Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-04 / 79. szám

o 1979. április 4., szerda Tavaszi napsütésben virágok és fák között Negyedszázad és hatvan lány Ünnepelte^ a battonyai leánykollégisták. Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1954-ben írták ki ,a mostani kollégi­um épületének falára, hogy „leánydiákotthon”. Hat év múlva pedig, Békés megye diákotthonai közül elsőnek szocialista kollégiummá mi­nősítette őket a jó munka, az elismerés. „Ez már kissé történelem is — mondja Mudrity Györgyné, igazgató. Nekünk is, és főként azoknak, akik most élnek itt. A vasárnapi ünnepség kétszeresen is em­lékezetes volt, április 4. mi­att, amit mi, battonyaiak 1944. szeptember 23-ával is köszöntünk, és a kollégium negyedszázada miatt. A ket­tő együtt került az intéz­mény történetének egyik szé­pen fénylő lapjára...” Az áprilisi tavasz napsü­téssel, jó illatú levegővel ér­kezett Battonyára. A kollé­gium udvarán sétáló lányok, a sok vihart látott étterem előtt sárga nárciszok, és az udvar egyi^ kellemes szögle­tében bókoló fűzfa susog ar­ról, hogy mit üzen ,a tavasz, mit üzen a nyár? Hatvan leány otthona eb­ben az évben a Martos Fló­ra kollégium. Lehetnének többen is, most ennyi a lét­szám. A hálókban modem bútorok, a társalgóban kézi­munkák, a tanulószobákban rend és tisztaság. Az egyik falon Székely Bertalan fest­ményének reprodukciója: Az egri nők. A másikon színes ABBA-plakát, a bejáratnál a hónap moziműsora. Mondják a lányok: Kiss Irén negyedikes, a Diákta- nács volt titkár^, és Csende Erzsi másodikos, a jelenlegi, hogy havonta négyszer jár­nak moziba, kollektíván, és ha húsznál több a jelentke­ző, a belépő is csak két fo­rint ... A tanulás és a tár­sadalmi kötelezettségek tel­jesítése után szívesen járnak az ifjúsági házba is, a gim­názium klubjába ugyanúgy, és sűrűn szerveznek vetélke­dőket maguk között. A va- sámápi jubileumra komoly szavakkal emlékeznek. Az ünnepségre, és különösen a délutáni találkozóra, amelyre a negyedszázados kollégium hatvan volt lakója jött el, hogy találkozzon a mostani­akkal; elmeséljék, ki merre került, kiből mi lett; hogy tanácsokat adjanak a lá­nyoknak jó szívvel, szeretet­tel. „Tanulságos délután volt — mondja az igazgatónő is. Tudja, azok a régiek, a tíz- húsz évvel ezelőttiek vala­hogy tudatosabban készül­tek az életükre, mint a mos­taniak. Nem ünneprontás ez, az lenne ünneprontás. ha nem beszélnénk erről, ha nem keresnénk mindennap: miért ez a változás? Akik ott voltak ,a lányaink közül ezen a találkozón, nagy él­ményben részesültek. Érez­hették, átélhették a tudato­san vállalt életutak formá­lódását, a sikerek élményeit, a több emberré változás gyönyörű folyamatát.” Azért a maiak is megte­szik a magukét, tanulnak, építik a közösség életét, irodalmi színpadra járnak, kamarakórust alakítanak, szerepelnek szívesen, bármi­kor. Egy kis csoport tavaly, a Battonyaiak Baráti Köré­nek találkozóján nyújtotta át az iskola üdvözletét a pes­tieknek ... Születnek példa­képek is, olyanok, akik a hatvan lány titkos szavazá­sa alapján kétszer-három- szor nyerik el kollégista ide­jük alatt a kiválóknak járó emléklapot. Kiss Irén, Kar­dos Edit, Bárdi Mária, Csen­dé Erzsébet, és Dovalovszki Ildikó kapta meg vasárnap, hatalmas tap* kíséretében. Jönnek, megmutatják a kedves második otthont. Vé­gül a televíziós szobában te­lepszünk le egy kis beszél­getésre. ahol hamarosan hat lány töri a fejét azon, hogy mi is lenne három kívánsá­guk, ha az gyorsan teljesül­hetne? „Űj kollégiumot kérnék!” „Azt szeretném, ha minden­ki úgy tanulna, ahogy arra igazán képes. Mert nem il­lik lazsálni, amikor így gon­doskodnak rólunk.” „Lenne több kulturális esemény Bat- tonyán! És színház... Az igazán jó lenne!” Leírtuk, továbbítjuk .azok­nak, akiket illet. A batto­nyai kollégista lányok na­gyon komolyan gondolták ... Sass Ervin A tanulószobában. A tanárnő: Szakács Istvánné Levélírás, makramézás, beszélgetés: a hálóban együtt a kis társaság Fotó: Gál Edit Tanítójelöltekkel Baján Az elmúlt évtől kezdődő­en megyénk középiskolás : fiataljai is pályázhatnak a rendelkezések szerint a Ba- ■ jai Tanítóképző Főiskolára a j debreceni mellett. A főisko- j la beiskolázási körülményei- j nek megismerése céljából a I pályaválasztási intézet ame- I gyei művelődésügyi osztály- I lyal közösen látogatást szer- I vezett az intézménybe, har- I madikos gimnazista tanulók I részvételével. Március 30-án már reggel I hat órakor elindult Batto- I nyáról a Mikes Kelemen I Gimnázium és Szakközépis- I kola kényelmes autóbusza, I hogy négy állomáshelyen j felvegye az érdeklődő diá- I kokat. Mikor az orosháziak j beszálltak, teljes létszámmal j folytatódott az út: 28 lány j és 2 fiú várta nagy izga- I lommal a találkozást a Du- [ na menti várossal, a főisko- I Iával. Közülük csupán né- j gyen jártak eddig Baján, I akkor is átutazóban. Az út Orosházától közel 160 kilométer, mégis hamar i eltelt az idő. A jó kedélyű :: társaság tagjai ugyanis pil- ; lanatnyi szünet nélkül esz­mecserét folytattak egymás­sal, meg a tavaszi időjárás is gondoskodott a figyelem lekötésével, megannyi sze­szélyével, látványosságával. Jutott idő arra is, hogy szót ejtsünk a tervezett pólyá­ról, a tanítói hivatásról és a . látogatás céljáról. — Sok jót hallottam a ba­jai képzőről a főiskola kép­! viselőitől, mikor nálunk jár­tak a Rózsa Ferenc Gimná­ziumban. örülök, hogy sze­mélyesen is szerezhetek ta­pasztalatokat — mondta [ Vasvári Adrienn. Az orosházi Arató Péter : bizakodik: — Én tényleg tanító sze- , retnék lenni. Azt hiszem ta­nulmányi eredményemen egy kicsit javítani kell, s akkor eséllyel indulhatok a felvé­telin. Talán mindenben olyan ügyes leszek, mint a lányok..: — Osztályfőnököm javas­lata. alapján veszek részt a kiránduláson. A tanárképző­be jelentkeztem első helyen, második helyen pedig a ta­nítóképzőt szeretném jelölni. Ezért jó, hogy most meg­nézhetjük a főiskolát, élmé­nyeket szerezhetünk. Mindezt Nemcov Bonvoj mondta el, aki a felszolgálói teendőket ellátta, ügyesen osztotta szét a hűsítőket. Bár tempósan haladtunk, mégis késve érkeztünk. Egy sorompó keresztülhúzta idő­beosztásunkat. Juhász Ká­roly főigazgató-helyettes már nagyon várt bennünket. A gondosan összeállított prog­ram egy részéről így lema­radtunk. Gyors döntés után három csoportot alakítot­tunk. Közben találkoztunk dr. Gaszner István főigazga­tóval, aki elmondta, hogy 175 hallgató beiskolázására van lehetőség évenként. Várják a Békés megyei fiatalok je­lentkezését! Tavaly 13 je­lentkező közül 8 tanulót vet­tek fel. Az idén 16-an pá­lyáztak megyénkből. Bár kor­látozott létszámban tudnak csak felvenni hallgatókat a kollégiumba, a békésieknek igyekeznek nagyobb támo­gatást nyújtani e téren a tá­volság miatt. Csengőszó jelezte az óra végét, s egyben azt, hogy itt az ebédidő. Mindenkinek jól­esett a helyi ízeket is érvé­nyesítő magyaros étel, erőt adva a továbbiakhoz. A klubszobában kényel­mesen elhelyezkedve hall­gattuk ezután Juhász Ká­roly főigazgató-helyettes tá­jékoztatóját. Történeti átte­kintés után szólt a képzés jellemzőiről, a szabad idős tevékenységről, a KlSZ-élet­ről, s válaszolt a kérdésekre is. Hagymási Sándor, a me­gyei művelődésügyi osztály csoportvezetője — aki elkí­sért bennünket hosszú utun­kon — röviden ismertette, milyen lehetőségek vannak megyénkben az ösztöndíjkö­tésre. A tájékoztatók után minden tanuló kapott egy főiskolát bemutató kiad­ványt. Ezt követően elláto­gattunk néhány kollégiumi szobába, a főiskola új épü­letébe, majd percekig hall­gatóvá váltunk egy előadá­son. Sokáig nézegettük az udvaron épülő sportcsarno­kot, ahol bizonyára több Békés megyei fiatal is meg­fordul majd. Búcsút vettünk az 1870- ben alapított tanítóképzőtől, s rövid városnézésre indul­tunk házigazdánk kíséreté­ben. Juhász Károly főigazga­tó-helyettes azzal köszönt el tőlünk, hogy szeretné, ha a jelentkező fiatalok közül minél többel találkozna az intézmény hallgatójaként. Hazafelé gyorsabban ha­ladtunk, bár az időjárás most még jobban tréfálkozott ve­lünk. Igaz, erre ügyet sem vetettünk, hiszen az élmé­nyek, benyomások minden­kiben rengeteg gondolatot ébresztettek, s ezt részlete­sen meg kellett beszélni. — Nagyon tetszett minden — mondta két battonyai lány: Árvái Gyöngyi és Do­bozi Judit. Valószínűleg mindketten ide jelentkezünk jövőre. Egy iskolatársunk a főiskolán tanul, sok minden­ben megerősített bennünket. Beszélgettünk arról is, hogy nagyon fontos minél több információt, személyes tapasztalatot szerezni folya­matosan a választandó pá­lyáról. Ezért látogattunk el harminc tanítójelölttel Ba­jára. Selmeczi László Múzeumbarátok találkozója Orosházán Egy év alatt tizenöt rendezvény Az orosházi Szántó Kovács Múzeum barátai, akik a mú­zeumokat úgy tekintik a művelődési, ismeretgyarapí­tási lehetőségnek, hogy nem csupán látogatói a kiállítá­soknak, a különféle rendez­vényeknek, hanem gyarapí­tói is akarnak lenni a meg­őrző munkának. Az egy esz­tendővel ezelőtt baráti kör­ré szerveződött tagság eddi­gi tevékenységét és az elkö­vetkező feladatokat beszél­ték meg nemrégen tartott összejövetelükön. A baráti kör előbb meg­hallgatta Kiss Horváth Sán­dor titkári beszámolóját, amelyben megállapítást nyert, hogy erős bázis a múzeumi baráti kör, hiszen Orosházán már 1974 óta mű­ködik. Az egy esztendővel ezelőtti megalakulás óta a tagság létszáma közel het­ven, amelynek 33 százaléka dolgozó, a többi tanuló, nyugdíjas, valamint külön­féle kollektívák. Ez utóbbi számbeli növelése igen fon­tos tényező, azaz minél több, főleg szocialista brigád le­gyen tagja a baráti körnek. Az elmúlt egy esztendő alatt mintegy 15 rendezvénye volt a baráti körnek, számtalan tárlat megnyitásának, meg­emlékezések részesei voltak. A baráti kör 1979-es tervei közül hármat lehet kiemelni, amely a közösség formálódá­sát is segíti. A nyáron ki­rándulást terveznek Puszta­szerre, az emlékpark megte­kintésére, gyűjtőtábort kí­vánnak szervezni Csorvás történetét bemutató kiállítá­sához anyaggyűjtés céljából, valamint megismerkednek a Darvas-emlékházzal. A baráti kör tagságából három munkaközösség szer­veződött. A helytörténeti szekció, arrjely vezetője dr. Nagy Péter, legfontosabb fel­adatának tekinti a helyi kis­ipar múltjának és jelenének felmérését, műhelyleltárakat kívánnak végezni, visszaem­lékezéseket gyűjtenek. Ko­szorús Oszkár az irodalmi szekció irányítója, fő felada­tuknak a Darvas-emlékek gyűjtését tekintik, az oros­házi, valamint a járásból el­származott jeles írókról, iro­dalomtörténészekről pedig bibliográfiai kiadvány szer­kesztését tervezik. A népraj­zi szekciót Beck Zoltán ve­zeti, fő feladatuknak a járás folklórhagyományainak gyűjtését tekintik. Terveik között szerepel továbbá a tanyai életmód további tü­zetes vizsgálata, néprajzi ta­nulmányi kirándulások szer­vezése a környékbeli kisipa­ri műhelyekbe, valamint né­pi hangszeren játszó szemé­lyek felkutatása, meghallga­tása és énekeltetése. — fb — Áprilisi választék Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörő'ház- ban április hónapban gazdag nagytermi rendezvényekre kerül sor. Április 10-én este 7 órai kezdettel az érdekes­nek és tartalmasnak ígérke­ző pantomimesten Köllő Miklós és a Dominó együt­tes legújabb közös produk­cióját láthatják az érdeklő­dők, amelyet Gogol, Doszto­jevszkij, valamint Bulgakov művei alapján állítottak ösz- sze „Gogol-panoptikum” címmel. Az Országos Rendező Iro­da szervezésében „Az én színházam” címmel a ma­gyar közönség egyik ked­vencével, Bárdy Györggyel beszélgetnek az ifjúsági ház színpadán. A neves művész műsorára április 17-én este 7 órakor kerül sor. A földrajzot kedvelőknek április 24-én este 7 órakor „Kutatóúton a Vezúv kráte­rében” címmel dr. Jakucs László, a JATE docense tart diavetítéssel egybekötött él­ménybeszámolót. Előadását délután a békéscsabai egész­ségügyi szakközépiskola di­ákjai az intézniényükben rendezett előadás keretében külön is hallhatják. Az úgynevezett városi népzene egyik legismertebb megszólal tatói, a 100 Folk C° együttes április 26-án este 7 órakor ad koncertet az ifjú­sági ház nagytermében. Az ifjúsági házban műkö­dő mintegy 25 szakkör és klub, valamint a tanfolya­mok hagyományos évadzáró értékelésére április 27-én délután 4 órakor kerül sor. A jól végzett éves munka ju­talmaként a szakkörök, klu­bok résztvevői számára kü­lön jutalomkoncertet ad a már előbb említett együttes. Népművészeti munkák, zsűrizés a KISZÖV-ben Szombaton délelőtt a KI- SZÖV Gyopár klubjában gyűltek össze a képző- és iparművészeti stúdió tagjai. Magukkal hozott munkáikat, textileket, fafaragásokat, hímzéseket zsűriztek a mű­vészetek kiváló értői; köztük Karsai Zsigmond népművész, a Népművelési Intézet mun­katársa és Lengyel Györgyi, a Népi Iparművészeti Ta­nács tagja. Kétféle minősítéssel osztá­lyozták a munkákat, ame­lyeknek nagyobb részét me­gyei kiállításokon mutathat­ják be alkotóik, más részük eljut országos fórumokra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom