Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. március 18., vasárnap Kitekintés India „felfedezése” Mintegy száz műalkotás (szobor, kép, grafika) reprezen­tálja a modem indiai képzőművészet jelentősebb törekvé­seit azon a kiállításon, amely márciusban kereshető fel a Műcsarnokban. Ez a kiállítás a Delhi Modern Művészeti Galéria válogatott anyagát tárja a magyar közönség elé. Egy távoli, idegen kultúrájú ország művészetének ilyen nagyszabású bemutatkozása jogosan keltheti fel az érdek­lődést. A múzeumlátogató reméli, hogy olyan művekkel fog találkozni, amelyek e távoli ország „egzotikus” képét erő­sítik meg benne. Ez a bemutatkozás megle­petés* Több okból is. A ki­állítás ugyanis, amely sokak számára talán az első talál­kozás a modem indiai mű­vészettel — furcsa módon is­merősnek tűnik. A huszadik század nyugati festészetének stílustörekvéseit véljük fel­fedezni az alkotásokon. Ennek a ténynek magya­rázatát dr. Laxmi P. Sihare előszavából érthetjük meg. A modem indiai képzőmű­vészet — szemben Európa több évszázados festészeti ha­gyományaival — alig két év­százados fejlődésre tekint vissza. A mostani kiállítás célja nem e rövid fejlődés történeti bemutatása, hanem az, hogy képet nyújtson a húszas évektől napjainkig ér­vényesülő képzőművészeti tö­rekvésekről. Az indiai mű­vészetben éppen ettől az idő­ponttól kezdődően részesítet­ték előnyben a nyugat-európai modern művészet főbb ten­denciáit. Ennek a művészi mozgalomnak neves egyéni­sége volt Rabindranath Ta­gore, I^obel-díjas költő, akit a magyar olvasók is jól is­merhetnek. (Tagore költő­ként indult, majd kedvtelés­ből kezdett festeni. A festé­szet egyre nagyobb szerephez jutott életében. A kiállításon két alkotásával is találkozha­tunk: „Lefátyolozott nő” és „Két arc” című tusrajzaival. Munkásságát Nemzeti Kincs­nek nyilvánították.) Tagore így írt a modern indiai mű­vészet problémáiról: „Ami­kor az indiai művészetről be­szélünk, ez néhány olyan igazságot sugall, mely az in­diai hagyományra és tem­peramentumra épül. Ugyan­akkor tudunk kell, hogy az emberi kultúrában nincs tö­kéletes kasztrendszer; jo­guk van kombinálni és új variációkat létrehozni, ha ezek a megoldások generá­ciókon át továbbmennek, bi­Sandhu Harbhajan: Szüret zonyítva az emberi lélektan mélységes egységének igazsá­gát... Én erőteljesen arra ösz­tökélem művészeinket, szen­vedélyesen tagadják meg azt a kötelezettségüket, hogy nagy gonddal valami olyasmit hozzanak létre, amit „indiai művészet” — címkével lehet ellátni, mert hozzáidomítot­ták néhány régimódi modo­rossághoz...”. Tagore idézett írása nyújthatta az indiai képzőművészek számára azt az ideológiai alapot, misze­rint nem az eredetiség és az egységes stílusra törekvés a műalkotás kritériuma, ha­nem az általános eszmeiség kifejlesztése. Ennek a felfogásnak voltak történenti igazságai, értékei — ezt képviseli a mostani kiállítás. Lehetővé vált ugyanis egyfajta bekapcsoló­dás az egyetemes kultúrába. A most látható műalkotások azonban arról győznek meg bennünket, hogy az izgal­masabb és értékesebb alko­tások azok, amelyekben egy sajátos kultúra hagyomá­nyainak jelenlétét érezzük. S egy ilyenfajta élményközve­títés kétségtelenül megtalál­ható egyes művekben. Heb­bar: Bangladesh, 1971. Sher- Gil, Amrita: Tevék, Husain M. F.: Vishwamitra, 1973. és Roy, Jamini: Krishna és Balarama című festményein. A kiállítás legidősebb részt­vevője Roy Jamini. Jelentő­ségére utal. hogy műveit Nemzeti Kincsnek nyilvání­tották. ő a legjelentősebb művész, aki az indiai nép­művészetből merített ihletet és élete végéig ezzel a stí­lussal kísérletezett. A kiállítás sokfajta stílus jelenlétéről árulkodik nap­jaink indiai képzőművészeté­ben. Az avantgarde irányza­tai közül leginkább a szür­realizmus és az expresszio- nizmus hatását érezzük. A grafikában a hagyományos műfajoktól a legmodernebb technikai eljárásokat alkal­mazó kifejezési módokig szé­les a formai választék. Mint Goud. Laxma: erotikus tár­ává rézkarcsorozata, vagy Banerjee. Dipak Prosad: Ta­nulmány—3. 1966. című mű­ve Ez utóbbi, forma és szín­világával kelt figyelmet. A hazai kiállítások sorá­ban a most látható Modem indiai művészetkiállítás ran­gos helyet foglal el, mert nemcsak ízelítőt adott egy távoli ország művészetéből, hanem közelebb is hozta problémáit, útkereső törekvé­seit. P. Macht Ilona Filatéliai hírek Görög váza cserépdarabjait találtak a régész búvárok (MTI, Külföldi Képszolgálat — KS) Tudomány — technika Víz alatti régészet A XVII. országos ifjúsági kiállítás Békéscsabán — amint már írtunk róla már­cius 31—április S. között lesz megtartva. Előzőleg március hóban már propa­ganda bélyegzőt használ a békéscsabai 1. sz. hivatal. A kiállítás megnyitása napján adja ki a posta 3,— plusz 1.50 forint értékben Kovács Ferenc; Olvasó lány szobor­művét, mely a Nemzeti Ga­léria tulajdonában van. A fotót legközelebb mutatjuk be. A programhoz tartozik még, hogy március hó 31-én 16—18 óra között a megyei művelődési központban ifjú­sági árverést rendeznek. A kiállításon 120 gyűjteményt tekinthetnek meg az érdek­lődők. Bronzból elkészült már a plakett, s az az aján­dék, mellyel a kiállítókat ju­talmazták. A szép kis sző­nyegeket Németh Éva érde­mes művész tervezte és a Békéscsabai Szőnyegszövő HTSZ készítette. A szőnye­gekre erősített, a kiállítás postabélyegzőjét ábrázoló üvegembléma az Orosházi Üveggyár szép munkáját di­cséri. A rendező bizottság állandóan ülésezik és a to­vábbi eseményekről folya­matosan számolunk be. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából március 21. napján 1,— fo­rint névértékű bélyegen Uitz Béla híres festőművész Vö­rös katonák, előre című pla­kátját ábrázoló bélyegét ad­ja ki a posta. A bélyeg ter­vezője Zombory Éva grafi­kusművész. A bélyeg meg­jelenik 3 554 300 fogazott és 4 900 vágott példányban szí­nes ofszeteljárással és a Pénzjegynyomda készítése. Március 28-án annak emlé­kére, hogy 700 éve alapítot­ták Nyírbátort, 1,— forint névértékű forgalmi bélyeget ad ki a posta. A bélyeg a nyírbátori református Bá- thori-templomot ábrázolja. A kiadás napján a városban emlékbélyegzőt használ a posta, a művelődési házban pedig bélyegbemutató nyílik meg Vas Tibor A jelenkori régészet mo­dern módszereket és eszkö­zöket használ a víz alatti kutatásokban. A víz alatti televízió használatával sok vízbe elsüllyedt tárgyat ta­láltak már meg. Sokat segít a szonár nevű berendezés is, amely az ultrahang vissza­verődésén alapszik. Termé­szetesen a víz alatti sztereo fényképező berendezés is nélkülözhetetlen a kutatás­hoz. Könnyűbúvárok is rég­óta dolgoznak már a régé­szet szolgálatában. A víz alatti „ásatást” ma már nagy teljesítményű iszapelszívó berendezés is végzi, amely rögzített sínen halad és négyzetről négyzet­re halad a kiásandó objek­tumon, például egy elsüly- lyedt hajón. Irányítását ter­mészetesen a könnyűbúvár végzi, akinek a biztonságá­ról is többféle módon gon­doskodnak újabban. Félgömb alakú, négy lábon álló, tele­fonnal felszerelt plexikupo­lát horgonyoznak nehéz sú­lyokkal a fenékhez. A leve­gővel töltött kupola alatt a búvároknak csak mellma­gasságig ér a víz, tehát ki­veheti szájából légzőkészü­lékének csutoráját és nyu­godtan telefonálhat. A fül­kében tartalék légzőkészülé­ket is tárolnak és a búvár­nak — ha baj van a légző­készülékével — csak odáig kell úsznia, hogy segítsen magán. A kizsilipeléshez használt fűtött, kényelmes nyomás- csökkentő kamra ugyancsak újdonság. Ez az unalomtól is megkíméli a régész búváro­kat. A szabályozható lég­nyomású, gömb alakú fülke belsejében egyszerre négy búvár tartózkodhat. Bár - a kamrát telefonnal és olvas­nivalóval is ellátták, a fel­színre jutás hosszú ideje alatt a búvárok inkább be­szélgetnek, vagy sakkoznak. E fölszerelést először egy tizenhárom évszázaddal ez­előtt elsüllyedt bizánci hajó roncsainak a feltárásakor próbálták ki. A hajó mint­egy 50 tonna terhet szállít­hatott és legutolsó útján kö­rülbelül 900 amfora — két- fülű cserépkorsó — bor volt a rakománya. Kert — háztáji Hitelek a mezőgazdasági termeléshez Mezőgazdasági termelési hitelt mindenki igényelhet — az OTP-től vagy a taka­rékszövetkezettől —, aki me­zőgazdasági művelésre al­kalmas földterülettel — kert, udvar, bérlet stb. — rendel­kezik és azt növénytermesz­téssel vagy állattenyésztés­sel, állattartással kívánja hasznosítani. A háztáji és kisegítő gazdaságok kölcsönt igényelhetnek zöldség- és gyümölcstermelésre, állatok beszerzésére, gazdasági épü­leteik korszerűsítésére, esz­közök vásárlására, stb. A kistermelők az önellátás célját szolgáló termelésre ál­talában 15 ezer forintot kap­hatnak, évi 8 százalékos ka­matra. A hitel visszafizeté­sének ideje legfeljebb 5 év lehet. A szerződés néküli terme­léshez, például állatvásárlás­ra, táp, takarmány és fel­szerelés (önetető, önitató) beszerzésére, istálló és ól korszerűsítésére, esetleg új létesítésére hitel vehető igénybe. A kölcsön összege 15 ezer forintig terjedhet — a lejárata pedig a megtérü­lést figyelembe véve — leg­feljebb 5 év, a kamat 8 szá­zalék. ■ Kedvezmények Azok, akik a felvásárló vállalatokkal vagy az ÁFÉSZ-ekkel áru értékesí­tésére szerződést kötnek, kü­lönféle kedvezményekben ré­szesülnek. Például: Szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás esetén az állat be­szerzésére maximálisan 50 efcer forint összegű, évi 6 százalékos kamattal kapha­tó kölcsön. A visszafizetés ideje 5 esztendő is lehet. Ehhez kapcsolódóan istálló­építés címén további 25 ezer forint igényelhető, a kamat ebben az esetben évi 8 szá­zalék. Növénytermesztés és állat- tenyésztés esetén — hitelcé­lonként — 25 ezer, legfel­jebb 50 ezer forint vehető igénybe. A visszafizetés idő­tartama, a szerződés lejára­tától függően 5 év lehet. Ab­ban az esetben, ha a köl­csön a termelés követlen költségeit szolgálja, a kamat 6 százalék. A korszerű állathizlaló­rendszerek kialakításánál, ha a kivitelező az ÁFÉSZ, vagy a tsz, 50 ezer forint 5 éves lejáratú kölcsön vehető igénybe, évi 6 százalékos ka­mat mellett. Mezőgazdasági kisgép be­szerzésére — 20 százalékos saját hozzájárulás mellett — 50 ezer forintig terjedő köl­csön vehető igénybe, ame­lyet öt év alatt kell vissza­fizetni. Feltétel: csak álla­mi, vagy szövetkezeti szerv­től lehet gépet vásárolni. A történelmi borvidékeken szőlőtelepítésre is igényelhe­tő kölcsön. Ennek összege 25 ezer forintig terjedhet, ka­mata évi 6 százalékos. Le­járata a termőrefordulás évétől függően 5—10 év. Amennyiben a telepítendő terület meghaladja a 400 négyszögölt, a helyi tanács telepítési engedélyére is szükség van a hitel folyósí­tásához, és fel kell tüntetni a telepítendő szőlő fajtáját. ■ Szakcsoportok is ugyanilyen feltételekkel kap­hatnak kölcsönt gyümölcs telepítésére, illetve felújítá­sára. Szőlő és gyümölcs te­lepítésénél a feltételek hiá­nya esetén — ha például az előírtnál kisebb a földterü­let —, 15 ezer forint vehető igénybe, 5 évre, 8 százalé­kos kamattal. A szakcsoportban levő mé­hészek részére is folyósíta­nak kölcsönt, ha mézértéke­sítési szerződést kötnek, s évente és méhcsaládonként legalább 24 kiló mézet érté­kesítenek. A méhészet fej­lesztésére 50 ezer forintig terjedő, 1982. december 31- ig visszafizetendő kölcsönt lehet igénybe venni. A ka­mat évi 8 százalékos, amely­ből a méhészt csak 2 száza­lék terheli, a fennmaradó 6 százalékot a Hungaronektár viseli. ■ Maximum, fedezet Az egy személy részére, több címen folyósítható köl­csön felső hatéira 75 ezer fo­rint lehet. Például az a gaz­da, aki szerződést köt szarvasmarha tenyészállat beszerzésére, 50 ezer forin­tos kölcsönt igényelhet, ugyanakkor — istállóépítés­re — további 25 ezer forin­tot vehet fel. Vagy a szer­ződéses növénytermesztés­nél : a termelés közvetlen költségeire 25 ezer forintot lehet kérni és mezőgazdasá­gi kisgép beszerzésére to­vábbi 50 ezer forint kölcsön vehető fel. A mezőgazdasági hitelek­nél is — hasonlóan az egyéb rövid- és középlejáratú hi­telekhez — a fedezet első­sorban a kölcsönt igénylő és a házastársának havi, rend­szeres jövedelme. A kölcsön kettőjük illetményének há­romszorosáig engedélyezhe­tő. Amennyiben az összeg ezt meghaladja, megfelelő kezesekre van szükség. In­gatlan fedezetet a hitelek rövid lejárata miatt a ta­karékpénztár nem fogad el. Szente Erzsébet (Hauer Lajos felvételei — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom