Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-09 / 33. szám

1979. február 9., péntek NÉPÚJSÁG Könyvkiadók és sorozatok Kozmosz verseskönyvek Két műszak között Pedagógus vagy népművelő? A hatvanas évek legvégé­től új költőnemzedék jelent­kezett. Sokan voltak, tehet­ségesek voltak, fel kellett rá­juk figyelni. Többségük elő­ször antológiákban mutatko­zott be (Elérhetetlen föld, Költők egymás közt, A ma­gunk kenyerén, stb.), s eze­ket követték az önálló köte­tek. A pályakezdő költőket hagyományosan bemutató Szépirodalmi és Magvető ki­adóhoz csatlakozott a Móra Kozmosz sorozata is. Még 1968-ban kiadták az Első ének című antológiát, amely legelőször próbálta össze­gyűjteni a nemzedéket, majd 1970-től kezdve évenként két- három költőnek adnak lehe­tőséget az önálló bemutatko­záshoz. Ha végigtekintünk a szerzők névsorán, rögtön lát­hatjuk, hogy biztos értékíté­lettel, szinte említésre sem érdemes hibaszázalékkal dol­gozott a sorozat szerkesztője, Kormos István. Először Kiss Benedek kötete jelent meg, s őt olyanok követték, mint Kiss Anna, Döbrentei Kor­nél, Veress Miklós, Kovács István, Kemsei István, Szöl- lősi Zoltán, Nagy Gáspár, Pintér Lajos. Aki tájékozott az új magyar költészetben, az tudja, hogy itt jelentékeny teljesítményekről van szó. Közülük Nagy Gáspár foly­tatja Kormos István szer­kesztői munkáját.« Érdekes sajátosság, s ki­csiben az újabb költőnemze­dék egész útját jellemzi, hogy míg az említettek nagyobb része pályakezdéskor erőtel­jes Nagy László-hatást mu­tat, s vall is tudatosan ma­gáénak, tehát egy látomásos- szimbolikus világot próbál megteremteni, addig az utób­bi években változott a hely­zet. Papp Márió, Kántor Pé­ter, Pinczési Judit, s kisebb részben Nyilasy Balázs köte­tei a groteszk-ironikus hang felerősödését mutatják. Hogy pusztán divatjelenségről van- e szó, azt egyelőre nehéz len­ne eldönteni. Erre a kérdés­re választ 1978 elsőkötetesei sem adnak. Mégis megnyug­A békéscsabai sikeres be­mutatkozás után, most Oros­házán látható a Néprajzi Múzeum, valamint a Békés megyei múzeumok anyagából válogatott népi kerámiakiál­lítás, amelyet dr. Kresz Má­ria és Beck Zoltán rendezett. Érdemes odafigyelni erre a kiállításra nem csupán azért, mert ma divatos népi ke­rámiával foglalkozik, azt gyűjteni, arról írni, a lakást díszíteni azzal, hiszen ezék in­kább sokadlagos jegyek; ami valóban izgalmassá teszi a kérdést az, hogy egy táj­egység, Békés megye népi kerámiaművészetéről van szó, amelynek igen gazdag, változatos, látványos, de egy­ben tanulságos keresztmet­szetét adja. Tanulságos, mert történelmi korokat idéz fel a bemutatott kerámiák, hasz­nálati eszközök sokaságával, másrészt a népélet még ala­posabb megismerésére ösztö­nöz. Ez utóbbi az, ami álta­lában izgalmassá teszi a nép­rajzi kiállításokat, mert való igaz még ma is, hogy hiába az ilyenszerű rendezvények hosszú sora, hiába a kiadvá­nyok szép száma, még min­dig nem ismerjük kellően a népi életmódot, nem is annak alaki formáját, hanem az ab­ból fakadó pszichikumot, az életérzést, a gondolkodást, amely annyi, balsors között is vállalta a létet e földön. A kerámia, mint az ember éle­tének legközvetlenebb élési eszköze meghatározó módon hordozza azokat a jegyeket, amely az előbbiekre is utal. A paraszti háztartások nem­egyszer száz- vagy másfél száznál is több cserépedény­nyel rendelkeztek, s nem csu­pán azon célt szolgálták, hogy használati eszközök le­gyenek a mindennapi élet­tató, hogy a sorozat színvo­nala nem esik, s bár az utób­bi évek kötetei egyenetle- sebb színvonalúak, mind­egyiken átüt a kétségbe­vonhatatlan tehetség. Így van ez Benke László, Keresztes József és Villányi László ese­tében is. Közülük Villányi már az újabb, huszonéves * MAOYAK IRODALOM OYONOYSZIMKI KASSÁK LAJOS VÁLOGATOTT VERSEI RÍ nemzedék képviselője, míg Benke és Keresztes már har­mincon felüliek. Oka van persze annak, hogy Benke László Csordí- tok nyírvizet című kötete csak harmincöt éves korára jelent meg. A Somogy me­gyei Üjvárfalván született költő azok közé tartozik, akik falusi gyermekkor után hosz- szú évekig fizikai munkával keresték kenyerüket. Na­gyon következetes és rokon­szenves etikai magatartást kovácsolt ki magának Ben­ke László. A ma élő, reális eszményeit kereső és megva­lósítani kívánó ember áll lí­rája középpontjában. Látha­tóan vonzódna az idillhez, de nem idillizálja erővel a va­lóságot. Épp az idill lehető­ségének hiánya készteti ar­ra, hogy egyre gyakrabban legyen ironikus vagy gro-. teszk újabb verseiben.' Nem valamiféle homályos rossz közérzetet szólaltat meg, ha­nem mai irodalmunk köz­ponti kérdését fogalmazza ben, hanem egyikben-másik- ban megmutatkozik a népi alkotó fantázia, a vidámság és életöröm, a tréfa, főleg az italos „tartóknál”. De a ke­rámia díszítésként is szolgál­ta az embert otthonában vagy módosabb, tehetősebb helyen a házak külső csino­sításában, mint például a tótkomlósi gyűjteményben látható kéménydísz. A Békés megyei fazekasság fejlődése, alakulása jószeré­vel tükrözi a megye történel­mi változásait, alakulását. A török hódoltság majd a ku­ruc—labanc háború e terület jelentős részét lakatlanná tette, de az ásatások nyomán előkerült 15—17. századi edénytöredékek arról valla­nak. hogy fejlett technikájú fazekasság létezhetett. Mind­ez persze arra utal csak, hogy a mesterség létezett, s természetszerű, hogy annak bizonyos elemei a későbbi fa- zékasság technikájában, dí­szítő kultúrájában tovább él­tek. beépültek az újba, és az ezáltal gazdagodott is. A fazekasság alakulása, fejlődése megyénkben való­ban érdekes képet mutat. A 18. századi újjátelepítés után indul fejlődésnek, de inkább Gyula város tekint vissza na­gyobb múltra. A másik köz­pont Tótkomlós, amely sa­játos, szlovák színfoltja a Békés megyei kerámiakultú­rának, ugyanakkor jelentős benne a hódmezővásárhelyi indíttatású hagyomány foly­tatása is, de olyan módon, hogy azt ötvözték, sajátossá, díszítettebbé, színesebbé tet­ték. Színekben a fekete—vö­rös—fehér és a zöld volt az uralkodó. meg a maga módján: hogyan kell élni? — kérdezi ő is. Keresztes József Szegeden született, de kamaszkora óta Tatabányán él. Sorsa hason­ló Benkééhez, de ő ma is fizikai munkás. Bekerülnie az irodalomba még nehezebb volt. Fémsáska című kötete kellemes meglepetés. Keresz­tes élményanyagának jelen­tős része a gyermekkorhoz és a munkásléthez kötődik. Vol­taképpen semmi új tényt nem mond, mégis megrázó, ahogyan felidézi éhezéssel és nyomorgással teli gyermek­korát a Hosszú lélegzet cik­lus prózaverseiben. Árulkodó című a másik két ciklus is: Megérkeznek a hétköznapok és Emlékezz a munka örö­mére. Rokonszenves maga­tartás sugárzik Keresztes Jó­zsef kötetéből: az emberi munka és az értelmes élet pátosza, illetve a hiánya mi­atti nosztalgia vagy harag és keserűség. Villányi László 1953-ban született, Győrött él. Bemu­tatkozott már a győri írók antológiájában. Délibábün­nep című kötete pontos tük­re egy alakuló-forrongó ál­lapotnak, amelyben majd mindent ki akar próbálni a fiatal költő. Sokféle hangja van és sokféle szemlélete. Szelíd neoavantgard, néha bizony unalmas prózaversek, olykor csak érdekes, olykor jó groteszkek, feldíszítetlen tárgyiasság, feldíszített láto­másosság követi egymást. Ebben a kavargásban még nem látszik eléggé az a köl­tő, akivé Villányi Lászlónak lennie kell, de ez nem nagy baj: a tanulóéveket senki sem hagyhatja ki, s a nyil­vánosság nagy ösztönző le­het. Benke, Keresztes és Villá­nyi más életutakat bejáró, más-más módon író költők, de a költészet feladatának mind ugyanazt látják és vall­ják: „az igazat mondd, ne csak a valódit” József Atti- la-i parancsát. Vasy Géza A megye fazekasságának dióhéjba foglalható történe­tét is nehezen lehetne csak úgy önmagában vizsgálni, hi» szén számtalan más hatás is érte azt. Nem véletlen, hogy a kiállítás ismertetőjében így fogalmaznak a rendezők, dr. Kresz Mária és Beck Zol­tán : ....a Békés megyei szó­h asználat a mázatlan edényt tótfazéknak, gömöri fazék­nak, tótkantának, oláhkorsó­nak mondja, és ez arra utal, hogy a lakosság bizonyos edényfajtákat a 18. századi újra tel épülés után nem a Békés megyei fazekasoktól szerzett be, hanem felvidéki és bihari fazekasoktól vásá­rolt. Ennek oka, hogy Békés megyében nem található a főzőedény készítéséhez szük­séges jó minőségű tűzálló agyag.” Manapság a kerámia újjá­születését éljük. Újra felfe­dezzük szépségét az egyszerű, tiszta formáknak. Az értő megbecsülést segíti ez a ki­állítás is, és azt. hogy még inkább közelebb kerüljünk a népi kultúra hagyományai­nak, örökségének megértésé­hez, gazdagításához, fejlesz­téséhez. Ezért is érdemes el­időzni akár többször is az orosházi Szántó-Kovács Mú­zeum emeleti termeiben, né­zegetve, az emlékezés rovát­káiba bevésve, újra feleleve­nítve nagyanyáink, szépapá­ink edényeit, a díszes tálakat, az egyszerű mázas tányéro­kat, a tarkedlisütőt, a ka­csasütőt, a főzőtálakat, a töl­tött káposztás fazekat, szilké­ket, bödönöket. a borosbo- kályokat, a pálinkásbutéliá- kat, és a friss víz hűvösségét megőrző csecseskorsót. Fülöp Béla A tanári szoba ablaka zár­va van, mégis behallatszik a ritmikus dübögés, amelyet a gyerekek tornacipős lába ver. — Egy, kettő. Egy, kettő... — Hangzik a vezényszó, amelyet ütemes tapssal kí­sér egy láthatatlan kéz. Az udvaron tornaóra van. A hangzavart az ajtó felől — a szomszédos tanteremből átszűrődő — ének teszi tel­jessé. Nehéz az idegennek nem odafigyelni a szokat­lan zajokra. Szöllősi Feren­cet, a Mezőkovácsházi 1-es számú Általános Iskola magyar-történelem szakos ta­nárát szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarja e sajátságos harmónia. Meg­szokta, sok éve ez az ő vi­lága. Életéről beszélgetünk, s arról, miként fonódik egybe a pedagógus munkája a közművelődési tevékeny­séggel? Egyáltalán szétvá- lasztható-e a kettő? Az első emelet — Már a gyerekekkel kezdjük. Ha megtanítjuk őket arra, hogy igényeljék a szépet, s befogadják azt, máris nagy eredményt ér­tünk» el. Ezekről a művé­szeti, ' irodalmi élmények­ről otthon is beszélnek, s ez már a felnőttet érinti. Per­sze ez csak a szűkén vett hivatáshoz tartozik, emel­lett még rengeteg lehetősé­get rejt a mi munkánk, csak idővel győzze az em­ber. Az elmúlt esztendő végén jelent meg Ruzicskay György Fantasztikus utazás című, nagy sikert aratott rajzsorozata. A szarvasi szü­letésű, Munkácsy-díjas érde­mes művész 1970-ben Tesse- dik Sámuel életét, munkás­ságát dolgozta fel rajzsoro­zatban, de a „rajzregények” Ahogy beszél, különös érzés vesz rajtam erőt. Mintha egy toronyházban járnánk, s mindig új és új emeletet kellene elérnünk, ám ezt az utat felfelé való­jában csak utána járom kép­zeletben, követve őt, aki ka­paszkodik felfelé a legfelső emeletre, ahol talán már a megelégedés várja: amit tudtam megtettem. — A szépre tanítom a gyerekeket, ők az összekötő­im a felnőttekkel. Ám raj­tuk keresztül van egy má­sik lehetőség is. Csaknem minden őrsünk kapcsolat­ban van szocialista brigá­dokkal. ök társadalmi mun­kát végeznek, vendégül lát­nak minket munkahelyei­ken. Viszonzásul a gyerekek ünnepségeiket teszik szín­vonalasabbá, műsorokkal kedveskednek. Mi pedagógu­sok pedig szívesen segítjük a munkásbrigádok vetélke­dőjére való felkészülésüket. Kevés a klub Szöllősi Ferenc a Pedagó­gus Szakszervezet járási kultúrfelelőse, s mint ilyen, figyelemmel kísérheti kollé­gái művelődési lehetőségeit is. — Néhány hónapja * a bi­zalmiak segítségével felmé­rés készült a járásban. Sok meglepő adatot tudtam meg akkor. Bár ezek az összesí­tések nem mindig adnak teljes képet, mégis sokat el­árulnak, s lelkesítőleg hat­nak. Több mint 20 bizalmi­hazai nagy mestere korábban Szerelemkereső, Világosság Felé, Teremtő Kezek, Liszt Album és más címen készí­tett nemzetközileg elismert rajzsorozatökat. A mester most újabb nagy munkához látott: a gyulai Városi Ta­nács megbízásából megraj­zolja a gyulai vár történetét. tói kaptam információkat, így tudtam meg, hogy Bat- tonyán ifjú nevelők klubja működik, s ennek örültem. Az viszont elgondolkozta­tott, hogy a járás területén csak két-három helyen van értelmiségi klub. S itt elérkeztünk a kép­zeletbeli ház következő eme­letére, a TIT-ben végzett munkára. — Körülbelül 25 éve va­gyok TIT-előadó. Járási TIT vezetőségi tag voltam... Szerettem csinálni, most idő híján már kevesebb elő­adást vállalok. Az iskolai munka mellett ugyanis az általános iskolai felnőttokta­tást vezetem. Hirtelen felkapja a fejét, türelmetlenül, s kissé nyug- ‘afnu* a faira néz, követem pillantását. Az órát figyeli amely negyed négyet mutat a falon. Nem kell kérdez- nem a pillanatnyi csend okát, maris magyarázza: — Hetente két alkalom­mal így ma is felnőttokta­tás lesz, de még van időm Háromnegyed kilencig lesz­nek itt a tanítványaim Rengeteget beszél róluk szeretettel és tisztelettel a hangjában. Szavai elárulják, legalább annyira szeret ezekkel az emberekkel fog- lalkozm mint a gyerekek­kel, akiknek — csak most veszem eszre — már véget van3 tornaóráÍuk- Csend Szabad idő — alig diiT „Ép5er A hogy befejező­a ,délutáni tanítás, s kezdődik a másik. Különös C,g- n,eílez megszokni fel­nőtt, kialakult személyiségű emberekkel foglalkozni Ta- ^n még több türelemre és megertesre van szükségük Az anyagot is úgy kell le­adni, hogy közben tudjuk ok mar túl vannak a maguk 8 óráján. Hadd említsem meg azt a vasutast, aki be­ult ide, s bizony félig-med- dig szunyókálva hallgatta az órát, aztán éjfélre dol­gozni ment. Hát le a kalap­Miközben hallgatom, szá­molgatom magamban: a ta­kétaSaileg.gel kezdődik> heti két alkalommal késő estig Hb*íVan- Marad 5 szabad délután. Ekkor irányítja knu„ íáiráSA, Pedagógusainak kulturális életet, ez is heti egy-ket délután. Tovább­képzésekre, értekezletekre jár szervezi a felnőttokta­tást, s ha felkérik, előadáso- kát tart. Az otthonra vajon mennyi ideje marad? El- mondom futó kalkuláció­mat. £ család? A lányom férjnél van, a fiam katona. A felesegemmel élünk, szé­pen, kettesben, ö már meg­szokta ezt, segít is nekem. Nem a munkámban. Azt hogy mindezt elnézi, s el­látja az otthoni teendőket hn ®PfP1n eJég- Egyébként.’ hogy teljesek legyünk, a he- yi művelődési házban szak­kört is vezetek. Most én nézek az órára s még búcsúzóul megkérdem mikor megy nyugdíjba? — Három évem van még, aztan pihenni fogok. Azt hi­szem akkor már megérdem- 6IP r Hómi tétovázás után még hozzáteszi —, persze, ha szükség lesz rám, besegítek itt-ott. A folyosón — elmenőben — a fal mellé kell húzód­nom. Most engedtek ki egy “fólyt _ talán az ének- ór“^01 —> s a gyereksereg vidáman társalogva, nevet- gé!ve igyekszik a kapu fe­lé. Szamukra vége a nap­nak. Szöllősi Ferencnek pe­dig most kezdődik a „máso­dik műszak”. * Nagy Ágnes Népi kerámiák kiállítása Orosházán Új Aurora-est Békéscsabán Ma délután 6 órától nyilvános rádiófelvétel lesz Békés­csabán, az ifjúsági és úttörőházban. A Magyar Rádió irodal­mi osztálya és az Űj Aurora szerkesztősége közös műsorá­ban megyén^ irodalmi, művészeti folyóiratának írói, költői szerepelnek műveikkel. A versek, novellák tolmácsolói: Ben- kő Gyula, Berek Katalin, Keres Emil, Kohut Magda lesznek, közreműködik még Dévai Nagy Kamilla és Török Annamá­ria is. Műsorvezető Filippinyi Éva, szerkesztő-rendező Do­rogi Zsigmond. Az .'odaírni estet a rádió irodalmi műsorában, a Gondo­latban közvetítik a közeljövőben. iMIHMWtHMMHIMMHMHMMMWHUmHMIMmi Megszerették a battonyaiak új könyvtárukat, és azt szíve­sen keresik fel az olvasók. Az eltelt időszak alatt naponta átlag 160 felett volt a kölcsönzés száma. A 30 ezer kötettel rendelkező könyvtárat eddig közel 4 ezer kölcsönző kereste fel és az elmúlt évihez képest 300 új olvasóval gyarapodtak Fotó: Béla Ottó Rajzsorozat készül a gyulai vár történetéről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom