Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979. február 4., vasárnap KMiUMTrf Még egyszer a szeghalmi múzeumról Négyszázezer forint, de megéri Tavaly, június 18-án jelent meg lapunkban a második, nagyobb terjedelmű cikk a szeghalmi múzeum ügyében. Akkor, a nyár elején már több, jelentős fejleményről is beszámolhattunk, hiszen első írásunkban, 1977-ben még jó néhány elháríthatatlannak tűnő akadályt is számba kellett vennünk. Közben azonban a nagyközség vezetői és a Békés megyei Múzeumi Szervezet az akadályok nagy részét elhárította, és a szeghalmi múzeum ügye megindult a kibontakozás útján. Beszámolhattunk arról, hogy „akik szívükön viselték a múzeum sorsát, lázas igyekezettel keresték a helyet, ahol végleges, vagy legalábbis megfelelőbb otthonra találhatna a gyűjtemény." Az először szóba került Simai-féle kisdedóvó épülete, mely ma is óvoda, hosszú ideig kell hogy a nagyközség legifjabb polgárait szolgálja, így a neves költőnő, Dapsi Gizella, Nil egykori otthonát múzeummá nem alakíthatják át. A nagyközség vezetői azonban megtalálták a megoldást: a református egyház műemlék jellegű magtárépületét vették bérbe, hogy abban állandó kiállítást rendezhessenek be a hatalmasra duzzadt szeghalmi helytörténeti gyűjteményből, emeleti traktusain pedig megfelelő raktározást biztosíthassanak a múzeum anyagának. A magtárt a helyi ÁFÉSZ bérelte, és dicséretes gyorsasággal, még az elmúlt év júliusában ki is ürítette, hogy ott a nagyközségi tanács költségvetési üzemének brigádjai megkezdhessék az átalakítást, helyreállítást. Szó volt arról, hogy amennyiben előre nem látható akadályok nem következnek be, a magtárépület átalakítását a tél beállta előtt befejezik, és megkezdhetik abban az • állandó és időszaki kiállítások berendezését. Sajnos, az „előre nem látható akadályok” bekövetkeztek, és a kitűnő tervek szerinti átalakítás befejezése — tegyük hozzá újból —, ha minden jól alakul, tavaszra marad. A sárréti napok eseménysorozata májusban lesz, és mint Miklya Jenő, a gyűjtemény vezetője elmondotta: szeretnék, ha a község vendégei akkorra már láthatnák a múzeum kiállításait. A műemléki épület belső terét a célnak legmegfelelőbben képezik ki. A bejárati előtérben lesz a teremőri fülke, a jegy- és kiadványárusítás, és itt alakítják ki a szükséges mellékhelyiségeket. A földszinten egy kisebb, mintegy 23 négyzet- méteres és egy nagyobb, 61 négyzetméteres kiállítóterem ad lehetőséget időszaki és állandó kiállítások berendezésére. A kisebb helyiségben a tervek szerint a szeghalmi múzeum tulajdonában levő Sinka István- és Szeghalmi Gyula-hagyatékból állítanak össze állandó kiállítást, a belső, nagy teremben pedig régészeti kiállítást nyitnak. Ebben a teremben később szintén állandó kiállításon Szeghalom településtörténetét láthatják majd a múzeum vendégei. A nagyközségi tanács költségvetési üzemének brigádja már a belső munkákat végzi, most folyik a villanyszerelés, előkészítették a műanyag padozat lefektetését, és készülnek a vitrinek és posztamensek is. Az átalakítás mintegy 320 ezer, a belső berendezési tárgyak 50 ezer forintba kerülnek. A másfél évszázados magtárépület tehát új funkciót kap, és Szeghalom történetének, a Sárrét híres, nevezetes embereinek bemutatását szolgálja majd. Sinka István első verseskötete, „Himnuszok Kelet kapujában” címmel Szeghalmon jelent meg 1934-ben, lakóházát a közeli Vésztőn emléktáblával jelölték meg; Szeghalmi Gyula, a neves pedagógus Szeghalmon töltötte életének jelentős és sikerekben gazdag részét, cikkeinek, fotográfiáinak hatalmas anyaga várja a megfelelő feldolgozást és bemutatást. Ezenkívül néhány értékes relikviát megvásároltak Fü- löp Károly szeghalmi tanár hagyatékából is, melyek szintén érdemesek arra, hogy azokat sokan megismerjék. Több évtizedes vajúdás után most már kétségtelen, hogy a városiasodó Szeghalom felsorakozik múzeumával a köz művelésének erre az útjára is megyénk többi városa, községe mellé. A régi magtár épülete méltó lesz a hosszú idők óta összegyűlt múzeumi anyag, emlékek bemutatására. Sass Ervin Filmet veszünk... Amikor kijövünk a moziból, élménnyel gazdagabban, vagy némi hiányérzettel, esetleg elégedetlenséggel, művészi vagy esztétikai szempontokat vitatva, általában nem jut eszünkbe, hogy a film nemcsak a múzsák egyik legfiatalabb gyermeke, hanem — bár ez illúziórom- bolóan hangzik — üzlet is. A filmforgalmazásnak igen szerteágazó és sokféle szempontja van, a lehetőségeket meghatározza a kereslet, a kínálat, a divat és az igény, a változó és igen szeszélyes ízlés. Hazánkban évente kétszáz film kerül- a mozik műsorára. Ezek közül általában 20— 25 a hazai produkció, 80—90 a szocialista, 75—80 pedig a nyugati országokból vásárolt alkotás. A. filmátvételi bizottság munkájában a Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatóságának, a Hungaro- film Vállalatnak, a Mokép- nek, a különböző megyei moziüzemi vállalatok képviselői, valamint kritikusok és filmesztéták vesznek részt. A szocialista országok évente kétszer, a Szovjetunió háromszor hívja meg szakértőinket, hogy bemutassák filmtermésüket. A nyugati filmeket pedig általában a San Sebastian-i filmfesztiválon, évente egyszer Rómában és egyszer Párizsban, az angol és amerikai produkciókat Londonban tekintik meg, de talán a legnagyobb választási lehetőségeket az évenként megrendezésre kerülő milánói filmvásár biztosítja, ahol szinte valamennyi nyugati ország felvonultatja filmjei színe-javát. De itthon is van filmátvétel, ha egy-egy alkotás körül vita támad, s a bizottság nem tud a helyszínen dönteni, ez esetben kérnek eay kópiát, hogy idehaza több tagú zsűri döntsön a vásárlásról. Ezek után következik a jogos kérdés. Vajon milyen szempontok szerint veszik át a filmeket, s milyen anyagi feltételek mellett? A nyugati filmek vásárlásánál döntő, hogy haladó szelleműek legyenek, társadalombírálatukkal, hangvételükkel, és művészi kifejezési eszközükkel felkeltsék az érdeklődést, s Nyugatról vásárolják a köny- nyű-szórakoztató filmek jelentős hányadát, mivel ez a műfaj a szocialista országok filmgyártásában — minket is beleértve — igen elenyésző. A szocialista országokkal történt megállapodás alapján a filmek árait az illető országok mozihálózatának nagyságához és nézőközönségének számához viszonyítva állapítják meg, így például a Szovjetuniótól tizenkét és félszer annyit kapunk egy filmért — s ez igen előnyös —, mint amennyit mi fizetünk egy szovjet filmért. A nyugati árak viszont elég borsosak, mivel a kapósabb olasz és francia filmeket amerikai cégek forgalmazzák, de meghatározza az árakat a külföldi siker is, ami viszont nem garancia arra, hogy nálunk megismétlődik. Olykor nem is a valutakeretünk határozza meg egy-egy film átvételét, hanem az a megfontolás, hogy az ilyen vásárlások felvernék a többi film árát is. S hogy megtérülnek- e a nyugati filmek árai ? Erre egyetlen a válasz: mind a Az a holnap még messze van? Látogatóban az eleki könyvtárosoknál Amerre jártunk Eleken, mindenhol utánaszóltak Nádor Mária könyvtárvezetőnek: — „Marika, ugye megkérted már a könyveimet!” „Mária, légy szíves a gyerekek kötelező olvasmányáról gondoskodni!” „Mikor nyitjátok már meg végre a könyvtárat?” Ezt a kérdést nap mint nap felteszik a könyvtárosoknak, pedig ők szeretnék legjobban azt a választ adni: „holnap”! Mégsem mondhatják, októbertől nem mondhatják, akkor zárt be ugyanis a nagyközség könyvtára. — Sokan úgy gondolják: most a legkönnyebb munka a miénk. Zárva a könyvtár, nincs tennivaló. Mekkora tévedés! Kiszorultunk a raktárba, ott dolgozunk, rendezzük a könyvállományt. Nádor Mária tájékoztat bennünket, de a könyvtárderítő beszélgetésünk menetébe Mókán Flóra könyvtáros is .besegít, ő még nagyon fiatal, Í977 szeptemberétől tevékenykedik a könyvek birodalmában. Mindenhol kíséri az írott betű; kötetek a munkahelyén, könyvek az asztalán egyre több és több, hiszen felvételi vizsgára készül a főiskolára! A községi tanácstól vezet az utunk a könyvtárhoz. Négynyelvű felirat közli az arra járókkal: itt a községi könyvtár. Sok nemzetiségű, nagy falu ez, a csaknem 6 ezer itt élőből legtöbb a magyar, de sok a román, a német ajkú ember, s néhá- nyan szlováknak vallják magukat. Megtalálná a polcokon mindenki a neki való könyvet, ha végre helyükre kerülnének a bútorok. Sok pénzt kaptak az átalakításhoz, a berendezés korszerűsítéséhez, a zenei rész megszervezéséhez a megyei könyvtártól. Év végére számítottak is a megnyitóra, de a munkák lassabban haladtak a kelleténél. Mikor munkáskéz és lelkesedés lett volna, akkor jött a hideg, most meg a belvíz. Mind-mind az átadás határidejét tolta toHungarofilm, mind pedig a Mokép dotált vállalat, így az állam vállalja a kockázatot. Tavaly kétségtelenül legnagyobb sikert az Abba együttesről készült film aratta, s idén előreláthatóan azok előtt a mozik előtt állnak majd végeláthatatlan sorok, melyekben a „Csillagok háborúja” című tudományos-fantasztikus filmet vetítik. Nyugaton ez a sci-fi — az utóbbi évek egyik legnagyobb kasz- szasikere — teljes lázba hozta a közönséget. Az eddigi tapasztalatok alapján az egyik legvonzóbb műfaj a western. A „Volt egyszer egy vadnyugat” például mindent elsöprő siker volt a filmszínházainkban. Mi számít sikernek, és mi a bukás? Egymillió néző nálunk például már szenzáció- számba megy, de félmillió még mindig tisztes érdeklődésnek számít, a 150—200 ezres látogatottság jelenti a bukást, persze ez műfajtól is függ. Eddig azonban csak arról szóltunk, hogy mit veszünk át, illetve milyen filmet vásárolunk meg. Ä. T. vább. Tele a pince vízzel, az új olvasóhelyiség parkettája felázott, a cserepeket is át kell igazítani, mert a mennyezet vizes, kezdhetik élőiről a rendcsinálást. Persze azért" mindenki azon van, hogy végre elkészüljön már az eleki könyvtár. Marika és Flóra sokat töo- rengtek, mihez kezdjenek, hiszen tavasz előtt itt nem lesz nyitás. Sok a kintlevő könyv, az emberek is kopogtatnak minden nap a kölcsönzésért, a beiratkozások is hátra vannak még. Itt van már a február, s félnek, hogy kevesebb lesz az olvasó, elszoknak a könyvtártól az emberek. — Bízunk benne, hogy az átalakított, szép környezet vonzza majd a kíváncsiaha végre kinyithatunk. A román általános iskolások könyvbarátszakkörére számítunk és idegen nyelvű irodalmi esteket is szeretnénk rendezni kedvcsinálónak. Bánatunk is, örömünk is a nyári néprajzi tábor: jó, hogy fontosak vagyunk a néprajzosoknak, a falu életét is felpezsdíti a tábor élete, de bizony elviszik, összevásárolják néprajzi értékeinket, emlékeinket. Mit teszünk majd a román tájházba, ha elkészül? Nedro Mózes parkettázó szakmunkás illesztgeti az olvasóterem sarkában az apró falapokat. Ügy mondja, csütörtökre kész, jöhetnek a többiek a festéssel, takarítással, rendrakással. A könyvtár egészéhez tarÉpül a könyvtár, csak éppen egy kicsit lassacskán ... Fotó: Gál Edit kát, és újra benépesedik a könyvtár — mondja a könyvtárvezető — Fülhallga- tós zenei részlegünk, külön olvasótermünk lesz. A megyei könyvtár rendezi be a helyiségeinket, praktikusan, korszerűen. Az átalakuló községi kulturális centrum belső körvonalai lassan bontakoznak. Nehéz elképzelni az összetolt, zsúfolt polcok, könyvek, becsomagolt fotelek összevisszaságából születő szépet. A könyvtáros azért vállalta hivatását, hogy a zűrzavar ellenére munkája rendjét, tennivalóit is meglássa : — Itt lesznek az újságok, emitt a lemezek, s a felső helységben választhatnak az olvasók a szabadpolcos kötetekből. Nemzetiségi könyvtár a miénk, sajnos mégsem forgatják eléggé az olvasók az idegen nyelvű könyveket. A gyerekek fakultatív tárgyként tanulják a németet, ők viszik a legtöbb olvasnivalót. A román fiatalok többsége keveset beszél az anyanyelvén, és még kevesebbet olvas, de legritkábban a szlovák nyelvű könyvek találnak gazdára. Tervezzük már, hogyan javítsunk ezen a helyzeten, tozik a kis raktárhelyiség is, ahol 10—12 négyzetméteren férnek el nagy békességben, körös-körül a könyvek, középütt a két könyvtáros asztala, itt folyik most a munka. Nem bírják már az ostromot, a jövő héttől kölcsönöznek, az iskolák kötelező olvasmányait kiadják a gyerekeknek. A valódi megnyitót április elejére tűzték ki. Az lesz majd a jó világ, ha végre (ahogy régen is) együtt tervezhetik a programokat a szakköröket a művelődési házzal, az iskolákkal. Még a községben dolgozó kisebb üzemegységeket kell felkeresniük, s a terület KISZ-eseivel is szívesen szorosabbra fűznék a barátságot. Irodalombará- tok köre, rajzszakkör, zenei klub, könyvbarátok csoportja mind helyet kap majd a szép, új könyvtárban. Az eleki közművelődésben egymást segíti az iskola, a könyvtár, a mozi és a művelődési ház, hiszen egyik sem élhet a másik segítsége nélkül. Ilyen elképzelésekkel várják a nyitást Nádor Mária és Mókán Flóra is. Bede Zsóka Egy becses fotográfia a Szeghalmi-hagyatékból: „A táblánál egy falusi iskolában”
