Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. április 30., hétfő Barátaink életéből Hazánk a szocialista gazdasági közösségben írta: Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese A KGST-tagállamok együttműködésének harminc esztendeje tényekkel bizonyítja a szo­cialista típusú gazdasági kapcsolatokban rejlő hatal­mas lehetőségeket. Ennék szemléltetésére elegendő né­hány adat is, amelyek jól mutatják, hogyan változott megalakulása óta a KGST- országok közösségének vi­lággazdasági súlya. Az eltelt harminc évben országaink nemzeti jövedelme több mint tízszeresére emelkedett. A legfejlettebb tőkés országok­ban ez a növekedés alig több, mint háromszoros. 1949-ben a KGST-országok a világ ipari termelésének 18 százalékát adták, ma már, részesedésük meghaladja a 30 százalékot. Együttműködésünknek a KGST alapokmánya által megfogalmazott alapvető cél­jai mindmáig helyesnek, hosszabb távon is érvényes­nek bizonyultak. A szocialis­ta típusú nemzetközi gazda­sági együttműködést mind­máig az egyenjogúság, a köl­csönös előnyök, az állami szuverenitás, az egyenlő kép­viselet elvei vezérlik. Természetesen az alapel­vek változatlansága nem je­lenti és nem jelentheti egy­ben a tartalom és a formák változatlanságát is. Magától értetődik hogy a közös stra­tégiai célt mind korszerűbb taktika, új módszerek, esz­közök alkalmazásával, az együttműködés szüntelen tar­talmi gazdagításával kíván­tuk elérni. A KGST-országok belső gazdaságának és nem­zetközi gazdasági kapcsolata­iknak a fejlődése érlelte meg a KGST 1971-ben tartott XXV. ülésszakának határo­zatát, amellyel egyhangúlag jóváhagyta a szocialista gaz­dasági integráció fejlesztésé­nek komplex programját. A nemzetközi munkamegosztás bővülése, új formáinak ki­alakítása égető szükségként jelentkezett. A program a folyamatos­ság és a megújulás kifejező­je, folytatója azoknak a ta­pasztalatoknak, amelyek együttműködésünk addigi éveiben kiállták a gyakorlat próbáját, s egyben minőségi­leg új vonásokkal is gazda­gítja kapcsolataink rendsze­rét, a gazdasági együttműkö­dés magasabb szintre emelé­sét, a szocialista gazdasági integráció folyamatának ki­bontakoztatását tűzte célul. Számos jele, bizonyítéka van annak, hogy a KGST-orszá­gok gazdasági együttműködé­sének és kapcsolatainak in­tenzitása ebben az évtized­ben, és különösen a Komp­lex Program elfogadása óta — erősödött. Az előttünk álló időszak fő együttműködési feladatait a Tanács elmúlt évi XXXII. ülésszakán elfogadott hosszú távú együttműködési cél­programok körvonalazzák. Valamennyi tagállam alapve­tő érdeke a gazdasági kap­csolatok hosszabb távra szó­ló, biztonságos kimunkálása. A célprogramokban elő­irányzott együttműködési el­gondolások konkretizálása, egyezményekben való rögzí­tése az 1980. utáni időszakra szóló középtávú tervek most folyamatban levő kétoldalú és sokoldalú koordinációjá­nak feladata. A magyar népgazdaság számára felbecsülhetetlen je­lentőségű, hogy hazánk a vi­lággazdaság legdinamikusab­ban fejlődő szektorának, a KGST-tagállamok közösségé­nek tagjaként gyarapodhat. A szocialista közösség államai­val folytatott tervszerű gaz­dasági együttműködés nélkül nem, vagy jóval nagyobb erőfeszítésekkel érhettük vol­na csak el azokat az ered­ményeket — a szocialista ipar megteremtésében, me­zőgazdaságunk szocialista átalakításában, s a gazdaság jelenleg intenzív fejlesztésé­ben —. amelyekkel ma mél­tán büszkélkedhetünk. A külső piaci kapcsolatok­ra — méreténél és egyéb is­mert adottságainál fogva — nagy mértékben ráutalt Ma­gyarország gazdaságának zökkenőmentes fejlődését döntően az segítette, hogy szocialista állami létünk kez­detétől mindvégig támasz­kodhatunk á KGST-orszá- gokkal, s mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott gaz­dasági együttműködésünk stabilitásának előnyeire. A Szovjetunióval, s a szocialis­ta közösség országaival foly­tatott gazdasági együttműkö­dés teremti meg a lehetősé­get népgazdaságunk alapvető nyersanyagokkal, energia­hordozókkal való ellátásához, s a magyar ipari és mező- gazdasági termékek túlnyomó részének elhelyezésére. A KGST megalakulása óta kapcsolataink a testvéri or­szágokkal — a bevezetőben említett általános vonások­nak mintegy konkrét megje­lenéseként — mennyiségileg, s tartalmukban egyaránt gazdagodtak. Egyre nagyobb teret nyer a közvetlen ter­melési együttműködés, a gyártásszakosítás és termelé­si kooperáció, mindinkább fokozódik az együttműködés tervszerűsége. Ez alatt nem csupán a szűkebb értelem­ben vett tervezési együttmű­ködést értem. A termelési kapcsolatokhoz szorosan kö­tődik a közös kutatási-fej­lesztési tevékenység, a beru­házások összehangolt — ese­tenként közös — megvalósí­tása. Mindez természetesen termékenyítőén hatott visz- sza a külkereskedelmi for­galomra is. Hazánk gazdasági fejlődé­sének kulcskérdése volt — s ma is az — a fűtő- és nyers­anyagellátásban folytatott KGST-együttműködés. Ma­gyarország összes energia- igényének több mint a fele behozatalból, s ennek zöme a KGST-országokból szárma­zik. A fűtőanyag-behozatal ilyen nagy aránya mellett rendkívül fontos, hogy az együttműködés hosszú távra is biztonságosan megalapoz­za az ellátást. Ebben — a már ma érvényes egyezmé­nyeink mellett — döntő sze­repe lesz a jövőben az ener­gia- és nyersanyagellátás te­rületére vonatkozó hosszú tá­vú együttműködési célprog­ram által kitűzött feladatok valóra váltásának. Ezt a biztonságos ellátást jól segíti a Barátság I. és a Barátság II. kőolajvezeték, amelyeken a Szovjetunióból importáljuk a magyar nép­gazdaság számára szükséges kőolaj döntő hányadát. A kőolaj feldolgozására jelentős új kapacitások épültek ki hazánkban, amelyek révén újabb együttműködési kap­csolatok kialakítására nyílt lehetőség. A legjelentősebb ezek közül a Szovjetunióval folyó petrolkémiai, s a Len­gyelországgal megyalósuló szintetikus szál együttműkö­dés. A KGST-országok egyesi- ' tett villamosenergia-rend- szere növeli számunkra a vilamosenergia-ellátás biz­tonságát. Kevesebb kapaci­tástartalékra van szükség, lehetőség nyílik nagyobb tel­jesítményű és így gazdasá­gosabb turbinaegységek al­kalmazására. Ezen együtt­működés hazánkban 1975- ben egy 1100 megawattos erőmű csaknem teljes villa- mosenergia-termelését pó­tolta. További lépés ezen az úton a közelmúltban át­adott Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos táv­vezeték. A KGST-országokat ösz- szekötő vezetékrendszerek közül nem kevésbé jelentős a Testvériség- s a Szövet­ség-földgázvezeték. Ez utób­bi — amely több tagállam közös beruházásában ké­szült — 3000 kilométeres hosszon Orenburgból érke­zik hazánkba. Az érkező, s a hazai földgáz feldolgozása ugyancsak egy új, gazdasá­gosan termelő ágazat kiala­kítását eredményezte. A KGST-ben a szakosítás és kooperáció — tudatosan és tervszerűen — először a feldolgozóiparban, s azon belül is elsősorban a gép- - iparban kezdődött meg. A szakosításból, kooperáció­ból származó szállítások aránya kereskedelmünkben az 1970. évi 1 százalékról 1976-ig 14 százalékra nőtt. A tagállamok több mint 600 gyártásszakosítási és koope­rációs egyezményt kötöttek, amelyeknek jelentős része sokoldalú. Az elmúlt évre már a közvetlen termelési együttműködés oly mérték­ben fejlődött, hogy például a KGST tagállamaiba irá­nyuló magyar gépipari ex­portnak már több mint 40 százalékát szakosított termé­kek tették ki. Kiemelten kell szólni a magyar—szovjet alumíni­umipari együttműködésről, amely immár több, mint másfél évtizedes múltra te­kinthet vissza. Az 1962-ben megkötött, s 1985-ig érvé­nyes Magyar—Szovjet Tim­föld—Alumínium Egyez­mény alapján gazdaságosan aknázhatjuk ki világviszony­latban is jelentős bauxit- készletünket. Ha ugyanis a kiszállított timföldet itt­hon kohósítanánk, akkor ez egyrészt az itthon termelt villamos energiának — aminek amúgy is szűkében vagyunk — csaknem egyötö­dét vette volna igénybe, másrészt éppen emiatt a végtermék jóval többe ke­rülne. Jelentős hatással van ez az együttműködés az alu­míniumipar termelési szer­kezetére is, amely így gaz­daságosan fejleszthető: né­hány — kevésbé energia- igényes — termelési sza­kaszra koncentrálhatjuk erőinket. Volumenében az egyik legnagyobb közvetlen terme­lési együttműködés a jár­műiparban valósul meg. Az ezen a területen folyó össze­hangolt munka tette lehető­vé, hogy az Ikarus kivívja mai hírnevét, s ma már évente több mint tízezer autóbusz előállítására legyen képes. Ennek a mennyiség­nek a 85—90 százaléka ke­rül exportra. Fő' vásárlóink a szocialista országok. A kibontakozott főegység- és alkatrész-kooperáció ala­pozta meg, hogy a hátsó fu­tóműveket és a motorokat gazdagságos sorozatnagy­ságban, s a világpiac érték­ítéletét kiálló minőségben termeljük. A Szovjetunióval a Lada személygépkocsi gyártásá­ban folyó együttműködé­sünk jól bevált, s az autó­ipari együttműködés újabb láncszeme — a Polski Fiat kooperáció is — ígéretes. A jelen tervidőszakban már 180 ezer Lada gépkocsit ka­punk a Szovjetunióból, ame­lyért különböző alkatré­szekből és részegységekből álló garnitúrákat szállítunk cserébe. Gazdaságainkat ma már az együttműködés ezernyi szoros szála fűzi össze, s szinte nincs életünknek, mindennapjainknak olyan területe, amelyre ne volna hatással a szocialista nem­zetközi gazdasági együtt­működés. Ez vezeti pártun­kat és kormányunkat, ami­kor a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy gazdasági együttműkö­désünk a szocialista közös­ség országaival tovább bő­vüljön. Jól kifejezi ezt a törekvést pártunk Központi Bizottságának 1977. október 20-i határozata is, amikor leszögezi: „ ... külgazdasági kapcsolataink jövőbeni fej­lődésének kulcskérdése az együttműködés hosszabb távra szóló bővítése a KGST-országokkal...” a komplex program­ban, s a hosszú távú együttműködési cél­programokban körvonalazott elgondolások valóra váltása hosszabb időt, sok munkát követel tőlünk. A sikeres munka azonban minden bi­zonnyal meghozza gyümöl­csét, hozzájárul valamennyi tagállam — köztük hazánk — gazdaságának töretlen fejlődéséhez, egész közössé­günk erősödéséhez. A gázvezeték 168 folyón és vízi akadályon halad keresztül (Fotó: APN—KS) Működik a Szövetség-gázvezeték A gázvezeték elnevezése rendkívül találóan kifejezi lényegét. A Szövetség-gázve­zeték a testvéri országok kö­zös erőfeszítésével épült és a szocialista közösség népeinek érdekeit szolgálja. Idén ja­nuárban kezdte meg műkö­dését, segítségével a földgázt a Szovjetunióból Bulgáriába, Magyarországra, az NDK-ba, Lengyelországba, Romániá­ba és Csehszlovákiába, vagy­is azokba az országokba jut­tatják, amelyek részt vettek építésében. A jelentős eseményt a nemzetközi munkáskollektí­va sok ezres táborának ön­feláldozó munkája előzte meg. Az Orenburgtól a Szov­jetunió nyugati határáig hú­zódó hatalmas építési terü­leten, a szovjet munkásokkal vállvetve dolgoztak Bulgária, Magyarország, az NDK, Len­gyelország és Csehszlovákia képviselői. Az orenburgi gáz­lelőhely kiaknázásának elő­készítésében részt vett Ro­mánia is különböző felszere­lések és egyéb anyagok szál­lításával. A gázvezeték műszaki és technikai szempontból egye­dülálló. A szovjet szakembe­rek tervezte létesítmény mi­nőségileg új lépést jelent a tudományos-műszaki hala­dásban, a nagy távolságú gázvezetékek építésében. Ké­szítésekor 2750 kilométernyi, 1420 milliméter átmérőjű acélcsövet hegesztettek ösz- sze, 14 kompresszorállomást szereltek és adtak át, továb­bá több más objektumot lé­tesítettek. A transzkontinen­tális gázvezeték építői több ezer akadályt küzdöttek le, közöttük 168 folyót, és víz­tározót, 240 autóutat és a Kárpátok hegyeit. Ez a sza­kasz volt a legbonyolultabb. A hegesztést és csőfektetést a szó szoros értelmében a felhőkben kellett végezni. A hatalmas munkát az épí­tők alig több mint 4 év alatt végezték el. A munkáskol­lektívák szakmai tudása és munkaszeretete, a köztük ki­alakult barátság és szoros együttműködés képezte a jó eredmények alapját. Jelenleg a gázvezeték má­sodik szakaszának befejező munkálatai folynak. Az épí­tők most adják át a követ­kező 8 kompresszorállomást, a híradóláncot, és teljes ka­pacitással beindítják a veze­téket. A szovjet fél biztosít­ja a gázvezeték normális üzemeltetését és a rajta fo­lyó gázszállítást az építke­zésben részt vevő partner- országoknak. A Szövetség-gázvezeték is­mét igazolta azt a vitathatat­lan tényt, hogy a KGST-tag- országok erőfeszítéseiket egyesítve egyenjogú és köl­csönösen előnyös alapon si­kerrel valósítják meg a nagy­szabású népgazdasági progra­mokat. A Szövetség üzembe helyezésével a Szovjetunió­ból a testvéri szocialista or­szágokba irányuló gázszállí­tások mennyisége 1978-hoz viszonyítva 50 százalékkal emelkedik, 1980-ban pedig megduplázódik. APN—KS Lengyelország n M0ST0STAL szakemberei külföldön Negyedszázad alatt kö­rülbelül 500 lengyelországi és külföldi objektumon vég­zett munka — így fest az acélszerkezeteket - és ipari berendezéseket gyártó MOS- TOSTAL Vállalat életrajza. Az első hazai objektum a Nowa Huta-i Lenin Kohá­szati Kombinát volt, ahol a MOSTOSTAL jelenleg le- mezhengerlő műhelyt épít. Azután az Oswiecimi Vegyi­gyár és a Skawina Alumí­niumgyár, a varsói Grun- wald-híd, a „Katowice” Ko­hászati Kombinát óriási ko­hói következtek, valamint a krakkói Jagelló Egyetem rádióteleszkópja. 1978-ban a MOSTOSTAL segítségével 132 lengyelor­szági, valamint külföldi építési munkahelyen 44 000 tonna szerkezetet, 13 000 tonna gépet és berendezést szereltek össze. A vállalat kollektívája: 2500 szakkép­zet munkás, tapasztalt mér­nök és technikus. Szakem­berei jelenleg Csehszlová­kiában, az NDK-ban, Irak­ban, Kongóban és Mauri­tániában dolgoznak. (BU- DAPRESS — APN) Erősödjék a szocializmust építő népek együttműködése, egysége! 1949 januárjában Bulgária, Csehszlová kia, Lengyelország, Magyarország, Roma nia és a Szovjetunió kommunista és mun­káspártjainak képviselői Moszkvában elfo­gadták a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának megalakításáról szóló határoza­- tot. Három évtizedes múltra visszatekintő- gazdasági együttműködési szervezetünk- tagjainak száma azóta tízre növekedett, s- a KGST-tagállamok ma már a világ há­- rom kontinensén helyezkednek el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom