Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-16 / 112. szám
A vevő nem mindig azt kapja a boltban, amit szeretne venni. Közismert dolog ez. Az áruellátás azonban jelentős mértékben a szállítástól függ. Erről tanúskodik az a vizsgálat, melyet a közelmúltban a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság fejezett be. Az élelmiszer-szállítás szervezését vették górcső alá. A népi ellenőrök többek között arra kerestek választ hét vállalatnál és két szövetkezetnél, hogy az alapvizsgálatot követő javaslatokat hogyan valósították meg. Vajon a múlt évben megjelent minisztertanácsi rendelet — amely a megrendelő és a szállítók közötti kapcsolatot szabályozza — véglegesen megszüntette-e azokat a rendellenességeket, melyeket a korábbi vizsgálatban megállapítottak? Sajnos, nem. Különösen a szervezettségben és a terv- szerűségben sok a foghíj. Csak a Gyulai Húskombinátnál javult a helyzet. A rendeletet a szállító vállalatok különféleképpen értelmezik. Sőt, többsége nem is tartja magára nézve kötelezőnek. Ezt tükrözi a válasz is, melyet a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat levelére a FÜSZÉRT adott: „A vonatkozó rendelet 3. fejezete a vállalataink közötti kapcsolatában nem alkalmazandó”. A Kőbányai Sörgyár pedig emígyen szabadkozott: „Nem áll módunkban 6 hónapra szóló teljesítési ütemtervet összeállítani és annak következményeit vállalni.” A tapasztalatok szerint a FÜSZÉRT, a söripar és a sütőipar csak „együttműködési megállapodást” hajlandó kötni, melyben nem érvényesül a terv- szerűség, az ütemesség, s késedelem esetén a kötbérezés pedig ki van zárva. Az együttműködési megállapodások sem mennyiséget, sem választékot nem tartalmaznak. A szállítások időpontját nem rögzítik. Szerencsére azonban van jó példa is a kifogástalan együttműködésre. A Gyulai Húskombinát a kiskereskedelemmel minden esetben szállítási szerződést köt. Mennyiségben, választékban és a megállapodott időpontban egyaránt eleget tesznek a tervszerű szállítási kötelezettségnek. Mindez azt bizonyítja, van megoldás a zökkenők kiküszöbölésére, csak követni kellene ezt a jó példát. A népi ellenőrök azt is megállapították, hogy a Volán 8-as számú Vállalat a korábbiakhoz képest fokozottabban veszi figyelembe a megrendelők igényeit. A késő délutáni rakodásokhoz négy gépkocsit biztosít. Az esti rakodásra azonban nem készült fel kellőképpen, mert a gépkocsik nincsenek felszerelve vámzáras, hibátlan ponyvákkal, belső világítással. A gazdaságosabb gépjármű-kihasználást kívánják viszont elősegíteni azzal, hogy a 10 tonna kapacitást meghaladó gépkocsi-igénybevételnél fuvardíjkedvezményt nyújtanak. Ám a gyakori késések sok gondot okoznak. A szállítási szerződések, illetve a megállapodások teljesítését a vállalatok eltérő módon kísérik figyelemmel. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat és a Gyulai Húskombinát a megrendeléseket a helyszínen egyezteti. A kiskereskedelem központja nem tudja nyomon követni a FÜSZÉRT, a söripari és a sütőipari vállalat megállapodásban rögzített kötelezettségének teljesítését. Kétféle gyakorlat alakult ki. Vannak termékek, melyeknek kiszállítását a kiskereskedelem központja irányítja. Az áruk zömét azonban a boltok közvetlenül rendelik meg. A megrendelések teljesítéséről a kiskereskedelem központja csak akkor értesül, ha utólag vizsgálatot végez. A FÜSZÉRT ugyan rendszeresített egy „árurendelő könyvet”, melyből meg lehet állapítani, hogy a boltok mit rendeltek. Azt viszont már nem, hogy melyik termékből szállított a megrendeltnél kevesebbet, vagy többet. Előfordult, hogy a FÜSZÉRT nem az ütemtervben meghatározott időben szállította az árut, ám a kiskereskedelem semmiféle szankcióval nem élt. Egyes élelmiszercikkek — hús, sör, déli gyümölcs — terítése a kiskereskedelmi vállalatok központjainak intézkedése alapján történik. A megrendeléseket az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ellenőrzi. A forgalmazás szervezetten történik. Am ez a szervezettség különösen az ÁFÉSZ-eknél csorbát szenved. A szövetkezeteknél is megtörténik az intézkedés a megrendelésekről, a teljesítést azonban nem elég rendszeresen kísérik figyelemmel. Az üvegek visszaváltásának új rendje bizonyos mértékben enyhítette a kiskereskedelem és a szállító vállalat gondját. Egyes esetekben viszont jobban kiélezte a helyzetet, mint amilyen volt korábban. A problémát az okozza, hogy a boltokban kötelességük minden olyan üveget visszaváltani, amilyet forgalomba hoztak. Az a gyakorlat alakult ki, hogy a különböző helyeken vásárolt üvegeket a fogyasztók a kiskereskedelmi boltokba viszik vissza. Ennek következtében a kereskedelem több üveget vesz vissza, mint amennyit forgalmazott. Ebből adódik az, hogy a FÜSZÉRT-nél halmozódik fel az üres üvegek jelentős része. Jóllehet a söripar és a FÜSZÉRT anyagilag érdekeltté tette a szállítási dolgozókat az üres üvegek begyűjtésében, a nagy mennyiség visszaszállítása azonban olykor zavart okoz. A kiskereskedelmi vállalatnál és az ÁFÉSZ-eknél 7- tel gyarapodott a korszerű áruszállítás fogadására alkalmas üzletek száma. Egyes alapvető ellátást szolgáló cikkek konténerekben érkeznek. A Volán speciális gépkocsival közvetlenül az ipartól fuvarozza és cseréli a konténereket, amelyekben áru van. A FÜSZÉRT raktárhálózata és technikai felszereltsége is jelentősen bővült. Korszerűsödött a békéscsabai és az orosházi fiók. Békéscsabán az alapterület 55 százalékkal, Orosházán pedig 35 százalékkal nőtt. Békéscsabán még a beruházás befejezése előtt átköltöztek az új raktárházba. Az épület a beépített állványrendszerrel együtt megfelel a korszerű raktározási követelményeknek. A zsúfoltság miatt viszont a munkavédelmi, a tűzvédelmi és a társadalmi tulajdonvédelmi szempontból erősen kifogásolható a raktárház. Az áru beérkezésekor az ömlesztett árut kézi erővel raklapra her lyezik és villamos targoncával viszik a tárolóhelyre. Az áruk legnagyobb része úgy van csomagolva, hogy . a több szintes raklapos tárolást nem bírja. Az áruk egy részét továbbra is szabadon tárolják. Kedvezőbb a helyzet az orosházi fióknál. A magas rakodás feltételei azonban ott sincsenek meg. Jelentősen bővült viszont az árumozgatást könnyítő és gyorsító gépek állománya. A megyeszékhelyen az emelős- villás targoncák száma 7- ről 15-re, a hidraulikus targoncáké pedig 20-ról 24-re emelkedett. Orosházán is gépesítették az árumozgatást. Igen ám, csakhogy a gépek igen gyakran állnak. A vizsgálatot összegző jelentésben a Népi Ellenőrzési Bizottság felhívta a vállalatok és szövetkezetek figyelmét a tennivalókra. Javaslatot tett a rendellenességek megszüntetésére, a tervszerűségre, s a szállítási szerződések, illetve megállapodások következetes betartására. És joggal, hiszen a lakosság élelmiszer-ellátását csak így lehet zökkenőmentesen biztosítani. Serédi János S ha már utaltunk a szolgáltató vállalatra, jegyezzük meg azt is, hogy tevékenységi köre sajátos módon kibővült: a közművelődéssel. Átvállalva az Építők Szak- szervezetétől a könyvtárak gondozását, a klubok, szakkörök működtetését, az előadások és filmvetítések megszervezését, rendezését, (a nagyobb szállodákban hetente van mozielőadás; a belépőjegy: 2 forint), a kihelyezett általános iskolák fenntartását. Mindezért a lakók az I—IV. kategóriájú szállókban — néhány kivételtől eltekintve — havonta 75—135 forintot fizetnek. Az ideiglenes jellegű, s a kategóriába nem sorolt állandó szállásokon (fogyatékosságuk, hogy a szobákban nincs hideg-meleg víz) nem kell térítést fizetni. Utaltunk rá: mind többen vállalják az ingázást, mint hogy egész héten távol legyenek a családjuktól. Természetes, hogy az igények ma már meghaladják a „fekete vonatok” nyújtotta komfortot. Mintegy 50 ezren utaznak menetrend szerinti járatokkal, 70 ezren pedig a csoportos munkásszállítással élnek (a térítés: a személy- vonat II. osztályának megfelelő, kedvezményes -L a tarifa 14 százalékát kitevő — összeg.) Tán nem is meglepő ezek után, hogy a csoportos munkásszállítás többe kerül a vállalatoknak, mint a munkásszállók fenntartása. Egy ember szállítása — átlagosan — 15—20 ezer forintba kerül évente, miközben a szállásköltség csupán öt-, hatezer forintra rúg. Az ÉVM vállalatai 40 ezer építőt fuvaroznak szinJo néhány szocialista brigáddal találkoztam és beszélgettem már a legkülönbözőbb helyeken. Egy kőművesbrigáddal, egy épülő ház tetején, egy egészségügyi brigáddal a műtőben, egy kubikosbrigáddal a határban. Legutóbb pedig úgy hozta a sors, hogy egy konyha — éttermi — gőzölgő üstjei között ismerkedtem meg a Gagarin nevét viselő konyhai brigáddal. Munkájuk semmivel sem könnyebb, mint a felsoroltaké, hiszen Gyulán a közétkeztetés jelentős részét a Komló étteremben bonyolítják le és a brigádra vár a napi 2 ezer adag étel elkészítése. A legrégebbi szocialista brigádok egyike, hiszen éppen 18 évvel ezelőtt határozták el, hogy felveszik az első űrrepülő nevét: Gagarinét. Hogy miért esett éppen rá a választás? Akkoriban ez nem volt különös, hiszen mindenki szerette azt az embert — és csodálta is természetesen —, aki először „szökött meg” kozmikus sebességgel öreg földanyánk marasztaló vonzásából. — Mi is nagy csodálattal és álmélkodva hallgattuk a 'rádiót, amikor Gagarin elindult világűrhódító útjára. A brigádtagok egyhangúan elfogadták ezt a nevet. — Mennyi a brigád létszáma és kikből áll? — Alakuláskor heten határoztuk el, hogy élérjük a szocialista címet. Nem volt nehéz a kötelezettségeknek eleget tenni, hiszen már korábban is szívesen segítettünk társadalmi munkában különböző rendezvények lebonyolításánál. Nem volt idegen egyikünk számára sem a „szocialista módon dolgozni” elv sem, hiszen igyekeztünk úgy összeválogatni a brigádtagokat, hogy azok közül egyik se „lógjon te háztól házig — 919 autóbusszal és 285 tehergépkocsival. Ám a tehergépkocsik búcsúznak immár; az állami építőipari vállalatok 1978— 80 között 400 buszt vásárolnak, s a kormányhatározatnak megfelelően törekszenek a jövő év végéig kivonni a teheriárműveket a személy- forgalomból. Valaha „kőművesbetegség” volt a gyomorhurut, a fekély — az építők reggeltől estig csak hideg ételt ettek. Jelenleg naponta átlagosan 170 ezren veszik igénybe az üzemi étkeztetést — arányát tekintve többen, mint az iparban. Évente 33-34 millió adag ebéd fogy el, s ez ? milliójába kerül a vállalatoknak, nem egészen 200 millió forintba pedig — átlagosan 6 forintba kerül egy ebéd — a munkásoknak. Miniszteri rendelet írja elő, hogy a vállalatok kötelesek megszervezni az étkeztetést, s 1980 végéig mindenütt biztosítani kell a rögzített, egységes nyersanyagnormákat. Eszerint a menü: főétkezéskor 1400 kalória, napi háromszori étkezés esetén _ pedig — erre elsősorban a szállásokon van mód — 3500 kalória. A táplálkozástudo- máhnyal foglalkozó szakemberek szerint ez megfelel a közepesen nehéz fizikai munkát végzők kalóriaigé- nyénék. De hogyan juthat meleg ételhez az, aki esetleg Lakott településtől távol építkezik? Az előírások szerint mindenütt meg kell teremteni a munkahelyi szociális ellátás körülményeit, vagyis szükség van öltözőkre, mosdókra, étkezőhelyiségekre, meki a sorból”. Aztán egyre- másra szereztük meg a különböző fokozatokat, s lassan bővült a brigád létszáma is. Az itt dolgozók látták, hogy jó kollektíva a miénk és egyre többen kérték a felvételüket. Egyik brigádgyűlésen úgy döntöttünk, hogy szakács kifejezéssel éljek „nem hígítjuk fel a levest”, magas követelményeket támasztunk a belépni szándékozókkal szemben. Alaposan megnéztük, kit veszünk fel. Most már egy tucatnyian vagyunk — mondja a brigádvezető, Gyepes Zoltán főszakács. — Szakácsok, kézilányok alkotják az együttest, tehát olyanok, akik egy kéz alá dolgoznak. Tagjaink sorában van Gitye József üzletvezető, meg a két helyettese: Kiss László és Szabó Árpád is. őket két kilépett nyugdíj ásunk helyett vettük fel. Szerencsére a brigád nem fogy, csak azok távoznak el közülünk, akik nyugdíjba mennek — Találkoznak azokkal a volt brigádtagokkal is, akik már nyugdíjban vannak? — Hogy találkozunk-e? Most is itt dolgoznak közöttünk, ugyanis szükségünk van a szakértelmükre, lelki- ismeretes munkájukra, s amikor kell, mindig szívesen bejönnek közénk dolgozni. — Olvastam egy érdekes vállalást a brigádnaplóban. E szerint megpróbálkoznak új ízek és ételek készítésével is, sőt nemcsak megpróbálkoznak, vállalták is. — Jó néhányunkban buzog az újítási kedv. Ennek nemcsak az az eredménye, hogy kapunk néhány száz forint újítási díjat, hanem, ami fontosabb: a hozzánk járó vendégek — különösen az ínyenceket — szeretik megkóstolni az újdonságainkat. — Felsorolna néhányat ezek közül? legedére. Olykor csupán barakkot emelnek, de mind gyakoribb az újmódi megoldás: elsőként a majdani irodák vagy lakások épülnek meg, hogy a továbbiakban — ideiglenesen — az építők szociális ellátását szolgálják. Emellett mozgatható lakó-, öltöző- és fürdőkocsikat, lakókonténereket is szállítanak az építkezések helyszínére. Mindehhez segítség a két esztendeje létrehozott munkásellátási alap ... S ahogy az életkörülmények javulnak, úgy változnak a munkafeltételek is. Az építésiparosítás törekvései — és eredményei — ismertek. A házgyárak nemcsak az otthonteremtés idejét rövidítik le, hanem a kivitelezést is könnyítik — a panelgyártók fedett üzemben dolgoznak, a szerelők munkáját pedig a daruk segítik. (Persze még így is sokan dolgoznak szabad ég alatt, vagy félig kész, fűtet- len épületben. Ezt tükrözik a bérkategóriák is: az építőmunkások csaknem 80 százalékát a 2-es és a 3-as kategóriába sorolták.) Folytatva a példákat: automatizált gyártósorokon készülnek a könnyűszerkezetek, az állami építőiparban a földmunkák 99 százalékát gépek végzik, még a hagyományos építésnél sem kézzel keverik a habarcsot. Hogy egyszersmind ez a termelékenyebb megoldás? Kétségtelen. Ám ahogy az iparosítás az építésben is teret hódít, úgy tűnik el a különbség az ipar- vállalatoknál és az építés területén dolgozók élet- és munkakörülményei között. — Hogyne, nagyon szívesen, csak kár, hogy jelenleg ezek közül egyiket sem tudom megmutatni. Itt született meg az „alföldi Stefánia”, „töltött dagadó”, „fejkrokett”, a „sertésborda főszakács módra”. — Bizonyára többen „kiváló dolgozók” a brigádban? — Ennek a címnek a birtokosa Baji Gábomé, Tarsoly Lajosné, Tobai Sándor- né. — És a brigádvezető? — Én a belkereskedelem kiváló dolgozója vagyok és tavaly kaptam meg a Mun- .ka Érdemrend bronz fokozatát. — Azt hiszem, nem sok szakácsnak van meg ez a magas kitüntetés? — Ne vegye szerénytelenségnek, de jól tudom, hogy ez a kitüntetés nemcsak nekem, a brigádnak is szól. Ebben az ő munkájuk is benne van. — És a főzésen kívül mivel foglalkoznak még? — A vállalati rendezvényeken kívül a városi társadalmi munkából is kivesz- szük részünket Patronáljuk a remetei iskolát. Már kerékpárt is vettünk a gyerekeknek, időnként meghívjuk a végzős tanulókat, hogy nézzenek körül nálunk, hátha kedvet kap valaki ehhez a szakmához. Persze ilyenkor vendégül látjuk őket hűsítővel, süteménnyel. Segítünk egymásnak házépítésben, közösen járunk kirándulni és közhelynek hangzik, de így igaz, együtt vagyunk jóban-rosszban. A gyulai Komló étterem Gagarin szakácsbrigádja három arany fokozat után a napokban kapta meg a „Vállalat Kiváló Brigádja” kitüntető címet. Béla Ottó A FÜSZÉRT békéscsabai telepén gépekkel végzik az árumozgatás nehéz munkáját. A népi ellenőrök vizsgálata szerint a rakodógépeknek olykor csak a fele üzemképes Fotó: Martin Gábor Földes Tamás Hkih nem hígítják tel a levest Szocialista brigád a konyhában Van jó példa, de nem követik Tervszerűtlen az élelmiszer szállítása Életkörülmények az építőiparban 2. Utazás és étkezés
