Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
1979. március 18., vasárnap »miWKTltá Barátaink életéből A Penza megyei Szerdobszk múltja és jelene N. Buljin: II meredek parton Szerdobszk város a XVII. század végén keletkezett. Második azovi hadjáratából visszatérőben I. Péter megállt Szaratovban. Éppen születésnapja volt, amikor 1698-ban kilovagolt a Med- vegyica folyó partjára és ott Petrovszk néven várost alapított. Egyúttal megparancsolta kísérőinek, hogy „nézzenek körül a penzai oldalon, s a megfelelő területeken állítsanak fel őrségeket.” Először a Szerdoba folyó mentén bukkantak a legalkalmasabb helyekre, s a környéken „a föld szántásra, szénakaszálásra, mindenféle építkezésre jó, az erdő fái pedig akár 50 őrhely ellátására is még hosszú ideig bőven elegendők.” Ezerhatszázkilencvenkilenc nyarán Szerdoba meredek partján létrejött az első település, amely a későbbi Szerdobszk város alapja lett. Parasztokon és katonákon kívül egyházi személyek is érkeztek oda, akik 1699-ben Mihajlov napján lerakták egy templom alapjait, s a települést elnevezték Ar- hangelnek. A nép viszont Szerdobin falvának hívta. Az új helységet földsánccal vették körül. A meredek folyóparton nemsokára kis házak és apró földkunyhók épültek. Szántó-vető katonák őrizték éjjel-nappal a telepesek nyugalmát. Zsol- dot nem kaptak, mert a hasznot hozó jó termőföld fejében szolgálták a cárt. Így lehetővé vált, hogy családtagjaikkal együtt éljenek. Szerdobin falvát több ízben is megtámadták a nomád törzsek. A lakosságot 1711-ben lemészárolták, vagy a benyomuló kubáni kozákok fogságba hurcolták, s a település helyén csupán romok maradtak. De az életben maradt szerdobiniek rövid idő alatt magukra találtak, és 1717-ben már 250 ház állt a faluban. Ezeket főként a kazanyi, a voronyezsi, a nyizsnyegorodi és a moszkvai kormányzóságból betelepített földmívesek építették. Nem sokkal ezután — a népszámlálás megköny- nyítése végett — Szerdobin falvát Nagy-Szerdobára keresztelték át. A környék fejlődésével a település elővédszerepe egyre csökkent. A nem egyszer szétvert nomád törzsek — kiváltképpen a Törökországgal folytatott háború után — felhagytak az orosz falvak ellen indított támadásaikkal. Nagy-Szerdobába földesurak, kézművesek, különféle foglalkozású emberek költöztek. Legtöbbjük kapcsolatba került a földműveléssel és maguknak is követelni kezdték a falusi földbirtokból származó javakat. Ez viszont mélyen sértette azoknak a telepes katonáknak az érdekeit, akik elvesztették korábbi kiváltságaikat. Egyre erősebb ellenállást fejtettek ki a helyi hatalmakkal szemben, ami különösen a Pugacsov-felkelés idején is megmutatkozott. Akkortájt B. Sz. Fedisev obsitos őrmester a földműves katonákból szervezett egy csapatot, s átment azokhoz a felkelőkhöz, akik bizonyos ideig Kurakin faluban tartózkodtak. Később Fedisev különítménye Petrovszk alatt beleolvadt Pugacsov főseregébe és sorsában osztozott vele. A XVIII. század első éveiben Nagy-Szerdobot közigazgatásilag a penzai járáshoz csatolták, amely viszont Nagy Péter által létrehozott azovi kormányzósághoz tartozott. A Pugacsov-féle felkelés leverése után a cári kormány arra a következtetésre jutott, hogy elsősorban a helyi adminisztráció szervezetlensége segíthette elő az 1773—1775-ös, s csaknem egész Oroszországra kiterjedő parasztfelkelést. Nagy- Szerdoba 1236 lelket számláló földműves-katonai települését áthelyezték Szer- dobszkba. A városi életforma az ország gazdasági és kulturális elmaradottságának valamennyi jegyét magán viselte. Csak 1847-ben nyílt meg az első kerületi iskola. Az egész járásnak mindössze egyetlen 10 ágyas kórháza volt. Ezernyolcszázhatvankilenc- ben postahivatal létesült, és az újonnan épült rjazany— uráli vasútvonal Rtyiscsevo —Szerdobszk—Penza szakaszán 1896-ban megindult a rendszeres forgalom. Ezt követően Szerdobszkban felépült az az üzem, amelyben 450 ezer talpfát gyártottak évente. Megjelent az első elevátor is. A város gazdasági élete a XX. század elejére szinte alig változott. Némileg fokozták a gabonakivitelt és kis háziipari műhelyek jöttek létre. A település évi termelésének összértéke elérte a 460 ezer rubelt. Amikor az 1905—1907-es forradalom kiterjedt az egész országra, e járás csaknem valamennyi parasztja részt vett a földesurak ellen vívott küzdelmekben. A kisbirtokokat nem fosztották ki és nem gyújtották fel. A szerdobi járásban tapasztalt nyugtalanságról a központi lapok és folyóiratok is beszámoltak. A vasutasok megtagadták a munkát. N. A. Dubrovin bolsevik irodalomtanár vezetésével sztrájkba léptek a diákok és a nevelők is. Megalakult a sztrájkbizottság, sokszorosítani kezdték a forradalmi eszméket tartalmazó újságokat. Szerdobszkban 1907 őszén megnyílt az ipariskola, amely bázisa lett a később felépült és még ma is termelő vagongyárnak. Ugyanakkor ez a tanintézet biztosította a város kovácsműhelyeinek munkásutánpótlását is. Az adatok szerint 1917. január 1-én Szerdobszkban mintegy 17 ezer ember élt. Amikor végbement az októberi forradalom, az uralmon levő zemsztvo-tagok és az eszerek elhatározták, hogy nem fogják elismerni az új hatalmat. Erre a szovdep küldötteket menesztett Leninhez, hogy megkapja a megfelelő utasításokat. Ez abban a dokumentumban olvasható, amelyet az SZKP KB marxizmus—leninizmus intézetének pártarchívumában őriznek: „1917. november 5-én (18.) V. I. Lenin a Szmolnijban levő dolgozó- szobájában fogadta a szerdobszki tanács (szaratovi kormányzóság) képviselői t: Fedor Szigyakint, Anton Kli- movot, Alekszandr Siskint és 15 percen keresztül tárgyalt velük.” A küldötteknek maga Lenin nyújtotta át a parasztkérdésről írt cikkének első példányát, amely a szerdobszki bolsevikok kezében hatalmas fegyvert jelentett, s amely egyúttal a helyi szovjet hatalom megszilárdításáért folytatott harcukat is segítette. Kirillov, Gorbacsev, Dmitrijev, Ko- valjov és Petrovics közreműködésével 1918. augusztus 7-én megalakult a párt első városi bizottsága. A járási tanács végrehajtó bizottságának első bolsevik elnöke K. M. Gubin ■ lett. A gazdasági helyzet évről évre javult Szerdobszkban és fellendültek a kulturális célokat szolgáló építkezések. A vagongyár mellett ipari körzetet és olaj üzemet, élelmiszer kombinátot és néhány kisipari szövetkezetét is létesítettek. A Nagy Honvédő Háború idején 11 819 szerdobszki vett részt a hitleristák elleni küzdelemben és közülük 4 695- en nem tértek vissza a harcterekről. Összesen 7 240 közkatona és tiszt kapott érdemrendet, illetve emlékérmet. A háborús években Szer- dobszkba evakuálták a 2. sz. moszkvai óraüzemet. A városban műszereket gyártó önálló vállalatot is alapítottak. A 30 év alatt összesen 77,5 millió 97 féle asztali- és faliórát gyártottak. Ezek a szerdobszki termékek nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokon is nagyon keresettek, s jelenleg 54 országba 'exportálják őket. A gépgyártó üzemben 1954- től folyik a termelés, s akkoriban traktorokhoz és autókhoz készítettek pótkocsikat. Jelenleg a ZIL-gépko- csik hátsó hídjainak gyártására specializálódtak. Felépült a lámpagyár üzemcsarnoka, amely 1966-tól szállít trator- és autólámpákat. Modern technikával és nagy termelékenységet biztosító berendezéssel felszerelt új tejüzem létesült. A városban sorra épülnek a lakások. Megnyílt a 600 nézőt befogadó új szélesvásznú filmszínház is. Jelenleg 8 iskola) 2 technikum, valamint képzőművészeti és zeneiskola, s néhány munkás klub működik. Nőtt a szakszervezetek könyvállománya, és bővült az üzlethálózat. Vannak már számítóelemző központok is. A munkások, a mérnökök, valamint az egyéb műszaki végzettséggel rendelkező alkalmazottak száma eléri a 18 ezret. Szerdobszk bátran tekint a jövőbe. Az ipari fejlesztés további távlatai nyílnak meg előtte. Hamarosan hozzáfognak a csaknem 15 ezer embert foglalkoztató mezőgazdasági gépgyáróriás építéséhez. Ennek a létesítménynek a megvalósítása céljából külön trösztöt is létrehoznak. Szerdobszk dolgozói — a város fennállásának 200. évfordulójára készülve — arra törekszenek, hogy a gazdasági és a kulturális építő- munkában elérhető új termelési-sikerekkel tegyék emlékezetessé e jubileumot. (Penzeszkaja Pravda). Fordította: Bukovinszky István NDK Sok munkahely — kevés munkás Csehszlovákia Európa egyik legnagyobb nemzeti parkja A környezetvédelem világszerte nagy probléma. S az ember természetes környezetének nemcsak az ipari hulladék okoz károkat, hanem gyakran az „ártalmatlan” turisták és kirándulók tömege is.x Olykor a turista-inváziótól ajánlatos megvédeni a természetet, ha másként nem, bizonyos szabályok szigorú betartá- tásával. így keletkezett Csehország legmagasabb hegysége, a Krkonose (Északkelet- Csehország) környékén — védett területként — a Krkonosei Nemzeti Park. Az 1963-ban létrehozott Krkonosei Nemzeti Park 40 000 hektárnyi területével Európa legnagyobb védett területei közé tartozik. Hossza 39 kilométer, szélessége eléri a 15 kilométert, legmagasabb pontja — a Snezka-csúcs — 1602 méterre van a tengerszint fölött. A cseh határ menti hegységek között a Krkonosei hegységnek van a leghűvösebb éghajlata. Ez azonban cseppet sem zavarja látogatóit, akik évente 7—8 millióan keresik fel. A Krkonose flórája is igen érdekes. A gleccservá- jatokat állami természetvédelmi övezetté nyilvánították. S mivel ezekben jól nyomon követhető a hegyvidék természetes fejlődése, megtiltottak itt minden emberi beavatkozást. (BU- DAPRESS — ORBIS) Az NDK-ban 1980-ig 830 milliárd márka nemzeti jövedelem megtermelését, 1400 milliárd márka ipari áru előállítását, 240 milliárd márka értékű beruházást irányoznak elő. A munkatermelékenység növelésénél pedig 130 százalékos emelkedés elérését tűzik ki célul. A célok megvalósításáért egyre ésszerűbb gazdálkodásra törekednek, elsősorban a munkaerő tervszerű irányításával, a berendezések maximális kihasználásával, az anyag- és energiatakarékosság fokozásával és a minőség javításával. A munkaerő biztosítása komoly gond az NDK-ban, részint a lakosság sajátos életkorszerkezete, részint az 1976-ig tartó alacsony születési szám miatt. így az évi munkaerő-utánpótlás meglehetősen szerény mértékű: 1978-ban például 120 ezer új dolgozót tudtak a jelentős gazdasági célok szolgálatába állítani, ez az összpotenciál másfél százaléka. Ugyanakkor az elmúlt években nem sikerült mindenütt a gyakorlatban megvalósítani az intenzív ipari törekvéseket, amire a legjobb példa talán a vegyipar, ahol öt év alatt 3500 fővel csökkentették ugyan a dolgozók létszámát, ám ugyanakkor 17 000 új munkahelyet is teremtettek. Ez is azt mutatja, hogy a beruházási tevékenység nem mindenütt igazodik a racionalitás követelményéhez. Márpedig a megoldás kulcsa éppen a racionális fejlesztés, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása. Az egyes ember is sokat tehet ezért a maga helyén; bizonyítja ezt az újítások, ésszerűsítések egész sora. Az elmúlt évben például fél millió újítási, ésszerűsítési javaslatot nyújtottak, be, amelyeknek több mint a felét már a gyakorlatban alkalmazzák. Az üzemek racionalizálási brigádjai is sok ötlettel segítenek a „Minden márkából, minden munkaórából, minden gramm anyagból nagyobb hasznot!” jelszóval megindított munkaversenyben. A munkaerőt helyettesítő, azt kiegészítő gépek, berendezések egy részének a sajátos üzemi technológiai követelményekhez való alkalmazását számos nagyüzem külön e célra épített üzemrészében végzik el. Ezek 1977-ben 800 millió márka értékű ésszerűsítési céllal készült eszközt állítottak munkába. (BUDAPRESS — PANORAMA) II lengyel tengergazdaság hírei Kiépítik a tengeri kikötőket Az Északi Kikötő Gdanskban Az utóbbi években gyors ütemben fejlesztették a lengyel tengeri kikötőket (Gdanskban például felépült az Északi Kikötő), amelynek manapság már 65 millió tonna áru fogadására, több ezer lengyel és külföldi hajó ki- és berakására képesek. Tekintettel azonban az állandóan növekvő lengyel exportra és a tranzit forgalomra — az igények lényegesen nagyobbak. Így a lengyel kikötőkben folytatódnak a beruházások : az Északi Kikötőben két speciális szén- és üzemanyag-rakodó bázis átadása után jelenleg vasérc-, vegyianyag-, darabáru-forgalmat lebonyolító részek épülnek. A beruházás átadását 1979 közepére tervezik. Gdyniában konténer kikötő épül, az első konténerhajót szintén 1979. közepére várják. A Szczeczin—Swi- noujscie-i kikötőben két újabb létesítmény épül a vegyi nyersanyagok és szén- vasércátrakodáshoz, melyet szintén ez évben adnák át. BANÁNSZÁLLÍTÓ HAJÓK A lengyel flotta hamarosan három olyan hajóval lesz gazdagabb, amelyeket gyümölcs (mindenekelőtt banán) szállítására alkalmaznak. A hajók befogadóképessége: 2 500 tonna; a banánt Dél- Amerikából szállítják majd. MINIKOMPUTEREK A HAJÓKON A Lengyel Tengerhajózási Vállalat több járművén vizsgálják a minikomputerek alkalmazásának lehetőségét — többek között statisztikai vizsgálatoknál, a terhelési-és a konténerforgalom terveinek elkészítésénél. A minikomputerek igen hasznosak lehetnek a navigációban is. VIZEN AZ ÓRIÁS VONTATÓ A Westerplatte Hősei nevű gdanski hajógyárban átadták a szovjet megrendelőknek a Szprut óriás vontatót, mely jelenleg a legnagyobb ilyen típusú halászhajó a világon. A 7 200 lóerős motoroknak köszönhetően a hajó hatalmas hálókkal dolgozhat és 2 200 méter mélységig lehet vele halászni. Jövőre a gdanski hajógyár további négy ilyen hajót épít a Szovjetunió részére. KÖRNYEZETVÉDELMI BERENDEZÉSEK Grudziadban, a Wanna gyárban megkezdték a tengeri környezet védelmét szolgáló berendezések gyártását. Többek között olyan berendezéseket készítenek, mintáz olajelválasztó blokk, (mely a hajó gépházából ki-, elfolyó olajat különválasztja a víztől), valamint az üzemanyag- tartályok mosását és a folyékony, valamint szilárd hulladék égetését biztosító gépek. A Szprut óriás vontató (Fotó: INTERPRESS—KS)
