Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
*\ei 1919. március 3., szombat-o fl kínai agresszió nem érheti el célját! Megnyitó előtt... Emlékkiállítás a Tanácsköztársaságról Hz a bölcs, aki bízik és tesz Sorra érkeznek megyénk különböző vállalataitól, szövetkezeitől és intézményeitől azok a tiltakozó táviratok, melyeknek feladói egyértelműen elítélik a kínai csapatok Vietnam ellen indított fegyveres támadásait. Az Országos Béketanácshoz küldött tiltakozó sorok az agresszió azonnali beszüntetését követelik. „Mi, a Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kommunista aktívájának és szocialista brigádvezetői értekezletének részvevői, tiltakozunk a hős vietnami nép földjét ért kínai agresszió ellen. Mélységesen felháborít bennünket a vietnami testvérnép békés építőmunkája ellen indított barbár támadás. Teljes szívből szolidárisak vagyunk a megpróbáltatás nehéz óráiban. Követeljük, hogy Kína azonnal szüntesse be agressziós háborúját, s vonuljon ki Vietnam földjéről.” „Tiltakozunk a kínai kormány kalandorpolitikája ellen ! Követeljük, hogy háborús hadjáratát azonnal szüntesse be és feltétel nélkül vonuljon ki Vietnam területéről. A békési kosárgyár dolgozói.” „Kedves Elvtársak! Mindannyiunkat megdöbbentett Kína agresszív támadása a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság minden dolgozója mélységesen elítéli a kínai orvtámadást, mely a hős vietnami nép ellen irányul. Az agresszió nem érheti el célját! Hiszünk Vietnam népének erejében és győzelmében! Követeljük a kínai csapatok azonnali kivonulását, Vietnam határai„Vöröskatona voltam. ..” címmel háromrészes dokumentumfilmet készített a magyar és a szovjet televízió a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából. A film kezdő része arról számol be, hogy az első világháború idején hadifogságba került magyar katonák hogyan ismerkedtek meg az oroszországi munkásmozgalommal, kapcsolódtak be ebbe, s hogyan védték az inVálasz a Kiszolgáltatva Lapunk február 8-i számában megjelent: „Kiszolgáltatva” című cikkünkre — amely kifogásolta, hogy agyongyötört, piszkos, koszos ablakával, kimustrált büfékocsit akasztottak Békéscsabától Orosházáig közlekedő szerelvényre — a MÁV Szegedi Igazgatóságától Lovász Lázár vasút- igazgató válaszolt. Levelében, melyet az alábbiakban közreadunk, az eset kivizsgálásának eredményeként választ kaptunk arra is, hogy a nevezett vonat miért 92 perc alatt tette meg a 36 kilométeres utat. íme a levél: „A Békés megyei Népújság február hó 8-i számában megjelent „Kiszolgáltatva” c. cikkel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatjuk. 1979. február 1-től Szeged —Békéscsaba között közlekedő : személyszállító vonatok szerelvényfordulóit — utasaink érdekében — megváltoztattuk azért, hogy a gőzvontatás helyett motoros vontatást biztosíthassunk. A panaszolt 1633. sz. vonathoz a Budapest Keleti pu.—Békéscsaba között közlekedő szerelvényt használtuk fel, melyben büfékocsi is közlekedik. A szerelvény újabb összeállítása a munkaráfordításon túlmenően lényegesen gazdaságtalanak sérthetetlenségét! Szolidárisak vagyunk Vietnam népével. Igazságos békét követelünk Vietnamnak! Veled vagyunk, Vietnam.” „Mi, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola tanulói és tanárai tiltakozunk a kínai csapatok agresszív támadása ellen, amely a Vietnami Szocialista Köztársaság területe és népe ellen irányul. Követeljük, hogy a pekingi vezetés azonnal szüntesse meg agresszióját és vonja ki csapatait Vietnam területéről. Szolidaritást vállalunk a Vietnami Szocialista Köztársasággal, amelynek hős népe már többszörösen kivívta függetlenségét.” „A szarvasi Szirén Szövetkezet 362 tagú szocialista brigádmozgalma mélységes felháborodással vette tudomásul azt a támadást, amelyet a kínaiak indítottak a testvéri szocialista Vietnam ellen. Mi, szocialista brigádtagok elítéljük ezt az agresz- sziót és követeljük annak azonnali beszüntetését!” „A szarvasi Szirén Szövetkezet 730 fiatalja mélységes felháborodással vette tudomásul a kínai agresszor orvtámadását. Teljes együttérzésünkről biztosítjuk a testvéri szocialista Vietnam népét, támogatjuk honvédő, hősi harcát és követeljük a kínai agresszió azonhali beszüntetését!” „A Szarvasi 1-es számú Általános Iskola pártalap- szervezete, tantestülete és tanulióif júsága mélységesen elítéli Kína agresszív támadását. Együttérzésünket fejezzük ki a sokat szenvedett és szenvedő vietnami néppel.” tervenció idején fegyverrel a kezükben a fiatal szovjet- hatalmat. A második rész az 1918-as magyarországi eseményeket idézi fel szemtanúk megnyilatkozásairól film- és fotódokumentumokkal. Az utolsó rész a Magyar Tanácsköztársaság győzelméről, harcairól, vérbe fojtásáról, a Tanácsköztársaság hadseregében harcolt orosz zászlóaljról szól. A dokumeiftumfilmet március 16-án, 17-én és 18-án láthatják a magyar nézők. című cikkre nabb, mint a zárt egységben való közlekedtetése. A jelzett kocsi világítását Békéscsaba állomáson indulás előtt javították, de az eredményre nem vezetett. Ezért a kocsit indulása előtt le kellett volna zárni, hogy abban utas ne foglalhasson helyet. A mulasztást felelősségre- vonással tárgyaljuk. A vonat vonali várakozásának oka az volt, hogy á r - v íz védelmi munkához azonnal anyagot kellett szállítani. A fontosságra való tekintettel az a tehervonat minden közlekedő vonattal szemben elsőbbséget élvezett.” (Ügy vélem, ha erről az utasokat az arra illetékesek időben tájékoztatják, akkor a cikk írójával együtt valamennyi utas megértette volna a 30 perces csorvási várakozás értelmét. Éppen ezért helyeseljük a levél következő bekezdésének megtartását minden állomáson. A szerk.) „A Békéscsaba Körzeti Üzemfőnökség felé rendelkeztünk, hogy a közlekedő vonatok utasainak informálását a fennálló rendeletek szerint végezzék. Az utazási kellemetlenségért szíves elnézésüket kérjük.” — fejeződik be Lovász Lázár vasútigazgató levele. —r. Ma délelőtt 11 órai kezdettel nyílik Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban a „Tanácsköztársaság emlékei és dokumentumai megyénkben című kiállítás. Az anyagok már bemutatásra készen, tablókra rakva, rendszerezve várják a látogatókat. Nem így volt néhány nappal ezelőtt, amikor a kiállítás rendezése közben kerestük fel dr. G. Vass Istvánt, a Békés megyei Múzeumi Szervezet igazgató- helyettesét, aki a kiállítás céljáról, újdonságairól tájékoztatta lapunkat. — Tíz évvel ezelőtt, 1969- ben a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára rendeztünk legutóbb hasonló kiállítást. Akkor a történelmi teljességre törekedtünk. Most azt szeretnénk bemutatni, hol tart ma megyénkben az 1918 —19-es események emlékeinek, dokumentumainak ösz- szegyűjtése, feldolgozása. Az előkészületek során számba vettük megyénk valamennyi múzeumának, a megyei levéltárnak, valamint az MSZMP Békés megyei archívumának anyagait, sőt felvettük a kapcsolatot a városi-járási munkásmozgalmi történeti bizottságokkal is. — Eddig ismeretlen dokumentumok is előkerültek az intézmények összefogásával? — Főleg a kevésbé ismert fényképanyagok, nyomtatványok jelentősek abból a gazdag, mintegy 600 darabból „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel vetélkedőt rendezett a középfokú tanintézeteknek a megyei tanács művelődésügyi osztálya, amelynek egyik elődöntőjére Mezőberényben, a művelődési központban került sor. Ezzel egy időben 3 városban — Békéscsabán, Gyulán, Orosházán — versenyeztek a középiskolás tanulók a megyei döntőbe jutásért. A mezőberényi elődöntőn a békési gimnázium és szakközépiskola, valamint a mezőgazdasági szakiskola két-két, a vésztői, a gyomai, a szeghalmi és a mezőberényi gimnázium pedig egy- egy csapattal képviseltette magát. A vetélkedőre való felkészülés alapját a Szovjetunió című folyóirat képezte. Érdekesség volt, hogy a versenyzőknek bizonyos fokig újságíróknak, riportereknek is kellett lenniük, hiszen a politikai, tudomáálló gyűjteményből, amely most bemutatásra kerül. Ugyanakkor biztosak vagyunk abban, hogy ez még csak egy töredéke a még fellelhető emlékeknek, melynek felkutatásában sok segítséget nyújthat a lakosság. A veteránok, a KlSZ-fiata- lok, s esetleg az úttörők segítségére is számítunk, akik akár a múzeumnak, akár az MSZMP archívumának adhatnák megőrzésre, vagy legalább másolásra az általuk őrzött, illetve felkutatott tárgyi emlékeket, dokumentumokat. — A kiállításnak célja, hogy méltó megemlékezése legyen az 1918—19-es évek eseményeinek. Meddig tart nyitva? — Ahhoz kapnak segítséget a megye oktatási intézményei, az üzemek szocialista brigádjai, s általában az érdeklődők, hogy a korszak általános, s ismertebb országos eseményein túl, a helyi vonatkozásokat is megismerjék. A kiállítás az iskolaév végéig tart nyitva, így lesz rá idő, hogy akár az évfordulóhoz kapcsolódóan, akár azután felkeressenek minket. Ez a fajta gyűjtemény nagyobb önállóságot igényel, mint a korábbi, ám aki szeret böngészni, olvasni, az bizonyára nem csalódik. Az élmény mély, és így maradandó lesz. nyos-technikai, kulturális és sport témájú kérdésekre cikk, glossza, illetőleg riport formájában kellett válaszolniuk. A hat fordulóból álló versenysorozat a házigazdák sikerét hozta. A mezőberényi gimnázium csapata ösz- szesen 53 pontot gyűjtött, biztosan előzve meg versenytársait. Második helyen a békési gimnázium és szakközépiskola kollektívája végzett 46 ponttal, míg harmadikok a vésztői középiskolások lettek 42 ponttal. A mezőberényiek nemcsak a vetélkedőn lettek elsők, jelesre vizsgáztak mint házigazdák is. összességében tehát elmondható, hogy ennek a vetélkedőnek sem volt vesztese, hiszen a szellemi gyarapodást — és ebben a nézők egyaránt részesültek — nemcsak pontokkal lehet mérni. M unkánk során mindenütt ott settenkedő', szinte már hivatásos szamba veendő ellenlábasokról szólunk most. Azokról, akik mindig körüldöngik próbálkozásainkat, megpróbálják elhinteni a kétely magvait. Hogy kik ezek a hitetlenek? Nem sokan vannak. Az emberek csekély hányada az, aki valóban nem bízik abban, hogy terveink valóra válnak. Többségük inkább elfásult, közönyös ember, vagy olyan óvatos „játékos”, aki tét nélkül, áldozatvállalások és kockázatok nélkül akar busás nyereségre szert tenni. Hogy miért ilyenek, azon bizonyára lehetne vitatkozni, az viszont vitán felül áll, hogy magatartásukkal, sokszor hajánál fogva előráncigált borúlátásaikkal kárt okoznak. Olyan emberek ezek, akik a „rázósabb” feladatoktól már csak azért is idegenkednek, mert az átállás több munkát, újabb erőfeszítéseket követel. Ennél viszont sokkal köny- nyebb és kényelmesebb dolog méltatlankodni: „S ha nem sikerül? Ha hiába törjük magunkat? Már néhányszor lenyeltük a békát, mert a kelleténél többet markoltunk!” Az ilyen állásfoglalások, megjegyzések nem keltenek jó hangulatot, sőt nem egyszer a legjobb szándékú emberek kedvét is elveszik. Leginkább az olyasfajta ember fújja hitetlenkedő nótáját, aki képtelen a komoly alkotásra, aki középszerű, akinek munkájában amúgy sem sok a köszönet. Az ilyen ember soha nem ajánl jobbat a meglevőnél, hiszen ilyen nem is jut az eszébe. De minden jó javaslatra, tervre azonnal kész a válasza: „Nem hiszem, hogy jó, nem bízom benne”. Hogy miért nem hisz? Mit is tudja ő. Nem jó, nem megalapozott és kész. Előfordult már nálunk nemegyszer, hogy egy-egy vállalkozás sikerében rendünk hívei sem bízhattak teljes meggyőződéssel, mert a terveket, elképzeléseket nem tartották jónak. De megmondták, hogy mi a rossz benne, és nem is nyughattak addig, amíg ki nem verekedtek a jobbat. A kisszerű hitetlenkedő viszont megreked az önmagáért való kételkedésben. Nem azokról van itt szó tehát, akiknek az évtizedes tapasztalatok során a második énjükké vált a gondolkodás. Akik előbb számolnak, s csak azután cselekszenek. Nem azokról, akik már régen hadat üzentek mindenféle vakhitnek, szemellenzős hurrá-hangulatnak, mert meggyőződtek: csak akkor használhat az ember az ügynek, ha úgy hisz valamiben, hogy közben gondolkodik is. Nem azokról van szó, akik a jónak ítélt vállalkozás részletét is állandóan latolgatják, mérlegelik, mert tudják, hogy a jó számításokba is becsúszhatnak hibák, s a legtisztább célok sem valósulhatnak meg ön- maguktól. Nem az egészséges kételkedésről van szó, amely a múlt jó néhány tapasztalatán is okulva követel nagy körültekintést és óvatosságot, amely a felelőtlen ígéretek, a A Békés megyei Vérellátó Központ már az 1960-as években is foglalkozott oktatással, továbbképzéssel. A nemrég befejeződött szakasszisztensi továbbképzés után február 26-án az orvosoknak kezdődött tranzfúziós tanfolyam. A 22 hallgató szakosodás előtt álló orvos. A továbbképzést a megyei állomás az Orvosi Továbbképző Intézettel közösen kimegalapozatlan tervek miatt dugába dőlt vállalkozások ismétlődésétől félve akar bizonyságot. Nem erről, mert az egészséges kételkedés segít céljaink elérésében, segít abban, hogy a párt Központi Bizottságának a népgazdaság további fejlesztéséről, az építőmunka hatékonyságáról szóló határozatai, s a kormány intézkedései egészségesebben és fokozottabb ütemben megvalósuljanak. Segít abban, hogy egy- egy ember vagy közösség folyton ellenőrizze és felülbírálja a tennivalót. Ez a fajta kételkedés tehát, amely inkább az örökös többet akarással rokon, tele van tettvággyal, áldozatkészséggel, szívós munkával, a tettekre való állandó készenléttel. A mindig „hitetlen tamás- kodókról” van szó, akiknek legfőbb jellemzőjük, hogy nagy bátorságnak tartják okoskodó fölényességüket. Sportot űznek abból, hogy mindenbe belekössenek, ahogyan ők mondják: ne rejtsük véka alá a véleményünket. Valójában nincsen kényelmesebb és veszélytelenebb dolog a kétkedésnél, a hitetlenkedésnél, hiszen ki ne tudna példát mondani, hogy az utóbbi két évtizedben valami nagy bátorság kellett volna ahhoz, hogy az ember megmondja a véleményét, s valaki is megütötte volna a bokáját csupán csak azért, mert egy-egy közös tennivaló sikerében kételkedett. Arra viszont nagyon sok példát tudnánk mondani, hogy mennyi kishitű embert kellett meggyőzni, hogy céljaink, nemes vágyaink — ha olykor kemény falakba ütközve is — valóra váljanak. Tennünk kellett a magunkét, és tenni ma is, mert ha rájuk hallgattunk volna, talán még ma is ott tartanánk, ahonnan harmincegy- nehány éve elindultunk. Hiszen ha nem is ők, de elődeik, akkor azt mondták: kár minden erőfeszítés, a romokból nem lesz ország. A szövetkezés nem a magyar paraszt ínyére való. A munkásból nem lesz soha jó gyárigazgató és még sorolhatnánk. Nem nekik lett igazuk. Az idő szekere, — ha kereke itt-ott csikorogva is — előre mozgott és tartós szocialista alapon felépítettük az országot. S milyen érdekes, a hitetlenkedők a jónak gyarapodása láttán nem mondták és nem mondják: elnézést, nekünk ebből semmi sem jár, hiszen mi nem hittünk benne. Az effajta lényeknek ugyanis az a közös vonásuk, hogy a sikert, a jót szívesen vállalják, s ha az eredményekért fizetség jár, mindkét markukat tartva a sor elején állnak. Csak a gondokkal, az építés, a vállalkozás kockázatával, az emésztő közös fejtörésekkel állnak hadilábon. M it is tehetnénk velük? Talán azt, hogy még bátrabb tettrekész- séggel, magunkkal sodorva őket is, bizonyítani: az az igazán bölcs, aki bízik, akit a reménykedés tudata tölt el, aki tesz és segít és semmiképpen sem az, aki a tették, a cselekvés helyett unos-untalan kételkedik. alakított szempontok alapján szervezi. Az általános orvosi és tranzfúziós ismereteket délutánonként hallgatják az orvosok, délelőtt ugyanis kórházakban, rendelőkben dolgoznak. A tanfolyam zárására március 10-én, a záróvizsga letételével kerül sor. A résztvevők a megye minden kórházából érkeztek a kéthetes tanfolyamra. Karcag József Negyven fotóriporter mintegy 250 képéből választották ki azt a képanyagot, amelyből a Sajtófotó ’78 címmel rendezett kiállítást dr. Pálfy József, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke nyitotta meg Budapesten, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítótermében Fotó: Veress Erzsi „Vöröskatona voltam...” Hz irányvonal miatt késtünk N. A. Ki tud többet a Szovjetunióról? Deák Gyula Orvostovábbképzés
