Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

1979. március 25., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A szülőföld szerelmese Orbán Balázs százötven esztendeje született az ud­varhelyszéki Lengyelfalván. Korának egyik legérdeke­sebb egyénisége volt, akinek élete, életműve a romanti­kával fonódott össze, s mi­előtt tizenkét évi utazás után hazatérne, Görögországban járva így kiált fel: „az Ak- ropolisz... a nép dicsősége e templomában, a szabadság és a honszeretet oltáránál esküdjem neked örök hűsé­get, s annyi dicső példa lá­tásánál tanuljalak meg téged imádni, óh hazám! Szabad­ságodért örömest áldozom fel életemet, s neked szentelem magamat utolsó lehellete- mig.” Orbán Balázs fő műve, a Székelyföld leírása, igen je­lentős tudományos értékkel bíró munka, ma már könyv­ritkaság. Az alkotó életét, akárcsak munkáját áthatja a romantika. De nem is cso­da, már származása, születé­sének története is egy áradó fantáziájú romantikus író tollára való. Rövidre sűrítve a történetet, így foglalhat­nék össze: Történt még az 1800-as évek elején, hogy a török szultán, bizonyos Mohamed magyar bányamérnököket szerződtetett országába. Így került Selmecbányáról a messzi idegenbe Knechtel János is, aki aztán a török kincstári bányák főfelügye­lője lett. Előkelő házasságot is kötött, egy dúsgazdag gö­rög család egyetlen leányát vette feleségül. E házasság­ból született Eugénia. Ám Knechtel János munkaszer­ződése lejárt, hazatért volna, de felesége nem óhajtott Ma­gyarországra jönni. Így az­tán Knechtel János egy dél­utáni séta alkalmával leá­nyával együtt hajóra szállt és megszökött Konstantiná­polyból. Itthon leányát a kassai nevelőintézetbe adta, ő maga pedig visszaindult Sztambulba, de a tengeren viharba keveredtek, hajótö­rést szenvedtek és ő is hul­lámok között lelte halálát társaival együtt. Az apa halála után három esztendő telt el, az asszony pedig eredménytelenül nyo­moztatott férje és leánya után, s a gyermeknek, mi­vel ennyi időre fizették ki intézeti költségeit, távoznia kellett. És ekkor újabb re­gényes fordulat, a lengyel­falvi Orbán Pál őrnagy hit­vese, kinek három leánya ugyanebben az intézetben nevelkedett, magával viszi Eugéniát a Székelyudvarhely melletti kis faluba. Később hazatér a lengyelfalvi csalá­di házba a jószívű nevelő­szülők édesgyermeke, a na­póleoni háborúkban megse­besült Orbán János huszár- kapitány is, aki megkedveli, megszereti a leányt és fele­ségül is veszi. E házasságból öt gyermek születik, a má­sodik volt Orbán Balázs, aki 1829. február 3-án látta meg a napvilágot. A regényes történet persze ezzel korántsem ért véget. Évek múltán a konstantiná­polyi asszony, a nagymama rátalál a Székelyföldén élő leányára, s meglátogatja a családot. Teljes az öröm, s sikerül is rábeszélnie leá­nyát és családját arra, hogy a Boszporusz partján levő palotába költözzenek. A nagymama előreutazik, min­dent előkészíteni, a család pedig 1846-ban szánja rá ma­gát az utazásra. Galacon éri őket a hír, hogy a nagyma­ma meghalt. Mire a család Konstantinápolyba érkezik, a mohamedán egyház ráteszi a kezét a hatalmas vagyonra, s csak tizenhét évi pereske­dés után kapják meg annak egy részét. Orbán Balázs Orbán Balázs tizenkét évi vándorlásra indul, bejárja a titokzatos Kelet világát. Lát­ta Jeruzsálemet, a gizehi pi-i ramisokat, az alexandriai könyvtárat, kószált a görög szigetvilágban, megtekintette Marathón mezejét és a Thermopülai szorost. Aztán Európa... A negyvennyolcas magyar szabadságharc hírére ő is cselekszik, szabadcsapatot szervez. Százötven emberé­vel azonban csak a mai bul­gáriai Viddinig jut el, az út­levél késik, és így mire in­dulhatna, már a világosi fegyverletétel hírét hozzák. Visszafordul, és az emigrán­sokat támogatja. Felkeresi a törökországi Kiutahiában Kossuth Lajost, és az angol konzul segítségével ártalmat­lanná teszi a bérgyilkosokat, akik az emigráns politikust akarták megmérgezni. Ami­kor az osztrák hatóságok ki­kérik a törököktől mint ka­tonakötelest, akkor London­ba hajózik, majd négy évet tölt a sok magyar emigráns­nak is otthont adó Jersey szigetén, valamint Gueme- seyn. Az előbbin kerül szo­ros kapcsolatba az európai romantika nagy mesterével, Victor Hugóval, aki igen kedveli, és akként nyilatko­zik, hogy kétszáz Orbán Ba­lázzsal meg tudná buktatni a francia császárságot. 1859 őszén érkezik haza Magyarországra. Ez az idő nem alkalmas arra, hogy a közéleti, politikai szereplés színterére lépjen. így aztán hozzáfog és megírja hat kis kötetben az Utazás Keleten című munkáját, valamint le­fordítja Szaif Züliazam szul­tán regéjét Ali-bey nyomán. E két mű tulajdonképpen erőgyűjtés, készülődés az igazi alkotáshoz, amely meg­írásával örökre beírta ne­vét a tudósok sorába, amely alkotás a Székelyföld leírása, avagy teljes nevén A Szé­kelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. El- 6Ő kötete száztíz éve jelent meg, s a teljes munka hat­kötetnyi, ma is alapvető for­rásanyag. A mű megírásá előtt hat éven át járta a vidék tájait, településeit, vá­rosait. Gyalog, harmadosztá­lyú vasúti kocsikon, szekéren vándorol, s nem marad el útitársa, az ekkor még ugyancsak nagyméretű fény­képezőgépe sem. A könyv rajzainak egy részéhez ő készíti a képeket. így te­kintve a magyar fotografálás egyik úttörőjét is látnunk kell Orbán Balázsban. Cso­dával határos módon, né­hány évvel ezelőtt előkerül­tek ezek a képek, s a vélet­len folytán — mielőtt végleg megsemmisültek volna — egy értő szem megakadt rajtuk, és így megmenekült a pa­pírmalomtól. (Jelenleg a marosvásárhelyi könyvtárban őrzik.) A fotográfiák egy ré­sze Erdélyi Lajos, a kiválói erdélyi fotóművész gondozá­sában és tanulmányával, Sütő András előszavával megjelent a Kriterion Könyv­kiadónál is. Orbán Balázs könyve és a most már közkinccsé lett fo­tográfiai gyűjtemény értékét az adja igazán, hogy felfe­dezte egy vidék életét, vá­rakról, valaha meglétük nyomairól, templomokról, ré­gészeti, néprajzi emlékekről először ő tudósít, s jó né­hányról mindmáig is utoljá­ra. Azt vallotta magáról, hogy a „szabadság és a pol­gárosodás” őrtállója. É pol­gári átalakulás természetes folyamataként tekinti, hogy a régi eltűnik, helyét az új ' veszi át. A néprajzos Orbán Balázs ezt a tovatűnőt akar­ja megmenteni, s ami köny­vébe bekerült, az igen be­cses érték. S ha a korabeli kritika méltatta is e mun­káját, valódi értékét az utó­kor találta meg, hiszen a rendkívül pontos, a részek és az egésznek az egységben látása, a népi kultúra vál­tozó folyamatának a megfi­gyelése, a szociológiai tapasz­talások tudományos szem­pontból is értékes alkotássá emelik azt, még akkor is, ha történelmi szempontból — hiszen a székelyek hun származását hirdető elmélet­nek volt a híve — nem helytállóak. Több mint száz templomot és harangot, több száz szárnyas oltárt, kazettás mennyezetfestményt, vala­mint kegyszereket: kelyhet, poharakat, hímzést mutatott be, amelyek jelentős részét ő maga fedezte fel; sajnos idő­közben igen sok el is pusz­tult, és csak e munkában ta­lálható meg leírása. Orbán Balázs buzgó híve volt Kossuthnak, az emigrá­cióban harcostársa is, így közéleti tevékenységének programja függetlenségi. Képviselőnek 1872-ben vá­lasztják, és haláláig az is maradt. A parlamentben a liberalizmus és a demokrá­cia, a béke és a humanizmus vezette. 1881-ben, a székely^ keresztúri képviselőválasztá­son megbukott, ezután Be­rettyóújfalut képviselte a törvényhozásban. Politikai látásmódját azonban nem jellemezte az a felismerés, amely kellő kritikai állás- foglalásra késztethette volna. A részek bonyodalmában el­vesztette az egésznek ellent­mondásos meglátását. 1890 áprilisában a parlamenti ülésszakon, Budapesten hir­telen elhunyt. Szejkefürdőn temették el, ma is itt nyug­szik. A Szejke forrás feletti hegyoldalon a szépen rende­zett sír két kopjafája mesz- szire ellátszik... Alatta vezet az országút, mintegy példá­zatként: ki-ki szűkebb pát­riáját járja és fedezze fel ön­magának, másoknak újra meg újra, mert csak úgy le­szünk otthon, ha tudjuk, hogy hol élünk. Fülöp Béla SZOLGÁLATBAN címmel a bukaresti Kriterion meg­jelentette Balogh Edgárnak, a magyar publicisztika igen­csak legrangosabb írójának emlékiratát élete 1935 és 1944 ősze közti folyásáról. (Az első könyv (Hét próba) 1966 első napjaiban került a ma­gyar olvasók kezébe, s az első rendszeres összefoglalás volt — igaz, emlékirat for­májában — a Csehszlovákiá­ban eszmélkedő „újarcú ma­gyarok", az új kisebbségi magyar értelmiség társada­lom- és művelődéspolitikai mozgalmáról, a Sarlóról. A szerzőt 29 évesen kiutasítot­ták Csehszlovákiából, és 1935 májusa óta román állampol­gár. Farsang Sándor: Kompozíció Kopasz Márta: Alkotónő SárándiJózsef Csak legyen mellettünk valaki Azt sem bánom ha mást szeretsz Szeretnélek már én is szerelmesen nem Téged szeretni ám a szeretet erősebb a szenvedélynél a szeretet a Kozmosz jelenléte bennünk nélküle önnön hübriszünk prédái lennénk Balogh Edgar életútja sa­játos, példázatos típusa a huszadik századi, közép­európai értelmiségi szemé­lyiség sorsának. A szász ka­tonatiszti család (Kessler) és a pozsonyi magyar tanárnő fia, történelmi tevékenységé­nek emlékeivel és egyszál magában érkezett a királyi Romániába, ám már az első nap kezet fogott Gaál Gá­borral, nemsokára találko­zott a román párttal, s a közbakai katonáskodás után újságíró lett a Brassói La­poknál, megszervezte a ma­rosvásárhelyi találkozót, ér­dekvédelmi szervezetbe tö­mörítetté a brassói szolgáló­kat, könyvkiadást indított el, közben nőül vett egy var- gyasi székely szolgálóleányt, és az 1940—44 közötti évek­ben állás nélkül is családot mert »alapítani, folytatta népfrontos pártmunkáját publicistaként a Magyar Nemzetben, Népszavában, Kis Újságban, és nem kis része volt a kolozsvári el­lenállás megszervezésében. A Szolgálatban lapjain egy közösségi harcos vallott. „Magamfajta kis-emlékíró” — így aposztrofálja magát, ámde amit átfog a megírt évtizedben saját sorsában, az érdemleges része a közép­európai népek történelmé­nek. Könyvében idéz és utó­lag ellenőriz, mérlegel és önmagát is minősíti. Érde­mes egybevetni például Nagy Istvánnak erről az évekről szóló írásaival, máris szem­betűnik, mennyivel árnyal­tabb és szélesebb horizontú kép alakul ki Balogh Edgár írása nyomán eseményekről, folyóiratokról, emberekről. Feledhetetlen, elbeszélő mes­termunkával rajzolt portré kerekedik az emlékiratban Móricz Zsigmondról, Józsa Béláról, a mártírhalált halt pártmunkásról, a Korunk, a Termés írói köréről, a kis- baconi Benedek-ház lakói­ról, felesége vargyasi csa­ládjáról, de Petru Grozáról, Bánffy Miklósról is. Balogh Edgár életét nemegyszer meghatározta a román, majd a magyar párt illegális te­vékenységének irányító ap­parátusa; e mozzanatokról ilyen drámai lapokat olykor csak Sinkó Ervinnél olvas­hattunk. Eszmék alakulása, akciók szervezése, emberi kapcsolatok építése elegyí­tik a történéseket, s alakít­ják ki az emlékiratnak azt a sajátos formáját, amellyel a Szolgálatban nem csupán Balogh Edgár életművének lesz egyik fő alkotása, ha­nem a magyar emlékírások becses, a későbbiekben bizo­nyára sokszor hivatkozandó könyve is. TÁJ ÉS NÉP címmel a kolozsvári Dacia könyvkiadó egybegyűjtette, s megjelen­tette Balogh Edgárnak azo­kat a „háromflekkes” tárcá­it, szám szerint ötvenkettőt, amelyeket a marosvásárhe­lyi, Sütő András szerkesz­tette képes kétheti lapba, az Üj Élet két évfolyamába írt. Ezekben a kis jegyzetekben Balogh Edgár sok mindent szóvá tesz, de mindent egy céllal: a népszolgálattal. Az élőbeszédben magyarázza, miért „gajdolja” újból meg újból az „itt és most” a „népszolgálat” ' követelmé­nyét, de mint propagandista nagyon megtanulta, egy nem mindennapos élet tanította meg rá: az igazságokat is ismételgetni kell. E tárcák mindenről szólnak: ételekről, a városi életformáról, a fia­tal költőkről, a vendégforga­lomról, a köröndi Páll La­jos költő-festő-korongos mű­vészről, a nyelvről és hely- történetről. Mindenesetre egy, nagy felemelő célzattal: „elődeink felgyújtott kincseit megőrizve, anyanyelvűnkkel, népi jelrendszerünkkel, szo­kásainkkal, művelődési ered­ményeinkkel, gazdag tudo­mányos és szépirodalmunk folytatásával illeszkedjünk be a jövőbe.” Ezért érdemes itt, nálunk és most elolvas­ni, megszívlelni Balogh Ed­gár soha elégszer nem mon­dott igéit. Varga Imre TÉKA Balogh Edgár két üzenete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom