Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-30 / 75. szám
1979. március 30., péntek o Eszi, nem eszi — nem kap mást? G. Szidorova: Gyermekkortól megfosztva 50 millióan Felnőtt hajol a gyermek fölé, az pedig kezét nyújtja. Így néz ki a nemzetközi gyermekév emblémája. 1959 novemberében az ENSZ közgyűlése elfogadta a gyermeki jogok deklarációját. Az ENSZ kijelentette, hogy az emberiség köteles átadni mindannak legjavát, amivel rendelkezik. A deklaráció biztosítja számukra az egyenlő emberi jogokat, mindenféle megkülönböztetés nélkül. Függetlenül a fajtól, a bőr színétől, nemtől, vallástól és nemzetiségtől. Az ENSZ kijelentette, hogy a gyermeknek különös védelmet kell élveznie, és lehetőséget arra, hogy ép és egészséges emberré váljon, öntudatosan, a szabadság légkörében. A deklaráció leszögezi: a gyermekeknek bizto- sitani kell az élelmet, a lakást, az orvosi ellátást. Térjünk el a dokumentum szövegétől. Abban az egész föld gyermekeiről van szó, de- csak a szocialista országok mondhatják el jogosan azt, hogy gondoskodnak a gyermekekről, figyelemmel kísérik őket, hogy a felnövekvő nemzedéknek biztosítják a boldog élet feltételeit. Fokozódik a gyermekekről való gondoskodás a fiatal fejlődő országokban, amelyek a szocializmus építését tűzték ki célul. A gyermeki munka könyörtelen kizsákmányolása, kegyetlenség, erőszak, nélkülözés — ezt adja a világra jövő gyermekeknek a kapitalista társadalom. Az ENSZ deklarációja kimondja, hogy a gyermekeknek meg kell adni az ingyenes oktatást, az egyenlő lehetőségeket az egyéni képességek kifejlesztésére, meg kell védeni őket a kegyetlenség és kizsákmányolás minden formájától. A kapitalista országok azonban még elmaradnak a kis állampolgáraik iránti nagy kötelességeikben. * * * Ha Charles Dickens ma hirtelen valamelyik madridi nagyvállalatnál megjelenne, bizonyára találkozna ott könyveinek hőseivel. Több mint százezer kis Copperfield Dávid és Twist Olivér dolgozik a spanyol főváros vállalatainál. A Quademos Para el Dialogo című lap szerint összesen 280 ezer gyermek dolgozik az országban. — Mit csinálnál, ha hirtelen felnőtt lennél? — kérdeztem a 8 éves Suitot, akivel az egyik madridi utcán találkoztunk. Egy pillanatra elgondolkozott, aztán komolyan mondta: — Ügy tennék, hogy minden gyermeknek sok játéka legyen, és játszhassanak. Suite, mint sok más kis spanyol, nem játszhat — dolgoznia kell. A társadalom kegyetlen törvényeibe ütközik, amely megfosztja a gyermekeket a legalapvetőbb A nemzetközi gyermekév alkalmával a párt-, az állami és a tömegszervezetek, valamint a gazdasági egységek és az intézmények képviselőiből álló operatív bizottság nagyszabású akció- programot tervez a községben. Szocialista brigádok, szülői munkaközösségek és kisiparosok számottevő társadalmi munkával kívánnak hozzájárulni a bölcsődei, az óvodai, az általános iskolai és a diákotthoni berendezések, továbbá játszótéri felszerelések karbantartásához, illetve felújításához. Az említett közösségeken kívül Ke- vermes lakossága is részt vesz a gyermekintézmények környékének rendbe hozásában, az iskolai sportudvar Róma jogtól — a gyermekkorhoz való jogtól. A spanyol serdülők kb. egynegyedének nincs lehetősége arra, hogy tanuljon. A Cambio—16 című hetilap közli, hogy a 12—15 éves gyerkek 70 százaléka általában semmilyen könyvet nem olvas. Az ok, amely a szülőket arra kényszeríti, hogy gyermekiket gyárba adják — a szegénység. Olaszország. Itt törvény van, amely megtiltja a 14 évnél fiatalabb gyermekek számára a munkát. Mégis... — Egy asztalosműhelyben dolgozom — mondja a kis olasz Aldo, Vigonove városkából, Velence ^közelében. — Ott a festéktől és a lakktól alig lehet lélegezni..." Az olasz gyermekek általában kézműipari műhelyekben, üzletekben és bárokban dolgoznak, elszegődnék az időszakos mezőgazdasági munkákra. Az építkezéseken közülük több mint 150 ezret foglalkoztatnak, a kis textilipari üzemekben és műhelyekben százezret, a kereskedelemben és szolgáltatásban 200 ezret, a mezőgazda- sági munkákon körülbelül félmilliót. Reggelenként Altamura város központi terén összegyűlnek az egész város jómódú parasztjai. Itt kisösz- szegért, néhány sajtért, egy nyaláb tűzifáért ráadásként vehetnek hat, 6 évnél idősebb gyermekeket a Repub- lica című újság szerint. Az ilyen középkori piacok eredményezik a munkanélküliséget és a szegénységet. „A szegénycsaládok azért kényszerülnek gyermekeiket munkára adni, hogy valahogyan megéljenek.” A gyermekek éjjel-nappal dolgoznak a gazdának, legeltetik a nyájat, és az állatokkal együtt éjszakáznak. Altamura körzetében két kis cseléd lett öngyilkos. De az olasz igazságszolgáltatás azt tartja — írja a Corriere della Sera című lap —, hogy a gazdák, akik arra kényszerítik a fiúkat, hogy embertelen körülmények között éljenek és öngyilkosságba taszították őket — nem bűnösök. kialakításában, az új játékok elkészítésében és így tovább. Az operatív bizottság nemcsak anyagi támogatással, hanem bizonyos nevelési feladatok végrehajtásával is szeretne segítséget nyújtani az ifjú nemzedék tudatának formálásában, ismereteinek bővítésében, s a helyes magatartási formák kialakításában érdekelt személyeknek. Éppen ezért e társadalmi testület a jövőre vonatkoztatva folyamatosan megvalósítandó célnak tekinti azt, hogy ,a felnőttek minél több időt áldozhassanak a fiatalokra, s hogy minél jobbá, minél tartalmasabbá váljon a szülő—gyermek kapcsolat a családban. „Nem bűnösök” — nyilvánvalóan abban sem, hogy az üzemi balesetek következtében évente több mint ezer 13 évnél fiatalabb gyermek hal meg. A fejlődő tőkés országokban a 10—14 éves gyerekek a munkaerő 4 százalékát teszik ki. Rájuk nem vonatkozik a munka törvénye, nekik nem fizetnek segélyt, velük nem foglalkoznak a munkaszerződések. Nekik nincs joguk a biztosításra, lényegesen kevesebb fizetést kapnak a felnőttekkel azonos munkáért. A spanyol Arriba című újság beismeri, hogy: „gyermekeink túlnyomó többsége irgalmatlanul kizsákmányolt, és ebben elsősorban a mi társadalmunk a hibás.” Belőlük, a XX. század kis Copperfieldjeiből és Twistjeiből 52 millió él a földön. Fordította: Zana Zoltánná Lakossági biztosítások Vésztőn a termelőszövetkezeti tagoknak több mint 63 százalékának van csoportos élet- és balesetbiztosítása. Szám szerint 564-en írtak alá ilyen biztosítási kötvényt a helyi Körösmenti Tsz tagjai közül. A Körösmenti ÁFÉSZ-nél még jobb az arány, itt majdnem 90 százalékos már a szervezettség. Lakásbiztosítással összesen 1254-en rendelkeznek, állat- biztosítást pedig 125 jószágtartó kötött. A gépjárműtulajdonosok közül 124-en írtak alá CASCO-kötvényt, nagy életbiztosítást pedig 68-an. Az Állami Biztosít^ szeghalmi járási fiókja a jövőben elsősorban a lakásbiztosítás népszerűsítésére és a korszerűtlen biztosítási módozatok átdolgozására törekszik Vésztőn. Két évvel ezelőtt, 1977-ben fejeződött be a Gyomai Háziipari Szövetkezetben a két lépcsőben megvalósított beruházás és rekonstrukció. A felújított épületbe új automata és félautomata japán, NDK és svájci gépeket állítottak be. Jelentősen javultak a munkakörülmények és a munkafeltételek is. A kötődében dolgozó nagy teljesítményű gépek jobb kihasználására több műszakot szerveztek. A kötődében blúzokat, pulóvereket, sapkákat, sálakat készítenek. Ezenkívül a szövetkezet népi szőtteseket is gyárt, melyeket a bedolgozók készítenek. Csaknem 450 bedolgozója van a szövetkezetnek Gyomén, Dévaványán és ezenkívül még négy telephelyen dolgoznak asszonyok. A szövetkezet dolgozóinak 90 százaléka nő, így a munkafeltételek kialakítására fokozottabb figyelmet kell fordítani. Ebben nyújt segítséget az üzemorvos, aki főállásban tevékenykedik a szövetkezetnél. Segít annak eldöntésében, hogy ki hol foglalkoztatható. A terhes kismamákat a 20. hetükben áthelyezik a kötődéből a varrodába, illetve egy műszakba járhatnak a terhesség félideje után. Részben ebből adódik, hogy a kötődében nagy a fluktuáció, s az, hogy az utánpótlás is kevés. Aki elmegy gyesre, az szülés után a varrodába kerül, ahol egy műszakban lehet dolgozni. A varrodában magasabbak az átlagkeresetek is. „A gazdálkodó szervezetek az áruátvételnél kötelesek gondoskodni arról, hogy csak jó, az előírt és a kikötött minőségnek megfelelő áru kerüljön forgalomba. Az osztályba sorolt termékek minőségi átvételénél vizsgálják az osztályozás helyességét is.” Az 1978. július 1-én életbe lépett belkereskedelmi törvény tehát egyértelműen megfogalmazza a kereskedelemben dolgozók teendőit. Hogyan érvényesül ez a gyakorlatban? Erre keressük a választ — néhány fontos élelmiszert, iparcikket kiemelve — a több tízezer termék közül. Hús helyett faggyú A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet legutóbbi jelentése megállapította, hogy tőkehúsoknál a jó, szabályosan bontott árukon kívül gyenge, rosszul megmunkált húsok is forgalomba kerültek. Tehet-e egyáltalán valamit a jobb minőségért a kereskedő? Nagy László, a Békés és Vidéke ÁFÉSZ áruforgalmi főosztályvezetője: — Kétségtelen, a belkereskedelmi és az élelmiszer- törvény megszabta a minőség ellenőrzésével foglalkozó intézetek, a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek hatás- és jogkörét. Ugyanakkor hiba lenne azt feltételezni: most már egycsapásra csak kifogástalan élelmiszerek kerülnek az üzletek polcaira. Elsősorban az ipar felelősségét kell hangsúlyozni, de a kereskedelem is befolyásolhatja az üzemek munkáját. Csakhogy rengeteg ellentmondással találjuk szemben magunkat. Itt van mindjárt a negyedelt marhahús. A szabvány 2,59 százalék faggyút engedélyez, amely a valóságban ennél sokkal több. Az igaz, hogy a hentesre van bízva: átveszi-e az árut, vagy sem. Ha nem rekA telephelyeken jobb a munkaerőhelyzet — mondja Dinya Máté, a szövetkezet műszaki vezetője. Ecsegfal- ván 25 asszonynak ad munkát a szövetkezet, s az idén újabb bővítést végeznek, mert csaknem ugyanennyien szeretnének még elhelyezkedni. Ecsegfalván a szociális körülményeket is javítani kell, mert jelenleg nincs tisztálkodási lehetőség, az öltöző is hiányzik. Dévaványán a szövetkezet termelésének egyharmadát állítják elő. Itt 250 nő dolgozik jó körülmények között. Dévaványán a telepen több munkaerőt nem tudnak fogadni, de nem is volt az utóbbi időben jelentkező. A negyedik telephely Hunyán van. Itt negyven asszonynak ad az üzem munkát. Ez a telephely az idén alakult. Egyelőre a melegvíz-szolgáltatást kell megoldani. Utánpótlásra sajnos itt sem számíthatnak. A szövetkezet sokoldalúan igyekszik a közös problémákat megoldani. Ezt példázza az is, hogy csaknem 250 csökkent munkaképességű dolgozót foglalkoztatnak. A velük való törődés ugyancsak komoly feladatot jelent a szövetkezet vezetősége számára. A csökkent munkaképesség megállapítására bizottság alakult, amely igyekszik mindenkinek a megfelelő ellátást, munkahelyet biztosítani. Sz. J. lámái, a vevő látja a kárát, ugyanis egy kiló húshoz 20 —30 deka faggyút is kaphat. Ha leszedi a zsiradékot, a húsipar faggyúáron veszi azt vissza, és így kilónként több mint 15 forint veszteség éri a szövetkezetét. Nem beszélve a minőségi kifogás érvényesítésének nehézségeiről Egyetlen példa: a jegyzőkönyvet hatósági tanúk előtt vehetik fel a boltosok. Sajnos, nagyon kevés üzletvezető vállalkozik erre. Véleményem szerint e gondokat kizárólag az úgynevezett hússzéki darabolás oldhatja meg, amikor a különböző tőkehúsok feldolgozva érkeznek a boltokba. — Ügy tudom, kérhetik az áruk ellenőrzését a megyei élelmiszer és vegyvizsgáló intézettől, élnek-e ezzel a lehetőséggel? — Természetesen. Különösen a saját feldolgozó üzemeinkben előállított termékek vizsgálatára adunk megbízást. Ezért szívesen fizetünk. Azt viszont furcsáljuk, hogy a máshonnan kapott élelmiszerek ellenőrzéséért szintén a szövetkezetnek kell viselni a költségeket, ha az áru rossz minőségű. Ez semmiképpen nem ösztönzi a kereskedelmet, hogy ilyen módon is óvja az enni- és innivaló minőségét. Lánc, lánc, hiitfilánc Békéscsabán, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat 64-es számú húsboltjában a ráncos bőrű virsliket, sza- faládékat nézegetjük Sándor János boltvezetővel. — A KERMI szerint a vörösáruk csupán közepes minőségűek, miért? — A műbél is befolyásolja a virsli ízét, zamatét; juh- bélbe töltöttet nem is tudom mikor láttam utoljára. Sokat gyártanak az ilyen termékekéből, talán ezért egyenetlen a töltés. A párizsiban, krinolinban több víz van a megengedettnél, a piciny hólyagok körül hamar elszíneződnek. — Visszaküldi a minőségileg kifogásolható árut? — Minden kedden és csütörtökön szállít a ZÖLDÉRT és a húsipar. Nem rendelek feleslegesen. Igaz, a főtt császárhús meglehetősen sza- lonnás, a tőkehúson olykor több a zsír az előírtnál, de amikor így is megveszik. Legutóbb 500 kiló marhahúst kértem és 140 kilót kaptam. Mi lenne, ha még ezt sem venném át? A 100-as ABC-áruházban Migaskó Lajosné, helyettes boltigazgató tájékoztat. — Mi szerencsések vagyunk, hiszen külön áruátvevőink vannak, akik a minőségre is figyelnek. A baj az, hogy rengeteg az adminisztráció, a vita a visszáruk körül. Kevés olyan partnerünk van, mint a BARNEVÁLL. Hiba esetén személyesen — minőségellenőrök bevonásával — az üzletben tisztázzák a reklamációt. A FÜSZÉRT viszont többször megkísérli a lejárt szavatosságú árukat a nya- ■kurnkba varrni. Végül azt írják rá a számlára, hogy a bolt nem rendelte, nehogy ez rossz fényt vessen a munkájukra. — Azt mondjuk: a tej általában friss, jó ízű, mégis bosszankodunk a szakadt zacskók, a kifolyt tej láttán. A kereskedők belenyugszanak ebbe? — Dehogy, csak éppen nem tudunk változtatni rajta. Itt a legutóbbi visszáruk jegyzéke: a Sárréti' Tej 100 tasakja közül csupán 1 volt lyukas, míg a Hajdú-Bihar megyei Tejipari Vállalat 400 literjéből 34 elfolyt. Ezt technikai selejtnek hívják, és a tejipar megtéríti a kárt. Ha viszont az üzletben lejár a szavatossági idő a terheket fele-fele arányban a szállító és a kereskedelem viseli. A kávénál, kakaónál már nincs ilyen megállapodás. Ezért Óvatosak vagyunk a rendeléseknél, nehogy ki kelljen dobni az árut. — A gyorsan romló élelmiszereknél nagy jelentőségű az ütemes szállítás. Van-e ebben előrelépés? — Régi gondja az iparnak és a kereskedelemnek a tej és a kenyér időbeni eljuttatása a fogyasztóhoz. A tej érzékeny táplálék, éppen ezért örülünk annak, hogy naponta kétszer kapunk belőle. De még így is sok veszendőbe megy, különösen nyáron, amikor órákig melegszik a tasak az aszfalton, a bolt előtt. Az egésznek úgy lenne értelme, ha a tejiparnak hűtőkocsijai lennének és nem szakadna meg ez a lánc. És mi van a kenyérrel ? Gondoljuk el: hány kézen keresztül megy, míg az üzletbe kerül, ahol szépen becsomagoljuk. Miért nem gondoskodik a sütőipar a kenyér gusztusos, higiénikus beburkolásáról, mint azt nagyon sok országban teszik? Nézze meg a pék- és cukrászsütemények műanyag kosarait, olyan piszkosak, hogy nem merjük bevinni az üzletbe. Az elmúlt év második felében a KERMI 600 tonna zöldséget, gyümölcsöt vizsgált meg, amelynek 17 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. A mintegy 100 tonna áru nagy részét leértékelték. Mit szólnak ehhez a kereskedők? Az osztályozás útvesztői — A ZÖLDÉRT a számlán feltünteti, hogy I. vagy II. osztályú termékről van-e szó — mondja Keszthelyi Já- nosné, az ÉKV 71. számú zöldség-gyümölcsboltjának a vezetője. — Ezt elfogadjuk. Az más kérdés, hogy a láda alja felé haladva egyre silányabb a retek, a saláta, a zöldpaprika. Egyszerűen nincs időnk végigbogarászni a szállítmányokat. — A vevő meg bosszankodik ... — A vásárló nem károsodhat. Itt van ez a primőr paradicsom: törődött, nyomódott, sajnos le kell selejtezni. Persze, van olyan is, amelyik még eladható, csak olcsóbban. A forgalom után állapítják meg az erre a célra felhasználható összeget. Üzletünk saját hatáskörben 100 forint értékű árut sorolhat alacsonyabb osztályba. — Az nem sok. — Valóban. A vállalati ellenőr jelenlétében viszont nagyobb leértékelésre is sor kerülhet. Nem tagadom: kockázatos vállalkozás ez, hiszen, ha sok a leírás megbüntetnek. Az utóbbi megállapítás kulcsmondata is lehetne a kereskedelemben dolgozók minőségi érdekeltségének. Ez a rendszer bonyolult és a boltvezetők nem mindig tudják kiszámítani: mikor járnak jobban? Akkor, ha leselejtezik, alacsonyabb osztályba sorolják, vagy visszaküldik a silány minőségű árut. És erről aligha csak ők tehetnek. Társadalmi munka vállalás Kedvező munkakörülmények a Gyomai HlSZ-ben Seres Sándor
