Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-18 / 114. szám
1979. május 18., péntek A földrengés után egy évvel Nehézségekkel küzdve is magára talál a békési művelődési központ Második napirend volt május 16-án, a békési Városi Tanács vb-ülésén, Makovicz- ki János tanácselnök elnökletével, a művelődési központ munkájának megvitatása. A takarékosan és világosan felépített írásos beszámolót László Imréné, a központ igazgatója egészítette ki az ülésen, részletesebben megvilágítva elsősorban a felnőttoktatás, a cigányügyi bázismunka és a békés-tarhosi zenei napok több évre visszanyúló eredményeit és negatívumait is. Feltűnő, nagy érdeklődés kísérte a napirendet, mely a kérdésekben és hozzászólásokban is megmutatkozott. Bényei Gábor például a kulturális alapok koncentrálásáról és a nyelvtanfolyamokról beszélt, dr. Tarsoly Lajos a TIT-előadásokról érdeklődött, Verbal László, a városi párt- bizottság titkára pedig az üzemi közművelődésről, a társadalmi vezetőségről, a kiscsoportokról, a különböző felnőttprogramok előkészítéséről, a peremkerületek ellátásáról. Válaszaiban László Imréné igazgató kifejtette, hogy a közművelődési törvény értelmében a munkahelyi művelődésért az ottani vezető a felelős, a művelődési központ pedig számos formában — ajánlásokkal, közvetlen szervezéssel stb. — támogatja törekvéseit. Az utóbbi időszakot tekintve különösen jó a kapcsolatuk a BÉKÖT-tel és a szőnyegszövővel, a kosáripar viszont éppen ez időben tagadta meg azt a lehetőséget, hogy klubházában a művelődési központ különböző rendezvényeket tartson. „A művelődési központ épülete — mondotta Lászlóné — a földrengés következtében használhatatlanná vált. Azóta ötször költöztünk, jelenleg a Kossuth utca 4. sz. alatt három emeleti helyiséggel rendelkezünk, idejáró klubjainkon kívül rendezvényeinket, kiscsoportjaink foglalkozását a város területén, szétszórtan tartjuk meg. Technikai felszereléseink évről évre gyarapodnak, a kiscsoportok működéséhez szükséges berendezési tárgyak jórészt adottak. A személyi feltételek viszont a sok irányú tevékenységhez és a megyei átlaghoz viszonyítva is rosz- szak.” A békési művelődési központban 3 főhivatású népművelő dolgozik, egyikük az ifjúsági klubok megyei szak- felügyeletét is ellátja, miközben ketten is tanulnak. A földrengés utáni otthontalan- ság még nagyobb terhet rótt a központ csekély létszámú népművelőgárdájára, mindez tehát tovább tetézte túlterhelésüket. Itt jegyezzük meg, hogy az alig egy hónapja tartott szakfelügyeleti vizsgálat jegyzőkönyvében a következők olvashatók: „Az elmúlt időszakban a közművelődés dolgozóinak munka- körülményei maximálisan megnehezedtek, egyes területeken (pl. nagytermes rendezvények) szinte lehetetlenné váltak. (Ezt megelőzően évente 120—130 nagy rendezvény volt Békésen, melyeknek anyagi bevétele az egyéb tevékenységet segítette.) A nagy létszámú és aktív tiszteletdíjas munkatársegyüttes ellenére az intézmény személyi ellátottságát szűknek tartjuk, tekintettel a városi, város környéki bázistevékenységük kiterjedt voltára. Általános véleményünk szerint a jelenlegi jó szintet a munkatársak maximális túlmunkával érhetik csak el, s ezt hosszú távon sem elvárni, sem folytatni nem lehet. Mindenképpen indokolt a népművelő létszám legalább egy személlyel való bővítése.” Feltehető, hogy a Kucsera Lajos és Jávorcsik Béla szakfelügyelők által készített alapos feltárást a városi tanács végrehajtó bizottságának nem minden tagja ismerte, és véleményét, kérdéseit csak a művelődési központ által beterjesztett be„ ... Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab, / Mennyit szenved érted nyú- goton is a rab, / A bölcs iszonyodik, látván egy csészéből /Mint hörpöl ő is részt anglusok bűnéből.” így írta Barcsay Ábrahám A kávéra című versében az 1700-as évek végén. Nyilvánvaló tehát, hogy a feketekávé — bár nem tudom kinyomozni, hogy van-e más színű kávé a kávészínű kávén kívül — kezdett elterjedni hazánkban. Már a „felsőbb” rétegek között. Amit aztán a humanisták éppen úgy támadtak, mint a minden más, nem emberi törekvéseket. És, ha belegondolunk egy-egy kávéültetvény rabszolgáinak életébe, valóban „elmegy az étvágyunk” a kávétól. De ha nem itták is volna meg a régi elődeink azt a régi feketekávét, vajon jobb lett volna a rabszolgák sorsa? Nem hiszem. Mint ahogyan — csakhogy közel maradjak maszámoló és a szóbeli kiegészítés inspirálta. Így adódott olyan helyzet, hogy a szétszórtan dolgozó művelődési központot éppen a szétszórtság miatt, és a nagytermi rendezvények hiánya miatt érte bírálat, mondván, hogy „a földrengés óta vitathatóan töltik be városi szerepkörüket, kiscsoportokba szűkült a békési közművelődés, és a megváltozott körülményekre nem kellően reagáltak.” Az ellentmondás a szakfelügyelői jelentés és a fentebb említettek között igen erőteljes. A hozzászólások során erre — többek között — Vámos László tanácselnök-helyettes is rámutatott, és helyeselte azt a törekvést, hogy a művelődési központ — mivel nincs épülete-ott- hona, nagyterme — a város üzemeibe igyekszik kivinni a népművelést. Éppen ezért sokkal erőteljesebb propagandát javasolt, és a közelítést azokhoz, akikhez még nem értek el a csoportos közművelődési alkalmakon. A továbbiakban szó esett a művelődési központ klubjairól, szakköreiről, a munkáskórusról, mely daloshiánnyal küzd, a szocialista brigádklubról, mely 1974 óta működik, és bázisként szolgál a megyei munkásbrigádok művelődési vetélkedőjére való fölkészülésben. A hét gunkhoz — végeredményben a magyar búza is vérhez-ve- rítékhez kötődött, amiből a legkevesebb maradt annak, aki termelte. A múlt rendszerek bűneként. Nem a kávé történelméről akarok most szólni,, így nem is keresem, hogyan is terjedt el Magyarországon a kávéfogyasztás. Mindenesetre ismerjük Török Bálint esetét, a török tőrbecsalását, amikor is ......hátra van m ég a feketeleves”, ami közmondássá vált, de azt is jelenti, hogy a törökök a kávét az étkezés egyik főpontjának tekintették. Nem túlzás ha azt mondom, hogy a kávéfogyasztás a történelemhez kötődik. És a kiváltságos helyzetét — legalábbis nálunk — csak a felszabadulás után veszítette el. Nem vitatom, lehet, hogy nem egészséges, de nekem roppant tetszik a kávé útja, ahogyan bevonult a mindendíszítőművészeti szakkörről, melynek közel 200 tagja van, és legutóbb már külföldi kiállításon is elismerést szereztek. Részletesen szólt a beszámoló az alkotók klubjáról, a békési alkotótáborról és a békés-tarhosi zenei napokról, a nemrég megalakult művelődési bizottságok titkárainak munkaközösségéről, a Dankó-klubról, melyben a békési cigányok találkoznak rendszeresen. Külön szól a beszámoló a kétszeres aranykoszorús, Kiváló Ifjúsági Klub címet elnyert „Körös” Szövetkezeti Ifjúsági Klubról, mely a szabad idő hasznos eltöltésén túl a város környéki ifjúsági klubokat is hatékonyan segíti. Két és fél órán át tárgyalta, értékelte a békési Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a város művelődési központjának munkáját, és adtak a bizottság tagjai ehhez a munkához hasznos, jó tanácsokat, bírálataik pedig szintén a jobbítást szolgálták. Mindenképpen kerekebb kép alakulhatott volna ki azonban a bizottság előtt, ha a szakfelügyelők jelentését is beterjesztik, vagy legalább annak kivonatos változatát, hiszen ez a jelentés sokoldalú és nagy tapasztalatokkal rendelkező szakfelügyelők véleménye, a következő időszak tennivalóinak valóságos tárháza. A végrehajtó bizottság a napirend végén határozatokat hozott a^ üzemek, vállalatok kulturális alapjainak a közművelődési törvény szellemében történő koncentrálásáról: új közművelődési formák kidolgozásáról a családok együttes művelődésére, szórakoztatására; a külterületi népművelés feltételeinek javítására. Külön határozati pontban szögezik le, hogy a művelődési központ kiemelt feladatként végezze a békés- tarhosi zenei napok szervezését és lebonyolítását, és alakítson ki sokoldalú kapcsolatot Békéscsaba és Gyula művelődési intézményeivel. Alapos, lényegre törő tanácskozás részesei lehettünk. Ha néhány felhangja zavaró is volt, az egész példa lehet más testületek előtt: ilyen figyelemmel és szeretettel, múlhatatlan szükségességét soha szem elől nem tévesztve kell segíteni, értékelni a közművelődés dolgait. Sass Ervin napjainkba. Hadd emlékezzem Szabó Mari nénémre — távoli rokonom, a múlt években halt meg —, amolyan „sivó paraszt” volt, örök munkával, tennivalókkal tele az élete. S a felszabadulás után feljött egyik alkalommal Pestre. Vásárolni. Biharból. Bejárta a várost, mindent megvásárolt, ami szükséges volt. És, hogy betetőzze a vásárlást, bement az egyik közértbe. De ekkorra már bizony beledagadt a lába a cipőbe, így hát levetette. Mezítláb állt, s várta, hogy rákerüljön a sor. De, hadd idézzem az ő szavait. — Kérek öt deka kávét — mondta egy nő. — Kérek tíz deka kávét — mondotta egy másik. így ‘ment ez, míg Mari nénire nem került a sor. — Adjon nekem, lelkem, egy kiló kávét! — harsogta Mari néni, mert igen nagy hangú asszony volt. — Egy kilót?! — kérdezte az elárusító hüledezve, míg nézte a mezítelen lábait. — Annyit lelkem, egy kilót — s a batyukat, a vásárolt holmikat megigazgatta a vállán, karján. — De néni, tudja, hogy A kávé Oktatásügyi delegáció utazik Penzába A megyéink között kialakult testvérkapcsolatok jegyében négytagú oktatásügyi delegáció utazik Penzába, május 20-án. A küldöttséget dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője vezeti, tagjai: Szu- romi József, a szarvasi járási pártbizottság munkatársa, Keller József, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szak- középiskola igazgatója és Éles Pálné, vésztői általános iskolai tanár. A küldöttség egyhetes tartózkodása során felkeres több penzai általános és középiskolát, hogy tanulmányozza a munkára nevelés helyi formáit. A Békés megyei delegáció május 28-án tér haza a tapasztalatcserelátogatásról. Az iskolán kívüli zenei nevelést célzó klubok már jó ideje hasznosan és eredményesen működnek megyénk zeneiskoláiban. A gyulai klubdélutánra meghívták a város valamennyi középiskolájának érdeklődő növendékeit. Év végén már egészen jól megy a számolás Fotó: Gál Edit egy kiló kávé négyszáz forint? — Tudom lelkem, tudom. Azért kérek csak egy kilót. Nekem is jár. Ideje. — Ezt már még fentebb mondotta, míg az elárusító kissé idegesen, kapkodva mérte ki a kiló kávét. A Mari néni életébe is — mint annyi sok-sok más asszony életébe — így vonult be a kávé, mint a kiváltságos élet szimbóluma. Végre ez is jár — alapon. Bár, a teán átlépett a paraszti világban a történelem, ünnepnap kellett lenni ahhoz, hogy teát főzzenek. Névnap például. Amikor csepp ecetet, jobbik esetben „borkövet” tettek bele citrom helyett. Mert citrom? Ajaj! Hol volt a paraszttól a citrom? Még alma sem igen volt. Csak eper. Meg kökény. De ezek nem passzolnak a teához. Az is igaz persze, hogy az Alföldön igen jó ivóvíz van, immár három emberöltő óta — artézi víz —, reggelenként két-három kortyot inni, és kész a gyomor, s a száj tisztán tartása. Ez is a civilizáció egyik vívmánya volt, hogy nem a földkutakból merítjük a vizet. De a kávé, a kávé... A falumban a „mi utcánkban” 28 ház van, tehát 28 család lakik. Két háznál nincs kávéfőző. A reggelt a fekete főzésével kezdik. Egyik 64 éves, közeli szomszédom vallomása szerint: „Azzal kezdjük a napot, hogy kávét főzünk. Megisz- szuk, addig pihenünk. Aztán... úgy megy a munka!” Hogy mennyi izgatószer van a kávéban, nem keresem. Most csak valamit érzékeltetni akartam, melyik tárgy, szokás, miért hódít a hétköznapokban. Egy biztos. Többet, mást jelent a kávé, mint a „gabonapálinka” például, amit aratáskor osztottak, mint a bér ráadását. Amiért külön harcok folytak a munkáltató, s a munkavállalók között. De ami csak feldobta az embert, nem maradt a valóságban tőle. „Hörpöljünk” hát inkább az anglusok bűnéből, még ha szertartássá vált is a kávézás, mintsem hogy hörböl- jük a múlt rendszer emberhez nem méltó ajándékát, a pálinkát. Ami csak butításnak volt jó. Mire jó a kávé? Talán csak arra, hogy véle is kilépjünk a tegnapból. Bertalan Ágnes Pillanatkép a tavalyi alkotótáborból: Raffay Anna filmrendező (jobbról a második) megbeszélést tart az amatőrfilmesek stábjával Fotó' Juhos János Május 21.: Rendhagyó ifjú zenebarát klubdélután Gyulán A gyulai zeneiskola ifjú zenebarát klubja május 21-én, délután 3 órakor rendhagyó klubdélutánt rendez a zeneiskolában. A találkozón jeles muzsikusok: Ránki Dezső, Devich Sándor és Mező László vesznek részt, muzsikálnák és élménybeszámolót tartanak fellépéseikről, útjaikról.
