Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

1979. április 7., szombat Ülést tartott a Békés megyei pártbizottság (Folytatás az 1. oldalról) elégítő. Az ipari munkásnők 24 százaléka a szakmunkás, 57 százalékuk betanított munkás. A mezőgazdaságban kedvezőtlenebb a helyzet. A nők keresete általában nem éri el a férfiakét. Az okok a szakképzettség hiányára, a munkakörülményekre, az ágazati bérarányok különbö­zőségére vezethetők. A nők életkörülményeit nagymértékben javították az utóbbi évtizedben bevezetett szociálpolitikai intézkedések, kedvezmények. A családo­sokra, a gyermeküket egye­dül nevelőkre különösen nagy figyelmet fordítanak a munkahelyek. Jelentős az előrelépés a gyermekintéz­mény-ellátottságban, bár az igények gyorsabban növe­kedtek, mint lehetőségeink. A szolgáltatások színvonala is hatással van a nők, a csa­ládok életére. A szolgáltatá­sok jelenlegi szintje a váro­sokban megfelelő, a községek egy részében közepes, több­ségében még alacsony szinten elégíti ki csak az igényeket. A megyei pártbizottság úgy döntött, hogy a nőpoli­tikái határozat végrehajtásá­ban a folyamatosság biztosí­tására, az eredményesség fo­kozására további erőfeszíté­seket kell tenni. Egyben részletesen megjelölte azokat a feladatokat, amelyek vég­rehajtására a párt, állami, tömegszervezetek, mozgal­mak különös figyelmet for­dítsanak. Nagy Jenő, a megyei párt- bizottság titkára a közműve­lődési határozat végrehajtá­sának megyei tapasztalatai­ról szólva, a jelentés szóbeli kiegészítéseként kiemelte, hogy társadalmi, gazdasági, politikai fejlődésünk követ­keztében a közművelődés mindennapi életünk fontos területévé vált, a korábbi­hoz képest megnőttek a mű­velődés lehetőségei, de az iránta való igények is. S ez nem kultúrpolitikai reszort­kérdés, hanem a társadalom szocialista jövőjének emberi oldalát alapvetően meghatá­rozó tényező. Szólt az e te­rületen tapasztalható fejlő­désről, majd arról, hogy en­nek ellenére vannak gondja­ink is. A kibontakozó jó ten­denciák például még nem minden réteget érintenek egyformán. Az ipari és me­zőgazdasági dolgozók egy ré­sze még kívül esik a szerve­zett művelődés hatókörén. A bejáró dolgozók kulturálódá- sában keveset léptünk előre. A kultúra, a művelődés tár­sadalmi presztízsének növe­kedése mellett elvétve talál­kozunk olyan szemlélettel is, amely a kultúrát valamilyen másodlagos, dekorációs je­lenségnek tartja, vagy amely lebecsüli a humán kultúrát a szakmaival szemben, és eset­leg csak szórakoztató szere­pében értelmezi. Jelentős a javulás a művelődésre for­dítható alapok képzésében, de a felhasználás hatékonysága még nem kielégítő. A szabad idő növekedésével megnőtt a szórakozás iránti igény. Ezek kielégítésére történnek ered­ményes erőfeszítések, mégis jelentős azon fiatalok száma, akik szabad idejükben nem tudnak mit kezdeni maguk­kal. A továbbiakban a megye művészeti életéről szólt. A megye művészei jelentős sze­repet vállalnak a megye kul­turális életében, a közműve­lődésben. Szerepük számot­tevő a szocialista szellemű ember kiművelésében. Fog­lalkozott az amatőr művé­szeti mozgalommal is, amely jó közösségi forma és lehe­tőség a fiatalok szabad ide­jének értelmes eltöltésére. Ugyanakkor az amatőr mű­vészeti mozgalomra ugyanaz a művészpolitika érvényes, mint a hivatásosra. A moz­galom megítéléséről viszont megyénkben is viták vannak. Azt kell világosan látni — hangsúlyozta —, hogy az amatőr művészeti mozgalom nem rivalizálhat a hivatásos művészeti mozgalommal, hi­szen eleve más a funkciója. Mi továbbra is a szocialista művészeti törekvéseket se­gítjük, terjesztésüket minden rendelkezésünkre álló esz­közzel előmozdítjuk. A közművelődési intéz­ményhálózatunk fejlődéséről és gondjairól is szólt az elő­adó. Üjra és újra visszatérő gondunk — mondta —, hogy a megyei feladatkört ellátó kulturális intézmények a fel- szabadulás előtt épültek, egy­re kevésbé tudnak megfelel­ni a korszerű közművelődési igényeknek. Figyelemre méltó körül­mény, hogy egyre jobb össz­hang kezd kialakulni a me­gyében a közművelődési munkában. Ennek az volt a feltétele, hogy a párt és ál­lami irányítás hatékonyabbá vált. A tanácsok irányító, koordináló munkája különö­sen a nagyközségekben és a városokban fejlődött sokat. Befejezésül az eredmények és gondok mérlegelésénél ar­ra utalt, hogy az emberek gondolkodásmódja, tudata, életformája nem változtatha­tó meg egyik napról a má­sikra. Eredményeink hosszú távon mérhetők, de nap mint nap meg kell dolgozni értük. A napirend vitájában fel­szólaló Kesztyűs Lajos, a gyulai járás és Sarkad köz­ség közművelődési eredmé­nyeiről és gondjairól szólt. Ennek során hangsúlyozta, hogy az emberek felismer­ték: munkájukat hosszú tá­von csak úgy tudják jól el­látni, ha tanulnak. A gazda­sági vezetők is azon a véle­ményen vannak, hogy a napi termelési feladatok megol­dásától nem idegen a dolgo­zók képzettségének növelése, az ezért folyó erőfeszítések segítése. Sokat várnak most az üzemi közművelődési bi­zottságok munkájától. Fel­szólalása végén segítséget kért néhány helyi probléma megoldásához. Józsa Béláné annak a vé­leményének adott kifejezést, hogy a közművelődéssel tö­rődni olyan szellemi beru­házás, amely bőségesen meg­térül a mindennapi munká­ban. Nehezményezte, hogy a Központi Bizottság közműve­lődési határozatát követően évek teltek el, amíg állami vonalon megszületett a köz- művelődési törvény. Szerinte ez is oka volt annak, hogy kezdetben sokan kampány- feladatnak tekintették vég­rehajtását. A továbbiakban az orosházi közművelődési bizottság jó munkatapaszta­latairól, és a vállalatok, üze­mek erőfeszítéseiről, ered­ményeiről szólt. Duna Mihály a KISZ köz- művelődési tevékenységét is­mertette. Hangsúlyozta, hogy a közművelődést ideológiai és politikai feladatként keze­lik munkájuk során. Törek­szenek egységes művelődési folyamattá szervezni az egyéni és a közösségi műve­lődési törekvéseket. A to­vábbiakban beszélt az ifjú­sági klubok közművelődési szerepéről, a széles ifjúsági tömegeket megmozgató je­lentősebb akciókról, így a forradalmi dalok fesztivál­járól, az Erkel-diákünnepek- ről, a tarhosi éneklő tábor­ról, a Békés megyei Fiatal Alkotók Köréről. Jelentős szerepet szánnak a mostani mozgalmi akciójuk kereté­ben is a közművelődésnek. Arra törekszenek, hogy a közművelődési munka moz­galmi jellege erősödjön, amelynek színtere az alap­szervezet legyen. Dér László a múzeumok­ban folyó közművelődési te­vékenység hatókörének bő­vüléséről szólt. Vitába szállt azzal a véleménnyel, hogy a közművelődésről szóló tör­vény későbbi meghozatala hátrányos lett volna. Sze­rinte éppen ellenkezőleg: új­ra a társadalom érdeklődé­sének homlokterébe állította a kérdést. A továbbiakban többek között arról is szólt, hogy a jövőben a gazdaság és a művelődés értékrendje megfordulhat. Elérkezhetünk oda, hogy a műveltség lesz a meghatározója a gazdaság fejlesztési lehetőségeinek, hi­szen az ember a maga tu­dásával, tapasztalataival a legfőbb termelőerő. Ezért fo­kozódó figyelmet kell a köz- művelődés, a műveltség fej­lesztésére fordítani minden munkahelyen, minden kö­zösségben. Rátkai András, a Központi Bizottság alosztályvezetője felszólalásában arról szólt, hogy ma már kitapintható az a szemléletváltozás, amely a fejlett szocialista társadalom építéséhez, a szocialista em­berhez kell. A társadalom anyagi, szellemi fejlesztése nem képzelhető el spontán módon, vágyak alapján. Nem lehet figyelmen kívül hagy­nunk lehétőségeink határait, mert csak ezek között mo­zoghatunk. Ez a közművelő­désre is érvényes. Kétségte­len, hogy a termelés érdeké­ben a művelődés szükséges. De ez igaz a kapitalizmusra is. A különbség éppen ab­ban van, hogy mi nemcsak az anyagi szféra érdekei mi­att törekszünk nagyobb mű­veltségre, hanem mert a köz­élet kíván magasabb művelt­séget mindenkitől. A szocia­lizmus felépítéséhez pedig tudatos közéleti, elkötelezett emberekre van szükség. Le­hetőségeink határai viszont nem olyanok, hogy öt év alatt e határozatot végre le­hessen hajtani, ez hosszú tá­vú feladat, s ez igényeinket is orientáló. A továbbiakban azt fejtet­te ki, hogy művelődési tevé­kenységünkben tulajdonkép­pen két irányú munkát vé­geztünk. A már rendszere­sen művelődök igényeinek kielégítésére törekedtünk és az alulképzettek számára a művelődés feltételeit igye­keztünk megteremteni. Ta­pasztalat, hogy munkánk ez utóbbira nagyobb hangsúl­lyal irányult.A jövőben töb­bet kell törődnünk a nem alulképzettekkel, hiszen a munkásosztálynak ez jelenti a nagy többségét és ezzel a munkával a munkásosztály műveltségi színvonalát haté­konyabban emelhetjük, azo- két, akik az egész osztály po­litikai magatartását megha­tározzák. Felszólalásában foglalko­zott a közművelődésben, a szocialista brigádmozgalom­ban tapasztalható mennyisé­gi, számszerű szemlélettel, amely pem egyszer éppen a tartalmas művelődés ellené­be hat. Valójában nem a szervezeti kérdések oldják meg a művelődési gondo­kat. Két tényezőre kell fi­gyelemmel lenni: mit hozott otthonról, az iskolából az illető és hogy mit vár tőle és mit követel a munkahely. Ha például a munkahely időben közli, hogy milyen technológiai váltásra készül, s ez mit követel az ember­től, akkor erre a dolgozók is felkészülhetnek a művelt­ség oldaláról is. Befejezésül elismeréssel szólt a megye számos, helyes kezdeménye­zéséről. amelyek jól szolgál­ták a közművelődés ügyét a meglevő anyagi gondok el­lenére is. A vit,a után a megyei párt- bizottság elfogadta a beter­jesztett jelentést a közműve­lődési határozat végrehajtá­sának megyei tapasztalatai­ról, amely hangsúlyozta, hogy a politikai és gazdasági élet­ben jelentkező eredmények kedvezően segítették a köz- művelődési munka erőfeszí­téseit a szemléleti módosu­lásban, a termelés és a mű­veltség kölcsönviszonyának tudatos felismerésében. és ugyanakkor kedvezőbb lehe­tőségeket teremtettek a kul­turális fejlődés számára, ki­szélesítették a különféle kul­turális javak fogyasztóinak körét, differenciáltabb, új típusú kulturális igényeket keltettek. A pártszervek, szervezetek, a tömegszervezetek javuló munkája vitathatatlan szem­léletváltozásokat eredmé­nyezett valamennyi társadal­mi réteg körében a közmű­velődési tevékenység társa­dalmi megítélését illetően. Mind többen ismerik fel, hogy a tudomány, az okta­tás és a közművelődés szer­vesebb és sokoldalúbb kap­csolatba került a termelés­sel, a társadalmi, politikai gyakorlattal, a közösségi és egyéni aktivitással. A közművelődés társadal­mi szerepének megítélésében ugyanakkor problémák is ta­pasztalhatók. Egyebek között abban, hogy ,a gyakorlatban közvetlenebbül használható tudás tekintélyének örven­detes növekedése mellett a kultúra, a művészet szerepé­vel kapcsolatban helyenként technokrata szemlélet is ér­vényesül. A munkahelyi közösségek­ben és közművelődési intéz­ményekben gazdagabb és korszerűbbé váltak a külön­böző közművelődési formák a munkások és ifjúság köré­ben. A szocialista brigád­mozgalom alkotja a munka­helyi közművelődés legjelen­tősebb bázisát, de még igen nagy az eltérés az egyes üze­mek között. A művelődési vállalások egyoldalúságán, formális vonásain még keve­set sikerült változtatni. A műveltség és a szak- képzettség rángja emelke­dett a munkahelyi közössé­gekben. A munkahelyek és a közoktatási, közművelő­dési intézmények együtt­működve jelentős eredmé­nyeket értek el a felnőttok­tatásban. A politikai mű­veltség az általános művelt­ség szerves részévé vált me­gyénkben, mely a közműve­lődési tevékenység egész tartalmában és formájában erősödött. A bejáró dolgozók művelődésének megszerve­zésében néhány biztató kez­deményezés ellenére a lehe­tőségekhez képest lassú a javulás. A kisebb települése­ken és tanyákon élő lakos­ság szervezett művelődésé­ben az intézmények hiánya, illetve alacsony színvonalú működése miatt nem sike­rült számottevően előrelép­ni. Ugyanakkor a rádió, a televízió, a sajtótermékek, a könyvek számának emelke­dése jelzi a művelődési igé­nyek növekedését. Az ifjúság tömegszórakoz­tatása, az ilyen jellegű igé­nyeik kielégítése tekinteté­ben sincs számottevően ja­vulás. Kevés a fiatalság igé­nyeit kielégítő zenés szóra­kozóhely, szervezett prog­ram. Változatlanul ala­csony szintűek a szolgálta­tások és a környezeti felté­telek a megye vendéglátó­ipari szórakozóhelyeinek zö­mében. A megye szellemi erőinek koncentrálása érdekében több eredményes intézkedés történt. Javult a közoktatási és közművelődési intézmé­nyek kapcsolata. Jól fejlő­dött a könyvtárak, múzeu­mok és az oktatási intézmé­nyek együttműködése. Ja­vultak a munkahelyi köz- művelődés anyagi és szelle­mi feltételei, viszont a köz- művelődési intézmények fel­tételeinek javulása csak kis mértékű volt, különösen a megyeszékhelyen. A pártszervek nagy mér­tékben járultak hozzá a mű­velődés, a korszerűen mű­velt ember tekintélyének növekedéséhez. A kulturá­lis nevelő munka egyre in­kább a pártmunka szerves részévé válik a megye párt- alapszervezeteiben. A művelődés a társadal­mi figyelem középpontjába került és egyre többen értik, hogy a párt programnyilat­kozatában megfogalmazott feladatok csak marxista—le­ninista világnézetű, szocia­lista eszmeiségű és erkölcsű, korszerűen művelt, a szo­cializmusért tudatosan dol­gozó emberek sokaságával oldhatók meg. A megyei pártbizottság ülésének végén a pártbizott­ság munkabizottságai tag­jainak összetételében szük­ségessé vált módosítások­ban döntött. „Jöjj velünk vadonba, jöjj virágos rétre” Pesti fiú Suga Jancsi, a Zápor utcai iskolába jár, és egy bérházi lakásban van az otthona. — Ahol mi lakunk, azt a részt régebben kertvárosként emlegették, de már annyira beépült, hogy csak mutatóba marad egy kis zöld — meséli. — De az úttörő természet- védelmi szakkörünk, meg a turistaszakkör kiránduláso­kat szervez. Járjuk az orszá­got, az erdőket, s ez nagyon szép, érdekes. Jancsi és 90 pajtása ezek­ben a napokban a szarvasi Krecsmarik Endre Úttörő- ház, Szarvas város vendége. Itt rendezték meg ugyanis a Hazafias Népfront és az út­törőszövetség országos, me­gyei és helyi szervei április 5-től 7-ig a környezet- és természetvédő úttörők II. or­szágos találkozóját. Hazánk A komáromiak csapata az arborétumban rendezett aka­dályversenyen. Az I. számú állomás előtt Valach Jánosné fogadja a pajtásokat Fotó: Gál Edit minden tájáról érkeztek résztvevők; megyénket egy békéscsabai és egy szarvasi csapat képviseli. A tiszavas- váriak, mint előző házigaz­dák, magukkal hozták és to­vábbadták az I. találkozó eseményeit őrző albumot, amely a szarvasi emlékekkel gyarapodva vándorol majd tovább. A megnyitón, amelyet áp­rilis 5-én este az úttörőház­ban tartottak, Juhász Sán­dor, Szarvas város tanácsel­nök-helyettese könzöntötte a házigazdák nevében az út­törőket, és a felnőtt vendé­geket, majd dr. Koller Mi­hály, a Hazafias Népfront országos környezetvédelmi bizottságának alelnöke mon­dott beszédet. A megnyitó második felében azután be­mutatkoztak a csapatok; ki­ki elmondta, mit tett az első országos találkozó óta. A madárodú-építéstől, víztisztí­tástól a természetvédelmi őr­járatig, a természeti ritkasá­gok feltérképezéséig sok minden szóba került ezen az estén. Nem szegte kedvét a lá­nyoknak, fiúknak a tegnapi rossz idő sem, bár mindenki elképzelte, milyen szép lesz az arborétum tavaszi napsü­tésben. Esőkabátban, csizmá­ban indultak reggel útnak, megnézték a meteorológiai obszervatóriumot, jártak a Haltenyésztési Kutatóintézet­ben, és az arborétumban akadályversenyen vettek részt. Az esőkunyhókban ál­lították fel az állomásokat. „Mi ronthatja a talaj minő­ségét, és hogyan védekezhe­tünk ez ellen?”; „Mit jelent az a kifejezés, hogy öregszik a Balaton?” — Például ilyen és hasonló kérdésekre kellett válaszolni az I. számú állo­máson, ahol ottjártunkkor éppen a budapesti és alsóné­meti úttörőkből álló csapat tagjai válaszoltak, mégpedig kitűnően. Valach Jánosné ta­nárnő elégedetten írta fel a versenylapra: a megszerez­hető 37 pontból 32-t ért el ez a csapat. És már meg is érkeztek a komáromiak... A tegnap délután a város­sal való ismerkedés jegyében telt, mégpedig játékos, iz­galmas „rókavadászat” kere­tében, URH rádióadó-vevő segítségével. Estére is vonzó program készült: a tegnap látottak-hallottak alapján összeállított szellemi totó után egy Szarvasról készített filmet vetítettek az úttörő­házban, majd táncházzal ért véget a nap. Ma, április 7-én délelőtt lesz a díjkiosztó, délután a dévaványai túzokrezervátu­mot nézik meg a pajtások, este pedig a Magyar Rádió irodalmi osztálya „Jöjj ve­lünk vadonba, jöjj virágos rétre” című irodalmi estjé­nek nyilvános felvételén Gobbi Hildát, Kohut Magdát, Bánffy Györgyöt, Lukács Sándort, Papp Jánost, Pataki Jenőt és a Kalamajka együt­test láthatják, hallhatják az országos találkozó résztvevői az úttörőház nagytermében. T. I. Vendéglátóipari szakemberek utaztak Penzába A Békés és a Penza me­gyei pártbizottság, a megyei tanács megállapodott abban, hogy bizonyos időközönként szakemberek utaznak a két testvérmegyébe. Ennek meg­valósításaként az elmúlt év­ben öt Penza megyei ven­déglátóipari szakember láto­gatott szűkebb hazánkba. Útjuk során tanulmányozták a megye, a Balaton-kömyék és Budapest éttermeinek, bisztróinak, csárdáinak, cuk­rászüzemeinek, szállodáinak munkáját, ismerkedtek a speciális magyar konyhával. Ennek viszonzásaként áp­rilis 5-én szintén egyhóna­pos tanulmányútra Penzába utazott öt Békés megyei ven­déglátóipari szakember. A csoport vezetője Kolozsi Gyula, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának he­lyettes vezetője, Vidovenyecz József, a békéscsabai Körös étterem vezetője, Tuska Já­nos vezetőhelyettes, Takács Mihály szakács és Demjén István felszolgáló. A ta­pasztalatcsere-látogatás jó alap arra, hogy megismerjék a két ország főzési szoká­sait, konyhatechnikáját, is­mereteket gyűjtsenek a Pen- zában, illetve Békéscsabán megnyíló magyar, valamin' szovjet étterem működése hez. Plenáris ülés! tartott az OKBT A hazai gépjárműállomány és a forgalom a múlt évben is dinamikusan növekedett. A gépjárművek száma 1978 végére 1,8 millióra emelke­dett, s a növekedés 1977-hez viszonyítva 6,1 százalékos volt. A személygépkocsik száma 837 ezer, 12 százalék­kal több mint az előző év­ben. Ebből 794 ezer személy- gépkocsi a lakosság tulajdo­nában van, hangzott el egye­bek között az Országos Köz­lekedésbiztonsági Tanács ülésén Ladvánszky Károly rendőr vezérőrnagy, belügy­miniszter-helyettes tájékoz­tatójában. Elmondotta: az el­múlt évben a balesetek kö­vetkeztében 2018 ember vesz­tette életét, 11,9 százalékkal több, mint 1977-ben. Ez azt jelenti, hogy majd minden­nap hat ember hal meg út­jainkon. A súlyos és könnyű sérülést szenvedett szemé­lyek száma kismértékben csökkent, de így is megkö­zelítette a 25 ezret.

Next

/
Oldalképek
Tartalom