Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1., vasárnap Társadalmi munka Battonyán II barátság szellemében Városrendezés régészekkel Szombathely római elődjét, Colonia Claudia Savariát időszámításunk 43. évében alapították. Magyarország területén ez volt az első városi település. Jól védhető falakkal vették körül, a hatalmas bazaltkövekkel borított utcák szabályos, derékszögű rendszerben épültek. A város déli részén húzódó széles út mentén keleti istenségek szentélyei helyezkedtek el. Az elmúlt húsz évben napvilágra került az Isis-szentély. mely szinte meghatározója, magja lett a mai város kultúrközpontjá- nak. Szombathely nagyra értékeli, tiszteli ősi emlékeit, a mai városkép kereteiben őrzi a római kultúrát. Vas megye székhelyének fejlesztési. városrendezési tervébe beleszólási joguk van a régészeknek. Az ő érdemük, hogy a 455. esztendőben földrengés következtében elpusztult Savaria maradványaiból egyre több felbecsülhetetlen értékű lelet kerül felszínre. Az új városrészek telepítése világszerte nehéz, döntésre késztető kérdéseket vet fel, ha a föld alatt értékes egykori történeti emlékek húzódnak. A kultúrák egymásra hatásáról, a múlt jelenbe való átmentéséről beszélgettünk dr. Szentléleky Tihamér régésszel, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettesével, akit Savaria-kutatóként ismer az ország. Jelenleg Szombathely tovább épülő kultúrközpontjának területén Cservényi Vajk régésszel újabb római leletek feltárásán dolgozik. — Szombathelyen a város- rendezési tervek készítésekor már húsz év óta figyelembe veszik, hogy az ókori Savaria központja fölé építkeznek. Szinte minden újabb beruházásnál feltételezhető a római kori emlékek jelenléte, ezért az építőipar felvonulását megelőzően ásatásokat folytatunk. (Az országban nem mindenütt sikerül ilyen megnyugtató módon megoldani az ősi lelete^ megmentését.) Az elmúlt évtizedekben az Iseum feltárása és a romkert berendezése hatással volt Szombathely kultúrközpontjának kialakítására. Itt kapott helyet a zeneiskola, az egykori zsinagógábc’ A közelmúltban került felszínre az Iseum melletti római kori bazaltkő borítású út, melynek közelében egy épület falmaradványaira találtak. A kép hátterében az épülő városháza látható létrehozott Bartók Béla koncertterem. Az így kialakult térfalat az Isis Szálló épülete zárja le a belváros felé. A centrum déli részén elegáns térbeállítással emelkedik a most készülő városháza, mely stílusában alkalmazkodik az Iseummal szembeni épületegyütteshez. — A romterület déli szakasza viszont még nyitott... — Már nem sokáig. Tavaly országos pályázatot hirdetett a városi tanács a szombat- helyi képtár tervének elkészítésére. A kiírásnak alap- feltétele volt — a középület esztétikai megjelenése mellett — a kettős funkció: a bemutató termet magába foglaló épület hagyja érvényesülni az alatta feltárásra kerülő ősi romokat. Több mint ötven pályamű érkezett, a zsűri tagjaként mondhatom, remekeltek az építészek. A legjobbak közül végül is a Vas megyei Tervező Iroda munkatársai nyerték az első díjat: Mátis Lajos és Sólyom Miklós építészek. A kétszintes képtárat lábakra állították: nyolc nagyteherbírású pilon tartja majd a 2800 négyzetméter alapterületű épületet, melybe ,az Iseumra néző nyitott folyosóról lehet bejutni. A képtárban állandó kiállítás nyílik majd Derkovits Gyula és Dési Huber István festményeiből... — Az Iseum előtt húzódó nagy római utat a keleti szentélyek útjának nevezték el. Az egyik oldalon az Isisszentély került elő, a másikon a Jupiter Dolicheanus kultusz körébe tartozó oltárok és áldozati tálak. Most a nyugati, tehát az Iseum oldalán folytatva a kutatásokat, mire számítanak? — Könnyen elképzelhető, hogy egy római kori középület foglalja el a teret, de az is meglehet, hogy a keskenyebb bazaltkő borítású út után esetleg lakóházak következnek. Júliusig kiderül, hogy a képtár telepítését mennyiben befolyásolják az előkerülő emlékek. A feltá- ráshoz nagy társadalmi segítséget kapunk: szocialista brigádok, üzemi kollektívák, diákok, főiskolások vesznek részt az ásatásokban. A ezer forint költségű feltárás felét társadalmi munkában végzik. Már készül a beruházási program, hamarosan rajzasztalon lesz a kiviteli terv, s 1979-ben kezdődhet az építkezés. Természetesen az értékes régészeti terület teljes feltárására csak a képtár elkészülte után kerülhet sor. Az építkezés nem veszélyezteti a romokat, mert a nagy távolságra állított pilonok nem bolygatják meg. A lábakon álló épület alatt jól érvényesülnek majd az ősi romok. A aavariai napok rendezvényeinek; idején Szombathelyre látogatók eddig is meggyőződhettek arról, hogy a város művészeti életének élő színhelye az Iseum. Az ókor hangulatát árasztó romok között operabemutatókat, színielőadásokat, hangversenyeket tartanak. Féltő gonddal vigyáznak történelmi örökségünkre, mely hatással van a város mai kultúrájára is. Horváth Anita A Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek Battonyán, amelyen felavatták a szovjet hősök felújított sírjait és az emlékművét. Ezzel egyúttal kezdetét vette az a nagy rendezvénysorozat, amely szeptemberben a község felszabadulásának 35. évfordulójának méltó megünneplésével ér véget. Hogy jelentőségének megfelelően ünnepelhessenek, nagy munka kezdődött a községben. De nemcsak a battonyaiak tevékenykednek a község felvirágoztatásában, az ország más tájairól is érkeznek vendégmunkások, hogy segítsék hazánk elsőként felszabadult községének szépítését, építését. Az épülő sportkombinátnál a pálya talaját egyengetik, építik a tornacsarnokot és az új labdarúgópálya lelátóját. Ebben a munkában segíteSzovjet katonák dolgoznak a parképítésben Lakatos Tibor kiállításának nagy sikere van a MOM-ban nek a budapesti Bokányi Dezső Szakmunkásképző Intézet növendékei is; jelenleg kőművesek, akik falat húznak, vakolnak. Ebben a munkában segítenek a szovjet katonák is. Az autóbusz-pályaudvar mögött ugyancsak szovjet katonák segítségével készül a park. A község legnagyobb ipari üzemében, a MOM tanácstermében képzőművészeti kiállítás nyílt a FIN tiszteletére, az itt automata esztergagépen dolgozó Lakatos Tibor, kevermesi cigány fiatalember festményeiből. Ez az első kiállítása itt az üzemben, de láthatták már a képeit Békéscsabán, Kunágo- tán, Mezőkovácsházán és Ke- vermesen. A kiállítás, amelynek nagy sikere van, április 4-ig tart nyitva. Kép, szöveg: Béla Ottó A budapesti ipari tanulók a lelátót vakolják Szovjet katonák segítenek a sportkombinát építésén is Hunya István internacionalista visszaemlékezéseiből Hunya István 1894-ben született Endrődön. Gyermekkorában kondásként, s az első világháború kitöréséig béresként dolgozott. Behívták katonának, majd az orosz frontra vitték, ahol 1915 februárjában esett fogságba. Miután megjárta Vlagyivosztokot, munkára jelentkezett, és csak így jutott vissza Moszkvába. Viszontagságos körülmények között, fizikai és lelki megpróbáltatások után került kapcsolatba az 1917- es októberi forradalommal. A vörösgárdisták közé állt és velük együtt harcolt a bur- zsujok ellen. Ezerkilencszáztizennyolc végén elindult Magyarországra és Endrődön két pártszervezetet is létrehozott. Igyekezett minél eredményesebb agitációt kifejteni a parasztok és a kubikosok között. Erre az időre Hunya István így emlékezett vissza: „Hittel csordultig tele voltam, de rájöttem, hogy kevés a hit, tudni kell. Találkoztam egy régi falumbeli emberrel, úgy hinták: Szőrös Hunya Jóska, az istentagadó. Ez elvitt magához és adott egy csomó könyvet, a Szabó Ervin által szerkesztett Marx—Engels válogatott műveit, egyet Darwintól meg egy Engels- tanulmányt, ilyeneket. Elkezdtem tanulni, hogy taníthassam elvtársaimat.” Mint vöröskatona 1919. tavaszán már a Tanácsköztársaság 6. hadosztályának 23- as vadász zászlóaljában harcolt. A proletárdiktatúra bukását követően internálták. Szabadulása után, 1922-től további szervezeteket alapított a földmunkások szövetségében, s ő maga pedig tagja lett az országos vezetőségnek. A haladó gondolkodású embérek üldözői őt is utolérték, és 1932-ben 3 és fél évi börtönbüntetésre ítélték. Ennek végrehajtása azonban meghiúsult, mert Hunya Istvánnak sikerült Moszkvába szöknie, ahonnan csak 1945-ben tért haza. Egy ideig a Dózsa Népe című lapot szerkesztette, majd könyvtárosként dolgozott tovább. Már majdnem elfeledkeztek róla, amikor 1958-ban egyre gyakrabban kezdték meghívni az ünnepségekre és felkérték a különböző testületek elnöki tisztjének betöltésére is ... Arra a két kérdésre: „Mit üzen a maiaknak, akik unokái, gyerekei lehetnének, tizenöt és hatvan év között? Egy költőien szép élet csúcsán miről agitál?” — Hunya István, az egykori internacionalista a következőképpen válaszolt: „Amiről a rövid köpenyes katona beszélt, amit megértettem és úgy véltem, olyan egyszerű, csak oda kell figyelni. És azt is üzenem: nem elég hinni, tudni is kell. Hót mit például? Azt is, hogy a mi államunknak csak annyi pénze van, amit a népünk megtermel és csak attól függően léphetünk tovább, csak azt követelhetjük -egyénileg és közösen is, amit az asztalra tettünk.” —y—n
