Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
o 1979. április 4., szerda Tavaszi napsütésben virágok és fák között Negyedszázad és hatvan lány Ünnepelte^ a battonyai leánykollégisták. Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1954-ben írták ki ,a mostani kollégium épületének falára, hogy „leánydiákotthon”. Hat év múlva pedig, Békés megye diákotthonai közül elsőnek szocialista kollégiummá minősítette őket a jó munka, az elismerés. „Ez már kissé történelem is — mondja Mudrity Györgyné, igazgató. Nekünk is, és főként azoknak, akik most élnek itt. A vasárnapi ünnepség kétszeresen is emlékezetes volt, április 4. miatt, amit mi, battonyaiak 1944. szeptember 23-ával is köszöntünk, és a kollégium negyedszázada miatt. A kettő együtt került az intézmény történetének egyik szépen fénylő lapjára...” Az áprilisi tavasz napsütéssel, jó illatú levegővel érkezett Battonyára. A kollégium udvarán sétáló lányok, a sok vihart látott étterem előtt sárga nárciszok, és az udvar egyi^ kellemes szögletében bókoló fűzfa susog arról, hogy mit üzen ,a tavasz, mit üzen a nyár? Hatvan leány otthona ebben az évben a Martos Flóra kollégium. Lehetnének többen is, most ennyi a létszám. A hálókban modem bútorok, a társalgóban kézimunkák, a tanulószobákban rend és tisztaság. Az egyik falon Székely Bertalan festményének reprodukciója: Az egri nők. A másikon színes ABBA-plakát, a bejáratnál a hónap moziműsora. Mondják a lányok: Kiss Irén negyedikes, a Diákta- nács volt titkár^, és Csende Erzsi másodikos, a jelenlegi, hogy havonta négyszer járnak moziba, kollektíván, és ha húsznál több a jelentkező, a belépő is csak két forint ... A tanulás és a társadalmi kötelezettségek teljesítése után szívesen járnak az ifjúsági házba is, a gimnázium klubjába ugyanúgy, és sűrűn szerveznek vetélkedőket maguk között. A va- sámápi jubileumra komoly szavakkal emlékeznek. Az ünnepségre, és különösen a délutáni találkozóra, amelyre a negyedszázados kollégium hatvan volt lakója jött el, hogy találkozzon a mostaniakkal; elmeséljék, ki merre került, kiből mi lett; hogy tanácsokat adjanak a lányoknak jó szívvel, szeretettel. „Tanulságos délután volt — mondja az igazgatónő is. Tudja, azok a régiek, a tíz- húsz évvel ezelőttiek valahogy tudatosabban készültek az életükre, mint a mostaniak. Nem ünneprontás ez, az lenne ünneprontás. ha nem beszélnénk erről, ha nem keresnénk mindennap: miért ez a változás? Akik ott voltak ,a lányaink közül ezen a találkozón, nagy élményben részesültek. Érezhették, átélhették a tudatosan vállalt életutak formálódását, a sikerek élményeit, a több emberré változás gyönyörű folyamatát.” Azért a maiak is megteszik a magukét, tanulnak, építik a közösség életét, irodalmi színpadra járnak, kamarakórust alakítanak, szerepelnek szívesen, bármikor. Egy kis csoport tavaly, a Battonyaiak Baráti Körének találkozóján nyújtotta át az iskola üdvözletét a pestieknek ... Születnek példaképek is, olyanok, akik a hatvan lány titkos szavazása alapján kétszer-három- szor nyerik el kollégista idejük alatt a kiválóknak járó emléklapot. Kiss Irén, Kardos Edit, Bárdi Mária, Csendé Erzsébet, és Dovalovszki Ildikó kapta meg vasárnap, hatalmas tap* kíséretében. Jönnek, megmutatják a kedves második otthont. Végül a televíziós szobában telepszünk le egy kis beszélgetésre. ahol hamarosan hat lány töri a fejét azon, hogy mi is lenne három kívánságuk, ha az gyorsan teljesülhetne? „Űj kollégiumot kérnék!” „Azt szeretném, ha mindenki úgy tanulna, ahogy arra igazán képes. Mert nem illik lazsálni, amikor így gondoskodnak rólunk.” „Lenne több kulturális esemény Bat- tonyán! És színház... Az igazán jó lenne!” Leírtuk, továbbítjuk .azoknak, akiket illet. A battonyai kollégista lányok nagyon komolyan gondolták ... Sass Ervin A tanulószobában. A tanárnő: Szakács Istvánné Levélírás, makramézás, beszélgetés: a hálóban együtt a kis társaság Fotó: Gál Edit Tanítójelöltekkel Baján Az elmúlt évtől kezdődően megyénk középiskolás : fiataljai is pályázhatnak a rendelkezések szerint a Ba- ■ jai Tanítóképző Főiskolára a j debreceni mellett. A főisko- j la beiskolázási körülményei- j nek megismerése céljából a I pályaválasztási intézet ame- I gyei művelődésügyi osztály- I lyal közösen látogatást szer- I vezett az intézménybe, har- I madikos gimnazista tanulók I részvételével. Március 30-án már reggel I hat órakor elindult Batto- I nyáról a Mikes Kelemen I Gimnázium és Szakközépis- I kola kényelmes autóbusza, I hogy négy állomáshelyen j felvegye az érdeklődő diá- I kokat. Mikor az orosháziak j beszálltak, teljes létszámmal j folytatódott az út: 28 lány j és 2 fiú várta nagy izga- I lommal a találkozást a Du- [ na menti várossal, a főisko- I Iával. Közülük csupán né- j gyen jártak eddig Baján, I akkor is átutazóban. Az út Orosházától közel 160 kilométer, mégis hamar i eltelt az idő. A jó kedélyű :: társaság tagjai ugyanis pil- ; lanatnyi szünet nélkül eszmecserét folytattak egymással, meg a tavaszi időjárás is gondoskodott a figyelem lekötésével, megannyi szeszélyével, látványosságával. Jutott idő arra is, hogy szót ejtsünk a tervezett pólyáról, a tanítói hivatásról és a . látogatás céljáról. — Sok jót hallottam a bajai képzőről a főiskola kép! viselőitől, mikor nálunk jártak a Rózsa Ferenc Gimnáziumban. örülök, hogy személyesen is szerezhetek tapasztalatokat — mondta [ Vasvári Adrienn. Az orosházi Arató Péter : bizakodik: — Én tényleg tanító sze- , retnék lenni. Azt hiszem tanulmányi eredményemen egy kicsit javítani kell, s akkor eséllyel indulhatok a felvételin. Talán mindenben olyan ügyes leszek, mint a lányok..: — Osztályfőnököm javaslata. alapján veszek részt a kiránduláson. A tanárképzőbe jelentkeztem első helyen, második helyen pedig a tanítóképzőt szeretném jelölni. Ezért jó, hogy most megnézhetjük a főiskolát, élményeket szerezhetünk. Mindezt Nemcov Bonvoj mondta el, aki a felszolgálói teendőket ellátta, ügyesen osztotta szét a hűsítőket. Bár tempósan haladtunk, mégis késve érkeztünk. Egy sorompó keresztülhúzta időbeosztásunkat. Juhász Károly főigazgató-helyettes már nagyon várt bennünket. A gondosan összeállított program egy részéről így lemaradtunk. Gyors döntés után három csoportot alakítottunk. Közben találkoztunk dr. Gaszner István főigazgatóval, aki elmondta, hogy 175 hallgató beiskolázására van lehetőség évenként. Várják a Békés megyei fiatalok jelentkezését! Tavaly 13 jelentkező közül 8 tanulót vettek fel. Az idén 16-an pályáztak megyénkből. Bár korlátozott létszámban tudnak csak felvenni hallgatókat a kollégiumba, a békésieknek igyekeznek nagyobb támogatást nyújtani e téren a távolság miatt. Csengőszó jelezte az óra végét, s egyben azt, hogy itt az ebédidő. Mindenkinek jólesett a helyi ízeket is érvényesítő magyaros étel, erőt adva a továbbiakhoz. A klubszobában kényelmesen elhelyezkedve hallgattuk ezután Juhász Károly főigazgató-helyettes tájékoztatóját. Történeti áttekintés után szólt a képzés jellemzőiről, a szabad idős tevékenységről, a KlSZ-életről, s válaszolt a kérdésekre is. Hagymási Sándor, a megyei művelődésügyi osztály csoportvezetője — aki elkísért bennünket hosszú utunkon — röviden ismertette, milyen lehetőségek vannak megyénkben az ösztöndíjkötésre. A tájékoztatók után minden tanuló kapott egy főiskolát bemutató kiadványt. Ezt követően ellátogattunk néhány kollégiumi szobába, a főiskola új épületébe, majd percekig hallgatóvá váltunk egy előadáson. Sokáig nézegettük az udvaron épülő sportcsarnokot, ahol bizonyára több Békés megyei fiatal is megfordul majd. Búcsút vettünk az 1870- ben alapított tanítóképzőtől, s rövid városnézésre indultunk házigazdánk kíséretében. Juhász Károly főigazgató-helyettes azzal köszönt el tőlünk, hogy szeretné, ha a jelentkező fiatalok közül minél többel találkozna az intézmény hallgatójaként. Hazafelé gyorsabban haladtunk, bár az időjárás most még jobban tréfálkozott velünk. Igaz, erre ügyet sem vetettünk, hiszen az élmények, benyomások mindenkiben rengeteg gondolatot ébresztettek, s ezt részletesen meg kellett beszélni. — Nagyon tetszett minden — mondta két battonyai lány: Árvái Gyöngyi és Dobozi Judit. Valószínűleg mindketten ide jelentkezünk jövőre. Egy iskolatársunk a főiskolán tanul, sok mindenben megerősített bennünket. Beszélgettünk arról is, hogy nagyon fontos minél több információt, személyes tapasztalatot szerezni folyamatosan a választandó pályáról. Ezért látogattunk el harminc tanítójelölttel Bajára. Selmeczi László Múzeumbarátok találkozója Orosházán Egy év alatt tizenöt rendezvény Az orosházi Szántó Kovács Múzeum barátai, akik a múzeumokat úgy tekintik a művelődési, ismeretgyarapítási lehetőségnek, hogy nem csupán látogatói a kiállításoknak, a különféle rendezvényeknek, hanem gyarapítói is akarnak lenni a megőrző munkának. Az egy esztendővel ezelőtt baráti körré szerveződött tagság eddigi tevékenységét és az elkövetkező feladatokat beszélték meg nemrégen tartott összejövetelükön. A baráti kör előbb meghallgatta Kiss Horváth Sándor titkári beszámolóját, amelyben megállapítást nyert, hogy erős bázis a múzeumi baráti kör, hiszen Orosházán már 1974 óta működik. Az egy esztendővel ezelőtti megalakulás óta a tagság létszáma közel hetven, amelynek 33 százaléka dolgozó, a többi tanuló, nyugdíjas, valamint különféle kollektívák. Ez utóbbi számbeli növelése igen fontos tényező, azaz minél több, főleg szocialista brigád legyen tagja a baráti körnek. Az elmúlt egy esztendő alatt mintegy 15 rendezvénye volt a baráti körnek, számtalan tárlat megnyitásának, megemlékezések részesei voltak. A baráti kör 1979-es tervei közül hármat lehet kiemelni, amely a közösség formálódását is segíti. A nyáron kirándulást terveznek Pusztaszerre, az emlékpark megtekintésére, gyűjtőtábort kívánnak szervezni Csorvás történetét bemutató kiállításához anyaggyűjtés céljából, valamint megismerkednek a Darvas-emlékházzal. A baráti kör tagságából három munkaközösség szerveződött. A helytörténeti szekció, arrjely vezetője dr. Nagy Péter, legfontosabb feladatának tekinti a helyi kisipar múltjának és jelenének felmérését, műhelyleltárakat kívánnak végezni, visszaemlékezéseket gyűjtenek. Koszorús Oszkár az irodalmi szekció irányítója, fő feladatuknak a Darvas-emlékek gyűjtését tekintik, az orosházi, valamint a járásból elszármazott jeles írókról, irodalomtörténészekről pedig bibliográfiai kiadvány szerkesztését tervezik. A néprajzi szekciót Beck Zoltán vezeti, fő feladatuknak a járás folklórhagyományainak gyűjtését tekintik. Terveik között szerepel továbbá a tanyai életmód további tüzetes vizsgálata, néprajzi tanulmányi kirándulások szervezése a környékbeli kisipari műhelyekbe, valamint népi hangszeren játszó személyek felkutatása, meghallgatása és énekeltetése. — fb — Áprilisi választék Békéscsabán, a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörő'ház- ban április hónapban gazdag nagytermi rendezvényekre kerül sor. Április 10-én este 7 órai kezdettel az érdekesnek és tartalmasnak ígérkező pantomimesten Köllő Miklós és a Dominó együttes legújabb közös produkcióját láthatják az érdeklődők, amelyet Gogol, Dosztojevszkij, valamint Bulgakov művei alapján állítottak ösz- sze „Gogol-panoptikum” címmel. Az Országos Rendező Iroda szervezésében „Az én színházam” címmel a magyar közönség egyik kedvencével, Bárdy Györggyel beszélgetnek az ifjúsági ház színpadán. A neves művész műsorára április 17-én este 7 órakor kerül sor. A földrajzot kedvelőknek április 24-én este 7 órakor „Kutatóúton a Vezúv kráterében” címmel dr. Jakucs László, a JATE docense tart diavetítéssel egybekötött élménybeszámolót. Előadását délután a békéscsabai egészségügyi szakközépiskola diákjai az intézniényükben rendezett előadás keretében külön is hallhatják. Az úgynevezett városi népzene egyik legismertebb megszólal tatói, a 100 Folk C° együttes április 26-án este 7 órakor ad koncertet az ifjúsági ház nagytermében. Az ifjúsági házban működő mintegy 25 szakkör és klub, valamint a tanfolyamok hagyományos évadzáró értékelésére április 27-én délután 4 órakor kerül sor. A jól végzett éves munka jutalmaként a szakkörök, klubok résztvevői számára külön jutalomkoncertet ad a már előbb említett együttes. Népművészeti munkák, zsűrizés a KISZÖV-ben Szombaton délelőtt a KI- SZÖV Gyopár klubjában gyűltek össze a képző- és iparművészeti stúdió tagjai. Magukkal hozott munkáikat, textileket, fafaragásokat, hímzéseket zsűriztek a művészetek kiváló értői; köztük Karsai Zsigmond népművész, a Népművelési Intézet munkatársa és Lengyel Györgyi, a Népi Iparművészeti Tanács tagja. Kétféle minősítéssel osztályozták a munkákat, amelyeknek nagyobb részét megyei kiállításokon mutathatják be alkotóik, más részük eljut országos fórumokra is.
