Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-15 / 88. szám
1979. április 15., vasárnap Dalolva-táncolva köszöntik a tavaszt Lássuk: mennyi gyűlt össze... Tojásszámolás az árokszélen A menyasszony negyvenhármas férficipőt visel, a nászhintó is lehetne díszesebb. De minél furább, annál jobban mulatnak a nézők (Nádor Ilona felvételei) Máshol a maskarázás farsangkor van, kizárólag Gal- gamácsán húsvét hétfőjén, mint ahogy a májusfa ünnepét is pünkösd szombatján, és nem a szokásos május elsején tartják. Hogy a Galga menti kis falu népszokásai fennmaradtak és ma is élnek, Vankóné Dudás Juli népművész munkájának eredménye. Juló néni a falu szülötte, kislánykora óta rajzolja, gyűjti a régi paraszti élet* szokásait, közösségi megnyilatkozásait, s a fiatalokból csoportokat alakítva továbbplántálja a hagyományokat. 1956-ban megkapta a Népművészet Mestere címet a népi életet ábrázoló rajzaiért, népdalok, népszokások gyűjtéséért, tánccsoportja működéséért. „Falum Galgamácsa” címmel könyve is jelent meg. Ebben hű krónikása szülőfaluja életének kora gyermekségétől nagymamakoráig, s nyomon kíséri a népszokásokat a bábut varroga- tó libapásztor gyerekek játékától a temetési szokásokig. Milyen volt a húsvét régen ebben a kis nógrádi faluban? Virágvasárnapra megvarrták a lányok Kisze Kata díszes ruháját és a zsupszal- mából készült bábut dalolva vitték végig a falun. A határban elégették, vagy a folyóba dobták. Annak jeléül, hogy vele együtt megszabadultak a téltől, ami a betegséget, a gonoszt, a szerencsétlenséget jelentette. Ezután következett a nagyhét, a húsvéti előkészületek ideje. Előző héten már bevetették a virágoskerteket, mert azt veteményezni virághéten kellett, hogy egész évben szép legyen. Virágvasárnap aztán virágos ruhákba öltöztek a lányok, végre kibújhattak a sötét téli ruhákból... A nagyhéten mázoltak, tapasztottak, meszeltek. Akkorra már elkészültek a keményre vasalt ruhák: slingelt kendők, fehér alsószoknyák. (A fejkendők tiszta fehérek voltak, fehér madeira hímzéssel. Pirossal csak a név kezdőbetűit, meg egy ötágú koronát varrtak a kendő sarkába. Juló néni szerint: ez valami jobbágyi, maradvány volt. De akadt olyan öreg néni, aki a királyi koronát látta benne. Ezt az összes Galga menti falvak így viselték. E nélkül egy zsebkendőt sem készítettek...) Nagyszombat este aztán hangos lett a falu. A legények bandástul vonultak végig az utcán, énekeltek, har- monikáztak. A lányos házak előtt — ahol megfelelő térség volt — táncoltak, mulattak este tízig. Húsvét vasárnapján nem lehetett duhajkodni. De hétfőn a locsolás sok vidám huncutságra adott alkalmat. Korán keltek ilyenkor a lányos házaknál, mert a legények szerették ágyban meglocsolni a leányt. Régebben nagyon durván öntözködtek. Odavitték a lányt a kúthoz, átöleltették vele a kútgémet és vödörrel zúdították nyakába a jéghideg vizet. Ha az anyja védeni akarta, ő is kapott egy vödörrel. Öntözés után felöltöztek a legények maskarának. Alakítottak medvét, boszorkát, csendőrt, orvost, baktert... Kosárba gyűjtötték a friss tojást. Náluk nem piros tojást szoktak ajándékozni, hanem fehéret. Néha összegyűlt ezer is, azt eladták és este elmulatták az árát. A mulatságot a legénybírók irányították, ök nem öltöztek maskurának, ők voltak a legények eleje: vigyáztak a tekintélyükre. Ráncolt bő- gatyában mentek a mulatságba a legnagyobb hidegben is, legfeljebb nadrágot vettek alá. Vállukon vitték a faragott rudat, amelyre a lányok sonkát-szalonnát akasztottak. Este a bálban ebből vacsoráztak a zenészek... Amint a felvételek mutatják: Galgamácsán ma is élnek a húsvéti népszokások. Igaz, másként, mint régen. Vödör víz helyett megteszi a szagos víz is. S ha a tánccsoport tagjainak van is fehér alsószoknyájuk, a keményítőbe ma már nem tesznek boraxot, hogy csörögjön, ha beráncolják... De ma is beöltöznek a hagyományos maszkákba: maskuráznak, szedik a tojást, és dallal- tánccal köszöntik a tavaszt. Rácz Erzsébet Autó — motor autóvezetés szélben Filatéliai hírek A MABÉOSZ Békéscsabán rendezte meg a 17. országos ifjúsági kiállítást, igen nagy sikerrel, mert a kiállításnak mintegy 6000 látogatója volt. Felsoroljuk a következőkben a Békés megyei díjnyertesek neveit: 1. díj: 613. sz. Szakmunkásképző Iskola, Gyula, 3. korcsoport, kollektív; Liptai Anna, Békéscsaba, 1. korcsoport; Patai András, Békéscsaba, 1. korcsoport; ifj. Kekló István, Gyula, *1 korcsoport, egyéni; békéscsabai úttörőház, 2. korcsoport; Szalai Edit, Békéscsaba, 2. korcsoport, szakmunkásképző intézet, Gyula, 3. korcsoport; Zsilinszky Ádámné, módszertani kiállításáért. Megjegyezni kívánjuk, hogy a gyulai szakmunkásképző intézet a 3. korcsoportban két díjat is nyert. Különdíjakat nyertek helyezés nélkül a következők: Jókai Művelődési Ház, Pápa; Hajdú Kálmán, Hatvan; Szűcs Lajos, Szentes; Zsilinszky Ádámné, Békéscsaba, a közönség díját Bognár László szombat- helyi gyűjtő nyerte. A kiállításon láthattuk, hogy újabb szakkörök kerültek elő, mint pl. a fóti, a pápai, a demecseri, a szödligeti ifjúsági szakkörök. Külön ki- emelkedőek a gyulai szakmunkásképző intézet kiállított anyagai. Most tehát Békéscsabán 90 ifjúsági és 14 módszertani gyűjteményt láthatunk: A rendező bizottság véleménye szerint igen színvonalas anyagok, ami ez ideig nem fordult elő, tehát fejlődés van. Mindez örömmel tölthet el bennünket, mert látjuk, hogy széI pen kamatozik az a munka, amelyet a filatelistautánpót- lás nevelésére fordítottunk. Itt jegyezzük meg, hogy a következő, 18. országos ifjúsági kiállítás Dunaújvárosban lesz, a jövő év tavaszán. Vas Tibor Hacsak nem tombol fákat is kicsavaró erejű orkán, az autóvezető szeles időben is útjára indul. Kevésbé fél a szélvihartól, mint a záporesőtől, hóeséstől vagy az út- jegesedéstől, pedig a szélben való autózásnak is megvannak a maga kellemetlenségei, sőt veszélyei, amelyek „kivédésére” nem árt jó előre felkészülni. A különféle építésű autókra más-más módon hat a szél, különösen az oldalszél (az élőiről vagy hátulról támadó széllel tulajdonképpen nem is kell törődni, hiszen az legfeljebb csak gyorsítja vagy lassítja a kocsi futását; persze az út vonalvezetésének változásával a szél iránya is könnyen és gyorsan megváltozhat). Az elsőkerékhajtású autók, amelyeknek elöl van a súlypontjuk, nem különösebben érzékenyek az oldalszélre. Az orrmotoros és hátsókerék-hajtású kocsik már valamivel érzékenyebben reagálnak, a farmotoros autók pedig kifejezetten „kényesek” az oldalszélre, különösen a nagy erejű széllökésekre. A szabály tehát az lenne, hogy a szélhatások iránti érzékenység szempontjából azok az autók előnyösebbek, amelyeknek elöl van a súlypontjuk. Ám ez is csak addig igaz, míg teljesen meg nem terhelik a kocsit, ilyenkor ugyanis a súlypontja hátratolódik, és másképpen viselkedik, mint azt a vezető egyébként megszokta (még tovább bonyolítja a helyzetet, ha netán a tetőcsomagtartón felhalmozott magas rakománnyal közlekedik a személyautó, ami szeles időben még akár felborulást is előidézhet). Az erős szélben való autóvezetésnél a biztonság nagymértékben attól is függ, hogy a gumiabroncsok belső nyomása előírás szerinti értékű-e. Az oldalszél nyomásának ellensúlyozására az autóvezető kormány- mozdulatokat tesz, olyanokat, amilyenekre a nem egyforma mértékben felfújt gumik okozta „félrehúzás- nál” is szükség van. fgy a kétféle kellemetlenség hatása összegeződhet, ami semmiképpen sem kívánatos. Persze, ez nem azt jelenti, hogy közvetlenül a szélben való autózás előtt kell csak leellenőrizni a guminyomást, hanem általában ügyelni kell a megfelelő nyomásérték betartására. Az oldalról támadó szél két dolgot akar művelni az autóval: egyrészt le akarja tolni az útról, másrészt el akarja fordítani a súlypontja körül. Mindkét hatás arra irányul, hogy a kocsit eltérítse eredeti nyomvonalától, a vezető által elképzelt és kormányzással meghatározni kívánt pályáról. Szél okozta országúti balesetek rendszerint olyankor következnek be, amikor az autóvezető túllépi azt a sebességi határt, amelyen belül még biztonságosan, az „elsodródás” veszélye nélkül uralkodni tud a tíz tonnányi súlyú mozgó tömegen. A gyakorlatlan autóvezető még nem tudja — s esetleg csak saját kárán tanulja meg —, hogy az országutakon erdőkből vagy bevágásokból kijövet, illetve hidakra, viaduktokra való felhajtáskor kell számítani a legalattomosabb széllökésekre. Általában tehát olyan helyeken, ahol „szélárnyékos” helyről lép ki a gépkocsi. A felkészületlen vezetőt az erős oldalsó széllökés annyira megzavarhatja, hogy autójával együtt lesodródik az útpadkára, vagy ami még rosszabb, átlép az ellenkező irányú sávba. Korábban csak a repülőterek környékén lehetett látni olyan hosszú póznán elhelyezett csíkos zsákokat — ún. szélzsákokat —, amelyeket ma már a jobban kiépített utak mentén is felfedezhetünk. E zsák jelenlétével a szélveszélyes helyre utal, a szélerősség mindenkori mértékére pedig a szélzsák állásszögéből lehet következtetni. B. I. Kert — háztáji Ültessünk díszfát, díszcserjét Díszfát, díszcserjét elsősorban díszítő értékükért telepítünk. Pihenést, megnyugvást adó kert nem is lehet meg nélkülük. A tavaly korán beköszöntő tél sok kerti munkát félbeszakított, nem igen volt elég idő díszfatelepítésre sem. A mostani tavaszi napok alkalmasak az elmaradt munkák elvégzésére. Mielőtt bármibe is fognánk, készítsünk ültetési tervet. Egy kockás papírra méretarányosan felrajzoljuk a telek alaprajzát. Feltüntetjük az esetleg meglevő épületet, kutat, fákat, mindazokat a tárgyakat, amelyekhez a telepítésnél alkalmazkodnunk kell. Ezután a rajzon pontosan kijelöljük, megtervezzük az új fák, bokrok helyét. Kerüljük a merev mértani alakzatokat, inkább igyekezzünk utánozni a természetben kialakult növénycsoportosulásokat. A telek, a nagyobb, összefüggő gyepterület széleire kerüljenek a magasabb díszfák, ezek elé a nagyobb, majd az alacsonyabb díszcserjék. Nagy hiba volna már ültetéskor agyonzsúfolni a kertet. Gondoljunk arra, hogy a fák, bokrok nőnek, s 6—10 esztendő múlva is szükségük van fényre, levegőre. Ezért csak olyan termetű és annyi növényt vásároljunk, telepítsünk, amelyek nem növik ki helyüket. Kis üdülőkertekbe illő díszfák ültetési távolsága mintegy 4 —7, a nagyobb termetű cserjéké 2—3 méter, az alacso- nyabbáké pedig 50—80 cm. A fajtákat lehetőleg úgy válogassuk meg, hogy egészen őszig legyen virágos közöttük. Egy-egy különlegesen szép virágú, lombú, vagy formájú fát, bokrot önállóan, a terasztól, a pihenőhelyről jól látható helyre telepítsünk. A szükséges dísznövényeket, ha lehetséges, faiskolai lerakatokból vásároljuk. Így biztosabb, hogy a kívánt fajn tát, színt kapjuk. Lombhullató díszfákból, cserjékből most elég nagy a választék. A megvásárolt csemetét gondosan, csomagolva szállítsuk, nehogy a gyökerek kiszáradjanak. Legjobb azonnal ültetni, de ha ez nem lehetséges, felhasználásig vermeljük el a növényeket. Tervrajzunk szerint készítsük el az ültetőgödröket. Díszfáknak 80x80x80, a díszcserjéknek 60x60x40 cm-es gödröket ássunk. Meghálálják a csemeték, ha a visszakerülő földbe érett trágyát, műtrágyát is keverünk úgy, hogy azok a gyökerekkel közvetlenül ne érintkezzenek. Az ültetésre kerülő növények gyökereit éles metszőollóval az egészséges részig visszavágjuk, a fák koronáját is alakítjuk. A vezérvesz- szőt mintegy felére, az oldalvesszőket harmadukra kurtítjuk. A görbe, felesleges, sűrűn álló részeket a koronából tőből eltávolítjuk. A cserjéken 2—5 vesszőt hagyunk, s ezeket 15—20 cm- re vágjuk vissza. A fákat, cserjéket úgy ültetjük, hogy gyökereik a gödörben kényelmesen helyezkedjenek el, a gyökérközöket a föld teljesen töltse ki. Ezt többszöri óvatos taposással, alapos beiszapolással érhetjük el. A díszfák — a talaj ülepedése után se kerüljenek mélyebbre, mint ahogyan a faiskolában voltak, a cserjéknek általában kedvezőbb, ha a vesszők alja 5— 10 cm-re a talajba kerül. Ültetés után bő vízzel öntözzünk, s a fák, cserjék tövét száraz földdel kupacoljuk fel, vagy trágyával, szalmával, fóliával takarjuk a gyors kiszáradás ellen. Ha a tavasz és a nyár szárazabb időszakaiban az új ültetést gondosan öntözzük, biztosabb megeredésük. Ne mulasszuk el a károsítók elleni védekezéseket sem. Üjabban elterjed az edé- nyes, úgynevezett konténeres növények értékesítése. Ezek valamivel drágábbak, de tavasztól késő őszig — nyáron is — bármikor ültethetők, megeredésük csaknem bizonyos kezdeti fejlődésük is gyorsabb. A megfelelő fajták kiválasztásához segítséget ad Tóth Imre: „Lombhullató díszfák, díszcserjék a kertben” című könyve, a vásárláshoz, ültetéshez pedig Czá- ka Sarolta: „Faiskolai áru vásárlása, ültetése” című munkája. H. L. 1; ' • . ■ ...................... -m I lii IW I I 4 rj M t ni U [I I II [< L^»I f !
