Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

NÉPÚJSÁG 1979. február 28., szerda Forró hangulatú siker Az orosházi kamarazenekar hangversenye a békéscsabai nevelési tanácsadóban Ügy érzem, annak már nem ildomos különösen ör­vendezni, ha egy vidéki vá­rosban, olyan, mint Oroshá­za, egy hangverseny a szó szoros értelmében sikert arat. Még akkor sem kell ezen meglepődni, ha egy kicsit a lokálpatriotizmus is helyet kap ebben a sikerben, hi­szen a zenészek orosháziak. Mondanám is mindjárt úgy, hogy Orosháza közönsége összegyűlt egy kis házimu­zsikálásra. Régi idők hangu­lata villant fel bennem, ami­kor ez a mindennapi élet természete volt, amiért nem is lenne érdemes cikket ír­ni. Szóval én amondója va­gyok, hogy az ilyenfajta há­zihangverseny igen sokat ér, sajátos hangulatot teremt, még az embereket is jobban összeismerteti egymással és ami igen jó dolog, még a zenével, a szép zenével is szorosabb lesz a kapcsolat. Mondanám is mindjárt, hogy gyakrabban kellene ilyensze­rű hangversenyt rendezni, de hallom a kételkedőket, akik figyelmeztetnek, hogy ne dobjuk túl messzire asuly­Forrás-est Gyulán A tizedik évfolyamához érkezett, Kecskeméten meg­jelenő Forrás irodalmi fo­lyóiratot képviselő írókat: Hatvani Dániel főszerkesz­tőt és Szekér Endre főszer­kesztő-helyettest látta ven­dégül a gyulai Mogyoróssy Könyvtár jól sikerült iro­dalmi est keretében. Az est szóvivője Ternyák Ferenc irodalomtanár volt. Bevezetőül Szekér Endre ismertette a Forrás tíz évi fejlődésének állomásait, majd Fodor Zsóka és Ko­vács Lajos, a Jókai Színház színművészei Buda Ferenc és Hatvani Dániel kilenc al­kotását : verseket és prózai műveket mutattak be. dr. Márai Gyrögy — Figyelem! Figyelem! A 2-es kocsiállásról autóbusz indul Békés, Mezőberény, Köröstarcsa felé! A menet­jegyeket kérjük elővételben megváltani. — Feltartóz­tathatatlan áradat sodor a busz belseje felé. A heringes doboz tágas táncterem ehhez a kalodához képest — Hú­zódjunk összébb kérem, minek lökdös, nem látja, hogy gyerekkel vagyok, menjenek már beljebb, jaj, a harisnyám, micsoda em­berek! — Magamban hal­kan fogadkozom. Csak ki­bírjam hazáig, felőlem az­tán jöhet akármi, bizisten nem ülök egy ideig autó­buszra. Már Borosgyán tá­jár járunk. Ekkor szólal meg mellettem a cémavé- kony hangocska. Először halkan, óvatosan, majd, hogy senki sem tiltakozik ellene, egyre bátrabban, fé­nyesebben száll az emberek feje fölött és csiklandozni kezdi a mogorva arcokat. ,,Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske...” énekli önfe­ledten a kicsiny hang még kisebb tulajdonosa, s a busz, mely eddig zsörtölődő embereket zsúfolt rakásra, most egyszeriben tágasnak bizonyul. Már egész jól el­fér mindenki a szomszédja mellett, a lárma is elül, csak a piciny gyerekhang bujkál körülöttünk huncutul, ka­nyarog, tekereg és szinte egymáshoz béklyóz bennün­ket. Mi mindent tud ez a csöppség! Már én sem vá­rom annyira a hazaérkezést, a többiekkel együtt élvezet­tel hallgatom a repertoárt, a Csicseri borsótól a Hol jártál báránykámig, köz­kot. És akkor még monda­nom kell azt is, mert ehhez a hétfői forró hangulatú si­kerhez az is hozzátartozik, hogy nem is olyan régen, a hajdani Orosházi Hírlapban szenvedélyes hangú írások jelentek meg a hangverse­nyek iránti közönyről. S ek­korát változott a világ? Vál­tozott, de e mögött a válto­zás mögött szívós munka van, az orosházi kamaraze­nekar, a Petőfi Művelődési Központ, a 3-as számú ál­talános iskola ének-zenei tagozata, a zeneiskola, a Filharmónia munkája, sok­sok akarás. A közönség pe­dig befogadta, megszerette a filharmóniai bérleti soroza­tokat. Mindez villanás csu­pán az előzményre, ami, úgy érzem, még több forróságot is ad ennek a sikernek. A február 26-i hangver­senyre az Országos Filhar­mónia bérleti hangversenyé­nek második előadásaként került sor. Az orosházi ka­marazenekar Pechan Zoltán vezényletével három művet adott elő; Händel: D-dúr szvitjét, Haydn: f isz-moll szimfóniáját, valamint az alig 26 esztendőt megért Pergolesi: Stabat Mater cí­mű oratóriumát. Ez a hang­verseny egyébként bebizo­nyította azt is, hogy kisvá­rosban is lehet teremteni igen rangos zenei életet. E zenei esemény rangját emel­te a három vendégművész is, a Händel: D-dúr szvitjé­ben trombitán közreműködő Préda László, valamint a Stabat Mater előadásában az Orosházi 3. számú Általános Iskola ének-zenei tagozatá­nak kilencventagú kórusa mellett Dagmar Wanke- Szendrey és Kocsis Katalin szólóénekes vendégművészek. A hangverseny műsorán három szerző egy-egy műve szerepelt. A zenetörténeti korstílust felidézve a ba­rokk zene és a bécsi klasszi­kus zene adta meg ennek az estének a hangulatát. E két stílusirányzat különben is ben arra gondolok, hogy ennek az emberkének va­rázsereje van. ö még nem tud róla, talán a mama sem, aki csitítani próbálja a kis énekest, de mi, a hall­gatóság már felfedeztünk valamit. Valamit, amely le­csendesített és egymáshoz békített bennünket. Felfe­deztük az emberi hang va­rázsát. — Anyu! Anyu! Képzeld, van egy titkom, és nem fo­gom neked elárulni, hogy a pavilonban szerepelünk majd a zeneovisokkal, az igazi pavilonban, ahol Kodály bácsi is járt, amikor még élt, és ő is biztos megle­pődne, hogy mennyit tu­dunk, csak ez még titok, és neked is halkan súgom, piano, tudod, mert mi így mondjuk, ahogy a fák haj­ladoznak, mert mi leszünk az erdő, és susogni is fo­gunk, bizony, meg a bidres- bodros bárányt is előadjuk majd, azt az óvodásoknak írta Kodály bácsi, mert ő mindig a gyerekekről álmo­dott, nézd ilyen csillagos tá-bohócot kaptam a füze­tembe, és azt is álmodta, hogyha felnövünk, az egész ország énekelni fog, anyu, miért nem tud apa énekel­ni, otthon, ugye végiütöge- tünk minden poharat, mert gyönyörű hangjuk van, tegnap a zeneoviban is azt csináltuk, és tudod, a Nellit választottuk királynőnek, és én voltam a komám- asszony, na, hajolj köze­lebb, majd eléneklem ne­ked, a Kodály bácsinak is volt ősz haja, csak neki csupa fehér, de olyan jósá­gos a képen, mint nagyapó, igen kedvelt, a koncertek re­pertoárjában gyakran szere­pel. A barokk mozgalmassá­ga, áradása kiváló lehetősé­get teremt arra, hogy a ke­vésbé zeneértő közönséget is magával ragadja, s ha hang­versenyszerető közönséget akarunk, ha úgy szeretnénk, ha titkos vágyunk, hogy gya­koriak legyenek az ilyen „házimuzsikára” alkalmas esték, akkor a választást csak dicsérni lehet. Hason­lóan örvendetes a választás a Haydn: Búcsú-szimfóniája esetében is, hiszen az adott színpadi játék épp az előbb említett célt is szolgálhat­ja. A koncert második felében előadott Pergolesi-oratórium- nak ezen orosházi előadása óta, vagyis hétfőtől már ha­zai zenetörténeti érdekessé­ge is lett. Magyarországon először szólalt meg itt, ezen a hangversenyen gyermek- kórussal. Ebben pedig nagy szerepe van Dinnyés István karigazgatónak és az őt se­gítő pedagógusoknak. A Sta­bat Mater bemutatása, a kilencventagú gyermekkórus csodálatosan csengő előadá­sa méltán aratott sikert. De nem csupán egy hangver­senysikerről van szó, ahol a középkori Szűzanya-himnusz- ra írt alkotás megrázóan szép emberi érzéseket fogal­maz meg, hanem állomásról is. Ügy érzem, ez állomás az iskola életében is, meg az orosházi hangversenyek so­rozatában is. Mert az a nagyszerű ebben a sikerben, hogy igen sokan találták meg a belső önkifejezés le­hetőségét. Az orosházi hangverseny- sorozat második előadása si­kert aratott. A hosszan tar­tó taps nem csupán a zene­karnak és a kórusnak szólt, hanem méltán aratott mű­vészi munkájával sikert Pe­chan Zoltán karnagy és a művészvendégek: Kocsis Katalin, Dagmar Wanke- Szendrey és Préda László. és nagyon szépeket írt a gyerekeknek, még három­szög is van benne, te biztos nem ismered fel a triangel hangját, pedig mi már nem keverjük össze semmivel, mehetnénk akár iskolába is, ezt az a fiú mondta, aki tegnap bejött hozzánk a foglalkozásra, és hegedült nekünk, de úgy mozogtak az űjjai, hogy csak csuda, a kasztanyetta meg olyan murisán szólt, mintha kis­kacsák hápogtak volna, ne­vettünk is jókat az asztal tetején, mert képzeld, felül­hettünk mindannyian, és ott dobolhatjuk a szívverést, meg a dal ritmusát, csak sose szabad eltéveszteni, mert a szívünk sem áll meg, igaz? Na, találd ki gyorsan, mi ez, tititá tititá tititititá, hát nem tudod, hogy a kis­egér, és a szünetnél szét­nyitjuk a tenyerünket, de a Pista olyan buta, hogy mindig beletapsol, mert ő még csak most jött és biz­tos nem tudja ... Hallgatom a szóáradatot, és eszembe jut, hogy ezeket a zeneóvodásokat már na­gyon sokszor láttam Béké­sen, a szerepléseikre jól emlékszem. Minden évben, ahogy kinyílik az idő, a vi­rágokkal együtt ők is kitá­rulkoznak. Megjelennek a nagy színpadon, s dallal, tánccal, verssel mutatkoz­nak be a közönségnek. Ün­nepi műsorukkal így kö­szöntötték néhány éve az édesanyákat is. A kis mac­kók, nyuszik, pillangók tör­ténetét nem tudtuk megha­tottság nélkül nézni. Tavaly a Talihó cirkusz előadására napokkal előbb megvettük a jegyet. Igazi kikapcsolódást jelentett ne­künk, felnőtteknek a kicsik gondosan betanult, mégis spontánnak tűnő mókázása, a cirkuszi fogatag, mely­ben a zeneóvodások „macs­Megyénk három városá­ban működik nevelési ta­nácsadó. Békéscsabán, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztálya 1977. február 1-én szervezte meg a tanácsadót, amelynek vezetője Deák Fe- rencné, alsó tagozatos szak- felügyelő. A nevelési tanácsadó a családban nevelkedő 3—14 éves korú gyermekek szemé­lyiségfejlődésében, nevelésé­ben jelentkező problémák megoldásához nyújt segítsé­get. Tevékenysége — a köz­hittel ellentétben — nem ha­tósági jellegű. Csak tanácso­kat adhatnak, tehát nem át­helyező szerv. Munkájuk irányítását közvetlenül a városi tanács művelődésügyi osztálya látja el. A tanács­adóban tevékenykedő peda­gógusok, gyógypedagógusok, pszichológusok és orvosok korszerű, komplex módsze­rekkel vizsgálják a gyerme­kek személyiségét. E vizsgá­latok eredményei alapján adnak tanácsokat az oktatá­si intézményeknek és a szü­lőknek. Alapvető feladatai közé tartozik még a tanköteles korba lépő problémás gyer­mekek iskolaérettségi vizs­gálata is. A nevelési tanács­adó működése — mivel a munkatársak többsége peda­gógus —, a tanévhez igazo­dik. A heti egy alkalommal, csütörtökön rendszeresített fogadóóráikat azonban meg­felelő helyiség hiányában kénytelenek a Békéscsabai 7-es számú Általános Iskola Hunyadi téri osztálytermé­ben tartani. Ezeken a foga­dóórákon a város és város- környék oktatási intézményei által beutalt gyerekek vehet­nek részt szüleikkel. Azok a gyerekek, akiknek magatar­tása az átlagostól eltérő, s akiknél, a szokásos pedagó­giai módszerekkel eredmé­nyesen nem befolyásolható rendellenesség tapasztalható. Például: tartós nyugtalanság, agresszív magatartás, tartós figyelmetlenség, vagy gátlá­kakórusa”, vagy „lovashu- szárcsapata” éppúgy feltű­nést keltett, mint a nagyobb zeneiskolások produkciója. Gyerekdalokra komponált mutatványok követték akkor egymást, volt ott indiai kí­gyóbűvölő, bűvész, idomár és önfeledten botladozó bo­hóctársaság. A talpalávalót igazi „rezesbanda” szolgál­tatta. A szereplők olyan ru­tinosan mozogtak a színpa­don, mintha világ életükben azt csinálták volna. És most — ha jól hallom — ismét készülnek valamire. A ti­tok, melyet valószínű, az óvónéni bízott kicsinyeire, itt, a buszon megszűnt ti­tok lenni. A csacsogó gye­rekszáj, akaratán kívül, tudtunkra adta készülődé­sük örömét, s mint aki meg­szabadult valami nagy-nagy gondtól, az ülésre feltérdel­ve, vígan énekelt hazáig. Kedves Olvasók, a békési zeneóvodások titkát, ugye Önök sem adják tovább? * * * A narancs déligyümölcs. Fogalma gyerekkorom­ban egyet jelentett a kará­csonnyal. Csillagszóró fé­nyét, a fenyő illatát, az ün­nep örömeit juttatta eszem­be. Habzsoltuk volna mo­hón, de bizony szűkös esz­tendők jártak felénk akko­riban, így csak karácsony estéken tudtuk ízlelgetni a finom csemegét. Az íze mégis napokig ott ma­radt a szánkban. Ma a narancs, választék. Egy a déligyümölcsök kö­zül. A nagyvárosi üzletek polcai gyakran megtelnek, ha újabb szállítmány érke­zik. Jelenlétét megszoktuk, igényeljük is, és ma már szinte mindenki megenged­heti magának, hogy ne csak ritkán látott csemegeként fogyassza. Hozzászoktunk, ahhoz is, hogy napközis sósság, szorongás, esetleg fé­lénk, visszahúzódó magatar­tás. Ugyancsak a nevelési ta­nácsadó nyújt segítséget azoknak a gyerekeknek, akiknek viselkedésében hir­telen változás következik be, vagy egy idő óta ideges ere­detű beszédzavarokkal küsz­ködnek. Jelentős szerepe van még a tanácsadónak a hely­telen családi nevelésből ere­dő személyiségproblémák feltárásában is. A tanácsadó célja: a gyer­mekek környezetének befo­lyásolása, az egyéni sajátos­ságokat figyelembe vevő ne­velési eljárások szorgalma­zása, adptt esetben a gyer­mek tanulási módszerének megváltoztatása is. A ta­nácsadó munkája azonban nem szűkül le csak a foga­dóórák idejére, amelyeken 1978. szeptember 1-től 1979. január 31-ig eddig is 89 szü­lőt, gyermeket, pedagógust fogadtak a gyámhatóság és az iskolák kérésére. A mun­katársak ugyanis csak a múlt év november, december hó­napjában 27 óvodát kerestek fel, ahol elbeszélgettek a vezető óvónőkkel, valamint a nagycsoportos óvodásokkal foglalkozó óvónőkkel. E fel­mérés idején 50 problémás A határozattal, törvénnyel megerősített közművelődési tevékenység sem lehet meg tudományos háttér nélkül. A gyakorló népművelők napról napra kísérleteznek, próbál­koznak újabb és újabb mód­szerekkel, hogy minél több embert vonjanak a művelő­dés hatókörébe. A kísérletek gyerekeink narancsot kap­nak uzsonnára, s a „mit hozott a Télapó?” kérdésre ma már nem biztos, hogy ez az elsődleges válasz. Kis­lányaink nem rongybabák­kal játszanak délutánon­ként, a fiúk sem rongyfocit rúgnak a játszótéren. A mai szülők szeretete határtalan. Gombnyomásra működő rakéták, holdjáró autók díszlenek a gyerek­szobák polcain, vadonatúj kempingkerékpáron érkez­nek az iskolába a legkiseb­bek is, saját magnót, tás­karádiót bömböltetnek a ka­maszok. Vajon ez volna az igazi szeretet? „Csak” ennyit tu­dunk adni gyerekeinknek? Pénzen megváltható aján­dékhalmazt az igazi értékek helyett? Nem hiszem. Nagyapám jut eszembe, akivel hosszú, téli estéket játszottunk át, színes gom­bokat tologatva egy ma­lom keretein. Gyönyörű es­ték voltak. A kis szobában — nagyapám - szavai nyo­mán — megelevenedett akkor az egész világ. Tévé nélkül is magunk előtt lát­tuk a fronton harcoló kato­nákat, a fantázia szárnyán utaztunk Indiába, s ha szü­léink hazajöttek a munká­ból, nekik meséltük lelken­dezve az előbb hallottakat. Nem volt sok játékunk, de anyánk-apánk közelsége fe­ledtette velünk ezt a nélkü­lözést. Boldogok lesznek-e a minden földi jóhoz szokta­tott, mai gyerekek, ezt előre nem lehet tudni. Az érde­kükben azonban még nem késő cselekedni. Idejében kell megálljt parancsolni a féktelen szülői szeretet­nek, s utat engedni az igazi, emberi gondoskodásnak. (Folytatjuk) gyermeket jeleztek az óvó­nők, s ez nem csekély szám! Ezekben a hónapokban a lá­togatások során jelzett óvo­dás gyerekeket fogadják a nevelési tanácsadóban. A tanácsadó széles körű feladatai közé tartozik még, hogy a korrekciós osztályok­ba járó, vagy az onnan nem­rég normál tagozatba átke­rült, általános iskolás gyer­mekek sorsát figyelemmel kísérjék. Céljuk ezzel az, hogy a gyerekek beilleszke­dését az új környezetbe zök­kenőmentesebbé tegyék, s hogy ellenőrizzék, az így át­került gyerekek további fej­lődése biztosított-e? A problémás gyerekek szá­mának növekedésével jelen­tősen megszaporodott a ne­velési tanácsadó tennivalója. Gondot okoz azonban — mi­vel nem önálló intézmény —, hogy az otf dolgozó munkatársak nem tudják el­látni ezeket a megnöveke­dett feladatokat. Pedig a se­gítségükre, támogatásukra egyre több gyereknek, szü­lőnek lenne szüksége! Ezt azonban az adott munkatár­si létszámmal, eszközökkel, s a szűkre szabott idővel egyre kevésbé tudják ellátni. B. S. E. országos méretekben is foly­nak: a Kulturális Miniszté­rium a Népművelési Inté­zettel karöltve tudományos koordinációs bizottságban kutatási főirányként dolgo­zik a közművelődés helyze­tének felmérésén és fejlődé­sének távlatain. Ahhoz, hogy közművelődési intézmény­rendszerünk alkalmassá vál­jon a megnövekedett felada­tok ellátására, igazodjon a változó feltételekhez, szük­séges funkcióit, szervezetét és tevékenységét alaposan és mélyrehatóan megvizsgálni. A kutatók annyit már bizto­san tudnak, hogy a mai ma­gyar művelődési otthon tí­pusú intézményekben folyó tevékenység eltér az elméle­ti modellektől. Világosabban fogalmazva: az elméleti elő­írásoktól legtöbbször eltér a valóság. A művelődési otthon egé­szére kiterjedő vizsgálat egyik részterülete lesz a népművelők mindennapos te­vékenységének elemzése. A kutatási osztály vezetője, Hidy Péter erre a kísérletre Békés megye népművelőit kérte fel. A közelmúltban találkoztak is (30 közműve­lődésben dolgozó; tanácsi és szakszervezeti kultúrház- igazgató, klubkönyvtárveze­tő) a Megyei Művelődési Központban, hogy a közös munka részleteit megbeszél­jék. Március végéig kell a kísérletben részt vevőknek beszámolót írniuk egy nap­jukról. A feljegyzésben min­den közművelődéssel kapcso­latos tevékenységükről ír­nak majd. Egy hétig naplót vezetnek a munkájuk, intéz­ményük eseményeiről, fel­adatairól. A vizsgálódás szempontjaihoz többek kö­zött hozzátartozik az a leírás is, amelyet a művelődési otthon jelenlegi tevékenysé­géről ; rendezvényeinek tör­ténetéről készítenek. A mo6t elindított kísérlet­hez hasonlót még nem vé­geztek a népművelés szak­emberei. Remélhetőleg így megyénk népművelői is se­gítenek a közművelődési gyakorlat hibáinak és eré­nyeinek feltárásában. A jö­vő leghatásosabb népműve­lői módszereit csak a való­ság szépítés nélküli elemzé­sével lehet megtalálni. B. Zs. F. Pálfy Zsuzsa: Esztendőre vagy kettőre Közművelődési kísérletben megyénk népművelői Igény és lehetőség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom