Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-19 / 115. szám
Másodszor is kivált 1979. május 19., szombat o II Gabonánál már az aratásra készülnek Szép, de nehéz idők voltak Sikeres esztendőt zárt tavaly, s reményteljes évnek néz elébe az idén a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat. Az eredményességhez hozzájárult az is, hogy dolgozóik zöme törzsgárdatag. Sokrétű feladataik közül a legfontosabbak közé tartozik, hogy megyénk lisztellátásán kívül Budapest lisztforgalmazásába is besegítenek, emellett természetesen a takarmányellátás is jobbára tőlük függ az egész megye területén. Az ország harmadrészét rizzsel látják el, emellett jelentősen hozzájárulnak a gabonaexport teljesítéséhez. A tavalyi esztendő belvizei jelentős károkat okoztak, mindezek ellenére teljesítették felvásárlási tervüket, így kalászosokból csaknem 585 ezer tonnát vett át megyénk mezőgazdasági nagyüzemeitől. Kukoricából pedig a tervezettnél is többet, amit nagyrészt elősegített a tavalyi rekordtermés. A takarmány-előállítás lényegesen növekedett az előző évhez viszonyítva, amiben a vezetők szerint elsősorban a keverőüzemi dolgozók helytállása játszik szerepet. De ehhez hozzátartozott az is, hogy üzembe helyezték a sarkadi takarmánykeverőt. Így az elmúlt évben több mint 180 ezer tonna takarmányt értékesítettek, amely biztosította az állomány zavartalan takarmányellátását megyénkben. A takarékosság terén is jelentősen előreléptek, ennek egyik bizonyítéka, hogy tovább csökkent az egy ton-: nára felhasznált energiamennyiség, amely 250 ezer forint megtakarítást eredményezett. Évek óta munkaversenyt hirdet meg a vállalat egységei között. Ezen belül külön értékelik a szocialista brigádmozgalom felajánlásait, amely tavaly csaknem 10 millió forint többlethez juttatta a vállalatot. 1600 dolgozójuk közül több, mint 1100 vesz részt a mozgalomban, 63 brigádban. Eredményességük jutalma, hogy két kollektíva a Vállalat Kiváló Brigádja címet érdemelte ki, 15 pedig az arany koszorús kitüntetést. Nehéz feladat előtt állnak az idén, hiszen közismert, hogy a téli csapadékos időjárás miatt sok helyütt kipusztult, illetve ritka a búza. Mindezek ellenére már felkészültek a körülbelül másfél hónap múlva beinduló aratási idényre. Idei célkitűzésük között szerepel a termelőkapacitás még jobb kihasználása, a Volán-fuvar csökkentése, s az energiával való még jobb gazdálkodás. A mérhető megtakarítás egy részét ebben az évben kidolgozott új premizálás formájában visszajuttatják a dolgozókhoz. A takarékosság érdekében csak a biztonságos üzemeltetéshez szükséges felújításokat, javításokat végzik az idén. Ily módon érthető, hogy a Békés megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat elmúlt évi munkája jutalmaként az V. ötéves tervidőszak alatt másodszor érdemelte ki a Kiváló Vállalat címet, amelyet a napokban vehetett át a kollektíva vezetősége. _jp_ K apjanak megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést Újítási ankétot tartottak Békéscsabán Az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszervezete, az építőipari, valamint a Szilikátipari Tudó- . mányos Egyesület (ÉTÉ, illetve SZÍTÉ) megyei csoportjával karöltve május 16-án, Békéscsabán újítási ankétot tartott. Meghívta a szakszervezethez tartozó vállalatok egyszemélyi elbírálóit, újítási előadóit, az szb. újítási felelőseit és a legjobb újítókat. Sajnos azonban kevesen jelentek meg, a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat és a Békés megyei Villanyszerelési Vállalat pedig egyáltalán nem képviseltette magát, pedig igen fontos tudnivalókról volt szó. Először Kneifel Antal, az ÉFÉDOSZ megyei bizottságának titkára tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy harminc évvel ezelőtt bontakozott ki az újítói és feltalálói 4 mozgalom, amely fontos erőforrása a szocializmust építő munkánknak. Emlékeztetett arra, hogy a mozgalom az alkotó tevékenységnek olyan önkéntes formája, amellyel jelentősen elősegíthető a műszaki fejlődés, a termelés és gazdálkodás hatékonyságának növelése. Az újító gyakorlatilag bírálja a meglevőt, ahelyett jobb, haladóbb megoldáson töri a fejét. így fejleszti önmagát, alakítja gondolkodását és kedvező hatást gyakorol a környezetére is. Szükség van az újítómozgalom fellendítésére,, aminek feltétele, hogy a dolgozók legyenek érdekelték ebben a tevékenységben. Sikeres munkájukért kapjanak megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést. Békés megyében az ÉFÉ- DOSZ-hoz tartozó vállalatoknál tavaly 239 újítási javaslatot adtak be a dolgozók, s ezekből. 116-ot már bevezettek, 23 pedig kísérlet, illetve elbírálás alatt áll. A javaslattevőknek a teljes létszámhoz viszonyított aránya 2,4 százalék, ami az országos átlag alatt van, de a már hasznosított újításokból egy év alatt így is mintegy 5 millió forint megtakarítás származott. A következőkben Nagy József, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium fejlesztési főosztályának főmérnöke tartott előadást. Elmondta egyebek között, hogy a jövőben a minisztérium a vállalatoknál fokozottabban ellenőrzi majd az újítómozgalmat. A vállalat vezetőit rendszeresen beszámoltatja, a kiváló vállalat cím és a személyi kitüntetések elbírálásánál a mozgalom helyzetét is figyelembe veszi. Megemlítette, hogy az Országos Találmányi Hivatal jövőre felsőfokú iparjogvédelmi tanfolyamot szervez. A találmányok, újítások szélesebb körben való elterjesztésére is felhívta a figyelmet. Elmondta még, hogy Békés megyében a tégla- és cserépipari vállalatnál a legeredményesebb az újítómozgalom. Más ÉVM-hez tartozó vállalatoknál a szint nem éri el az országos átlagot. Szigeti Sándor, az OTH főelőadója tájékoztatást adott arról, hogy 1968-ban országosan 128 600 újítást nyújtottak be a dolgozók, amiből 71100-at fogadtak el. Ezek éves gazdasági haszna 3 milliárd forint volt. amiért 232 millió forint díjat fizettek ki. Ugyancsak tavaly a találmányokból 4 milliárd forint, gazdasági Befejezéséhez közeledik az új békéscsabai gabonasiló építése. Ezzel is növekszik a vállalat tárolókapacitása már a idén is haszon származott, a kifizetett díj pedig 224 millió forint volt. A nemzeti jövedelem növekedésének több mint 2 százaléka az újítók, feltalálók munkájából eredt. A tapasztalatok alapján megállapította, hogy a műszakiak közül kevesen kapcsolódnak a mozgalomba, pedig a legértékesebb újítások tőlük várhatók. A visz- szahúzódás abból ered, hogy az ilyen tevékenységüket sok helyen munkaköri kötelességnek tartják, amit azonban „jelentős alkotói tevékenységként” kell elbírálni és — díjazni. Ugyancsak kevés a munka- és üzemszervezéssel kapcsolatos újítási javaslat, bár ez — gazdasági hatásánál fogva — egyre fontosabb lenne. Kevés a beruházásokkal kapcsolatos ésszerűbb műszaki megoldásra tett javaslat is. A továbbiakban az újító- mozgalom vállalati irányításának a módszerét ismertette Szigeti Sándor. Az újítási feladattervek, pályázatok kiírásánál a jelentősebbek megoldásához garantált ösz- szegű díjat célszerű biztosítani. Fontos a feladattervben az anyag- és energiamegtakarításra, valamint a munkaerő-csökkentésre vonatkozó célokat meghatározni. A következő időszakban országosan is nagyobb gondot fordítanak az újítómozgalom fejlesztésére. Várható, hogy már jövőre létrejön egy olyan szerv, amely az újítások, találmányok elterjesztésével, értékesítésével foglalkozik majd. Fontos törekvés, hogy kapjanak nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést az újítók. Mindezek elősegítését szolgálja az ipar- jogvédelmi szakemberképzés is. Kálmán József, az ÉFÉDOSZ központi újítási főelőadója a szakszervezet feladatait ismertette, majd Papp Jánosnak, a Békés megyei Beruházási Vállalat igazgatójának, az ÉTÉ vezetőségi tagjának zárszavával ért véget az ankét. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Takarékoskodni kell a földgázzal Évente 40 millió köbméter földgáz megtakarítását várják a szakemberek a le- ninvárosi Tiszai Vegyi Kombinátban az új energiagazdálkodási intézkedésektől. A nem mindennapi feladatot a kombinát két gyáregységében — az ammóniaüzemben és az olefingyárban — keletkező nagy mennyiségű hulladékgáz és pirolíziskát- rány hasznosításával oldják meg. Az eddig felhasználatlan melléktermékek elégetésével óránként 25 tonna gőzt tudnak előállítani a különböző technológiai folyamatokhoz. Az energiaracionalizálási programnak kettős haszna lesz: a hulladékanyagok elégetésével a nagyüzem a jövőben a jelenleginél kevésbé szennyezi majd a környezetét, s ugyanakkor any- nyi gőzt állít elő, amennyit egyébként csak évi körülbelül 30 millió forint értékű földgáz felhasználásával tudnának előteremteni. ősz hajú, fiatal arcú, mosolygós asszony Szalai Józsefre, az Orosházi Üveggyár minőségellenőrző osztályának üvegfőzőnője. A több mint háromezres létszámú vállalatnál azon kevesek közé tartozik — százhúszan vannak még —, akiket úgy emlegetnek: az alapítók. Akik az üzem legelső dolgozói voltak. De ő már ennél előbb a helyszínen foglalatoskodott: mielőtt a gyár építése megkezdődött, 1961- ben ngvember elsején lépett be az építőkhöz alkalmi munkásnak. A felvonulási épületeket takarította, tavasszal pedig az előgyártó telepen kapott munkát. Majd 1963 augusztusában az első igazgató, Szűcs Albert hívására lett az üveggyár dolgozója. — Örömmel jöttem. Nehéz volt abban az időben Orosházán elhelyezkedni, azért vállaltam el az építőknél is bármilyen munkát. Azelőtt téeszben dolgoztam, tanyán laktunk, messze a városhoz; a kislányunkat, hogy iskolába járhasson, be kellett adni a nagymamához. Hiányzott. Együtt szerettünk volna vele lenni, és nevelni is magunk akartuk, úgyhogy beköltöztünk mi is, s ezért kellett mindenképpen helyben dolgoznom. — Nem volt nehéz megszokni az üzemi életet a kötetlenebb mezőgazdaság után? — Még az építkezésen töltött két év után sem volt könnyű, de mégis hamar otthon éreztem magam a gyárban, mert szeretek az emberek között, szívesebben dolgozom többedmagammal, mint egyedül. Az első nyáron még itt is takarítottam, októberben aztán, amikor a három műszakos asszonyokat vették föl, én is jelentkeztem a tanfolyamra, ahol azok oktattak bennünket, akik előtte Salgótarjánban tanultak. És nemsokára láttam az első üveg születését. Csak most tudom, hogy milyen keveset értettem akkor belőle. De azt, hogy micsoda óriási élmény volt ez nekünk, s a boldogságot, ma is úgy érzem, mint akkor. A hőskorról beszél tovább: szép, de nehéz idők voltak. Az első minőségellenőrző felszerelésük egy hőmérő és három kád, amiben 40—60— 100 fokos vízben főzték az üveget, s kézzel emelgették a kosarakat. Tíz másodperc alatt egyikből a másikba. Erős, fárasztó fizikai munka volt, ma inkább szellemileg nehezebb. Az űrtartalom mérésén kívül minden gépesített, össze se lehet hasonlítani a régivel. A felelősség akkor is, most is nagyfokú, a pontosság a főerényük, hi-, szén egy elírás az emberek keresetét csökkenti. Csak teljes biztonsággal lehet kimondani, hogy nem jó a termék. De éppen ez a szép ebben a szakmában. — Nyolc éve szakszervezeti műhelybizottsági tag, de jóval régebben végez mozgalmi munkát. Ez hogy kezdődött? — Valahogy ez is úgy magától jött, mindjárt az elején. Nem voltam én még akkor semminek se megválasztva, de mindig csináltam valamit. Amire megkért a vezetőség, vagy a munkatársaim. S gondoltam, a szak- szervezeti tagság azzal jár, hogy törődjünk egymás gondjával, bajával is, ne csak a tagdíjat fizessük. — Mint műhelybizottsági tag a segélyezéssel és üdültetéssel foglalkozik. Nyilván szereti mindkét munkát. — Nagyon. Különben nem is csinálnám majd tíz éve. Csak az a baj, hogy egyiket sem lehet tökéletesen elvégezni. Ügy értem, mindenki megelégedésére. Mindkettő olyan ugyanis, hogy aki kap, az örül, aki nem kap — az haragszik. Igaz, hogy később megbékül, mert amikor lecsillapodik, belátja, hogy igyekszünk körültekintően, igazságosan dönteni. De vannak esetek, amik ugyancsak próbára teszik a bizottságot. Például amikor egy üdülőjegyre négy régi dolgozónk pályázott, s munkájukat, meg sok minden mást figyelembe véve mind egyformán megérdemelték volna. Végül nem maradt más hátra, mint a szociális helyzet elbírálása. A segélyezés se könnyű, de az üdültetés még nehezebb, mert ma már nagyon sokan szeretnék igénybe venni, jóval többen, mint amennyi a lehetőség. Pedig két saját vállalati üdülőjük is van. A Balatonalmádiban levő gyönyörű, teljesen korszerű épület. A leányfaluit viszont az idén építik át. Ez kedves, romantikus, régi fajta villa volt — szerették is a dolgozók —, de eljárt fölötte az idő. Fel kell újítani. Befejezésül a magánéletről beszélgetünk, örül annak, hogy egyetlen lánya is a gyárban dolgozik. Sok viszont a gondja. 84 éves édesanyja járóképtelen, és velük lakik a még idősebb anyósa. Nem egyedül látja el őket, de azért rengeteg tennivalója van. Két év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt, s ez az, amire gondolni se akar. Elképzelhetetlennek tartja életét a gyári és a mozgalmi munka nélkül. Azt tervezi — ha csak ereje, egészsége engedi — nem megy nyugdíjba. Tovább akar dolgozni. Vass Márta A Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat az idén kezdte el és előreláthatóan még júniusban fejezi be a Kevermes—Dombegyház közötti útszakasz felújítását. Az építési munkálatok költsége elért a 18 millió forintot Fotó: Martin Gábor
