Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

1979. április 8., vasárnap o IJIjUUKTiro Összefogás + kitartó közös munka —vörös vándorzászló MINI JEGYZET Hullócsillag ? Volt egyszer egy zenekar, amely akkoriban turnézott hosszabb ideig nyugati or­szágokban, amikor átmene­ti korszak következett a popzenében. Valamelyest elült már a Beatles-láz és egy, a beaten belüli új ze­nei hullám kezdett népsze­rű lenni. Aminek talán egyik jellemzője volt a vo­kális hangzás, a fúvós szek­ció beépítése a zenekarba. Ezt a vadonatúj hangzást „hozta haza” az együttes. Először kétkedéssel fogad­ták őket, aztán hamarosan megbarátkoztak velük a könnyűzene kedvelői. Oly­annyira, hogy a zenekart több évre állandó közremű­ködőnek szerződtette a mű­szaki egyetem KlSZ-bizott- sága. Márpedig az E épületi szombat esték közönsége — ezt minden, popzenei ber­kekben járatos, harmincon felüli szemrebbenés nélkül erősíti meg — csak a leg­jobbat, a legjobbakat fo­gadta el, az ellenkategóriá­ba tartozókat kíméletlenül kifütyülte, vagy még arra sem méltatta. Szóval, ahol ők játszottak, ott a szerve­zők előre kitehették a „Megtelt” táblát. Jól emlékszem egy E épületi gólyabálra, melyen kapásból egy „Adyt” ad­tak volna a kiszorultak egy belépőért, és ahol egy sötét öltönyben (ez kötelező volt akkor még), a pincén ke­resztül belopakodó és köz­ben szénporossá vált srácot úgy cipelték elő a mélyből diadalittasan a marcona rendezők, mintha az angliai vonatrablók egyikét fogták volna el. Vállalva a témá­tól való elkanyarodás ve­szélyét is, ezzel csak azt szeretném érzékeltetni: mi­csoda sikeregyüttes volt az övék akkoriban. És azután még nagyon sokáig. Egye­bek közt ők jelentették meg hazánkban az első dupla albumot. Akkoriban sokan azt mondták: a zenekar sike­reit énekes basszusgitárosá­nak köszönheti. Annyi tény: amióta az illető ki­vált a zenekarból, az együt­tes népszerűsége fokozato­san csökkent. Arról nincs adat, hogy máshol miként fogadják őket. Csak az, hogy decemberben békés­csabai koncertjüket az utol­só pillanatban vissza kel­lett mondani, érdektelenség miatt. Rossz volt az idő­pont, vélekedtek egyesek. De ekörül valami hiba le­het, mert a minap hajszál­ra ugyanez történt meg; újra le kellett mondani az előadást. A fentiek egy levél nyo­mán jutottak eszembe: az MM egyik gyulai olvasója kérdezi jóhiszeműen: kí­váncsi lenne arra, hogy me­lyik az a korábbi cikkünk­ben említett, és nemrég még élvonalbeli beatzene­karunk, amelyre nem kí­váncsiak a békéscsabai fia­talok? A Bergendy-együttesről van szó, ha valaki még ne­tán nem találta volna ki. Amely ma is kitűnő zené­szekből áll, és nívós zenét játszik. Ám, hogy végül is csupán Békéscsabán csök­kent irántuk az érdeklődés, nehéz lenne eldönteni. A miértekről nem is beszél­ve. Fábián István Újsághírből: „A KISZ KB több évi kiemelkedő ifjúság­mozgalmi tevékenységéért vörös vándorzászlóval tün­tette ki az Orosházi Üveg­gyár, a Békéscsabai Kon­zervgyár, a szarvasi Tiszán­túli Meliorációs Vállalat Te­rületi Főnökség és az oros­házi Táncsics Mihály Gim­názium és Ipari Szakközép- iskola KISZ-szervezetét. Mind a négy kitüntetett szervezet első alkalommal nyerte el a vörös vándor­zászlót.” (Békés megyei Nép­újság, 1979. március 21.) Gondolom, a rendszeres új­ságolvasó elismeréssel fogad­ta a hírt, ugyanakkor meg is kérdezte önmagától: „Csak ennyien érdemelték ki ezt a kitüntetést?” Azt viszont már senki sem vitatja, hogy a most kitüntetett ifjúsági szer­vezetek milyen munkáért kapták a megtisztelő, meg­különböztetést, rangot adó címet. A szarvasi me­liorációs vállalat terüle­ti főnökség KISZ-szervezete mivel is szolgált rá a vörös vándorzászlóra ? A válasz előtt, úgy érzem, illendő a bemutatás. A vállalatnál az 1960-as évek végén alig 20 fiatallal alakult meg az ifjúságpszer- vezet. Az alapszervezets; éle­tében jelentős mérföldkő az 1973-as esztendő: első fáben ekkor nyerték el a KISZ KB dicsérő oklevelét. A tagsl|ot ekkor főleg az adminisztffe- tív állományú fiatalok alkot­ták. Ettől az időtől a lelkese­désük csak fokozódott: a kö­vetkező évben ismét kiérde­melték a KISZ KB dicsérő oklevelét. S elhatározták, hogy „terjeszkednek”, vagyis a megyei irodánál dolgozó fizikai állományú fiatalokat is bevonják a szervezeti élet­be. Az alapszervezet vezető­sége felkereste a gépcsopor­toknál dolgozó fiatalokat, hogy bekapcsolja őket a kö­zös munkába. Célkitűzésük sikerrel járt. A pártalapszer- vezet egyetértésével és segít­ségével 1976 tavaszára sike­rült létrehozni az 1-es gép­csoportnál dolgozó fiatalok­ból a KISZ-csoportot. A kö­zös munka, a programok, a kirándulások, a fiatalos len­dület összerázta a tagságot, s egy kirándulást követően 1976. március 25-én ünnepi taggyűlésen Vásárhelyi Pál nevét vette fel az alapszer­vezet. A jó munka elismeré­seként még ez év november 7-én átvehették a KISZ KB dicsérő oklevelét — harmad­szor is. . — Munkás esztendőket hagytunk magunk mögött — kezdi Pataki Györgyné, dr. Pataki Márta, a KlSZ-bizott- ság titkára. (1979. március 19- én két KlSZ-alapszefve- zetből megalakult a vállalati KISZ-bizottság, melynek tit­kárává a Vásárhelyi Pál alapszervezet hajdani tagját választotta a tagság.) Ma pontosan 100 KISZ-fiatal dolgozik vállalatunknál. A vállalat KlSZ-alapszer- vezetei, így a Vásárhelyi Pál alapszervezet is igen sajátos, érdekes összetételű. A tagság nagyobbik hányadát, mint­egy 65 százalékát a központi iroda, a lakókocsigyártó és -felújító részleg adja. A tag­ság kisebb része a Tiszántú­lon szétszórva, meliorációs munkákon dolgozik. Külső munkahelyen élnek, szinte egész éven át, a vezetőség és 'a KISZ-csoport között ka­pocs az összekötő titkár. Van közöttük segédmunkás, szak­munkás, technikus, üzem­mérnök, mérnök egyaránt. — A KISZ-munka alapját nálunk is az egyéni vállalá­sok adják, ez viszont minde­nütt más és más jellegű — kapcsolódik a beszélgetésbe Varga János, a Vásárhelyi Pál-alapszervezet titkára. — A gépcsoportoknál dolgozó fiataloknál a politikai, a szakmai és az általános mű­veltségi szint emelése a cé­lunk. A tapasztalatunk az, hogy ezek a fiatalok vállalá­saikat teljesítik. Minden gép­csoportnál kialakítottunk egy kultúrkocsit. Ezek a kocsik egyúttal étkezde céljául is szolgálnak, de van bennük tv, rádió, magnetofon, a könyvtárukat a KISZ állítot­ta össze. — Mindezt kik kezdemé­nyezték? — A kezdeményezés a vál­lalaté, a megvalósítás a fia­talokra hárul. A régi nagy lakókocsikat kényelmes, négyszemélyes lakókocsikká alakítottuk át, a közelmúlt­ban pedig elkészítettük a fürdőkocsi prototípusát — magyarázza az alapszerveze­ti titkár, aki egyben a lakó­kocsigyártó részleg asztalosa is. — Egy-egy gépcsoportban 20- 30 ember dolgozik, szocia­lista brigádokat alkotnak, melyeknek kommunisták, pártonkívüliek, KISZ-kor- osztályúak egyaránt tagjai. A szocialista brigádok igen jó kapcsolatot építettek ki a településekkel, az ő példáju­kat követték a KISZ-esek is. Számos helyen vettek részt társadalmi munkában, így óvoda, út- és parképítésben — mondja Pataki Márta. — A vállalat mivel segíti, köti munkahelyükhöz a fia­talokat? — Sokrétű a segítség — válaszol Varga János, aki ötödik éve alapszervezeti tit­kár. — Kezdem a szakmun­kásképzéssel. Országos érvé­nyű j szakmunkásbizonyít­ványt * szerezhetnek nálunk gépszerelő, gépjárművezető és néhéZgépkezelő szakmá­ban. A vállalat a tanuláshoz való feltételeket bentlakásos tanfolyam keretében biztosít­ja. A magasabb szakképzett­séggel rendelkezőket minden­hol jobban megfizetik, így nálunk is. A szociális jutta­tások az évek során óriásit javultak, ennek hiánya miatt ma már nem mennek el tő­lünk. Lakásvásárláshoz, la­káskorszerűsítéshez 1971-től hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt ad a vállalat, ez az összeg 40 ezer forint szemé­lyenként. Az elmúlt évben a lakásvásárlók kétharmada 30 éven aluli volt. S még vala­mi: 1973-tól minden évben megrendezzük a vállalati if­júsági napokat. Hogy mind­ezt mivel viszonozzuk? A lelkiismeretes munka és a tettrekészség mellett kézzel­fogható eredményeket is pro­dukálunk — folytatja Varga János. — iA lakókocsigyártó­programban nagyon is számí­tottak a fiatalokra. Tavai/ például 57 lakókocsit újítot­tunk fel, s 30-at gyártottunk, ezenkívül elvégeztük a gyors­javításokat, sokszor munka­idő után, szabad szombaton, az éjszakába nyúlva. A vál­laláson túl két kultúrkocsit is készítettünk, melyek egyenkénti értéke meghalad­ja a félmillió forintot. A beszélgetés során kitűnt, hogy egy-egy akcicjév prog­ramját nem a kampányfel­adatok jellemzik. Természe­tesen van ezekből is, de az egyéni vállalások, a célkitű­zések nagyon is célratörőek. A sakkozókhoz hasonlóan mindig két-három lépéssel előre gondolnak, terveznek. Hosszú távon így, csakis így lehet eredményesen dolgozni, s ezt a KISZ KB vörös ván­dorzászlója a szarvasiak ese­tében ékesen igazolja. Szekeres András Iskolánk Egyetértés úttörőraja már az el­múlt évben felvette a kapcsolatot a helyi Pe­tőfi Tsz Kállai Éva Szocialista Brigádjával. Sok mindenben segítenek nekünk. Részt vesz­nek a rajfoglalkozásainkon, kirándulásokon, vetélkedőket szerveznek részünkre. Szívesen látnak bennünket a brigádösszejöveteleiken, klubfoglalkozásokon. Nemrég „A Gangesz völ­gyében” címmel vetítéssel egybekötött él­ménybeszámolót szerveztek nekünk. A raj nevében köszönjük a segítséget. Kovács József rajtitkár, Orosháza, 6. sz. Iskola A békéscsabai 4051. számú Kossuth Lajos Űttörőcsapat tudósítója vagyok. Szeretnék számot adni arról, hogy milyen programok várják csapatunk pajtásait a tavaszi szünet­ben. Az első 6-án, tehát pénteken lesz, amikor kerékpárral kimegyünk a faipari ktsz-be. A következő eseményre 9-én, hétfőn várjuk a pajtásokat, ugyanis sportdélelőttöt rendezünk. Itt lehet majd focizni, labdázni. Szerdán, 11- én filmvetítés lesz. Érdekes kalandfilmet lát­hatunk, a címe: A préri. Április 13-án délután ellátogatunk a tűzoltólaktanyába, ahol film­vetítés és még sok érdekesség vár minket. Székelyhídi Judit Úttörőszoba épül Dombiratoson Kalocsai Bélától, a dombiratosi Községi Ta­nács elnökétől érkezett a következő levél, amelynek szívesen adunk helyt a Minimaga­zinban. A nemzetközi gyermekév tiszteletére közsé­günkben úttörőszoba építését határozta el a tanács végrehajtó bizottsága — olvasható a beszámolóban. — A községi tanács és az ál­talános iskola vezetői ugyanakkor felkeres­ték az intézmények, vállalatok vezetőit, dol­gozóit azzal a kéréssel, hogy lehetőségeikhez mérten támogatást nyújtsanak e terv kivite­lezéséhez. A kezdeményezés követőkre talált, és megkezdődött az építkezés. Dombiratos la­kossága egyetértett a tervezett úttörőszoba építésével, és az „Egy napot az úttörőkért” mozgalomhoz csatlakozva az április 1-re meg­hirdetett társadalmi munkára 77-en jelentek meg ezen a vasárnapon. Egy sorban dolgoztak a társadalmi munkán nyugdíjasok, KISZ-fia- talok, úttörők, pedagógusok, községi vezetők, dolgozók. A munka értéke több ezer forint, mellyel a lakosság ezen a vasárnapon hozzájárult a gyermekeknek épülő úttörőszoba megvalósí­tásához. Ha a jövőben is ilyen lelkesedéssel fog össze a lakosság, rövidesen elkészül az úttörők otthona Dombiratoson. Mennyi szerelni való van egy tollon Persze, az oviban a kifestő könyvvel könnyebben boldo­gultam Bizony, mi már első osztályosok vagyunk, iskolások! Már sok mindent tudunk, hála a tanító néninek. Csak hát ennyit egy helyben ülni, figyelni! Az órák hosszúak, a szünetek' rö­videk, amit nem könnyű ám megszokni! Ma eljöttek ide az iskolába a szüléink is, hogy lássák, hallják, mit csinálunk, hogyan tanulunk mi a suliban. Veress Erzsi képösszeállítása Szép színes az olvasóköny­vünk. Ja, hogy közben rág­csálom a könyvjelzőt?! Ne hagyd magad, kismalac, mert megesz a farkas! Elsősök vagyunk Úttörők írják

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom