Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-27 / 72. szám
* 1979. március 27., kedd Vállalkozó vállalatok Képernyő a stadion felett A tv az utóbbi évtizedben a sportkedvelők százezreit szoktatta le a pályák látogatásáról. Többek szerint azért, vagy azért is, mert a képernyőn pontosan és jobban követhetők az izgalmas részletek, mint a lelátókon. Mások viszont azt vallják, hogy egy-egy sportesemény helyszínének varázsát semmi és senki nem képes közvetíteni az otthoni karosszékekhez. Kétségkívül ez utóbbi véleményben is sok az igazság. No, most ezek után képzeljük el azt a stadiont (egyébként: Algír, Olimpiai Stadion), amelyben a kapuk fölött két hatalmas, képernyő is magasodik, s ezeken a lejlátokon ülők a pályán zajló mérkőzés legapróbb részletét is azonnal, kinagyítva láthatják, sőt: az érdekesebb pillanatok — akárcsak az otthoni tv-n — visszajátszhatok és lassítva is közvetíthetők. íme: a tv-közvetítés és a helyszíni élmény varázsa egyesítve, kint a pályán, egy hallatlanul szellemes technikai megoldás segítségével. E megoldás számos eddig nem létező lehetőséget is kínál a nagyszabású rendezvények, népünnepélyek számára. Ráadásul ezt a szellemes technikai eszközt (amely — kissé egyszerűsítve a lényeget — az ipari tv és az elektronikus eredményjelző tábla, vagy a Villanyújság , .összeházasításával ’ ’ jött létre) nekünk nem is kellene külföldről megvenni, hiszen e termék teljes egészében magyar. A VBKM Villamos EH őszerelő Gyárában (VIL- LESZ) tervezték, ott is gyártják, az algériai stadionba is ez a gyár szállította és szerelte fel a világ első ilyen táblái közé tartozó példányokat. A konstrukció nem egyedülálló ugyan a világon, de a legelső, hasonló működésű amerikai és nyugat-európai példányokkal egyidejűleg készült el. Nem „utolérési” szándékkal, hanem az eredményjelzőket gyártó nemzetközi iparral szoros, fej-fej melletti versenyben. Fűszereplők a fejlesztők A gyár termékeinek jelenlegi magas műszaki színvonalát az alapozta meg, A Körösök Vidéke Tsz- szövetség elnöksége e heti ülésén elemzi majd tagszövetkezeteinek elmúlt évi gazdálkodását. A januárfebruári zárszámadások ösz- szegzéséből az már kiderült, hogy a körzetet ért elemi csapások következtében a növénytermesztés termelési értékének növekedése nem érte el a tervezettet, örvendetes viszont, hogy ennek ellenére is több, mint öt százalékkal haladja meg az 1977-es eredményt. Az ágazat reményeit megtépázó kártételek közül kiemelkedik a nagyarányú tavaszi belvíz, amely miatt esztendőről esztendőre nőtt a vetetlen terület nagysága, és 1978-ban már a 11 ezer hektárt is elérte. Figyelemre méltó, hogy vetésszerkezet némileg módosult: csaknem 14 százalékkal emelkedett a kukorica, mintegy 10 százalékkal a lucerna, mérsékeltebb ütemben a zöldség, a napraforgó és a búza aránya a rizs- és a cukorrépatermő-terület rovására. A termésátlagok jelentősebben a cukorrépa-, a kukorica- és a lucernatermesztésben növekedtek, 10— 11 százalékkal is, míg a búza-, a napraforgó- és rizshozamok nem érték el a korábbi szintet. A szövetséghez tartozó termelőszövetkezeteknek a hogy idejekorán felismerték gyártási profiljukban a termékváltás szükségességét, s azt, hogy ehhez legelsősorban fejlesztéshez értő emberek kellenek. Kevés olyan hazai gyár van, ahol az utóbbi 10 évben a létszámnövekedés elsősorban nem a fizikai vagy az adminisztratív állománnyal, hanem a műszakiak, s azon belül is. a fejlesztőknél történt. A VIL- TiESZ ezelőtt 8—10 évvel mintegy 600 emberrel dolgozott. Ebből kb. hatvanan foglalkoztak közvetlenül fejlesztéssel. Most 800-an vannak: a fejlesztők létszáma pedig (mérnökök, technikusok együtt) 150 fő. Korábban a teljes létszámnak 10 százaléka foglalkozott a jövő előkészítésével, jelenleg csaknem a 20 százaléka. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azaz a korszerű termékcsalád volt-e előbb, vagy a jelentős kapacitású fejlesztőrészleg? A gyár legközelebbi múltját vizsgálva kiderül, hogy bizony előbb a korszerű termékcsalád, illetve ennek előőrsei jelentek meg a gyárban és azután ez vonzotta oda az alkotó kedvű fiatalokat. Tanulás nélkül nem megy Először különféle elektromos-automatikus berendezéseket kezdtek tervezni és gyártani. E köré kialakult a régebbi konstruktőri gárdából egy új mag. Amikor a 70-es évek elején kezdték elektronizálni a berendezéseket, a kereslet rohamos növekedésével együtt a fejlesztőgárda gyors bővülése is elkezdődött: jöttek a legújabb technika iránt vonzódó fiatalok, hiszen a gyár megfelelő feladatokat kínálhatott számukra. A fiatalok mellett a törzsgárda is tanulni kezdett: az utóbbi időszakban, minden éviben 100—150 ember végzi a gyár saját műszaki-elektronikai továbbképző tanfolyamát. Az eredményjelző táblákat, amelyek a gyár egyérkedvezőtlen időjárású esztendőben is sikerült előbbre lépniük az állati termékek termelésében, amelynek teljes értéke 1,6 százalékkal lett nagyobb az egy évvel korábbihoz képest. Az ágazat gazdálkodásának eredményességét ugyanakkor — a növénytermesztéshez hasonlóan — rontotta a termelési költségek növekedése, s az a tény, hogy a tejprémiumot sem tudták úgy igénybe venni a gazdaságok, mint korábban. Egy bizonyos szint után ugyanis az átlagosnál nagyobb erőfeszítések árán növelhető csak a tejtermelés. Sajnos, mindehhez társul az, hogy a Körösök vidékén gazdálkodó szövetkezetekben még mindig gyenge a szakember- és szakmunkásellátottság, s így az élőmunka termelékenysége sem javult. Üj, korszerű telepek építésére az északkeleti részek közös gazdaságai pénzügyi okokból, a löszháti tsz-ek pedig túlzott óvatosságból nem vállalkoznak. összességében a már sokszor igazolódott tétel, miszerint, ahol a növénytermesztés színvonala alacsony, ott az állattenyésztésben sem képesek eredményeket produkálni — 1978- ban is érvényben maradt. telmú nemzetközi sikerét hozták — lényegében a 60-as évek végétől kezdték folyamatosan készíteni. Az ipari berendezések mellett, csak úgy mellékesen kezdtek ezekkel foglalkozni, hiszen ugyanazokból az elemekből és elvek alapján ezek is ösz- szerakhatók — s most ez a legjobb üzletük. Különösen 1974-től, amióta ezek elektronizálása is gyors ütemben haladt előre. A gyárnak ma már saját integráltáramkör- tervezö és -gyártó üzeme is van. Beigazolódtak a 10 évvel ezelőtti számítások: jó üzletnek bizonyult a kevés anyagot, ám sok és nagy értékű munkát magában foglaló, gyorsan növekvő piaci kereslettel rendelkező korszerű eredményjelző táblák gyártása. Nem véletlen, hogy a gyár nyeresége az 1978-as év után a termelési érték 22 százalékát teszi ki. (!) Finis az olimpiára Szerte a világban jelenleg már mintegy 250 magyar eredmény jelző működik. (Olyan híres stadionokban, mint a Real Madridé vagy a római San Siro Stadion, a moszkvai Dinamo stadionja, a francia Red Staré stb.) Az eddig exportált táblákból mintegy 100 a Szovjetunióba került. A fejlesztés kezdetén itt és ezúttal is a szovjet megrendelések adták az anyagi biztonságot. Az eddig szállított táblák jó része már elektronizált, számítógéppel, mikroprocesszorral vezérelt, s köztük vannak már az első 'képközvetítő táblák is. A csúcs most a moszkvai olimpia, s kiszolgálása: 12 objektumhoz 17 berendezést szállítanak. (Értékben számolva a megrendelések 50 százaléka már elkészült. Most jön a finis.) Ezeket most az egész világ megismeri. Sikerük — ami nem maradhat el — a gyár számára a következő évtized gazdasági biztonságát teremtheti meg. Az olimpiai játékoknál jobb referencia és reklám az eredményjelző tábláknak nem létezik. Lám: egy jó gondolat, az ipari fejlődés fő vonalának idejében történő felismerése évtizedekre biztosíthatja egy gyár jó színvonalú megélhetését, jövőjét. Gerencsér Ferenc Mezőgazdasági szakemberképzés Tarhoson Varga Sándor igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint a békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet felnőtt tagozatán Tarhoson 569 hallgató szerzett képesítést az 1978/79-es tanévben. A különböző időtartamú tanfolyamoknak többek között az a céljuk, hogy a zöldtakarmány- éls szemestermény-szárítás technológiájában, a növénytermesztésben, a mezőgazdasági gépek és raktárak kezelésében jártas, jól képzett munkaerőt alkalmazzanak a gazdaságok. Az oktatók szinte úttörő munkát végezték, amikor a MÉM megbízásából elkészítették a tantervet, és a jegyzetet. Az országban ugyanis nincs olyan szakirodalom, amelynek alapján hozzá lehetne jutni a szükséges ismeretekhez. Egyébként a tanterv az üzemekkel folytatott szoros együttműködésen alapul, mert csak elméleti oktatással a gyakorlati követelményeknek az iskola nem tudna eleget tenni. A tar hősi intézményben egyharmaddal lerövidült a képzési idő, s ezáltal a tanfolyam költségei is 35—40 százalékkal csökkentek. A hallgatóknak egyéni tanulással kell pótolniuk a kiesést. Például munkaf üzeteket kapnak és adatlapokon dolgozzák ki az egyes témaköröket. Az oktatók arra törekednék, hogy a bentlakásos tanfolyamok résztvevői ott helyben sajátítsák el az előírt tananyagot. Az iskola a gazdasági egységekben konzultánsokat is felkér a különböző foglalkozások vezetésére. A gyakorlati oktatás könnyítése végett a szakmunkásképző beszerzi a speciálisan oktatási célokat szolgáló Zetorokat Megyénkben mintegy 14— 16 üzemi tanfolyam is működik, de raktári anyagmozgatókat és terménytisztító- gép-kezelőket csak Tarhoson képeznek. E szakmák iránt fokozott érdeklődés mutatkozik. Az iskola — noha maga is több diavetítőt, írásvetítőt stb. kölcsönöz az üzemeknek — mégis arra ösztönzi a vezetőket, hogy szerezzék be az alapvető szemléltetőeszközöket. A tanfolyamok előadóinak, szakoktatóinak egynapos továbbképzést szerveznek évente, s így a bemutató tanításokon, valamint az egyéb foglalkozásokon megismertetik velük a legfontosabb nevelési módszereket és didaktikai elveket is. Megtanulják, hogyan lehet például jó táblavázlatokat készíteni, s hogyan kell használni a különféle technikai eszközöket. Mindezekre azért van szükség, hogy az előadások résztvevői összefüggésében lássák majd a megtanulandó ismeretanyagot. Az általános tapasztalat az, hogy sajnos néhány hallgató még jegyzetelni sem tud. Egyébként a Tarhosra érkezők 60 százaléka jó fel- készültségről tesz tanúbizonyságot, de szakmai tudáWVWWWWV sukról nincs bizonyítványuk, ök szívesen jönnek tanulni. A tanfolyam idejére átlag- keresetet kapnak. Ez esetenként meghaladja azt az ősz- szeget, amedyet otthon munkabér fejében fizetnének nekik a gazdaságok. Van ellenpélda is: a növényvédelemben — éppen a szezonjelleg miatt — nagy a fluktuáció. Előfordul, hogy cukrászvagy kőművesszakmával rendelkező fiatalokat 'küldenek a mezőgazdasági üzemek azért, hogy például megtanulják a traktorvezetést. A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy ők mindössze csak egy-két évig maradnak a gépen, s azután rendszerint eredeti szakmájukban helyezkednek el. Természetesen, aki a 8 általános iskolát nem végezte el, ezekre a tanfolyamokra nem vehető fel. Varga Sándor igazgatóhelyettes szólt még néhány, jövőre vonatkozó elképzelésről is. Mint ismeretes: Kamut és Kardos irányában húzódik a Tisza II. öntözőfürt. Ide olyan szakemberek kellenének, akiknek kiképzésére a két hét már nem elegendő. A tarhosi intézet rét- és legelőgondozó tanfolyamát tavaly húszán végezték el, és az idén is mintegy 20—25 hallgató jelentkezését várják. Az MTZ 80-as, valamint azMTZ 82-es traktorok, a gabonabetakarító kombájnok, a bálázók stb. kezeléséhez és karbantartásához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket is oktatják felnőtt tagozaton. Mivel nagy értékű berendezésekről van szó, az üzemek csak abban az esetben vásárolhatják meg az AGROKER-től, ha iskolai bizonyítvánnyal rendelkező szakembereket bíznak meg e gépek kezelésével. Különben elvész a- garancia. A békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tarhosi felnőtt, tagozatán végzettek — a vizsgák letétele és a bizonyítvány kézhez vétele után — magabiztosabbá váltak. Bátrabban kezelik a gépeket, hiszen a tanfolyamokon az- elmélet és a gyakorlat szoros összhangjában sajátították el azt a tudás- mennyiséget, amely a nagy értékű gépek szakszerű működtetése, a mezőgazdaság különböző ágazataiban nélkülözhetetlen ismereték megszerzése — a minél hatékonyabb termelés szempontjából — elsőrendű követelménynek számít. Bukovinszky István Magyar—mongol kormányközi megállapodás keretében magyar segítséggel szerumkombinát épült Mongóliában. Az egyezmény értelmében a vegyigép-karbantartókát és a gyógyszer- gyártó laboránsokat Budapesten képezik. A 6. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben huszonnégy mongol diáklány tanulja a gyógyszergyártó laboráns szakmát. Az idei szakmunkás- vizsga után hazatérve állati oltóanyagokat fognak gyártani. A képen: mongol diákok a tanlaboratóriumban (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Képünkön: a tarhosi felnőtt tagozat hallgatói a Pneutox— SZ légporlasztásos permetező működtetéséből vizsgáznak Fotó: Bakos Géza Számvetés a szövetségnél
