Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-10 / 58. szám
1979. március 10., szombat o Minden korábbinál gazdagabb program a jubileumi könyvhétre Az idei ünnepi könyvhetet június 1. és 8. között rendezik meg — jelentették be a könyvhét szervező bizottságának pénteki ülésén. Az 50. évforduló tiszteletére a fővárosi megnyitót a VIII. kerületi Blaha Lujza téren, a hajdani Nemzeti Színházhelyén tartják. Az országos vidéki megnyitó Miskolcon lesz, 1927-ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesületének miskolci közgyűlésén javasolta első ízben Supka Géza, a Literature című folyóirat szerkesztője, hogy „hazánkban könyvnap tartassák, amely könyvnap a magyar kultúrának egyetemes nemzeti ünnepe legyen”. A szövetkezeti könyvterjesztés ünnepi megnyitójának Nagykőrös ad otthont. A VIII. kerületben és Miskolcon mutatják majd be a Szép magyar könyv verseny 1978. évi díjnyertes kiadványait, és a könyvheti újdonságokat is. A központi megnyitók színhelyén kiállításon láthatók majd a könyvnapok 50 éves történelmének dokumentumai is. A gyermekek nemzetközi évét is köszöntik az ünnepi könyvhéten: a magyar gyermekkönyvkiadás egész történetét felölelő nagyszabású kiállítás nyílik Budapesten. Az ünnepi könyvhéten megemlékeznek a magyar irodalom két jeles alkotójáról, a száz éve született Móricz Zsigmondról és Móra Ferencről is. A terjesztővállalatok az idén is gondoskodnak arról, hogy minél több helyen megjelenjék az utcán a könyv, sok száz sátor, könyvutca, -tér, -udvar nyílik majd az ünnepi alkalomra. Az országos szervező bizottság hangsúlyozta: a jubileumi könyvhét jó alkalom a rendezvények tartalmiformai megnyitására is. Javasolták, hogy a programok között változatlanul első helyen álló író-olvasó találkozók, ankétok körét bővítve, minél több helyen rendezzenek olyan találkozókat is, amelyeken irodalomtörténészek adnak tájékoztatást az újdonságról. Kulturális életünk jelentős eseményére több mint száz újdonsággal jelentkeznek a kiadók. Ismét megjelennek a a népszerű antológiák, a Körkép ’79, a Szép versek ’78, a Rivalda ’77—78. Nyíllak, galambok, tyúkok, libák Kisállatokból nyílt tegnap kiállítás, Orosházán. A színpompás seregszemlét Balogh János, az MSZMP megyei bizottsága osztályvezető-helyettese nyitotta meg. Beszédében méltatta a kisállattenyésztők munkáját, szerepüket az ország jobb élelmiszer-ellátásában és újabban az exportban is. A kiállítás rendezője a Magyar Kisállattenyésztők Országos Egyesülete Békés megyei Szervezete és az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ, valamint ez utóbbinak békési, szarvasi, gyomai, szeghalmi, mezőhegyesi, tótkomlósi és nagyszénási szakcsoportjai. A 105 nyuszi, 120 galamb, 20 tojótyúk és 4 tenyészliba hétfőig tekinthető meg. Tíz kiváló nyomdaipari termék A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szak- szervezete és a Nyomdaipari Egyesülés által meghirdetett Szakmai vetélkedő Az elmúlt években jó kapcsolat alakult ki az orosházi Kossuth Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola és az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ között. A szakközépiskolában korábban a Pabló Neruda KISZ-alapszervezet, most a Stromfeld Aurél KlSZ-alap- szervezet rendezte meg a tanulók szakmai vetélkedőjét. A mezőgazdasági könyvhónap keretében megjelent új könyvekből készülve tettek a fiatalok tanúbizonyságot fel- készültségükről. A vetélkedő már sok éves hagyománynak számít, hiszen immár hatodízben rendezték meg az idén. A versenyzőket az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ könyvjutalomban részesítette. Legjobbnak Gyurkó Zoltán harmadik osztályos tanuló bizonyult. Kiváló Nyomdaipari Termék című minőségi munkaverseny 1978. évi termékeinek értékelése alapján a Dürer Nyomda 28 könyve részesült elismerésben. Kiváló Nyomdaipari Termék címet kapott a következő 10 .könyv: Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I—II. (Helikon) — Arany János: Nagyidai cigányok (Helikon—Akadémiai) — Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája (Akadémiai) — Juhász Ferenc: Csi- kóellés (Móra) — Horae Beatae Mariae Virginis (Corvina—Helikon) 2 kötet — Kossuth Lajos: Uram barátom (Európa) — Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Helikon) — Jaroslaw Iwaszkie- wicz: Pétervár (Európa) — Charles—Lamb: Shakespeare- mesék (Móra) — Prevost: Manón Lescaut (Helikon). Jó Minőségű Nyomdaipari Termék címet a Dürer Nyomda 18 könyve érdemelt ki. A Nyomdaipari Egyesülés az elismerésben részesített termékekből a közeljövőben kiállítást rendez, melyen átadja az okleveleket. Burleszkre készül a színház Humanitás, vagy barbárság-e az eltartási szerződés, amikor a két fél közül az egyik számít a másik halálára? Ezt a furcsa ellentmondásos társadalmi helyzetet pellengérezi ki a hamarosan bemutatásra kerülő szatirikus játék, Eörsi István író műve: a Sírkő és kakaó. Udvaros Béla rendező irányításával burleszk- játék formálódik a színpadon. Szórakoztató, harsány nevetésre ingerlő, de eszmei tartalmat is hordozó komédia ez. A főszerepben a régen látott kitűnő női „clown”; Dénes Piroska. Elpusztíthatatlan, elnyűhetetlen 99 éves öregasszonyt játszik, aki játékos életszerete- tével dacol az elmúlással, mindenkit túlél a halálára számítók közül. A burleszk- játék kicsinyes házaspárját, Pitiéket Gyurcsek Sándor és a most bemutatkozó Már- tonffy Mária játsszák, de Barcza Évát, Mezei Annamáriát és Csiszár Nándort is főszerepekben látjuk. A bemutató március 16-án este lesz Békéscsabán, a Jókai Színházban. Képünk a próbán készült, Dénes Piroska, Udvaros Béla, Gyurcsek Sándor és Mártonffy Mária a színen. Fotó: Demény Gyula Háziversenyek A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Magyarországon élő román és szlovák nemzetiségek szövetségei, valamint az úttörőszövetség közös elképzelés alapján nemzetiségi olvasómozgalmat hirdettek megyénkben az elmúlt év végén. A mozgalom célja az anyanyelvi irodalom olvasása, az érdeklődés felkeltése, s részvétel a Barátunk a könyv című úttörő közművelődési játékban. Az ajánlott szlovák és román nyelvű könyveket elolvassák, megbeszélik a résztvevők, olvasónaplót is vezetnek élményeikről. Korcsoportonként szervezett iskolai vetélkedőkön számolnak be eredményeikről, majd a helyi döntőket követően, május 7-én, megyei döntőben versenyeznek a legjobbak. A román nyelvű olvasónaplókat már begyűjtötték a pajtásoktól, a többségük gondos, szép munka. A házivetélkedők közül már februárban megtartották a gyulait, március 12-én, hétfőn a méhkerékit, 20-án az elekit, és 27-én a ké tégy házit rendezik meg. A szlovák nyelvű olvasónaplókat is szakemberek ellenőrzik és javítják. Helyi döntők lesznek március 13—14-én Békéscsabán, a 12-es számú általános iskolában, március 22—23-án a 3-as számú iskolában. A tótkomlósi szlovák tannyelvű iskolában már megrendezték a versenyt, Kétsopronyban és Kondoroson pedig ezután mutatják be olvasótudományukat a gyerekek. Gépesített ügyvitel A békéscsabai Városi Tanácsnál egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ügyintézés korszerűsítésére. A közelmúltban egy határidőnyilvántartó szekrényt vásároltak. Hamarosan három osztályon vezetik be a pe- remlyukkártyás nyilvántartást. A tárolószekrény 10 ezer peremlyukkártyát tartalmaz. Többek között a lakásügyek, a közérdekű bejelentések, panaszok nyilvántartása is peremlyukkár- tyára kerül. Piac és takarékosság Az Üvegipari Művek dolgozóinak lapja, az „Üvegipar” legutóbbi számában egy teljes oldalt szentel az Orosházi Üveggyár eredményeinek. Itt olvasható többek között, hogy a gyár szélesíteni kívánja a mintás és drótbetétes hengerelt üveg eladási lehetőségeit, elsősorban a nyugati és dél-európai, valamint a közel-keleti piacokon. A piackutatásra már csak azért is szükség van, mert időközben a köny- nyített súlyú palackok térhódításával, a hagyományos egyliteres palackok iránti kereslet jelentősen csökkent. Az értékesítés szervezése mellett a gyáriak keresik a termelési költségek csökkentésének, a takarékos gazdálkodásnak újabb lehetőségeit is — miként arról az üzemi lapban is beszámolnak. Eszerint felülvizsgálják a készletnormákat és megfelelőbb raktározási fegyelemmel csökkentik a veszteségeket. A megtakarítást kismértékben a hplladékfelhasználás is elősegíti: az 1979. évi kemencefelújításokhoz az üvegleeresztő kádakat bontott, tűzálló anyagból építik meg. Feladataik teljesítésének szervezéséhez egyébként felhasználják a mind szélesebb körű számítógépes adatfeldolgozás révén nyert gyors és részletes információkat. Szolgáltatás Sarkadon Az elmúlt évben jelentősen növekedett a Sarkadi Építőipari Szövetkezet árbevétele a szolgáltatásokból. A csaknem 900 ezer forint értékű szolgáltatás egy része a motorkerékpárok garanciális és egyéb javításaiból folyt be. Emellett természetesen háztartási gépek — mint kávédaráló, mosógép, centrifuga, televízió — javítását is vállalják. A szövetkezet vasipari részlege szén-, és , fatüzelésű bojlerek karbantartását is végzi, de a lakosság megrendelésére más fémipari munkát is vállalnak, mint például hegesztés, darabolás, összeállítás, illetve szerelés. Fegyverjavító műhelyükben két dolgozójuk javítja a megye vadászainak puskáit. S nem utolsósorban, bérfuvarozást is vállal a szövetkezet kollektívája. Az idei célkitűzéseik szerint az év végéig mintegy 1 millió forint értékű lakossági és közületi szolgáltatást szeretnének végezni Sarkadon. A fejlődés dialektikája N incs olyan, felelősséggel gondolkodó állampolgár hazánkban, aki ne értene egyet azzal a célkitűzéssel, hogy fejleszteni kell a gazdaságos termelést, a jól értékesíthető termékek gyártását. Nincs olyan vállalati vezető, gazdasági szakember sem, aki ne hangsúlyozná ennek a kérdésnek a fontosságát. De mindjárt sokfélébb a kép, differenciáltabb az értékelés, ha ezt az egészet egy kicsit dialektikusabban közelítjük meg. Erőforrásaink végesek — ezt mindenki tudja —, és munkaerő-tartalékaink is kimerülőben vannak. Honnan vegyünk tehát embereket és anyagi eszközöket a gazdaságos termelés fejlesztésére? Nyilvánvaló, onnan, ahol az erőforrásokat kevésbé hatékonyan használják fel! Ezen a ponton aztán élesen eltérnek a vélemények. Nem is annyira az elvekben, mert ebben a többség egyetért, hanem inkább a konkrét gyakorlati kivitelben. Főleg azok, akik gazdaságtalanul, vagy nem elég hatékonyan termelnek, azok hangoztatják, hogy mindent alaposan meg kell fontolni, nem - szabad elsietni egyetlen lépést sem. Érveik közt szerepel, hogy egy meglevő, termelő kapacitást ha leállítunk, egy összeszokott, valamilyen termelési szerkezetet, már kialakított gárdát szélnek eresztünk, akkor ezzel mindenféleképpen kár éri a népgazdaságot. Első pillanatban nehéz is ezzel az érveléssel vitába szállni, hiszen hosszú évek alatt formálódott olyanra a gondolkodásunk, hogy ragaszkodjunk mindenhez, ami a miénk, és próbáljuk megtartani mindenáron, hiszen olcsóbb a meglevőre költeni, mint azt veszni hagyni, és újat létrehozni. Ennek a szemléletnek az eredménye az a rengeteg torzulás, mely a felújítás és a beruházás körül évek során kialakult, egyre fokozódott egészen napjainkig. Azt hiszem mindenki tudna elrettentő példákat mondani, melynek során düledező falú épületeket újítottak fel sok milliós költséggel, ahelyett, hogy újat építenének, mely nemcsak célszerűbb, hanem olcsóbb megoldás lett volna. Ezzel a szemlélettel szállt szembe élesen nemrég tartott előadásában Havas Péter, az Állami Fejlesztési Bank vezérigazgatója is, aki elmondta, hogy új fogalommal kell megismerkednünk; a visszafejlesztés gazdaságosságával. Nehéz lesz megemészteni ezt a fogalmat, hiszen több évtizedes beidegződés kapcsolja össze a gazdaságosságot a fejlődéssel. Pedig belátható, hogy egy jól megfontolt és körültekintően végrehajtott visz- szafejlesztés sokat segíthet a népgazdaságnak. Nézzük tehát milyen előnyökkel jár? Először is nyerünk egy olyan épületet, mely alkalmas lehet arra, hogy helyet adjon gazdaságosabb termelést produkáló gépeknek. De ha jellege, vagy állapota miatt termelő üzemnek a továbbiakban már nem'’alkalmas, akkor is felhasználható még — a legtöbb esetben — raktárnak. Ha pedig erre sem jó, akkor ott egy közművesített telek, melyen sokkal olcsóbban lehet új, korszerű üzemet létrehozni. Eddig csak az anyagi javak átcsoportosításáról, célszerű újraelosztásáról beszéltünk, de nem szóltunk a legfontosabbról: a munkaerőről. Statisztikusok kiszámolták, hogy egy-egy munkahely gépesítése úgy, hogy az felszabadítson egy-egy munkaerőt, átlagosan fél millió forintba kerül. De ez tulajdonképpen kedvező érték, mert páldául a Békés— Csongrád megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál egy dolgozó kiváltása 6 millió forintba kerül. Ha tehát lehetővé tesszük, hogy a gazdaságtalan termelés területéről a dolgozók átáramoljanak oda, ahol munkaerejüket, képzettségüket, szaktudásukat, tapasztalatukat jobban hasznosíthatják, akkor minimum a fent említett összeget takarítjuk meg és emellett élvezhetjük azt a többletet, melyet a hatékonyabb termelés hoz. Fejlődni tehát csak visz- szafejlődés, abbahagyás árán lehet, de ennek a fentieken kívül még egy fontos gátja van: az autark gondolkodás- mód. Ez a görög szó önerőre támaszkodást, önellátást jelent, és most nyilván sokan felkapják a fejüket, hogy miért kerül ez ide? Miért, amikor állandóan azt mondjuk, hogy gazdaságunk nyitott és széles körűen felhasználjuk a kooperáció, a nemzetközi együttműködés nyújtotta előnyöket? Sajnos, ez sincs teljes mértékben így, de az autarkiát most nem a külkapcsolatokra, hanem a vállalatokra kell érteni. Arról van szó, hogy szinte minden vállalat csak azt érzi biztosnak, ami a kerítésen belül van, és ezért a párhuzamos fejlesztések a fejlődést csak látszólag szolgálják. Mert mi más, ha nem látszólagos fejlődés az, hogy két egymás mellett fekvő nagyvállalat, melyek közül az egyik mind a mai napig energiával látja el a másikat, most külön-külön fejleszteni kezdi energia- rendszerét. A fejlődések és visszafejlődések dinamikus egyensúlyának dialektikus alkalmazása vezethet csak el oda, hogy megszűnjön iparunk túlságos sokszínűsége. A régi közmondás, mely szerint aki sokat markol — keveset fog, itt is érvényes. Azt azonban nem várhatjuk el — vagy legalább is csak kevesek lesznek hajlandók rá —, hogy az üzemek, vállalatok, melynek élén állnak, a népgazdaság érdekeinek megfelelően visszafejlesszék, vagy megállítsák fejlődését. Ezért lesz szükség egy olyan szabályozó rendszerre, mely ilyen irányba hat majd. A z idén életbe lépett új szabályozók is azt a célt szolgálták, hogy a jó, a gazdaságos fejlődhessen, a kevésbé hatékony rovására. Nem titok, hogy ezek az intézkedések csak egy folyamat kezdetét jelentik, alapot teremtenek ahhoz, hogy a kidolgozás alatt álló gazdaságpolitikai intézkedések — melyek kivétel nélkül mindenkire kötelezőek lesznek — viszonylag rövid idő alatt elérjék a kitűzött célt: a népgazdasági egyensúly megteremtését. Lónyai László A Társadalmi Szemle áj számából Ünnepi számmal köszönti a folyóirat a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulóját. Közli Sipos Péter „Hatvan év múltán a magyarországi Tanácsköztársaságról” és Kende János „Forradalom és szövetségi politika Magyarországon 1919-ben” című tanulmányát. A Tanácsköztársaság létrejöttének nemzetközi környezetét rajzolja meg és a kommunista interna- cionálé megalakulásának körülményeit vázolja fel Tokody óyula „Forradalmi fellendülés és a kommunista világmozgalom kialakulása (1917—1919)” című írása. Mai grafikusművészek 1919-et ábrázoló rézkarcai, valamint a forradalmi időkről szóló három könyvismertetés teszi teljessé az ünnepi megemlékezést.
