Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-16 / 112. szám

1979. május 16., szerda Canterbury mesék — a próbán Május 25-én, pénteken este mutatja be a Békés megyei Jó­kai Színház a Canterbury mesék című zenés játékot. Star- kie—Coghill—Hill—Hawkins pajzán művét Mesterházi Már­ton fordította. Képriportunk a próbákon készült; Rudas István, Szerencsi Éva, Lengyel István, Dénes Piroska Jászai- díjas és Mezei Lajos a színen Főszerepet játszik a darabban Szerencsi Éva, a József Attila Színház művésze is, mellette Mezei Lajos Megbeszélés a próbán. A kép jobb szélén Csiszár Imre, a Canterbury mesék vendégrendezője. Fotó: Ilovszki Béla mWWWWWVWWWMWWVWMMWWWWWW A munkahelyi művelődés munkaközössége A közművelődési törvény­ben is megszabott munka­helyi művelődési feladatok tervezésére, szervezésére, koordinálására a legtöbb gazdasági egységben létre­hozták az üzemi művelődé­si bizottságokat. E bizottsá­gok segítésére, a gyakorlati munka elsajátítására Oros­házán a Petőfi Művelődési Központban február 22-én, a kulturális bizottságok ve­zetőinek részvételével mun­kaközösség alakult. A mun­kaközösség legutóbbi ülését az Orosházi Üveggyárban tartotta, ahol Várai Mihály- né. az MSZMP Békés me­gyei bizottságának osztály- vezetője a munkahelyi mű­velődés általános és idősza­kos problémáiról tartott előadást, majd Búza Kata­lin, az üveggyár kulturális bizottságának titkára ismer­tette a gyáróriás kulturális terveit, a megvalósítások ta­pasztalatait. A munkaközösség legkö­zelebbi ülésén, melyet a BOV orosházi gyárában tar­tanak a munkahelyi ünnep­ségek, rendezvények tervezé­séről, szervezéséről, a lebo­nyolításhoz szükséges forg.\ tókönyvek készítéséről lesz szó. Ha igen, akkor miért nem? Egy óvodai sportszer kalandos története Éppen nekiláttam, hogy rendszerezzem riportom te­temesre duzzadt anyagát, amikor felfigyeltem a rádió­ban elhangzó tudósításra. A riporter az országgyűlés szo­ciális, egészségügyi és kul­turális bizottsága aznapi, együttes üléséről adott össze­foglalót, amelyen az iskola­egészségügy helyzetét vitat­ták meg. Egy beszélgetésben éppen a gyermekek gyenge fizikai állóképességének oka­it kutatták. Így jutottak el ahhoz a sajnálatos tényhez, hogy az ország általános is­koláinak majdnem felében nincs tornaterem, de még az iskolaudvarok sem minde­nütt alkalmasak a sportolás­ra, testedzésre. Az óvodások, alsó tagozatosok helyzete még kilátástalanabb. Az óvodai csoportszobák túlzsúfoltak, az alsós gyerekek pedig csak hébe-hóba jutnak be a tor­naterembe, feltéve, ha egyál­talán van. Hiú képzelgés volna elhi­tetni a jelen gazdasági hely­zetben, hogy csodák történ­nének ezen a téren. Pedig nagyon fontos kérdésről: az új generáció egészségéről van szó. Ezért, úgy hiszem, kötelességünk lenne minden lehetőség, akár részmegoldás után is két kézzel kapni. De vajon kapunk-e? Egy óvodai sportszer sor­sát nyomon kísérve hajlamos volnék mindjárt válaszolni is: nem! De ne vágjunk a dolgok elébe. Egy esztendővel ezelőtt re­ménykedő hangú cikkben számoltam be a békéscsabai óvónő, Miklya Jánosné nagy­szerű újításáról, a konstruk­ciós mászókáról. Az írás nyo­mán a tévé szegedi körzeti stúdiója is készített egy fil­met az óvónővel, úgy hiszem azért, mert ők is fantáziát láttak a valóban sokoldalú, kis helyen is elférő torna­szerben. Azóta hónapok tel­tek el. Izgatott a sportszer sorsa, hát nyomába eredtem. Nem sejtve akkor még, hogy hosszú kilométerek és több órás beszélgetések hetekig húzódó terhét veszem a nya­kamba. 1978. DECEMBER A békési Start Sportszer- gyártó és Fémipari Szövet­kezet Európa-szerte jól is­mert, megbízható minőségű, szép kivitelű sportszereiről. A szövetkezet fiatal, energi­kus elnöke, mikor meghal­lotta, hogy az óvónő újítása felől érdeklődöm, elkomoro- dott, s fáradt, szkeptikus hangon fogalmazta meg a következőket: — Elkészült a minta, megtörtént a bevizs­gálása. A TRIÁL kedvezően ítélte meg. Két éve ügy ez. 1978 október elején megint szóba került, de akkor nem jelentkezett a TRIÁL. Köz­ben a sportszer eredménye­sen szerepelt egy kiállításon is. Lehangolt állapotban va­gyok. Egy évig noszogattuk a TRIÁL-t, hiába. Pedig tudjuk, a tornaszerre igény van. Higgye el, ez nem lét­kérdés nekünk. Csak a gyer­mekközösségeknek, az okta­tásnak akarunk segíteni. De már nem látom az ügy vé­gét. .. 1979. ÁPRILIS: AZ ÖVÓNÖ ÍGY LATJA: — Múlt héten voltam egy megbeszélésen a Start Szö­vetkezetben, ahol a TRIÁL képviselője is ott volt. 1978. december 6-án Budapesten a Magyar Rádió óvodájában tartottam egy bemutatót, amelyen az Országos Peda­gógiai Intézet szakreferense, a TRIÁL és a TANÉRT kép­viselői is ott voltak. Az OPI láthatóan a német sportszer mellett volt, de a TRIÁL képviselőjének tetszett. Szak­levelük sok jót mondott el újításomról. Akkor több ap­ró módosítást kértek; az oszlopok végén nagyobb le­gyen a gomb, változtassuk meg a színét, a kosárlabda­háló átmérője nagyobb le­gyen. Ha elkészül az új pro­totípus, megint elölről kell kezdeni a bemutatót, a mi­nősítések kivárását, a külön­böző bizottsági véleményezé­seket stb. Már nem is re­ménykedem. 1977 júliusában adtam be a Starthoz a konst­rukciós mászóka tervét, mint újítást új termékre. Mi két éve használjuk az óvodánk­ban. De hiszen erről írt is. öreg épület, zsúfolt kis cso­portszobák, a gyerekeknek rossz időben valódi felüdü­lést jelent, ha összeszerelem. Egyszerre 30 gyerek is lóg rajta. S szerencsére egész kis helyen is elfér. Ügy tu­dom — tette még hozzá —, a TRIÁL ez év végére ren­delt már egy 50 darabos so­rozatot. Most nincs itt a A Televízióból jelentjük Zsurzs Éva tv-rendező előszeretettel nyúl régebbi, de emlékezetünkből még koránt sem kiesett művek­hez, olyanokhoz, amelyek szüntelen hozzánk szólnak, s így felszínre bányássza jele­nünk nyugtalanító momen­tumait, amelyet még a múlt hagyott ránk örökül. Az Ezer év, mint ahogy azt Karinthy Ferenc drámá­ja, illetve ezúttal tv-játéka is igazolja, ma is kísért. Az a szegényes szoba- konyhás lakás, amely ezúttal itt szorong magányosan, el­esetten a terjengős stúdió olykor bérpalotákat is el­nyelő szegletében — Sza­bóék otthona. Ki tudja hol, merre, az ország melyik „fehér foltján”. Tudott do­log, hogy az író témáját megtörtént eset, a valóság alapján dolgozta fel. A szobában bírósági tár­mászóka — válaszolt kutató pillantásomat követve —, kölcsönkérte a csabai 11-es számú iskola. A TRIÁL KÉPVISELŐJÉNÉL Mindössze egy telexhívás­ba került, s máris sikerül időpontot egyeztetnem a bé­késcsabai sportszer sorsának gondozójával, Novák György- gyel. Látva zsúfolt irodáju­kat, a beszélgető partnerem előtt tornyosuló sürgős és még sürgősebb ügyiratokat, összerezzenve a percenként megszólaló telefontól, már hajlottam arra, hogy meg­értő módon megbocsássak a TRIÁL-nak a késedelmeske­déséért. Aztán mégis tárgyi­lagos arcot öltöttem. — Nálunk egyszerre két Békés megyei tornaszer is fut — kezdte bontogatni No­vák György az újítás vastag kötetté duzzadt aktáit. — Miklya Jánosné és a békési Dutka Lászlóné újításai. Lapozgatni kezdtem az iratköteget, amelyből kide­rült, hogy a rádió óvodájá­ban megtartott bemutató után a TRIÁL Sport-, Já­gyalásnak is beillő helyszíni szemle, rekonstrukció, a bűn rekonstruálása folyik. A bíró és az ügyész, meg a népi ülnök a vádlottakat, a két Szabó lányt, a fiatalab­bik Annát és bűntársát, Jú­liát faggatja a nekik segéd­kező Bencsikné jelenlétében. A negyedik vádlott, a bába­asszony nincs jelen. Letar­tóztatásakor öngyilkosságot követett el. — Hiszen én is rákiáltot­tam: mit csinál ezzel a kis emberrel! — védekezik a szülésznő. Bencsikné (Pász­tor Erzsi). — Mondta, én is hallot­tam — erősíti meg szavait az idősebbik Szabó lány (Csomós Mari). — így mondta, ez a kis ember, mit csinál ezzel a kis em­berkével! Hiszen meg is es­küszöm rá. Hiszen erre fe­lelte a bába: fogd be a szád, Forgatják az Ezer évet ték- és Hangszer Kereske­delmi Vállalat kedvező mi­nősítést adott. Csak azt je­gyezte meg, hogy úgyneve­zett meleg színekre kell fes­teni, az egyébként irányított mozgásra kiválóan alkalmas tornaszert. Ezenkívül pontos használati utasítást kell hoz­zá mellékelni. Nézzük, mit írt az OPI? „A konstrukciós tornaszer négyzet alakú, „karámhoz” hasonló, négy egyenlő négyzetből áll, kom­binálható. Stabilitása jó. Mindkét szer alkalmas a 3-6 éves gyerekek foglalkoztatá­sára, de inkább az udvari, szabad tevékenységben tart­juk használhatónak, mint az óvodai foglalkoztatóban. Egyes kellékek balesetveszé­lyesek, ezek kijavítása kívá­natos. Megjegyzem, a Greis- wald tornaszer sokkal több és sokoldalúbb, háromtól tíz méterig terjed. Óvodáinknak inkább a Greiswald-szert ajánljuk.” Aláírás: Keresz­túri Ferencné, osztályvezető­helyettes. Ez nekem egy kicsit ho­mályos. Ugyanis a két újí­tást egy kalap alá veszi a minősítés, engem pedig csak az egyik érdekel. De lássuk, mit mond a forgalmazó? — Szakmai körökben a pu­hafából készült NDK óvodai sportszert, a Greiswaldot tartják valaminek. Ezt vásá­roltatják. De az új, paneles óvodákban, ahova a fiam is jár, képtelenség az egészet összerakni. Túl nagy. Ne­kem tetszett a csabai óvónő tornaszere. Éppen az az elő­nye, hogy kis helyen is el­fér — mondta Novák György. — Akkor mehet a gyártás? — vetettem közbe. — Ha elkészült a javított kiadás, újabb bemutatót ren­dezünk, új minősítéseket ír­nak, s közben belépett a do­logba a TANÉRT is. mert ő „teríti” a piacon. S ha min­den kész, még az általuk összehívott taneszközbizott­ságnak is látnia kell. — Ha ennyire elégedett vele, miért késtek a tárgya­lásokkal? — jutottak eszem­be az elnök panaszai. — 1977-ben az Állami If­júsági Bizottság zsűrije egy kiállításon jutalmazta ezt a tornaszert. A tavalyi őszi BNV-n mi is szerettük vol­na bemutatni, úgy, hogy a szabadtéren is játszhassanak rajta a gyerekek. Ezért vár­tunk. Aztán végül nem lett belőle semmi, mert nem kaptuk meg a helyet. Jól jönne pedig, ha megindul­hatna a gyártása. Már a nemzetközi gyermekév miatt is. — De ugye, nemcsak a gyermekév miatt? — Hát, ha pár százat el­adunk, nekünk már akkor is megéri. A Greiswald iránti kereslet egyébként is csök­kent. .. B. S. E. Fotó: Gál Edit (A befejező részt lapunk következő számában olvas­hatják.) Jolán, mi együtt sírunk, együtt nevetünk. A bűn, sünit a Szabó lánytestvérek elkövettek a bábaasszony és a szülésznő közreműködésével: csecse­mőgyilkosság ! — Falusi lányok vagyunk, kis buták... A helyszíni szemlét veze­tő Ludányi bíró a bűntett kulcsát keresi, de nem érti a vádlottak tettének moti­váltságát. — Megértem a bábát, az ő hideg, szenvtelen logiká­ját. De, hogy magában nem tiltakozott semmi. Itt a sze­me előtt az a kis gyerek, aki él, mozog, szőke vagy bar­na, sovány vagy erős. Meg se kísérelte kimenteni ök- rösné kezéből. A felvételnek hamarosan vége. A színészek nyomott hangulatban indulnak kife­lé a stúdióból, ők sem ké­pesek a dráma hatása alól szabadulni. — Szörnyű történet — mondja Csomós Mari, aki képtelen beszélgetni szere­péről ezekben a percek­ben ... Szémann Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom