Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-06 / 54. szám
1979. március &, kedd Éneklő rajok megyei vetélkedője Tarhoson Zenekari fesztivál Békéscsabán Az orosházi zeneiskola vonószenekara. Vezényel: Pechan Zoltán tanár Márciusi napsütés köszönFotó: Veress Erzsi Békés-Tarhoson, a zenepavilonban tartották meg március 3-án, délelőtt az általános iskolák éneklő rajainak megyei versenyét. A békéscsabai, gyulai, orosházi, nagyszénási, békési, szarvasi, dévaványai, magyarbán- hegyesi és csabacsüdi úttörők egy-egy iskolájának osztályEzzel • a címmel hirdetett, még a tavalyi esztendőben, szakmai vetélkedősorozatot a KISZ Békés megyei bizottsága, és a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet a szakmunkásképző intézetek másodikos tanulói számára. A meghirdető szervek ezzel a vetélkedősorozattal is ösztönözni szeretnék a szakmunkástanulókat szakmájuk jobb, alaposabb megismerésére, megkönnyíteni és egyben előkészíteni az új munkahelyi kollektívába illeszkedésüket, s végül gyűjtésük eredményével gazdagítani az egyes szakmák meglevő tárgyi emlékeit, szellemi dokumentumait. A háromszakaszos vetélkedősorozat első periódusában a csapatok a tavalyi év november 30-áig üzemtörténeti pályamunkákat készítetRészlet a kiállításról Vasárnap délelőtt szülők és gyermekek nagy csoportjai érkeztek a békéscsabai Munkácsy Múzeum új épületébe. A nemzetközi gyermekév egyik fontos városi eseményére, a kisdobosok és úttörők képző- és iparművészeti kiállításának megnyitójára igyekeztek. Az úttörő kulturális szemle része ez a kiállítás, ahol április 1-ig 120 alkotást láthatnak a látogatók. Sasala János, a városi pártbizottság titkára ünnepélyes megnyitójában elmondta, hogy a 3., 5., 7., 9., és 10-es számú általános iskolák, valamint az úttörőház kisdobos és úttörő képzőművész szakkör pajtásainak munkáiból válogatta a közössége dalolt, játszott, versenyzett a színpadon. Friss hangulatú, vidám éneklésükkel a békési 1. sz. általános iskola 7. a osztályos tanulói bizonyultak legjobbnak. Felkészítőjük: Bíró Jánosné énektanár. ök jutottak tovább az áprilisban Szentesen megrendezendő országos versenyre. tek, olyan munkahelyekről, amelyek szakmájukhoz kapcsolódnak. A második szakaszban gyűjtőmunkát végeztek, amelyben az adott szakma tárgyi emlékeit, szellemi dokumentumait kutatták fel. A harmadik szakasz, amely március 18-ig tart, tulajdonképpen a vetélkedőre való felkészülést jelenti. A versenyzők a vetélkedő témaköreinek megfelelően adatokat gyűjtenek megyénk kulturális, gazdasági és politikai életéről, szakmájukról, valamint testvérmegyénk, Penza életéről. Izgalmas része lesz a vetélkedő- nék a versenyzők szakmájának — általános iskolás pályaválasztók előtti — bemutatásának. A versenyzők a felkészülés hajrájába érkeztek. Hamarosan számot adhatnak tudásukról. zsűri a festményeket és plasztikákat. Kucscra Ildikó, Pataj Ildikó—Buri Tünde, Szabó János, Povázsay Rita—Kiss Mónika, Kalina Ágnes—Baka Ildikó, Bede Adrien, Marsovszky Emőke, Kulyka Mónika, Körösi Edina, Szlotta József, Ladányi Anikó és Kiszely Ildikó műveit díjazta a zsűri. A képzőművészeti pályázat úttörő résztvevőinek legjobb munkáit a zánkai úttörővárosba küldik, a többieké pedig a megyei kiállításra kerül. Május 27-én, a gyermeknapon a megyéből összegyűjtött legjobb gyermekrajzokat látjuk majd Békéscsabán a Kossuth téren. tötte vasárnap Békéscsabán a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház elé gördülő autóbuszok utasait. A kottákkal, hangszerekkel érkező fiatalok számára szebb fogadtatást képzelni sem lehetett volna. Megyénk vonós- és fúvószenekarainak fesztiválját nem előzte meg hírverés, a hangulat mégis ünnepi volt. A nemzetközi gyermekév és a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő 60. évfordolója adott aktualitást a március 4-i, vasárnapi eseménynek. Ezt hangsúlyozta Pataki József, a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei elnökségének elnöke, miután megnyitó szavaival üdvözölte a seregszemle résztvevőit. Vietnam harcoló fiataljairól, az angolai úttörőkről beszélt a gyerekeknek, szocialista hazánk békéjéről, amely 34 esztendeje jelent biztonságot számunkra. A fiatalok komolyan és odafigyeléssel hallgatták szavait, majd megkezdődött a nemes verseny. A résztvevők között a kisdobos korú furulyástól a gimnazista hegedűsig minden korosztály képviseltette magát. A zenekarokban az úttörők mellett azok a középiskolások, ipari tanulók és szakmunkások ültek, akiket a hangszeres zene szeretete, az együttes muzsikálás formált közösséggé. A verseny izgalmát fokozta a tét: a minősítő oklevél megszerzése mellett kiérdemelni a továbbjutást az áprilisban megrendezendő országos fesztiválra. A zenekari tagok és felkészítő tanáraik tudnák elmondani, hány közös próba, mennyi türelmes gyakorlás előzte meg a felhangzó műsorszámokat. A vonósok kötelező versenydarabja Kókai: Kis verbunkos zenéje, a fúvósoké Sebestyén: Menetelője volt. Igényes, az együttesektől komoly technikai és zenei fel- készültséget kívánó muzsika mindkettő. Változatosnak biNehéz megszokni a mozibarátoknak, hogy egy nagy mozi műsorával szűkebb a filmválaszték Békéscsabán. Pótolni egyelőre nem lehet a Brigád filmszínházat, majd csak akkor, ha felépül a KPVDSZ kultúrházzal közös új moziépület. A Békés megyei Moziüzemi Vállalat addig kutatott vetítési lehetőségek után, míg sikerült megállapodnia az Építők Művelődési Házával. A Tre- fort utcai kultúrház nagyterme mozivá alakul heti három alkalommal: csütörtökön, pénteken és szombaton délután 5 és 7 órai zonyultak a szabadon választott műsorszámok, szerzőiket tekintve több évszázadot öleltek fel. Telemann, Haydn, Mozart, Schubert klasszikus értékű alkotásai mellett színfoltot jelentettek a magyar szerzők művei és a népdalfeldolgozások, indulók. Az együttesek — fiatal koruk ellenére — szép hangon, meglepő érettséggel, pontos összjátékkal szólaltatták meg a műveket, a néhol előforduló intonációs bizonytalanságot feltehetően a verseny izgalma okozta. A sok piros és kék nyakkendő, hímzett mellény, a fehér ingek, kipirult arcok, a hangolás percei, majd a lecsendesült gyereksereg, az egymást példás fegyelemmel követő produkciók mindmind hozzátartoztak ennek a délelőttnek a hangulatához. Nagyszerű volt látni és hallani a négyszáznál is több fiatalt: a kétegyházi furulyá- sokat, a szarvasiak népi zenekarát, az orosházi rézfúvós szeksztettet, a csabaiak fúvósnégyesét, az összes lelkes, ifjú muzsikust. Hollós Lajos, a Magyar Rádió fúvószenei szerkesztőjének, a zsűri elnökének szavai szerint ezek a fiatalok felnőtteket ’ ■’egcsodálkoztató módon játszottak, sokan közülük országosan is magas A közelmúltban rendezték meg Békéscsabán azt a szolfézsversenyt, amelyen a megye zeneiskoláiból 42 gyermek vett részt. A különböző szolfézs osztályokban tanuló versenyzők első feladata népdaléneklés volt. A vetélkedő második részében először kottáról énekeltek, majd egy félbehagyott dallamsort kellett befejezniük. Az írásbeli feladatban első hallásra egy dallamot írtak le, majd különböző elméleti kérdésekre válaszoltak. Hogy kik kezdéssel. A keskenyfilmes vetítés lehetővé teszi, hogy a régebbi, nagysikerű filmek közül olyanokat is játsz- szanak, amelyek már normál és széles változatban nincsenek meg. Az elképzelések szerint zömmel régi magyar és nyugati kalandfilmeket hoznak ide a nézőknek. A legújabb filmekről is készülnek keskenyfilmes változatok, így ha Valaki a Szabadság mozi bemutató előadásairól lemarad, később a Trefort utcában megnézheti a kívánt filmet. Március 22-én nyílik az Építők Művelődési Házászínvonalút produkáltak, örülhettünk a nagyszámú résztvevőnek, igényes munkájuknak, annak, hogy az értékes zene megyénk fiatalságának ilyen széles rétegét tudta mozgósítani. A fúvósegyüttesek közül bronz oklevelet a gádorosi és a csorvási, ezüst oklevelet a békési és az orosházi, arany oklevelet a tóíkomló- si és a békéscsabai fúvószenekar kapott. Veszprémben, az országos fesztiválon a versenyszabályok — létszám, életkor — egyeztetése után a legjobb zenekarok egyike vesz részt. A vonósok versenyében a békéscsabai és a szarvasi zeneiskola együttese ezüst oklevelet, a békési és az orosházi zenekar arany oklevelet kapott. A kötelező mű bemutatásával érdemelte ki a békési zeneiskola vonós- zenekara a továbbjutást a váci, országos fesztiválra. A zenekarok munkája ezzel a versennyel nem ért véget, próbáik, szerepléseik tovább folytatódnak. A megyei úttörőelnökség és a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttö- rőház példás szervezettséggel biztosította a fesztivál egész napos programját, amely maradandó élményt nyújtott minden résztvevőnek. F. P. Zs. szerepeltek a legjobban, azt Szesztay Zsolt, a debreceni Zeneművészeti Főiskola docense elnökletével, a zsűri döntötte el. A békéscsabai és szarvasi zeneiskola négynégy hallgatója kapott díjazást, az orosháziak három, a gyulaiak és a békésiék pedig két-két díjat vittek haza. Az erős mezőnyben a végeredmény tized-pontokon múlott, így akik az első három helyet nem érték el, könyv- és hanglemez-jutalmakat kaptak. Házában nak mozija, s a filmkülönlegességeknek bizonyosan sok nézője lesz. A moziüzemi vállalat kihelyezett, üzemi vetítésekkel is igyekszik pótolni a mozihiányt. Rendszeresen vetítenek a Barneválban, a Lenin Tsz-ben, a szociális otthonokban, óvodákban, de időnként a megye minden helységében jelen van a vándormozi. Az alkalmi vetítések mindennaposak, s 24 állandó kihelyezett játszóhelyen nézhet mozit az érdeklődő közönség. B. Zs. KÉPERNYŐ brigádnapló Elszomorító, amikor egy- egy televíziós műsor nyilvánvaló értékei is elsikkadnak azért, mert a kamerák előtt megszólalók nem képesek elfeledkezni arról, hogy az operatőr lencséje s a riporter mikrofonja ország-világ számára közvetíti gondolataikat, s ezért mindenáron nagyot akarva, sokat mondva, vagy éppen üres szócsépléssel alakítanak olyan „szerepeket”, amelyek hamis csengést adnak az egyébként talán figyelemre méltó mondanivalónak is. Igaz, jórészt a televíziós stáb rátermettségén múlik, hogy mennyire képesek a néző számára is élvezetet nyújtó mederbe irányítani a beszélgetéseket. Előre elkészített receptek szerint aligha dolgozhatnak a tv munkatársai, de az bizonyos, hogy sem a meghökkentő környezet, sem a világot ámulatba ejtő nagy szavak nem feltétlen velejárói az érdekes riportfilmeknek. Emlékezzünk csak, milyen érdekfeszítő látványt jelent például az emberi arc, ha mögötte nagy élettapasztalat, tudós bölcsesség rejtezik. Példának említhetnénk a Szent-Györgyi Albert profesz- szorral vagy Lukács György- gyel készített portrékat. Az egyszerű emberekről szóló, látszólag semmi különös dologról nem árulkodó történetek is élményt jelenthetnek, ha olyan értőn csinálják, mint amilyenek voltak a Vitray Tamás nevével fémjelzett alkotócsoport „embermeséi”, a Csak ülök és mesélek... sorozatban. Ám ha a jó recept titkára még nem is jöttek rá, a rossz módszer annál raga- dósabb. Szintén gyógyíthatatlannak látszó, rendezői- operatőri-riporteri fogás például, hogy egy dolgozó üzem gépsorai — vagy egy zsenge vetés — elé odaállítják a frissen vasalt ingű vezér- igazgatót —, illetve a klakk- ba-frakkba vágott tsz-elnö- köt —, akik kinyilatkoztatják szépen sminkelt gondolataikat. És közben ki figyel arra, hogy a mesterségesen beállított, művi környezetben érdektelenné válnak az egyébként fontosnak szánt gondolatok? Hogy a természetes környezetükből kiszakított emberek milyen sután tudnak viselkedni a tévékamerák előtt, arra még csak nem is kirívó példa az elmúlt héten sugárzott Napirenden a brigádnapló című műsor, amely a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat „Kun Béla” brigádjának életéről adott merev állóképeket. Maguk a műsor készítői sem gondolták komolyán, hogy magáról a naplóról készítsenek 25 perces összeállítást, hiszen az élet mindennapjait őrző bejegyzésekről a brigádtagok is csak olyan közhelyeket tudtak mondani, hogy az ember feje nem káptalan, azért írtak le jót és rosszat egyaránt. Maradt tehát a még mindig jó lehetőségeket ígérő megoldás, hogy a napló ürügyén bemutassák a képernyőn az ács- és állványozó brigádot. Ám ekkor jött a régi recept : a vállalat egyik termében szépen félkörbe ültették az embereket — hogy a kör másik felén otthonosan dolgozhassanak a televíziósok —, de hamar kiderült, hogy a munkások ebben a környezetben nagyon feszengve érezték magukat. Mintha betanult leckét hadarnának, mindenki igyekezett valami nagyon fontosat mondani, a végső eredmény pedig közel félórás sűrű unalom lett. Pedig ha munka közben, esetleg éppen a brigád által említett emelőszerkezetek közelében láthattuk volna őket, akkor talán az élet szele is megcsapta volna a képernyőn vibráló elektromos jeleket... (Andódy) „Szakmánk / múltja és jelene” Gyermekrajzok kiállítása Mozi az Építők Művelődési Megyei szolfézsverseny Fotó: Veress Erzsi
