Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11., vasárnap {2H23HZ3 A föld legközelebbi bolygótestvérén, az izzó-forró Vénusz bolygón váratlan leletre bukkantak a földi mérő- szondák: vízgőzt fedeztek fel. A karácsony első napján rádión továbbított időjárásjelentés egy 40 millió kilométer távolságban levő, barátságtalan világból érkezett. A külső hőmérséklet 446 fok — jelentette a Venera—11 jelzésű szovjet Vénusz-szonda. Kénsavzápor hullik a felhőkből és a Vénusz légköre 88 atmoszférás nyomással nehezedik az űrszondára — a Földön mintegy 900 méteres tengermélységben uralkodik ilyen nyomás. Pontosan 95 perccel később a Venera—11 osztozott a már december 21-én a Vénuszra ereszkedett másik űrszonda, a Venera—12 sorsában. Ez utóbbi egyébként tovább állta a Vénusz-pokol hőségét és csak 110 perc múltán némult el a rádiója. A moszkvai irányítóközpont tudományos szakértői szerint mindez a programnak megfelelően ment végbe. Két és fél héttel korábban hasonlóan némult el a Vénusz-felszínre juttatott négy amerikai űrszonda is, pontosan egyórás kamikáze- repülés után a Vénusz légkörében. „A Vénusz talaja elég forró volt ahhoz, hogy a leszállás színhelyén elégesse a szondákat” — jelentette ki Donald Hunten, amerikai kutató. A fémlemezolvasztó hőség olyan légkörből árad amely egyedülálló Naprendszerünkben. A szovjet Venera- és az amerikai Pioneer-sZondák egybevágó mérési eredményei szerint a Vénusz-légkör tulajdonképpen több emeletes, 120 kilométer magas növényház. A bugyborékoló gáztömeg 98 százalékban széndioxidból áll, és a legfelső rétege szélgépként működik. A Vénuszra jutó napfény felét ez a zóna nyeli el — a Pioneer-szondák olyan hőviharokat észleltek mérőműszereikkel, amelyek 300 kilométeres sebességgel száguldanak a Vénusz körül. A napfénynek csupán mintegy két százaléka jut le a bolygó felszínére, ellentétben a földfelszínt elérő 30 százalékkal. Ám míg a Föld a napmeleg jelentős részét visszasugározza a bolygóközi térbe, a Vénusz talaja állandóan tárolja a napmeleget — a vfzgőz útján; a légkör alsó rétegeinek mintegy í százaléka vízgőz. „Ez az 1 százalék ugyan kevésnek tűnik — jelentette ki dr. James Polack, az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) kaliforniai Ames központjának munkatársa —, mégis elegendő ahhoz, hogy nagy hőmérsékletet tartson fenn, akárcsak egy szaunában”. A talajhőség a rendkívüli légköri nyomás miatt sem tud elszökni. Végül az üvegház „tetejét” a kénsavfelhők alkotják, amelyek megakadályozzák, hogy bármi is lentről felfelé juthasson. Cseppeik elegendő nagyok ahhoz, hogy útját állják mindenfajta hőleadásnak. A Vénusz légkörében talált nagy argon—36 arány egyáltalán azt is kétségbe vonja, hogy a föld és a Vénusz testvérek lehetnének. Az argon—36 nemesgáz egyfajta „ősanyagnak” számít, ami vegyileg alig kötődik más anyagokhoz. A bolygókon található argon—36 tehát még azokból a gáz- és porfelhőkből származik, amelyekből a Nap és a Naprendszer eredetileg kialakult. A legnagyobb amerikai űrszondán elhelyezett tömegspektrométer eredetileg olyan argon—36 értéket jelzett a Vénusz légkörében, amely ötszázszor felülmúlja a Föld légkörében található argon mennyiségét. „Talán egészen más anyagból készült a Vénusz, mint a Föld” — vélik a NASA egyes tudósai. Amikor azután más műszerek mérésadatait is ellenőrizték, kiderült, hogy a Vénusz-légkör argon—36 tartalmának értékét az első méréseredmény felére kell csökkenteni. Am még így is kétszázszor több argon—36 részecske van a Vénusz légkörében, mint a földiben. Később azonban újra korrigálni kellett az amerikaiak által bejelentett méréseredményt: a szovjet szondák csak feleannyi argont mértek, mint az amerikai műszerek. Egyes kutatók egyszerűen megoldhatónak vélik az újabb Vénusz-rejtélyt... „Az argonmennyiség nyilvánvalóan annak a függvénye — mondja McElroy amerikai professzor —, hogy milyen távolságra van az adott bolygó a Naptól”. Ezzel az is megmagyarázható lenne, hogy miért van a Naptól távolabb keringő Mars bolygón tízezerszer kevesebb argon—36, mint a Vénusz légkörében. (Megjelent a Delta februári számában) Kert — háztáp Akar nyulat tenyészteni? A kérdést a nyúltenyész- tő szakcsoport kiállításán tette fel az egyik, figyelmesen vizsgálódó látogatónak egy nyulászkodással régen foglalkozó tenyésztő. A látogatóban érdeklődést vélt felfedezni, hosszan kezdte hát magyarázni: mi szükséges ahhoz, hogy valaki nyulat tartson. Mi szükséges? Mindenekelőtt az, hogy szeresse az állatokat, legyen kedve velük foglalkozni. Szükség van reggel, este egy- egy szabad órára, az etetés, itatás és a takarítás ennyi időt igénybe vesz. Nyulat tartani istállóban, fészer alatt elhelyezett ketrecekben lehet. A zárt istálló jobb, mint ,a fészer, bármelyikről legyen is ázonban szó, levegősnek, tisztán tarthatónak kell lennie. A nyu- lakat védeni kell a vírusbetegségeket terjesztő szúnyogok ellen. Az ajtókra, ablakokra sűrű hálót kell szerelni s a rovarokat permetezéssel is szükséges irtani. Gyakori kérdés: mii en fajta nyulat és hányat ..<rt- son a kezdő tenyésztő? Ajánlhatók a hasonló környezetből származó, edzett fajták: ,az újzélandi, a kaliforniai, a bécsi kék, a német világos nagyezüst, a magyar óriás és a tarka tartása. A gvakorlo** tenyésztő ha b j■ niki;- . ne pes teremteni és kifogástalanul tafcarmányoz, s ha a honosítás kockázatát is vállalja, vásárolhat nagyüzemből származó tenyészállatot is. Bölcs dolog elsőként csak néhány tenyészanyát és egy bakot vásárolni. A nyulak körül végzett munka gyakorlására kisebb tenyészet való, amely persze gyorsan növelhető, hiszen a nyúl szapora. Nagy előny, ha szakcsoport működik, mert ilyen esetben könnyebb a tenyészállatok, takarmányok, ketrecek beszerzése, biztosított a rendszeres értékesítés. Szakcsoport, ÁFÉSZ vagy tsz keretében alakítható, ha legalább tíz tenyésztő vállalkozik a belépésre. A nyúltenyésztők többsége arra törekszik, hogy olcsón állítson elő vágónyulat, éppen ezért saját maga készít ketrecet, etetőt, itatót, fialóládát, maga neveli a tenyészanyákat. Fontos, hogy a takarmányozás is minél kevesebbe kerüljön. Ezért a nyúltartók igyekeznek lucernaföldre, füves árokpartra szert tenni, ahol zöldtakarmányt tudnak gyűjteni, és ahol szénát is készíthetnek télre. Sokan a kertjükben termő növényeket, a répát, csicsókát, a hullott gyümölcsöt is hasznosítják. Aki azonba'n nem kíván barkácsolni, s arra sincs ideje, hogy olcsó takarmányokat gyűjtsön, a kereskedelemhez fordulhat. Nyúlketrecet a Tatabányai Delta Ipari Szövetkezet és a Budapesti Kisállattenyésztők Szövetkezete gyárt és árusít. Olyan szakcsoportok, amelyek valamely nyúltartó nagyüzemmel állnak szerződéses kapcsolatban, a partnertől vásárolhatnak ketreceket. Egy ketrecblokkban általában hat tenyészállat számára van hely. Takarmányt több mint négyezer boltban lehet vásárolni. Búza, árpa és nyúltáp általában kapható, kukorica is, de e takarmányból csak kevés adható a nyúlnak, mert elhízik tőle. Lucerna- és rétiszénát a mezőgazdasági nagyüzemektől lehet vásárolni. A nyúl számára különböző takarmánykiegészítők — vitaminok és ásványi anyagok — is készülnek, ezek a vetőmag- és gazdaboltokban vagy takarmány- árusító-helyeken szerezhetők be. A nyúltartók bőven találnak a tenyésztéshez és a betegségek elleni védekezéshez szükséges szakirodalmat. A havonta megjelenő Kiste- nyésztők Lapja harmadik évtizede foglalkozik a nyúl- tenyésztéssel, de kezdők és gyakorlottak számára kaphatók szakkönyvek is. A nyulat exportra neveljük. 1978-ban negyvenmillió dollárt hozott az országnak a nyúlexport. A nyúltartás- sal foglalkozóknak pedig jelentős anyagi hasznot, szép és érdekes elfoglaltságot nyújt az egyre népszerűbb kisállat. Filatéliai hírek Tudomány technika A XVII, országos kiállítás helye március 31.—április 8. között Békéscsaba városa lesz, a Kulich Gyula Ifjúsági és Úttörőházban. Ennek a kiállításnak legkiemelkedőbb eseménye lesz a Gyufa és Békéscsaba közötti úttörőfutárposta. Többek érdeklődésére közöljük ennek a futárpostának történeti jelentőségét. Ugyanis ez idő tájban a Magyar Posta az 1944—45-ös években — működésének megkezdése nehézségbe ütközött — a nyugatra vitt közlekedési eszközök miatt. A pusztító háború romjain feltörő úi élet nem várhatta meg a hivatalos postai szolgálat megindulását. Ebben az irányban a kezdeményező lépést Békés megye élén álló és Gyulán levő közigazgatási szerv a „Békés vármegyei Közigazgatási Főnökség” tette meg. Gyulán 1944. november 2-án a Békésvármegyei Közigazgatási Főnökség tette meg és a futárszolgálatot a Gyulai ÁlLamépíté- szeti Hivatal által megszervezett és irányított úttörők stafétarendszere bonyolította le. Az illetékes minisztérium az illetékes jelentésekből értesült erről 8 kezdeményezésről és utasította a közigazgatási szerveket, hogy hasonló megszervezést eszközöljenek. Azonban a kutatási eredmények alapján kitűnt, hogy az országban egyedül itt tudták megvalósítani. Ezek szerint a Gyulai Államépítészeti . Hivataltól nyert értesülés szerint az úttörők 8 km-es utat tartoztak megtenni a legközelebbi út- őrházig és a postai küldeményeket hiánytalanul átadni. A visszafelé haladó küldeményeket az Államépítészeti Hivatalnak kellett átadni. Ezeket a küldeményeket tértivevénnyel kézbesítették. A szovjet katonai parancsnokságok az úttörőket szabad közlekedésük biztosítása céljából igazolványokkal és fehér karszalaggal látták el. Ezt ,a kisegítő postaszolgálatot 1945 januárjában már a polgári lakosság is igénybe vehette. A Gyulai Államépítészeti Hivatal a rajta átfutó küldeményeket erre a célra készített kezdetleges bélyegzővel látta el. A bélyegző gyermeknyomda gumibetűiből készült és egymás alatt levő három sorból állott „Államépítészeti Hivatal — Űtőri Futárposta — Gyula szöveggel, s a bélyegzésnek 4-féle típusa ismeretes. A futárposta-szolgálat lassan egybekapcsolódott a rendszeres postaszolgálattal, s így a minisztérium azt Békés megyében 1945. május hó 15- ével 6 és fél hónapi működése után megszüntette. így az országos kiállítás ennek a történetnek állít emléket. Vas Tibor Egy hajó kálváriája Japán első atomhajtású kereskedelmi hajóját, a Mut- su szállítóhajót 1970-ben bocsátották vízre. Építését hosszas huzavona előzte meg. Japánnak nincs kőolaja, ezért az atomenergia szükségessége itt már az olajválság előtt felmerült. Az az olajmennyiség ugyanis, amit több mint 5000 szállítóhajója évenként felhasznált, kb. 4 hónapra fedezné az ország iparának az olajszükségletét, ennek értéke pedig milliárd dollárokat jelent. 1963-ban kezdték tervezni a hajót, amelybe egy japán gyártmányú, nyomottvizes típusú atomreaktort kívántak beépíteni. A hajó első próbaútjára 1970-ben került sor, ekkor azonban még atomreaktor nélkül, csupán Diesel-motor meghajtással. A próbaút során ellenőrizték stabilitását és tengerállóságát. 1972-ben lett teljesen kész a hajó, atomreaktorral felszerelve. Kifutását a kikötőből azonban megakadályozták a japán halászok, akik hajóikkal blokád alá vették az elkészült hajót, tiltakozva az esetleges szennyezése miatt. Éjjel-nappal legalább száz halászhajó zárta el az útját, amíg egy nagy vihar széjjelszórta őket. Végül is 1974 szeptemberében futott ki a hajó a tengerre, a reaktor kipróbálása miatt. Azonban alighogy megkezdte aktív működését a reaktor, riadó hangzott el, mert amint működni kezdtek a hajócsavarok, a reaktor és a csővezetékek mentén veszélyes sugárzást mértek. A reaktort leállították, de a nyílt tengeren veszteglő hajón nem lehetett elvégezni a javítást. A halászok és a kikötői szakszervezetek nem engedték be a kikötőbe, ezért sokáig nyílt vízen horgonyzott. Gyorsjavításként műanyaggal kevert borral vették körül a reaktort a neutronsugárzás elnyeletésé- re és polietilén masszával öntötték le a szivárgó csővezetéket. A veszélyes mértékű radioaktivitást így megszüntették. A hajó hosszas vesz- teglés után egy Észak-Japán kis öbölbe futott be, ahol ideiglenesen kiköthetett, de ez a kis kikötő nincs felszerelve olyan berendezésekkel, amelyek szükségesek a reaktor kiemeléséhez. Négy év után végre megoldódik a kérdés, a napokban indult el Saseboba kikötőjébe, ahol a javítás elvégezhető. A 130 méter hosszú hajó hatótávolsága elvileg 7 föld körüli út megtételére terjed ki egyszeri tüzelőanyag-fel- töltéssel, amely 2800 kilogramm dúsított 235-ös urán. Képünkön: a hajó indul a javítóhelyre. Lengyelországban évente mintegy 350 ezer személyautót gyártanak, s 1985-re ennek kétszeresét tervezik. A legújabb típus, a Polonez, 1500 köbcentiméteres motorral készül és több nemzetközi gépkocsi-kiállításon bemutatkozott már. A képen a Polonezt gyártó varsói „Ze- ran” Művek szerelőszalagja látható Gonda Irén (Fotó: CAF — MTI — KS) Pokol az égben
