony összegből kihozni a valóban impozáns épületet. Természetesen a község lakossága is kitett magáért. Az Egyetértés Ter­melőszövetkezet pedig nem­csak munkaerőt, de gépeket is biztosított. A megyei ta­nács 500 ezer forinttal, a me­gyei úttörőelnökség pedig 100 .ezerrel járult hozzá az épí­tés költségeihez. A gyerekek gyakran bejárnak, takarítják, csinosítják az átadás előtt ál­ló új otthonukat. A szabad­téri sportpálya már tavaly elkészült, az új létesítmény­nyel pedig nemcsak a sport­élet, de az úttörő- és szak­köri tevékenység is új len­dületet kaphat. B. S. E. Kis takarítók, a nagy tornateremben ... A könyv ünnepe elé Könyv és olvasás Móricz Zsigmond gondola­tait idézve megállapíthatjuk: a könyv ünnepei voltakép­pen nem is ünnepek. Móricz ezt mondja: „A könyv része az életnek. Ma már a köny­vek nélkül nem lehet az éle­tet vizsgálni. A könyvekben lefektetett életanyag bizto­sabb mérték, mint az elfolyó, eltűnő valóságos élet... í Ha nincs is teljes igazsága ennek a mondásnak — hi­szen minden aforizma önma­ga ellen is fordítható — any- nyi bizonyos: a teljesebb élet nem képzelhető el a köny­vek és az olvasás nélkül. Mindig az elfolyó és a való­ságos élet a legfontosabb az ember számára, és az, hogy megtanuljon élni. Mert a jó­lét nem egyenlő az élni tu­dással. A könyvnek a min­dennapi léthez kell kapcso­lódnia, a létezés értelméhez, érzelmeihez, indulataihoz. Aki nem szereti a köny­vet, ismeretlen erők sodrá­ba kerülhet. A munka és a közösség dolgaiban naponta tájékozódni kell, és meg kell vívni a változó dolgok és összefüggések megismerését. A könyv felnyitásakor va­lami egészen sajátos hangu­lat érződik, és a vélt, vagy valódi könyvbeli igazságok újra és újra fölemelnek, meg­tisztítanak, gondolkodni ta­nítanak. A közelmúltban nem is a könyvet, hanem az olvasást ünnepeltük. Harminc éve hozták létre Mezőszentgyör- gyön az első falusi nép­könyvtárat, s tíz éve ugyan­itt hirdették meg az olvasó népért mozgalmat. E jelen­tős közművelődéstörténeti év­forduló alkalmából megem­lékezést tartottak, de nem ünnepeltek. A tanácskozáson több hozzászóló elemezte a könyv és az olvasó viszonyát, Mit tehetnek az írók, a kri­tikusok, a könyvterjesztők, a könyvtárosok, a könyvkiadók azért, hogy ez a mozgalom tovább éljen, ne csak felül­ről irányítsák, minél többet kezdeményezzenek a könyv­tárak is? Az is fontos, hogy ez a mozgalom ne csak formális akciókat hirdessen meg. Ma már köztudomású, hogy a cél nem az, hogy gondolko­dás és átélés nélkül minél több könyvet olvassunk el. Ha már olvasunk, olvasni is meg kell tanulni. Egy elgon­dolás szerint az átlagosnál is műveltebb ember számára elegendő száz könyv elolva­sása. Csakhogy nem mindegy, melyik száz művet veszi kézbe. Az is igaz, hogy ezen könyvek megértéséhez vi­szont más, ennél sokkal több mű elolvasására is szükség van. A közeljövőben megkezdőd­nek az ünnepi könyvhét ren­dezvényei. S ha ezt ünnep­nek nevezzük is, semmikép­pen nem valamiféle merev ünnepi tartásról van szó. Nem felköszöntők sorozatá­ról és nem díszruháról. A fő tennivaló újra az olvasók táborának szélesítése, foko­zott gondot fordítva társa­dalmunk azon rétegeire, ahol még nem általános igény az olvasás, a művelődés. A könyvhét alkalmat teremt a könyvvel való találkozásra. De ez nemcsak a könyvhét feladata, hanem folyamatos, szorgalmas munkát kívánó tettek sorozata Ezért vélünk felfedezni némi ellentmon­dást az évről évre ismétlődő látványos eseménysorozat­ban: hiszen a könyv és az olvasó négyszemközti, sze­mélyes kapcsolata tárulkozik a nyilvánosság elé. Ez azonban csak látszóla­gos. Hiszen az irodalom — különösen a magyar iroda­lom hagyományai szerint — nem magánügy, hanem az élet, a társadalmi életnek a szerves része. Vaderna József Nyílt nap a DATE-n Megyénk 12 középiskolájá­ból 29 fiatal vett részt ked­den a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetemen tartott nyílt napon, melyet a pálya- választási intézet és az egye­tem közösen szervezett. A mezőgazdasági pálya iránt érdeklődő második és harma­dik osztályos tanulók a fel­sőfokú intézmény autóbuszá­val érkeztek Debrecenbe. Dr. Loch Jakab dékánhe­lyettes üdvözlő szavai után a felvételi körülményeiről hal­lottak először ismertetést. Az oktatók részletesen szóltak arról, hogy a biológia, kémia és matematika tárgyakból milyen követelményeknek kell eleget tenni a pályázók­nak, hogyan célszerű felké­szülni a felvételi vizsgára, s mi várható a tanulmányi idő alatt. Tájékozódhattak a résztvevők a FEB munkájá­ról, a KISZ tevékenységéről, a szabad idős programokról. A közös ebéd után kollégi­umlátogatáson vettek részt, majd az egyetem épületében a tanszékekre kalauzolták el őket. Végül az intézmény sportlétesítményeit, szép parkját tekintették meg. Selmeczi László MOZI Disney Dzsungel könyve Ezt a filmet látni kell! Nem hiszem, hogy bárme­lyik gyermek életéből is hiá­nyozhatna a mese pótolha­tatlan élménye. Andersen, a Grimm-testvérek, Kipling, Kästner, Benedek Elek me­sés-regényes történetei nél­kül mi, az egykori olvasók szegényebbek lennénk. Ha... Ha, akkor valaki nem adta volna kezünkbe azt a köny­vet, azt a mesegyűjteményt. De Walt Disney rajzfilmjei nélkül is szegényebbek, ér­téktelenebbek lennénk. S gyermekeink is, ha nem is­mertetjük meg ővelük is Bambit, Plútó kutyát, a százegy kiskutyát, a hét tör­pét, megannyi társukat. Mert a világ rajzfilmművészeté­nek atyja, illetve papírra ál- modott-rajzolt hősei éppúgy része a kimeríthetetlen ér­tékű mesevilágnak, mint bármi más, amely egy fel­növő élet testi és lelki gya­rapodásának eszköze, tárgya lehet. „A dzsungel könyve Walt Disney végrendelete — az utolsó film, amelyet az ő fel­ügyelete alatt készítettek —, pályafutásának betetőzése” — írja a most vetített színes, magyarul beszélő amerikai rajzfilmről a L’Humanité kritikusa. Mert az ezernyi, tiszta humanizmussal, a gyermekek iránt érzett sze­retettel a filmre álmodott mesefigurák ma már hallha­tatlan alkotója e mű főalak­jainak megtervezésével fe­jezte be életművét. S Wolf­gang Reitherman rendező fe­jezte be. Átadva a gyerme­keknek a sok évtized alatt összesűrűsödött értéktömeget, amely a világ szinte minden országának rajzfilmművésze­tére kiható, nemegyszer irányt szabó filmmesék csú­csát jelenti. Ha valaki netán nem ol­vasta a Nobel-díjas indiai író remekművét, bár sokat mulasztott, mégis teljes szív­vel élvezni tudja a másfél órás filmet. A regényből a rajzfilm alkotói azokat az epizódokat fűzték össze pár­éves kisgyereknek is érthető módon, amelyek az animáci­ós megjelenítést leginkább kívánták. Így kerekedett tel­jes, csodás egésszé a gyer­mekév legnagyobb mozis ajándéka. Csonka lenne a film az ízig-vérig illő magyar szink­ron nélkül. Dr. Márkus Éva rendező és stábja most is emlékezetest alkotott. Csá­kányi László Balu medvéje, Szabó Gyula Bagira párduca. Bodrogi Gyula Majomkirá­lya, Zenthe Ferenc keselyű­je, Szombathy Gyula Ká kí­gyója így lett tökéletes. Szinkronhangjukon a néző- közönség gyermek- ég fel­nőtt-tömege is érzi: színésze­ink élvezettel, a játék cso­dálatos örömével végezhették átplántáló munkájukat. George Bruns, valamint Robert és Richard Sherman zenéje és dalbetétei szintén a néha egy-egy csepp szenti- mentalizmussal is ízesített, de a giccses érzelgősség ha­tárát soha el nem érő cse­lekményszövést szolgálták. A filmben gyönyörködve jutott eszembe: mi lenne, ha a forgalmazók ismét megvál­tanák, műsorra tűznék Walt Disney korábban készült, ma már klasszikussá vált rajz­filmjeinek legjavát? Hiszen magyarországi vetítésük óta több nemzedék is felnőtt, akiknek nem adatott meg, hogy láthassák. Pedig ezek a filmek a gyermekek művé­szetre, szépre ég hasznosra nevelésének nehezen pótol­ható, életük végéig emléke­zeteset nyújtó ékkövei. Ezt a filmet tehát látni kell! Jó lenne a többivel együtt, újra! (Nemesi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom