Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-17 / 113. szám
1979. május 17., csütörtök o A kétsopronyi Rákóczi Tsz hímzőasszonyai már hagyományosan minden májusban megrendezik kiállításukat. Az eredményesen működő szakkör hasznos időtöltést és sok örö met szerez tagjainak Fotó: Demény Gyula Hallássérültek országos kulturális és sporttalálkozója Békéscsabán Május 19-én, szombaton megyénkben eddig még soha nem rendezett országos találkozóra kerül sor. A Hallássérültek Országos Szövetsége békéscsabai szervezete kulturális és- sporttalálkozót rendez tagjainak. Leg- alább 500 vendéget várnak az ország minden részéből, sőt külföldről is. Délelőtt 10 órától a kispályás labdarúgó-bajnokság döntőjét rendezik Békéscsabán, a Lékai János Kollégiumban. A kulturális program délután 5 órakor kezdődik az ifjúsági és úttörőházban. A budapesti szervezet bemutatásában látjuk Kodály Zoltán: Háry János című daljátékát, majd Wéber Magdolna lép a közönség elé bűvészszámaival. A békéscsabaiak Gálfy László színművész irányításával tanulták meg Feydeau: Aludj el Itt a Misa mackó — de nem pénzért Csak örömmel tudjuk üdvözölni azt a gondolatot, ahogy a tegnapi számunkban megjelent — Itt a Misa mackó! — című írásunkra reflektált az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat. Vagyis, a megyénkben forgalomba kerülő tetszetős Misa-talizmánt nem árusítják, hiszen a moszkvai olimpia kabalájából csupán ezer darabot kaptak. E helyett bizonyos árucikkeik mellé ajándékba adják a vásárlóknak. Hogy miért jobb így? A feltételezések — de saját tapasztalatom is, hogy ennél jóval több is elkelne. A gyártó Plastolus Szövetkezet kapacitása azonban véges. Egyelőre több nem kerül a megyébe, s addig a keresett talizmánt igazságosabb ily módon „értékesíteni”. —jp— című bohózatát, ezzel szerepelnek a találkozón. Az est utolsó számaként fellép a szabadkai táncegyüttes. A műsor után vacsorával egybekötött bált rendeznek a Csaba Szálló éttermében. Másnap, május 20-án 11 órától barátságos labdarúgómérkőzést játszik a szabadkai és békéscsabai csapat, s ezzel ér véget a találkozó. Új golyóscsapágysor Befejezés előtt ál a Szerszámgépipari Művek új go- lyósorsógyártó bázisa. Ezeket a fontos alkatrészeket eddig tőkés importból szerezték be. A precíz golyósorsók ma már nélkülözhetetlen alkatrészei a nagypontosságú szerszámgépeknél. S mivel — az év első negyedének adatait is figyelembe véve — a SZIM szerszámgép-gyártásának 54 százalékát a progresszív gépek, ezen belül is 36 százalékot, a korszerű számjegyvezérlésű berendezések alkotják, a gyár műszaki fejlesztésének fontos állomása a golyósorsó- gyártás meghonosítása. Szegedi előkészületek az ünnepi játékokra Több mint két hónappal az évadkezdés előtt szerdán benépesedtek a szegedi szabadtéri játékok Dóm téri díszlet- és jelmezkészítő műhelyei. Elsőként az asztalosok, lakatosok, a díszletvarrók láttak munkához. Forrai Gábor tervei alapján Verdi: A végzet hatalma című operájához, Székely László tervei alapján a szegedi nemzetközi népitáncfesztiválon részt vevő együttesek Vásár című közös táncjátékához, Koós Iván tervei alapján Kacsóh: János vitézéhez, Fehér Miklós tervei alapján Szophok- lész: Antigoné című drámájához, a bolgár Marianna Popova tervei alapján pedig Alekszandr Rajcsev: A szépség forrása című balettjéhez készítenek díszleteket. A több hónapié tartó munka során száz köbméter faanyagot, hatezer négyzetméter vásznat, sok mázsa festéket, enyvet, szöget, műanyagot használnak fel, hogy formába öntsék, amit a tervező- művészek a hatalmas Dóm téri színpadra megálmodtak. Mindezt július 21-ig, az idei szabadtéri játékok nyitányáig kell befejezniük. Heves megyei tsz-elnökök látogatnak Békéscsabára Május 17-én, ma, termelőszövetkezeti elnökökből álló, huszonnyolc tagú küldöttség érkezik Heves megyéből Békéscsabára. A köJ zös gazdaságok elnökei a Körösök Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége gazdaságai között létrejött együttműködés tapasztalataival ismerkednek. A gazdaságok vezetői kétnapos itt-tartózkodásuk alatt tájékozódnak a tájkörzeti együttműködés eddigi eredményeiről. A vendéglátók konzultációt és üzemlátogatást is szerveznek a szövetség székházában. A küldöttség ellátogat a füzesgyarmati Vörös Csillag, a kamuti Béke Termelőszövetkezetekbe és a kondorosi takarmánykeverőbe. A Heves megyeiek látogatását megelőzően, május 9—10-én a nyíregyházi tsz- szövetség szakemberei ugyancsak tapasztalatszerző jelleggel jártak Békéscsabán. Egészségügyi hét Csorváson Napjainkban nemcsak a városi, de a falusi lakosság is igényli a legújabb egészségügyi ismeretek elsajátítását. Ezért szerveztek megyénkben már többször falusi egészségügyi napokat. Ezen a héten Csorváson került sor ilyen hét megrendezésére. A község egészség- ügyi dolgozóinak „Semmelweis” Szocialista Brigádja, a Vöröskereszt helyi szervezete és a Megyei Egészségnevelési Csoport vett részt a szervezésben. Az első napon a család- tervezésről, a családvédelemről, és a rákról hallhattak előadásokat az érdeklődők. Kedden az elsősegély- nyújtásról és a véradás fontosságáról, szerdán pedig a diabetikus táplálkozásról tájékozódhattak. Ezen a napon került sor ételbemutatóra, amely a korszerű táplálkozás népszerűsítését célozta. Az ételbemutatón és kóstolón kívül a lakosság filmen is megtekinthette a modern konyha „kellékeit”. Ma a házi betegápolásról tartanak tájékoztatót, pénteken véradással fejeződik be az egészségügyi hét programja. Hangulatos megemlékezés A mezőberényi öregek napközi otthona a hét elején ünnepelte működésének 10. évfordulóját. Kezdetben 20-an jártak a napközi otthonba, ma 35-en veszik igénybe az otthon szolgáltatásait. A jubileum alkalmával az idős emberek felelevenítették az elmúlt 10 év emlékeit. Elmesélték, hogy azóta harmadik épületben van az otthon, de mindegyik hely nagyon a szívükhöz nőtt. Szóltak arról is, hogy a tanács és a társadalmi szervezetek milyen sokat tesznek mindennapi nyugalmukért. Az ünnepség alkalmával dr. Kovács József, a Vörös- kereszt elnöke a nagyközségi Vöröskereszt-alapszerve- zetek nevében átadta az idős embereknek vásárolt társasjátékot. Ezután a helyi vadásztársaság ebéddel vendégelte meg őket, s végül sütőipar mezőberényi üzeme egy nagy tortával köszöntötte az öregek napközi otthonának lakóit. „Fábián Bálint találkozása Istennel” Félidejéhez érkezett Fábri Zoltán új filmje: a „Fábián Bálint találkozása Istennel” forgatása, amelynek forgató- könyvét Balázs József hasonló című regényéből írta a rendező. A MAFILM' Budapest Filmstúdióban készülő film alkotóinak a legfőbb gondot az első világháború idejére jellemző életkörülmények megjelenítése okozta. A januárban elkezdődött felvételek során a stáb legtöbbet Ócsán dolgozott, emellett Apajpusztán, Nagykovácsiban, Szatmárcsekén és Válón is rögzített jeleneteket Illés György kamerája. A négy évszakon át húzódó felvételekből a téliek és a tavasziak már elkészültek. A második félidőben — mely előreláthatólag augusztus elején kezdődik — a legelső forgatási nap ígéri a legnagyobb erőpróbát. Az olasz fronton játszódó csatajelenethez ugyanis mocsárra van szükség, s mivel hazánkban már ilyen nincs, a forgatáshoz szükséges körülményeket mesterségesen kell biztosítani. A csatajele- net helyszíneként a Szolnok melletti Nagyrév térségében levő tiszai árterületet szemelték ki az alkotók. Az ot- tanf forgatáshoz a Középtiszai Vízügyi Igazgatóság már megadta az engedélyt. Ismét kapható borítékos sorsjegy Az OTP Békés megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az Országos Testnevelési és Sport- hivatal megbízásából ismét kibocsát különböző színű borítékos sorsjegyeket. Ezek eladási ára darabonként 5 forint. A sorsjegyekkel a szokásos összegeket; ötven-, húsz-, tíz-, ötezer, ezer, ötszáz, kétszáz, száz, ötven, húsz és 10 forintot lehet nyerni. A legkisebb nyeremény új sorsjegy húzására jogosít fel. A nyereményt az árusok 500 forintig a helyszínen kifizetik. Az 1000 forintos, és annál nagyobb ösz- szegeket az OTP fiókjaiban, illetve a totó-lottó kirendeltségekben vehetik fel a nyertesek. A korábbi akció során egyébként számos nagy ösz- szegű nyereményt húztak ki a szerencsés kezű játékosok. Békésen három, Gyulán és Békéscsabán kettő—kettő, Csabacsüdön egy 50 ezer forintos sorsjegy akadt. Békéscsabán három, Csffrváson és Dévaványán kettő—kettő, Gyulán. Kardoson, Kétegy- házán, Körösnagyharsányban és Orosházán egy-egy sorsjeggyel 20 ezer forintot nyertek. Egy-egy tízezer forintos nyeremény is akadt Békéscsabán, Békésen, Endrődön, Kondoroson, Kétegyházán, Medgyesegyházán, Mezőbe- rényben és Szeghalmon. Az újabb sorsjegyek árusítása a mai napon kezdődik. Jövedelmet ne exportáljunk! K esereg a főkönyvelő, aztán támadásba megy át: „Nem értem, miért kell a vállalatokat tönkretenni, kiszorítani belőlük a nehezen összegyűjtögetett anyagi erőt. Ez így nem lesz jó! Az állam csak rosszabbul járhat az elszegényedett gazdálkodókkal — neki kell őket talpra segíteni. Előbb, vagy utóbb, s az többe kerül majd.” A közepes könnyűipari vállalat, nem is olyan régen derűsen nyilatkozó gazdasági szakembere most kötelesség- tudóan borúlátó. Hogyne lenne az, hiszen hosszú évek utári először nem számolt ki nyereségrészesedést — s először tért haza üres kézzel felettes szervétől. Nem kapott támogatást a vállalat, sem bérkedvezményt; örülhet annak a sovány 3 százalékos béremelési lehetőségnek, amit kifizethetnek. De ha az idén sem szedik össze magukat, mi lesz? Minden reményük az exportban van — állítja. Némi dotációt szereznek majd hozzá, s ez kihúzza a céget a bajból. Mondom a főkönyvelőnek: nem jó az irány. Nem érti — hogy hogy nem jó? Az állam, ha exportra volt szüksége, eddig is mindig megfizette az árát. Elvégre a jobb minőség, a szabványtól eltérő szortiment nincs ingyen. S különben is, most aztán igazán szükség van a kivitel gyarapítására! Valóban. De nem minden áron! Nézzük például az említett vállalat esetét, ahol a termelésnek mintegy 30—35 százalékát külföldre szállítják. Nagyobbrészt a szocialista országokba, kisebb részt a tőkés piacokra. E cég lényegében két évtized óta (amikor- is teljesen átépítették, kapacitását megnövelték) ugyanazt a terméket készíti. Időnként a mintázatot, a színeket variálják ugyan, ám ez nem változtat hagyományos kínálatán. Amint az évek múltak, megöregedtek a gépek, a tervek, s mintha a vállalat külvilágról alkotott képe is elavult volna. Sajnos ezt a veszélyes folyamatot éppen a vállalatnál nem látták világosan. Még a tavaly, tavalyelőtti külföldi események riasztó jelzései sem jutottak el illetékesei tudatáig — noha ezek a jelzések nem voltak félreismer- hetők. A külkereskedelmi partner határozottan visszautasított több szállítmányt, mert azt nem lehetett eladni külföldön; itthon tele volt a nagykereskedelem raktára, s a termékek egy része csak nehezen kelt el az év végi kiárusításokon. De- hát úgy tartotta a vállalat a problémákról: határozott utasítást nem kaptak felülről a termelés korlátozására, ezért gyártanak. Vártak még azután is, hogy a hivatalos közlönyök, a tervfcsürizések szigorú figyelmeztetéseket tartalmaztak. Sőt, nem hagytak kétséget afelől, hogy az idei esztendőben a költségvetés nem fogja a külpiaci hatásokat a vállalatok testére, illetve kedvére átszabni — azoknak ugyanazt kell jelenteniük a vállalatnak, mint amit a népgazdaság érzékel a nemzetközi munkamegosztásban. Főkönyvelőm nem mondja, de gondolja: nem eszik olyan forrón a kását. Ám rossz a hasonlata, meggyőződésem. Az idei terv nem ad szabad utat a mindenáron való exportnak csak úgy, mint a túlságosan ráfizetéses termelésnek. A népgazdaság exportm>^.lési igénye a gazdaságosan termelhető cikkekre vonatkozik. A nemzeti teljesítményt rontaná, ha rossz gazdaságosságú termékeket, a valójában nem hatékony munkát, látszólag jövedelmezővé varázsolnánk az állami támogatásokkal. Így a termékkel együtt exportálnánk a nemzeti jövedelmet is, ami a végelszámolásnál népgazdasági veszteségeket okozna, — hiába mutatna a vállalati mérleg nyereséget. Csak egyetlen út járható — a népgazdaságnak és a vállalatnak: a nemzetközi összehasonlítást műszakilag gazdaságilag egyaránt kibíró termelés. Az útjelző táblák — az 1979-es szabályozók — már erre kalauzolják a vállalatokat, minisztériumokat, hatóságokat — minden résztvevőt. És még valami, amiről nem feledkezhetünk meg a kérdés tárgyalásánál. Az év eltelt hónapjai, a munka hétköznapjai azt bizonyítják, hogy a korábbi esztendőkhöz képest lényeges a változás. Ha úgy tetszik — forrón is enni kell a kását. Hiszen a tervhez, a népgazdasági érdekhez való igazodást mind szigorúbb törvényként'tisztelik — és követelik meg ezt a tiszteletet. Kivétel nélkül. A terv megvalósításában egységesebb az értelmezés a szabályozók betartását, a támogatások csökkentését tekintve — és egyértelműbb a gazdálkodók felelőssége a teendők iránt, mint korábban. Erre mutat egyebek mellett az is, hogy ahol nem képződött, ott nem fizettek nyereségrészesedést; megszűnt a jótékonykodás, a megalapozatlan jövedelemkifizetés. H ogy mi lesz a gyengélkedő vállalattal? Mit szólnak munkásai a megszokott jövedelem- emelkedés elmaradásához? Nos, bizonyára elgondolkodnak. Mert azt világosan tud- ják-érzékelik, hogy a fonónő, a szövő, a gépkezelő, az adminisztrátor, a segédművezető, a lakatos stb., sokat tehet ugyan a tartalékok feltárásáért — de abban, hogy mit készítsenek a gépeken, kinek szállítson a gyár, milyen üzleteket' fogadjon el, miként szervezze a kooperációt és saját munkáját, milyen legyen a gyártmányfejlesztés — abban a döntő szót nem nekik, hanem a vállalat felelős vezetőinek kell kimondaniuk. Velük együtt, a tervekbe beavatva és ahhoz egyetértést szerezve, természetesen. Matkó István Külpolitikai tv-műsorok Jordániában, Dél-Jemen- ben, Szíriában, Etiópiában és Afganisztánban forgattak az elmúlt hetekben a televízió külpolitikai rovatának munkatársai. Színes riportfilmekben mutatják be a nézőknek Jordánia sajátos szerepét a közel-keleti különbéke után kialakult helyzetben ; vezető politikusokkal, főtitkárokkal készített interjúk segítenek eligazodni az Arab-félszigeti konfliktusokban. Formát öltött már a nyár eleji utazási program is. Ellátogatnak a tévések Nyu- gat-Szaharába, Csádba, a SALT—II. aláírása után pedig az Egyesült Államokban „gyűjtenek” magas szintű interjúkat a SALT— III lehetőségeiről, a szovjet—amerikai kapcsolatokról. Egy amerikai v kisváros életét is bemutatják majd; választ keresnek arra: hogyan gondolkodnak az ottani emberek, mit tudnak — s mit nem tudnak — a világban zajló eseményekről, mi befolyásolja, „manipulálja” az amerikai közvéleményt. f
