Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-27 / 48. szám

0 1979. február 27., kedd Közművelődés a békéscsabai 611. sz. ipari szakmunkásképzőben A békéscsabai 611. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézetben oktató tanárok ala­pos, körültekintő munkát végeztek, amikor év elején elkészítették az iskola köz- művelődési munkatervét. Fő szempontjuk ,az volt, hogyan alakíthatják megfelelően a jövő munkásainak szakmai és általános műveltségét ? Kulturális nevelőmunkájuk módszere, hogy a tanítási órákon túl, az ott hallott el­méleti és gyakorlati ismere­teket kiegészítve, újabb él­ményekhez juttassák a diá­kokat, felébresszék bennük a művelődés iránti igényt. Az iskolai közművelődési mun­kacsoport tudta, hogy ered­ményt csak akkor érhetnek el, ha folyamatosan együtt dolgozna^ a város közműve­lődési intézményeivel. Félév után számvetést ké­szítettek Gulyás János köz- művelődési tanár irányításá­val. Elégedetten állapították meg, hogy a Megyei Műve­lődési Központ, a TIT, a Moziüzemi Vállalat és a Jó­kai Színház számít az iskola tanulóira, s folyamatos, jó programokat biztosít szá­mukra. Az olvasóvá nevelést ,az intézeti könyvtárban próbál­ják megvalósítani tanórákon, de szabad foglalkozásokon is: író-olvasó találkozókat, rendhagyó irodalmi órákat rendeznek. A szakmunkástanulók rendszeres látogatói a Sza­badság mozinak, a Jókai Színház előadásaira pedig 196 tanulónak van bérlete. Ezen kívül két bemutatóra teltházas előadást vásároltak a diákoknak. A Munkácsy múzeum rendezvényein ál­landó vendégek ,a tanulók. „Ismerkedés a művészettel” elnevezéssel érdeklődési kör alakult a Megyei Művelődési Központ szolgáltatásaként az iskolában. A kör tagjai is­merkedne^ általános eszté­tikai kérdésekkel, ,a filmmű­vészet eszközeivel, a festé­szet formanyelvével, a szob­rászattal. Népszerűek a filharmóniai hangversenyek, amelyeket ebből az iskolából 106 tanu­ló látogat bérlettel. A Fil­harmónia Békés megyei ki- rendeltsége zenekedvelők klubját is alakított az isko­lában. Az elsős diákokból 34 tagú énekkar készül a be­mutatkozásra, hiszen a kórus létrejöttével régi vágya tel­jesült ,az iskolának. Citerazenekar, fotó, gép­járműbarát, technikai, vil­lamossági, textilipari szak­kör, lövészkor, német nyelv- tanfolyam között választhat­nák a tanulók szabad ide­jükben. A Tudományos Is­meretterjesztő Társulat 28 előadást szervez ebben az évben a szakmunkásképző­ben, amelyek a jogi és a családi életre nevelés témá­it dolgozzák fel. Ifjúsági klubéletre is biz­tosítottak lehetőséget az is­kolában, de ezzel jobban kellene élniük a diákoknak. Fontos, hogy az intézet min­den tanulója és dolgozója kötelességének érezze a kul­turális élet támogatását, fej­lesztését. B. Zs. Ezüst György kiállítása Pécsett A Békéscsabáról elszár­mazott, Budapesten élő fes­tőművész, Ezüst György a közelmúltban sikeres és emlékezetes tárlaton mutat­kozott be a csabai múzeum­ban. Kiállításának egy ré­szét most Pécsett, a Kép­csarnok Kossuth Lajos ut­cai bemutatótermében lát­hatják majd az érdeklődő művészbarátok. Az 1979. március 1-én, délután 5 órakor nyíló tár­laton Platthy György ny. tanszékvezető tanár ismer­teti Ezüst György művé­szi munkásságát, mutatja be képeit és törekvéseit. A Bé­késcsabáról elszármazott művész kiállítása két hétig lesz nyitva. F. Pálfy Zsuzsa: Esztendőre vagy kettőre Függöny nem takarja szo­bám ablakát. Ébredéskor minden reggel a vízparti je­genyesor látványa fogad. A fák alatt emberek sietnek, mellettük-mögöttük pöttöm­nyi apróságok, ök is léptei­ket szaporázzák. Fut, szalad ilyenkor az egész világ. Ki gyalog, ki kerékpá­ron, a felnőttek gye­rekkocsit tolva, kicsinyeik­kel a karjukon igyekeznek valahová. Beidegződött moz­dulattal nyitják az óvoda kapuját, elköszönnek gyere­keiktől, s gondjaik egy ré­szét most már jó kezekben tudva, folytatják versenyfu­tásukat a hétköznapokkal. Ügy tudom, a jegenyék akkor is szabályosra nőnek, ha emberi kéz nem boly­gatja fejlődésüket, ágaikat nem nyesegetik. Saját erő­ből, a természettől dajkálva válnak környezetünk har­monikus díszeivé. Vajon mi­vé válna az ember, ha gye­rekkorában magára hagy­nák, s testének, szellemének fejlődését nem kísérnék fi­gyelemmel? Kérdésemre na­ponta kapok választ. Attól a sok száz ismerőstől, és is­meretlentől, akiknek nem mindegy, hogy a jövő fel­nőttéi milyen emberek lesz­nek, akiknek szívügye a gyermek, akár a sajátjukról, akár másokéról van szó. Nem szavakkal felelnek, hanem tetteikkel. Nem hall­hatóan, de érezhetően. * * * Részletek az óvodai neve­lés programjából és az ál­talános iskolai nevelés és oktatás tervéből: „A család a nevelés első fontos színte­re, s mint közvetlen környe­zet, a legnagyobb hatással alakítja a gyermeket.” „Az óvodába lépés pillanatától kezdve az óvoda a családdal együtt felelős azért, hogy a gyermekek képességei fej­lődjenek, személyiségük ala­kulása megfeleljen társadal­munk követelményeinek.” „Az óvoda után az általános iskola jelent új környezetet a gyermekek számára. Az ál­talános iskolai nevelés célja, hogy megalapozza a szocia­lista ember személyiségének kialakítását, tartalmában, légkörében és módszereiben legyen szerves és zökkenő- mentes folytatása az óvodai nevelésnek.” * * * Lillafüred, Palotaszálló. Karácsonyi-szilveszteri tur­nus, háromszáznál több be­utalt és gyerek, gyerek, na­gyon sok gyerek. A felnőt­tek magukra erőltetett pó­zokban játsszák szerepeiket, s bosszankodnak, ha gyer­mekeik nem viselkednek il­ledelmesen. Megy a bájcse­vegés a társalgóban, az asz­talok körül, valójában azon­ban kevés család élvezi Húsz éve alakult Gyulán az első múzeumbaráti kör Akkor és most hoz fűződik. Az 1959-es tár­saság máig szinte páratlan ténykedése Dankó Imréhez, a ’69-es pedig Szerdahelyi Istvánhoz. A mostani igazgató — dr. Bencsik János — 1976 elején első ténykedésével együtt először is felmérte a helyze­tet, hogy a szervezést mi­ként indítsa meg. A megvál­tozott körülmények közt az új kör tagságát már nem a kiadványok, hanem a mú­zeumi ismeretterjesztés — látogatások, előadások —kö­ré kell csoportosítani. Ez az idő egybeesett az 1974-ben létesült megyei múzeumba­ráti körnek kezdeti tevé­kenységével, a gyulai je­lentkezők már automatiku­san a megyei szervezet tag­jai lettek, s többen annak egyes szekciójában aktívan dolgoztak is. Ekkor már nemcsak egyénileg léptek be, hanem szocialista brigá­dok is csoportosan. A Gyu­lai Szabó Ktsz-ből négy — November 7., József Attila, Május 1. és az Erkel Ferenc brigád —, a harisnyagyárból kettő. És a Dürer nyomdai brigád, amelynek tagjai még külön segítséget is nyújta­nak időnként a gyulai mú­zeumnak. Az 1977-es program már szépen alakult, a tárlatveze­téseken kívül negyedéven­ként egy-egy előadást tar­tottak a baráti kör tagjai számára. A szabolcsi föld­vár és tanulságai; A magyar vásárok néprajza; A gyulai vár az építése évszázadában és A Rákóczi-hagyomány volt a téma. Oroján István festő-rajztanár vezetésével a vizuális kultúra módszertani kérdéseivel is foglalkoztak. S míg a megyei szervezet köz­ben tovább folytatta a cso­portok kihelyezését a helyi múzeumok köré, Gyulán a kör kitágult és bár nem hi­vatalosan, mintegy 150 sze­mélyt lehet az állandó törzs­gárdához számítani, ök a biztos bázisa a rendezvé­nyeknek, ha érdeklődési kö­rük meg is oszlik, különbö­ző. De ennél többet szeretné­nek elérni a gyulaiak. Vala­hogy feléleszteni és újra élő­vé tenni azt a meghitt kap­csolatot a baráti kör és a múzeum között, ami az első és második társaságot jelle­mezte. A társaság itt kettős értelemben érte/idő: szerve­zetet is jelent, ami me^g van; de egy bizonyosfajta társas életet is, összejövete­leket, beszélgető találkozást. És ez nagyon valós, megle­vő igényt fejez ki, de a mostani, nyugodtan mond­hatni mostoha elhelyezés közepette, amikor a múzeu­mi munkatársaknak is alig jut hely a pár csöpp kis szobában — képtelenség volt kielégíteni. A régebbi körök hasonló jellegű mű­ködését a régi — Béke su­gárúti — tágas villa tette le­hetővé hely szempontjából. Most újabb remény mu­tatkozik a Kohán Múzeum idei megnyitásával a Nép­kert régi pavilonjában. Itt már valamivel nagyobb hely lesz és majd otthonra lel a múzeumbaráti kör, melynek több és mélyebb személyes kapcsolatra épülő, elevenebb életén most munkálkodnak. Vass Márta Csak kézen kellene fogni, s kivinni őket a levegőre, megadni a gyerekeknek mindazt, amire vágynak, já­tékot, együttlétet, mosolyt, a kérdéseikre választ, kicsi kobakjukra egy simogatást. De kinek jut ez ilyenkor eszébe? Délután a könyv­tárban találom Éviéket. Ákos egy mélytengeri búvá­rokról szóló könyvet tart a kezében, s buzgón magyaráz valamit húgának. A kicsi, bátyja karjába kapaszkodva, figyel, le nem veszi róla a szemét. Egyszerre mosolyo­don! el az apjukkal. Bizto­san egyre gondolunk. A ka­maszodó nagyfiú alkalmi ta­nítóvá vált, pedig a kicsi­vel való törődést, az odafi­gyelést nem tanították neki. Nem magyarázták, csak ép­pen őt is ugyanígy szeret­ték. .. (Folytatjuk) Próbái a mező herényi művelődési ház Népdalkor zenekara: Lakatos István, Székely János, Szabó Antal, Rima János, dr. Várhalmi Dániel és Szabó Antalné. A zenekar találko­zóira rendszeresen eljárnak a tagok, akik közül többen nyugdíjasok, de iparosmester és pedagógus is játszik a Nép­dalkörben. Saját szórakoztatásuk mellett szívesen lépnek műsorral a népi muzsikát kedvelő közönség elé Fotó: Orbán Károly Részlet a nemrég zárult nagy sikerű mezőtúri kerámia kiállí­tásból Fotó: Gál Edit Egy múzeum — csodavi­lág, ahova mindig áhítattal léptek be az érdeklődők. Ez az érzés mélyen gyökerezik az emberben, s valójában egy másik embernek hódol, annak, aki olyan értéket produkált, amely a messzi múltból szól máig hallható­an és fog a jövőben is. A természet féltve őrzött kin­csei mögül is az ember néz vissza vagy kukucskál ki. De bármely szakág kiállításá­ban is gyönyörködik éppen valaki, mindig magáról, kö­zeli vagy távoli őseiről tud meg valamit. A múzeumjá­rásnál csak egy izgalmasabb őszinte természetességgel az együttlét, a rég várt pihenés örömeit. Virágosék mindennap men­nek kirándulni. Az erdőben nyesett hegymászó bot ott várja őket a bejárati ajtó mellett és délidőben mindig irigylésre méltó zsákmánnyal térnek haza. Gyerekeik va­lóságos felfedezők. Féltett kincseiket, a színes kőzete­ket, palákat naponta rend­szerezik, rakosgatják. Az egyik túráról kinyílott bar­kaágat hoznak magukkal, Évi, az óvodás kipirult arc­cal mutatja a decemberi csodát. A társalgóban unat­kozó gyereksereg szinte meg­rohamozza őket. A sarokban apukák kártyáznak, emitt alkalmi társaság söröz, mel­lettük gyerekek lődörögnek. van: a létrehozás tevékeny­sége. Ez fűtötte a múlt szá­zad nagy közművelő gárdá­ját is. Azokat, akik megyénk első múzeumát alapították Gyulán, több mint száz év­vel ezelőtt. Egy kicsit hasonló lelke­sedés fűtötte 1959-ben azo­kat, akikből az első múze­umbaráti kör megalakult. Volt köztük diák, gyakorló és nyugdíjas pedagógus, jo­gász, levéltáros, egészség- ügyi dolgozó. Tagdíjat fizet­tek, havonta összejöttek, megindították a tudományos dolgozatokat tartalmazó Mú­zeumi Kiadványokat, sőt a gyűjtőmunkában is részt vettek. Számuk hamar sza­porodott, virágzott a kör, egyes tagjai maguk is írtak a kiadványokban. Aztán — különböző okok folytán — „elaludt”, majdnem teljesen megszűnt a működésük. Az újjáéledés időpontja 1969; ekkor megint elkezdőd­nek a havi összejövetelek, melyek később negyedéven- kéntre módosulnak. Ez is szabályos társaság volt, iga­zolvánnyal, mely az ingyenes múzeumlátogatást biztosítot­ta. Egészen 1975-ig tartott tevékenységük. Mielőtt a továbbiakra térnénk rá, az okok közül talán a legfonto­sabbat — a személyit — meg kell említeni. Mindkét kör létrehozása és eredményes munkája egy-egy igazgató­»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦* Gyerekek a tévé előtt Gyerekeink már a televí­zió állandó jelenlétének korszakában nőttek fel. „Meg is látszik rajtuk!” — mondják a pedagógusok, akik nap mint nap tanúi az esti krimik iskolai repro­dukálásának, vagy a bá­gyadtan figyelő, kialvatlan gyerekek fáradtságának. Mindenkor a szülő felelős­sége ez a káros hatás, hi­szen este 8 után semmi ke­resnivalója a 14 éven alu­liaknak a képernyő előtt! Annál inkább ott a helyük vasárnap délelőtt és dél­után, amikor a háromtól a hatévesig minden korosztály válogathat a műsorok kö­zött. És szerencsére olyan nagy a választék, mint a leg­utóbbi vasárnapon. A kora délelőtti órákban vetített óvodások filmműsorának olykor mi magunk is lel­kes nézői vagyunk, különö­sen azóta, hogy az esetle­nül, bájosan mozgó cseh­szlovák bábhős; Hurvinek megjelent a színen. Gyak­ran kétkedéssel szemléltük a gyakori sportvetélkedők közvetítését, játsszanak, mozogjanak gyerekeink sza­bad idejükben, és ne mások versenyzését nézzék! Most újra jócskán kijutott ezek­ből a vetélkedőkből; tíz percig a Játék a jégen, egy óra hosszáig pedig a debre­ceni sportcsarnokban küz­dő Hajdú, Szabolcs és Szol­nok megyei iskolások töl­tötték be a képernyőt. Nem hittem volna, hogy a já­ték izgalma ennyire magá­val ragadhatja a tévé előtt ülő gyerekeket, amint az nálunk történt. Az óvodás és kisiskolás korúak igazi szórakozásá­ról a Pengető és a Papírsár­kány gondoskodott. Csoóri, Kassák, Kiss Benedek, Végh György és Orbán Ottó versei jó alapnak, kedv­csinálónak bizonyulnak a versszeretetre neveléshez. A csengő, játékos, rímes sorok szép előadása fontos része az élménynek. Káldy Nórát, Schütz Ilát, Dózsa Lászlót és Vallai Pétert annak elle­nére szívesen hallgatták a gyerekek, hogy ez a Pengető már ismétlés volt. A Beat- lesek Sárga tengeralattjá­rójának zenéje, a Papírsár­kány szignálja és műsoris­mertetője 11.10 órakor kú­szott a fülünkbe. A 40 per­ces adás pillanatként “re­pült el a moccanatlanul fi­gyelő gyerekeknek. Leszá­mítva Lehoczky István rajz­filmjét, amely alig érthető hangminőséggel idézte az egyébként kedves Macska őrs mulatságos akadály- versenyét, valóban jól szó­rakoztak. Rövid mesejele­netek, rajzos „morfondíro- zások” váltották egymást a királylányról, a mesék cso­dáiról, a palackba zárt szel­lemről. Izgatóan érdekes a kicsiknek a jól ismert me­sefigurák megjelenése mai környezetünkben, például a minden kívánságot teljesí­tő szellem felbukkanása a lakótelepi lakásban. Bor­zongatóan aktuális a kisfiú kérése, amikor repülősző­nyegről figyelheti a világot: „Szüntesd meg a háborút!” A rádió, a tévé híreit „fél füllel” is jól megértő gyere­kek minden bizonnyal fel­kapták a fejüket, hiszen a világpolitika eseményei be­lőlük is kiváltanak aggódó kérdéseket. A vasárnapi gyermek- és ifjúsági műsorok palettáján érdekes színfolt volt még a most induló olasz tévéfilm­sorozat, a Város az út végén. A kicsit banális, mégis ked­ves történet folytatását a két fiatal vándorlásáról szí­vesen várjuk jövő vasárnap. A műsorok jó időbeosztá­sa közben azt is biztosította, hogy az érdekességek között néhány órát a szabad leve­gőn is mozoghattak a gyere­kek ... Bede Zsóka

Next

/
Oldalképek
Tartalom