Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-10 / 34. szám

1979. február 10., szombat Életmódváltás zökkenő nélkül A n/ugdíjasévek távlatai hogy a nap nem a nagy reg­geli hajszával kezdődik. Míg az egyik fajta beidegződést a másik váltja fel. — Hogyan kell tudatosan készülni a nyugdíjazásra? — Hogyan kell? Azt nem tudom, de azt igen, hogy sok ember életében törést je­lent az aktív munka abbaha­gyása. S úgy gondoltam, ezt nem lehet másként „kivéde­ni”, csak ha előkészülök rá. Én olyan pályán dolgoztam egész életemben, amelyet magam választottam, ésany- nyira szerettem, hogy kitöl­tötte az életemet a család és a gyermekék mellett. Kiél­tem magam benne, boldoggá és kiegyensúlyozottá tett. S azt hiszem ennél többet nem kívánhat senki. Mindezek után tudtam, hogyha nem vetek számot azzal, hogy ennek is eljön egyszer a vé­ge — de ugyanakkor a nyug­díjaséveknek is éppúgy megvannak a szépségei, csak meg kell találni —, akkor baj lesz. Ezért, hogy ne le­gyen, előre kerestem, mivel foglalkozom majd és egy csomó programot irányoztam elő magamnak. — Hozzá is fogott már a végrehajtáshoz’’? — Már jóval előbb, még pár évvel ezelőtt, amikor kertészkedni kezdtem itt az udvaron, amelyet a többi la­kóval együtt igazi kertté va­rázsoltunk és kint a kis tel­künkön, Városerdőn. Nem tudom elmondani, hogy a szabad levegő és a virágok­kal, fákkal, cserjékkel való bíbelődés milyen jó és hasz­nos elfoglaltság, akárcsak a kertészeti könyveket bújni, tanulni. — Meg a többi könyvet is elővenni, most, amikor már van rá több idő? — Persze, mert bár min­dig olvastam, de közel sem eleget. És most még olyan terveim is vannak, hogy né­met és angol nyelvtudáso­mat tökéletesítsem. Szóval te­le vagyok tettvággyal. Itt van például a kézimunka, amelyre igazán édeskevés időm maradt eddig, most he­tenként szakkörbe járok és jókat beszélgetünk ilyenkor az öltögetés mellett. Meg itt­hon is sokat kézimunkázom. — Annyi a tennivalója, hogy alig tudja rangsorolni, hosszú időre betáblázta ma­gát. .. — Pedig még nagy utazá­sokat is szeretnénk tenni. Végigjárni az ország szebb­nél szebb részeit és megnéz­ni mindazt, amit eddig még nem láttunk, élvezni a ter­mészetet is közben. — A szakmának, a vegyé­szeinek is megvolt a szép­sége? — Igen, az hogy belelátott az ember az anyagba, meg­ismerte a természet törvény- szerűségeit, s azt a napi munkáiéban alkalmazni, hasznosítani tudta. Hát van ennél szebb dolog? Vass Márta Párosán könnyebb bandukolni... A rendező nyilatkozik A Tartuffe bemutatója elé Műsorváltozás lesz a Jókai Színházban. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akar­tok című műve helyett Mo- liére: Tartuffe-je kerül szín­re február 16-án. A változás okáról, s a felkészülésről kér­deztük a darab rendezőjét, Nagy András László főrende­zőt. — A tragikusan elhunyt Szilárdy István kulcsfigura, játékmester, bohóc lett vol­na a tervezett vígjátékban, őt nem tudtam pótolni, így vál­toztatnunk kellett a műsor­terven. A Tartuffe próbái de­cember 20-án kezdődtek, de szerencsétlen véletlenek, be­tegségek nehezítették a pro­dukció alakulását. Tudom, hogy nem ez érdekli a nézőt, hanem az, amit majd a szín­padon lát, amit élményként, tanulságként hazavihet. Hű­ségesen leszünk hűtlenek Moliére-hoz, senki ne várja tehát egy kötelező olvasmány megelevenedését az előadás­tól. A darabot a hazai ha­gyományok szerint egyházel­lenes kicsengéssel játszották, és sokan Tartuffe-öt csak Major Tamás szikár alakjá­ban tudják elképzelni, pedig a műben legalább 30 sor szól arról, hogy Tartuffe zsíros, böfögő, jóllakott figura. Kép­zeljük el közben Moliére kompromisszumát: élesen bí­rálja kora társadalmát, s köz­ben a királytól kapott fize­tésből él! A darabban több­ször is hangsúlyozza, hogy az uralkodó ideológiával való visszaélésről van szó, és nem általában a papokról. — Mi sem csak Tartuffe képmutatását leplezzük le, hanem azokat is, akik bedől­nek ennek a szélhámosnak. Miért? Mert félnek tőle, és a rettegés mindenkit kordában tart. Aki figyelmesen olvas­sa a Tartuffe-öt, az a jellem­vígjáték mögött egy korabeli politikai drámát is felfedez­het. Az uralkodó elleni Fronde-felkelés egyik irányí­tójának, s a király talán leg­főbb ellenségének (Argas ka­pitánynak) bűnösségét bizo­nyító iratokat őriz házában a királyhoz egyébként hűséges főúr, Orgon. Szorult helyze­tében "ezeket juttatja el a királyhoz Tartuffe, elárulva Orgont és családját. A ki­rály ítélete azonban tipiku­san politikai; a besúgót csuk­ja le, s az ellene súlyosabban vétő Orgont örök hűségre kö­telezve futni hagyja! — Szeretnénk, ha közönsé­günk a hagyományoktól füg­getlenül elfogulatlanul nézné az előadást. Akkor jobban meglátják azt is, miért hal­hatatlan és aktuális ma is Moliére? B. Zs. Címképünkön: Zsolnai Júlia, Timár Zoltán, Áts Gyula és Ropog József m. v., a Ko­máméi Állami Magyar Te­rületi Színház tagja. Fotó: Gál Edit Siklódi Jenőné laborató­riumvezető, vegyész a közel- múltDan ment nyugdíjba a Békés megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat békéscsabai központjából. Harminc évet dolgozott, s ebből majd mindet az élel­miszeriparban töltötte el. Ahogy a diplomáját kézhez kapta, a Sarkadi Cukorgyár­ban helyezkedett el, s ez­zel kezdetét vette munkás­ságának cukoripari korsza­ka, mert Sarkad után Ács, Kaposvár és Szolnok követ­kezett. Ma is úgy emlékszik rá, hogy életének legizgal­masabb munkaélményeit itt szerezte. S egyben a legjobb iskolát jelentette neki a szakmában. Mikor Békés­csabára jött, előbb a Kö- JÁL-nál dolgozott, majd az itteni laboratórium szervezé­se után a konzervgyárban végzett hasonló munkát és töltött el öt évet, hogy az­tán a gabonaipari vállalat laboratóriumát vezesse több mint 10 esztendőn át. Most a Iákásán beszélgetünk. — Milyen a közérzete, mint friss nyugdíjasnak? — Még amolyan átmeneti állapotban vagyok, mert párszor bementem, hogy a megkezdett munkáimat be­fejezzem. Egyébként tudato­san készültem életemnek er­re az új szakaszára. Ezért könnyebb az átállás, bár kell egy bizonyos idő hozzá, míg megszokja az ember, Az eleki gyermek­otthonban Nyolcvan óvodás korú kis­gyerek otthona az eleki. Nem is olyan régen, karácsonykor szerepeltek a televízió gyer­mekműsorában. Békéscsabai színészek látogattak hozzá­juk, és daloltak, verset mond­tak nekik. Közben az otthon kis lakóit is megismerhette az ország. Amikor hozzájuk látogattunk, éppen ebédhez készülődtek... Kellemes él­mény volt egy kis fotós séta a tiszta, derűs gyermeki vi­lágban... ' * H* mm Megjelent a Békési Élet Finoman főzik a gyermekotthonban a pörköltet. Jó étvágyat! lebbencslevest és a Fotó: Gál Edit A napokban kapták kézhez a folyóirat előfizetői, példá­nyonkénti vásárlói a Békési Élet 1979/1-es számát. A kö­tetben három jelentős írást szentelnek a 60 év előtti ese­ményeknek. Szabó Ferenc Czabán Samuról ír, Bálint Ferenc dokumentumokat kö­zöl a két forradalom Békés megyei művelődésügyi törek­véseiről, Marsi Gyula pedig „Társadalom és irányítás” címmel teszi közzé tanulmá­nyát. Az ez évi első számból ki­emelkedik Elek László írása, mely Ortutay Gyula és Kner Imre levelezését tárja az ol­vasó elé, Nagy Gyula pedig „Emlékeim Ortutay Gyuláról, a múzeumbarátról” címmel közöl érdekes visszaemléke­zést. „Szeretek pancsolni az ebéd előtti kézmosáskor is.” MOZI XX. század (III—IV.) Két hete, hogy a békés­csabai Szabadság moziban bemutatták Bernardo Berto­lucci nagyszabású filmjének első két részét. Megírtuk ak­kor, hogy ez a film „vita az erőszakról, az indítékokról az emberről, az indulatok­ból, a történelmi helyzetek­ről. Vita — egy film nyo- talán az egész em­berség eddigi történelmé­ről.” A film harmadik-negyedik részét látva megerősödik bennem, hogy Bertolucci va­lóban ezt akarta. A század- fordulótól a következő évti­zedeken át, egy parasztfiú és egy gazdafiú sorsát a közép­pontba állítva bemutatni a kort, amelyben éltek. Nagy válfalkozás, és a film első két részének vetí­tése után vitánk lehetett ugyan Bertoluccivel, de a hatása alól nem szabadul­hattunk. A nagy várakozá­sok sorsa azonban ezt a fil­met is elérte, és főként a né­zőt, aki a befejező két rész­ben a megkezdett hatalmas fogva. tartó hatás to- vabbf okozását, vagy leg- alábbis megtartását várta Sajnos Bertolucci filmjének negyedik része: csalódás Ami lenyűgöző eré­nye volt az első kettőben _ a nem túlfeszített, de két­ségtelen jelenlevő sokkha­tás, a jól követhető és mes­terien szövődő cselekmény a szimbolikus jelrendszer é’rt- a u6 ~ a harmadik, ne­gyedikben még elindul, de gyorsan szertefoszlik. Aren- ~-és nyilván a forga- ÍS ~ képtelen y ,,1 tovabb építkezni, pedig lett volna mire: az első két rész mozdíthatatlan funda­mentum. Meg igazodik meg­kezdett stílusához, módsze­reihez, helyzetformálásához aztan egyszer csak észre­vesszük: megszűnt a lenyű­göző varázs, a filmvászon és a néző közötti küzdelmes, gyönyörű, felkavaró kapcso­,t'Szétpattant, nincs to­vabb. . Nyilván, erről már mások is beszeltek, vitatkoztak és keresték a miérteket. Nem könnyű a válasz, éppen azért nem könnyű, mert egy re mekműnek induló alkotás hanyatlik le torzóként és válik egy-egy jelenétében oantoan üressé, rossz értel­műén színpadiassá, deklara­tívvá; egyszer csak észre­vesszük, hogy Bertolucci filmjében már csak feneket­lenül gonosz, és emelkedet­ten tiszta, ugyanakkor bosz- szura szomjas emberek ro­hannak, bujkálnak, kiabál­nak, viszik a vásárra a bő­rüket értelmetlenül, és ma­nipulálnak rókalelkűen; át­menet, vívódás, önmarcan- sehol, vagy az egyik oldal, vagy a másik. Még ha ezúttal éppen így szeretett volna sokkolni (kár, hogy ezt a szót annyiszor használ­ni kell, mert nincs rá jobb es a sokk még mindig di- vat, hangsúlyozom: inkább divat, mint módszer), akkor is tévedett. Amikor a néző elidegenedik a filmbéli ha­tástól, és kínosan, feszengve nézi (nem összetörve) a min- denünnen csöpögő, csurgó festekvert, emberek, hízott disznók agyonlövését és tran- csírozását, ott baj van. Fel- tehető az, hogy a rendező el­vetette a sulykot, és elvesz­tette arányérzékét, a tovább­építés helyes irányát. Az már egyenesen meglepő, hogy a végén egyre több külsőségbe keveredik, mondhatnám úgy is: sematizmusba; de minek mondjam... így is érdemes volt ülni a moziban még egyszer három orat, és ha vitatkozunk róla meg inkább. Sass Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom