Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-11 / 59. szám

1979. március 11., vasárnap Volgái Autógyár Magyar hozzájárulás az integrációhoz A Volgái Autógyár szállí­tói közé a Szovjetunióból 400, a többi szocialista or­szágból pedig 29 vállalat tar­tozik. A Volgái Autógyár (VÁZ) szilárd és sokrétű kapcsolatai a KGST-tagálla- mokkal azokban a napok­ban kezdődtek, amikor a Volga menti sztyeppén egy­más után nőttek ki a gigan­tikus üzem épülettömbjei. Csehszlovákiából öntő-, az NDK-ból sajtológépeket, Magyarországról három tel­jes elektromos berendezést szállítottak. Megérkeztek a patronáló szerelők, a Zsigu­lik és Ladák gyártásához szükséges egyes szerkezeti részegységek, aggregátok. \ KGST-tagállamok voltak e kis fogyasztású kocsik első vásárlói és az autók műszaki és üzemeltetési tulajdonsá­gainak értékelését tartalma­zó levelek sorra érkeztek az országokból. Ma már több százezer Zsi­guli fut Bulgária, Magyaror­szág, az NDK, Lengyelor­szág, Csehszlovákia útjain. A VÁZ 1979-ben gyártja az egymilliomodik autót a KGST-tagállamok számára. A kollektíva sikereiben nem kis jelentőségűek a testvér­országok vállalataival tar­tott szakmai, baráti kapcso­latok. — Ezeket a kapcsolatokat fejlesztve — mondja Szergej Borisz, a VÁZ exporthivata­lának vezetője — külön fi­gyelmet fordítunk terméke­ink minőségére. Minden en­nek érdekében történik: a műszaki-tudományos infor­máció, az élenjáró tapaszta­latok, a progresszív techni­ka és technológia cseréje. Készek vagyunk — külföldi barátainkkal együtt — a gyártmányok technikai szín­vonalának és megbízhatósá­gának további növelése ér­dekében a kiterjedtebb programok megvalósítására. A VÁZ krónikájában, bár­milyen rövid is (az első Zsi­guli 1970. április 19-én ke­rült le a szerelőszalagról), az egyik legragyogóbb fejezet a gyár kollektívájának a kül­földi barátokkal tartott in­ternacionalista kapcsolatairól szól. A Mechanikai Mérőműsze­rek Gyára (MMG) első mun­kásküldöttsége hét évvel ez­előtt érkezett Togliattiba. A küldöttséget Nagy Imre, az üzem vezetője és Kádár Fe­Szovjet űrállomások a Vénuszon A szovjet tudomány és technika új lépést tett a Vé­nusz meghódításában. 1978. december 21-én a Venera— 12 bolygóközi űrállomás 98 napos repülés után több mint 240 millió kilométert megté- ve, elérte a bolygó körzetét. A leszálló berendezés le­ereszkedett a bolygó felszí­nére, ahonnan 110 percen keresztül tudományos infor­mációkat közvetített. A Ve­nera—12 automatikus űrállo­más a Vénusz mellett 35 ezer kilométerrel elhaladva, to­vább folytatja útját a koz­mikus térségbe. December 25-én ugyancsak a bolygó körzetébe került a Venera—11-es hasonló szer­kezetű űrállomás. Ennek le­szálló berendezése a Venera —12 leszálló berendezésétől 800 km távolságban ereszke­dett le a bolygó felszínére, ahonnan szintén információt továbbított. Ezt a bolygó kö­zelében repülő Venera—11-es űrállomás felfogta, majd föl­dünk felé sugározta. Miután e feladatát elvégezte, tovább folytatta mozgását egy helio­centrikus pályán. Mindkét űrállomás fedél­zetén elhelyezték a Vlagyi­mir Iljics Leninről készített domborművet, a leszálló be­rendezéseken pedig a Szov­jetunió címerét. A két automatikus űrállo­más további repülése során a tervek szerint folytatja a tudományos méréseket és kutatásokat. A szovjet űrállomások se­gítségével az utóbbi években a tudósok sok érdekes ada­tot tudtak meg a Vénuszról. Ez a folyamat 1967-ben kez­dődött, amikor a Venera—4 űrállomás először végzett közvetlen légnyomás- és hő­mérsékletmérést a bolygó felszínén. A Vénusz tanul­mányozásával a kutatók a földdel kapcsolatban is érté­kes tudnivalókhoz jutnak. A Venera szovjet automata űrállomás szerelés közben renc, a pártbizottság titkára vezette. A karosszériaszere- lő-műhelyben, a 451-es szá­mú brigád részlegén magyar barátaink felfigyeltek gyá­runk műszereire. Azóta állandóvá vált a küldöttségek, a baráti üzene­tek cseréje, s ez reális ha­szonnal jár mindkét kollek­tíva számára. Jelentősen ja­vult az olajnyomásmérők, a benzinszintjelzők és más ma­gyar műszerek minősége. Nemrég a VÁZ megrendelé­sére az MMG mérnökei ere- dei konstrukciójú sebesség- mérőt, voltmérőt, ellenőrző- lámpa-blokkot dolgoztak ki a Zsiguli új modelljéhez. — A VÁZ munkásai több magyar vállalat kollektívá­jával ápolják a barátságot — mondja Sipos Lajos, a MOGÜRT Külkereskedelmi Vállalat képviselője Togliat­tiban. — Ismeretes, hogy korábban Magyarországon nem gyártottak kellékeket személygépkocsik számára. Az üzemek, amelyek megál­lapodásokat kötöttek a VAZ- zal, az utóbbi évek folyamán jelentős változáson mentek át. Itt van például a Bakony Művek, amely kürtöket, gyújtáselosztókat, gyújtószá­rakat és egyéb fontos szerel­vényeket gyárt. Korábban kerékpáralkatrészeket és más tömegcikkeket gyártott. 1970-ben a VAZ-zal kötött megállapodás alapján a gyár vállalta, hogy 35 000 kellék­készletet szállít. Persze, szükségessé vált a technikai és a konstruktőri bázis gyö­keres átalakítása, fel kellett hagyni egy sor kis értéket képviselő gyártmány előállí­tásával. A Bakony Művek jelenleg évente 400 000 kel­lékkészletet szállít a VAZ- nak és a különféle elektro­mos készülékek gyártásában bázisvállalattá vált a magyar gazdaság számára. Bővíti más KGST-államokba irá­nyuló szállítmányait, egye­bek között szállít a lengyel autóiparnak, licenceket vásá­rol, érdekes műszaki újdon­ságokat kínál fel a nemzet­közi piacon. Hasonlóképpen ösztönzőleg hatott az EL- ZETT, a Videoton és más üzemek fejlődésére, tökélete­sedésére a Volgái Autógyár­ral való együttműködés. A KGST 30. évfordulójá­nak esztendejében a VÁZ kollektívája elhatározta, hogy kibővíti az élenjáró műszaki-tudományos és ter­melési tapasztalatok cseréjét, megvalósítja a gyártmányai műszaki színvonalának, meg­bízhatóságának és minőségé­nek további növelését célzó komplex programokat. I. Mihajlov „Keine Leute” Munkaerőgondok az NDK-ban is Gyárkapukon és üzletek kirakataiban, hivatalok ajta­ján és az újságok hasábjain mindenütt dolgozókat keres­nek. Mérnököket és beállító lakatosokat, közgazdászokat és pénztárosokat, szállító- munkásokat és „tisztogató­erőket”: (ez a takarítónő fi­nomabb elnevezése). Es — mert az NDK-ban szigorúan tilos a munkaerő-csábítás, a kilépést, illetőleg új munka­helyre való felvételt megle­hetősen szigorúan szabályoz­ták — mindenütt ott a meg­kötés, hogy „a nem foglal­koztatott lakosság köréből” kell kikerülnie az új dolgo­zóknak. Csakhogy „nem fog­lalkoztatott lakosság” tulaj­donképpen nem létezik. Már régen kimerült a nem dolgo­zó háziasszonyokból nyerhe­tő munkaerő-tartalék, a nők arányszáma a keresők között az NDK-ban a legmagasabb a világon. Demográfia ás gazdálkodás Hosszú sor az áruház rö­vidáruosztályán : egyetlen egy kislány szolgál ki. Fél­órát kell várni két tucat inggombra. — „Keine Leute” — mond­ja az áruház vezetője, nincs embere, akit még a pult mö­gé állíthatna. Fémipari üzem, nagyon korszerű gépekkel. De csak két műszakban dolgozik, mert amint a művezető mondja, „Keine Leute”, nincs ember a harmadik műszak­ra. A munkaerőhiány — a dolog természetéből követke­zően — különösen a szolgál­tatások terén tapasztalható, bár az egész népgazdaság egyik legnagyobb problémá­ja. És bár jelenleg valame­lyes enyhülés várható, a nyolcvanas évek közepétől egyenesen a foglalkoztatot­tak számának jelentős csök­kenése várható. 1982-ig a munkába állók száma meg­haladja majd a munkából kiválókét, 1982-ben azonban megkezdődik a csökkenés; követve a születések számá­nak a 60-as évek közepén megkezdődött csökkenését, amely 1974-ben érte el mély­pontját a leggyengébb, mind­össze 180 ezres létszámú kor­osztállyal. Azóta sokat ja­vult a helyzet. 1978-ban már 232 136 csecsemő jött a vi­lágra. Azonban ez az 1994- ben, 1995-ben szakmunkásta­nuló intézetekbe kerülő, munkába álló korosztály sem biztosítja majd a foglalkoz­tatottak számának fennma­radását. És ez egyebek mel- Í lett azt is jelenti: belátható Kuba A „Budapesti tavasz a tévében Karinthy Ferenc: „Buda­pesti tavasz” című regényé­nek több epizódból álló film­adaptációja nagy sikert arat Kubában. A tévésorozatban a sziget- ország legismertebb színé­szei játszanak. A regény fel­dolgozásának és bemutatásá­nak különös aktualitást ad a minden emberi értéket el­pusztító fasizmus leleplezésé­nek újra felmerülő szüksé­gessége, s ezt a mű rendkí­vül eredeti és hatásos módon oldja meg. A tévéváltozatot Armando Lamas készítette és Silvano Suarez rendezte. A folytatá­sokat hetente háromszor su­gározza a televízió. A kubai nézők körében a sorozat leg­népszerűbb alakja a fiatal Gazsó, akinek természete igen közel áll a kubai ember érzés- és gondolatvilágához. ideig maradnia kell a mos­tani nyugdíjkorhatárnak, ami a férfiaknál 65, a nőknél 60 esztendő. Serkentő tényezők A munkaerőhiány azonban nem akadályozhatja az or­szág gazdasági fejlődését, az életviszonyok javulását. A munkaerőhiány bizonyos mértékig serkentően is hat a rendelkezésre álló munka- időalap jobb kihasználására. Ez a tudományos-műszaki haladás vívmányainak a ter­melésben való gyors alkal­mazásával, jobb munkaszer­vezéssel érhető el. Mivel ka­pun kívülről lehetetlen új dolgozókat nyerni, az üze­mek arra kényszerülnek, hogy új berendezéseik, gé­peik működtetéséhez a gyá­ron belülről nyerjenek mun­kásokat. Szó sincs róla, hogy mindenütt így gondolkoznak: az a tény, hogy a legterme­lékenyebb, legkorszerűbb gé­peket országos átlagban csu­pán 14,9 órában sikerül ki­használni, nyomatékosan utal a munkaszervezés hiányossá­gaira. A legtermelékenyebb gépek kihasználatlansága nem következménye a mun­káshiánynak, hanem inkább oka. Végtére is, mások'-jóval elavultabb gépeken, alacso­nyabb termelékenységgel töl­tik drága idejüket. A túlőra nem megoldás Maguk a munkások is tisz­tában vannak a munkaidő kihasználásának jelentőségé­vel. A terv azzal számol, hogy ebben az esztendőben különböző újítások, átszerve­zési javaslatok nyomán 350 millió munkaórát takarítanak meg. Ez 180 ezer dolgozó egész évi munkaidejének fe­lel meg. Igaz, hogy viszont több, mint 380 ezer dolgozó egész évi munkaidejének fe­lel meg az a 745 millió mun­kaóra, amivel 1979-ben ke­vesebb a munkaidőalap, mint 1971-ben volt. A csökkenés fő oka: a szociálpolitikai in­tézkedések, amelyekkel a párt javaslatára csökkentet­ték a legutóbbi években a több gyermekes anyák, a több műszakban dolgozók munkaidejét és az idei évtől kezdve legalább három nap­pal felemelték minden dol­gozó rendes évi fizetett sza­badságát. Teljesen természe­tes, hogy ezek a kedvezmé­nyek nem kis nehézséget je­lentenek az üzemeknek, vál­lalatoknak. Ugyánakkor egy­re nehezebb azoknak az igazgatóknak- a dolga, akik a munkaerőhiány ellensúlyo­zásának legfőbb eszközéül a túlóráztatást tekintik. Ezek ellen egyre határozottabban lépnek fel a helyi és az or­szágos politikai vezetők: a dolgozókkal és nem a dolgo­zók szabad ideje terhére kell a terveket teljesíteni. Azok, ha feszítettek is, reálisak: a rendelkezésre álló munka­erőből indulnak ki, de per­sze a munkaidő fegyelmezett, szervezett kihasználásából. „Keine Leute” — nem kifo­gás. Pintér István Robotgyártás Bulgáriában Ez évtől kezdve Bulgáriában is elkezdik az ipari robotgé­pek gyártását. A „Beroe” Kombinátban gyártott berendezé­sek, amelyek a raktározási, szállítási munkában nyújtanak leginkább segítséget, tökéletesen megfelelnek a korszerű mű­szaki követelményeknek. A Bulgáriában előállított robotgépek két csoportra osztha­tók: az egyik „Pirin” néven ismeretes, ezek aránylag egysze­rű, de sok munkaerőt és időt igénylő munkafolyamatokat vé­geznek. A másik csoport neve: „Beroe”, ezek elektronikus számoló, ill. számító „agyrendszere” már bonyolultabb, ami lehetővé teszi programozásuk körének bővítését (például cső­vezetékek hegesztésére is alkalmasak lesznek). Mindkét típus sorozatgyártását 1980-ig meg akarják kez­deni, de a szakemberek már az ezt követő feladatokra gon­dolnak. A cél: a meglehetősen önálló, úgynevezett alkalmaz­kodásra képes robot kifejlesztése, amely rövid idő alatt ké­pes változtatni tevékenységét a munka optimális elvégzése érdekében. Képünkön: robotgépszerelés a „Beroe” Kombinátban Barátaink életéből

Next

/
Oldalképek
Tartalom