Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-20 / 116. szám
1979. május 20., vasárnap o ttkikhel beszélgettünk: Festegető, írogató gyerekek A Békés megyei Üttörő Elnökség és a megyei tanács művelődésügyi osztálya „Korok és gyermekek” címmel hirdetett pályázatot, amelyre különböző művészeti ágakban, műfajokban nevezhettek be a pajtások. Sokan próbálkoztak. Ki novellát, ki verset írni ragadott tollat, másokat inkább a képző- és iparművészet érdekelt... Közülük kerestem fel néhányat; meséljenek, hogy is volt... A békéscsabai 9-es számú általános iskola bejáratánál aprócska fiú üldögél a portásasztal mögött. Szemmel láthatóan únja az egészet, hiszen ilyenkor, tanítás alatt még szólni sincs kihez. Itt tanul tehát Baji Tamás, akit keresek. Lehet, hogy éppen felel? Vagy figyeli a tanár magyarázatát? Próbálom elképzelni, amíg az irodáig eljutok. Érdeklődöm, hogy hol találom. Nincs szerencsém, fogorvosnál van az egész osztály. Majd délután bemegy a szerkesztőségbe — ígérik, s így is van. Magas, szőke gyerek, igazi nagyfiú már. — Guba Lajosné, a mar gyartanámő mondta az egyik órán, hogy írjunk verset erre a pályázatra — emlékezik. — Életemben nem próbáltam, de hátha sikerül... Még ott az órán írtam egyet, fel is olvastam az osztálynak. Tetszett. Aztán jött __ a téli szünet, és volt elég időm irogatni. Így készült vers a tengerről, a kismadárról, a téli fákról, és a kisgyerekről, aki egyedül volt. Ügy hiszem, nem voltak nagyon rosszak, mert a bátyám, mikor elolvasta őket, csak any- nyit mondott: „Ezeket biztos valakitől lemásoltad.” Ez azt jelenti nála, hogy tetszik neki. Meglepő választ ad a kérdésre: mik a további tervei? — Vegyész szeretnék lenni. Verset írni? Nem hiszem, hogy fogok még valaha, bár ki tudja... Tóth Józsi még csak ötödikes. Hatalmas, kék szemével mintha mindig csodálkozva nézné maga körül a világot. Kicsit félszegen mutatkozik be, amikor a gyulai 1-es számú általános iskolában, a rajzteremben leülünk beszélgetni. — Egyszer azt mondta Székelyhidi tanár néni, hogy rajzoljuk le a legkedvesebb barátunkat. Én a Tokaji Pistit választottam. Hogy hasonlít-e rá a rajz? Hát egy kicsit igen... Magam elé képzelem a Pistiről készült képet. Hatalmas orr, s a fején sapka- szerűen simuló fgkete frizura. Ennyi. Igazán kedves, mókás kis figura... — Tanár néni először kitette a faliújságra — mutat a terem falára —, aztán a városi kiállításon is bemutatták. Egy oklevelet meg egy könyvet kaptam, de sajnos nem tudtam elmenni érte, mert alaposan megfáztam. Végül még megjegyzi: „Jó, hogy ennyi helyen bemutatják a Pistit, hiszen gyerekkorom óta jó barátom”. Így mondja ez a pöttöm kis srác: „gyerekkorom óta...” De jó, hogy éppen kicsengetésre értem a mezőberényi 1-es iskolába! A nyolcadikos Dunai Erikát így hamar megtalálom. Komoly, értelmes kislány, ö novellájával indult a pályázaton, s már elárulták neki, hogy első helyezést ért el. Nagyon büszke és nagyon boldog. — Egy irodalomórán átéli erdőről kellett leírást készítenünk. Én kis történettel színesítettem: egyszer nem tudtam elaludni este, és édesapám, hogy álomba ringasson, mesélni kezdett egy erdész ismerőséről. Lassan megnyugodtam, s a mesét már álmomban szőttem tovább. Hát erről írtam... Hogy igaz-e? — mosolyog hamiskásan — hát ezt csak úgy kitaláltam. Erika elhatározta, hogy ha elvégzi a középiskolát — mert oda jelentkezett —, magyar-ének szakos tanár lesz. Közben lehet, hogy írogat is. Csak a témakereséssel van egy kis baj. — Jobb szeretem, ha megadják, miről írjak, mert annyi mindenről lehet, de hogy mi a legfontosabb, a legérdekesebb? Ezt nem tudom eldönteni. Biztos azért, mert határozatlan vagyok. ...Vagy csak túl fiatal. A gyulai román nyelvű általános iskola ódon épülete elnéptelenedett már. Két óra van, vége a tanításnak. Csak egy földön heverő almacsutka, s a nyitva felejtett teremajtó árulkodik arról, hogy nem sokkal ezelőtt közel sem volt ilyen csendes az épület. A kapualjban még három srác beszélget, de lábuk már biciklijük pedálján pihen, s fél szemmel a nyitott kaput lesik, indulni kéne... Otthon finom ebéd várja őket. Görbedi Józsi már túl van az ebéden, az iskolában dolgozó édesanyjával beszélget a tanáriban. Csendes, pirulós legényke, nehezen indul a beszélgetés. Aztán egyre kevesebb kérdést kell feltennem, magától mondja: — Mindig szerettem rajzolni, már televíziós pályázaton is nyertem, egyszer pedig az UNESCO párizsi kiállításán mutatták be az egyik képemet. Nemrég román táncosok jötték az iskolába, úgy megtetszett a ruhájuk, hogy lerajzoltam őket. Egy ilyen rajzzal neveztem be erre a pályázatra is. De nemcsak a pályázatok és a rajzórai feladatok indítják meg Józsi fantáziáját, és persze az ecsetet a kezében... — Van egy másodikos kis- öcsém, neki mindig házat, meg lovakat kell rajzolnom. Pedig a táncosokat, meg a természetet szívesebben lefesteném. Édesanyjával karöltve kísérnek az ajtóig. Görbediné büszke lehet a fiára, hiszen nemcsak szépen rajzol, de jól is tanul. Érdekes módon, Józsi sem választ rajzzal kapcsolatos hivatást. Tanár szeretne lenni, földrajz és tomaszakos. Ha ilyen szorgalmas marad, bizonyára sikerül neki. • Gyerekekkel találkoztam. Tanulnak, játszanak, segítenek: élik a maguk mozgalmas kis életét. Mi az, ami mégis másabbá teszi őket társaiknál? Hogy mindezt elmondják, megörökítik számukra, s nem is akárhogyan... Nagy Agnes Megtanulni tanulni Sok, főiskolára, egyetemre kerülő fiatal számára súlyos gondot okoz az első évben az a körülmény, hogy a középiskolához mérten hatalmas tananyagot kell — vagy kellene — jó idő- és energiabeosztással elsajátítani. Vagyis: meg kell tanulni — tanulni. A tanulás módszertanára a debreceni agráregyetem szarvasi főiskolai karán a KlSZ-szer- vezet nagy gondot fordít. A jól bevált módszereket az idősebbek szervezett formában átadják az elsősöknek. A tanulmányi munkát hiKevés az a fiatal, aki nem ismeri Cseh Tamás, Paál István, Bereményi Géza nevét. A három, név között fedezhető fel némi összefüggés. Cseh Tamás mindkét nagylemezének, a váratlan sikert arató „Levél nővéremnek”, majd a második „Antoine és Desirée”-nek egyaránt Bereményi Géza írta a szövegét. A fiatal író színházi körökben jól ismert, csakúgy, mint Paál István, aki szolnoki Mrozek- rendezésével méltán keltett országos figyelmet. őket láthatták-hallhatták a szegedi egyetemisták az elmúlt szombaton a József Attila Tudományegyetem klubjában. Paál István házigazda minőségében elevenítette fel közös egyetemi élményeiket. Miután a széken, szék tetején, vagy épp a padlón kényelembe helyezkedő nézők figyelme egyértelműen a színpad felé fordult, előbukkant valahonnan Cseh Tamás, kezében gitárját lóbálva. Olyan természetesen lépett a pódiumra, mintha jólismert baráti társaság szórakoztavatott segíteni a csoportpatronáló és a szenior tanári hálózat is. Minden elsőéves csoportot egy-egy felsős KISZ-bizottsági tag pártfogol. Az egyes alapszervezeteket egy-egy tanár patronálja, akit a KISZ-bizottság meghallgatása után a párt- alapszervezet bíz meg ezzel a feladattal. A pályakezdés előkészítésére is gondolnak a főiskolán: a KISZ-szervezet felmérte, a hallgatók közül kik kívánnak elhelyezkedni Békés megyében, ők rendszeres tájékoztatást kapnak megyénk mezőgazdaságáról. tására készülne. A tőle megszokott póztalan szerénységgel, és mégis hitelesen adta elő dalait, töltötte be a dalközi szüneteket, nemegyszer rögtönzéssel téve egyedivé műsorát. „Frontátvonulás” — valószínűleg ez lesz a készülő új nagylemez címe. A dalok jórészt ismerősek, csak a keret új. összefüggő történet ez, melynek főhőse egy átlag, harmincéves fiatalember, Vizy Miklós. Helyszín a Keleti pályaudvar. Vizy itt találkozik régi és újdonsült ismerőseivel, élete fő- és mellékszereplőivel. Nem tudni, lemezen hogyan hangzik majd ez az erősen „színházszagú” műsor. A főhős makacs, és erőtlensége miatt törvényszerűen kudarcba fulladó kitörési vágya egy korosztály problémája. Ezért talán szétfeszíti egy zenés műsor kereteit. „Lám csak, hát voltak nekünk élményeink...” — fejezte be a jólismert dallammal műsorát Cseh Tamás. Ezt az est résztvevői mindenképpen elmondhatják. —gubucz— Két keréken Madridban Tizenhetedik alkalommal rendezik meg, ezúttal Madridban a „Nemzetközi iskola kupa” kerékpáros és segédmotorkerékpáros verseny döntőjét. Ezen részt vesz a magyar színekben Remeczki László, a Gyulai Erkel Gimnázium tanulója. — ötödik osztályos koromban indultam először ezen a versenyen. Ekkor még nem értem el különösebb eredményt, a mezőny vége- felé végeztem. A következő évben már feljebb kerültem a ranglistán, de igazán kiemelkedő eredményt csak hetedik osztályos koromban értem el. Ekkor már bejutottam az országos döntőbe, ahol ezüstérmet nyertem. — Ki előzött meg? — Egy csongrádi fiú, Csáki Csaba. Sosem 'felejtem el a nevét. Ha egy kis szerencsém van, első is lehettem volna, egy ponttal előzött meg. Egy kérdésen csúsztam el: KRESZ-ben, pedig tudtam a helyes választ, mégis rosszat mondtam. Nemzetközi sikerrel is büszkélkedhe- tem, hiszen 1977-ben még kerékpárral részt vehettem Belgiumban a Brüsszelben megrendezett döntőben. Itt egyéniben második lettem, egy spanyol fiú előzött meg. Csapatban pedig bronzérmet szereztünk. — Tavaly aztán át kellett nyergelni segéd-motorkerékpárra. Ez hogyan sikerült? — Nem valami szerencsésen. A megyei verseny középmezőnyében végeztem, de mentségemre legyen mondva, hogy ebben a kategóriában én voltam a legfiatalabb. Itt 18 év a felső korhatár. — Édesapád sokat segít? (Remeczki János gépjárművezető-oktató). — Ha nem segítene, most nem mennék Madridba. Amikor csak ráér, kimegyünk a gyakorlópályára a kismotorCseh Tamás a JATE-klubban Lángot nyelnek, téglát törnek... önkéntelenül behúzzuk a nyakunkat Fekete Lászlóval, a mezőmegyeri művelődési ház igazgatójával, amikor Murvai Tibor fején reccsen a blokktégla. Ebből már aligha raknak falat. Aztán cserepek hullanak darabokra, előbb egy, később egyszerre három. Tibi a produkció végén leporolja hajáról a port, és nagyvonalúan arrébb sepri cipőjével a törmeléket, majd hanyatt fekszik a parketten. Pallót fektet keresztbe a hasán. Szűcs Mátyás begyújtja motorkerékpárját, irányba áll, s miután teleszkóppróbát tart, átmotorozik Murvai Tiboron. Arról már csak a fotók tanúskodnak — ma nem volt kéznél szesz —, hogy a csabai amatőr kaszkadőrök lángot is nyelnek. % A tűz ihlette a névválasztásra is őket. Az istenektől tüzet és mesterséget lopó görög titán, Prométheusz neve szerepel plakátjukon. Murvai Tibor így mesél hobbijukról: — A barátom, Áchim Misi jött hozzám egyszer; csináljunk valamit a diszkóba- járás mellett. Amit más nem tud, vagy legalábbis mi jobban tudunk. Csatlakozott hozzánk Szűcs Mátyás is. így esett, hogy eltört egy cserepet a fejemen. Nem elég, mondtam, használjuk a motort is ... Aztán egyszer bemártottam a kezem a szeszbe és meggyújtottam. Nem fájt. Ebből lett a tűznyelő szám. Amit csinálnak érdekes és szórakoztató, ám még korai lenne produkciónak nevezni. Ahhoz, hogy közönségük is élvezze, formába kellene önteni, színpadképessé tenni. És persze tisztázni, vajon mi lesz, ha baleset történik? Elkelne a hozzáértők szakmai tanácsa is, hiszen nem veszély nélküli a kasz- kadőrködés. * Tibiék hamarosan működési engedélyért jelentkeznek. Eszük ágában sincs, hogy pénzt keressenek hobbijukkal, pusztán azt szeretnék, ha könnyebben bemutathatnák műsorukat művelődési házakban, klubokban. Szándékuk, akaratuk erős. Hogy elég-e ez? Majd kiderül. Azt azonban reméljük, hogy nem lesz igaza egyikük édesanyjának, aki azt mondta: „Meglátod fiam, egyszer még kitöritek a nyakatokat!” (F. I.) ral, este meg a KRESZ- könyveket bújjuk. — Mi a gyengéd, meg az erősséged ? — A gyengém? A szabá* lyosság. Ezzel van a legtöbb bajom. Az erősségem pedig, úgy érzem, a KRESZ. — Részt veszel a közúti forgalomban is. Szoktál szabálytalankodni ? — Amennyire lehet, vigyázok a szabályos közlekedésre. De egy rendőr mégis felírt, mert a sárhányőm leszakadt. — Mivel gyakorolsz? — Babettával. — És Madridban milyen motorral fogsz szerepelni? — Azt hiszem, Peguottal. Legalább is Brüsszelben ilyennel motoroztak. — És amikor nem bújod a KRESZ-t és nem is motorozol, mivel foglalkozol? — Nem sok szabad időm van. Kosárlabdázom, most megyünk a területi döntőre és táncolok a Körös együttesben. — Szerencsés vagy, bejárhatod fél Európát. — Csinálják utánam... Kép, szöveg: Béla Ottó Fotó: Kiss Lajos
