Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
/ 1979. február 25., vasárnap o EHESS üli minimagazin Beszélgetés beszámoló elfttt A varrógépek fölé hajoló arcok között sok itt a fiatal. A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet textilrészlegében pár perc alatt „végigfutjuk” a műveletsort, a szabástól egészen a raktározásig. — Öa KISZ-titkárunk! — int kísérőm az egyik varrógépsor mellett álló fiatalemberre. Czirbus László, a textilesek normatechnológusa, és a három alapszervezetet összefogó KISZ-bizottság titkára. — Nemcsak itt, hanem a többi részlegünkben is elég sok a fiatal — világosít fel. — A szövetkezetben dolgozóknak majdnem a fele, pontosan 47 százaléka a 30 év alatti y — És mennyi a KISZ-es? — A három alapszervezetben összesen 59 a taglétszám. Harmincöt százalékos a szervezettség. Tudom, nem a legjobb, de az az igazság, hogy a fiatalok zöme úgy 25 év körüli. Ebben a korban már kevesen kérik a felvételüket. Elsősorban a szakmunkástanulóktól várjuk az utánpótlást a KISZ-ben. Negyvenöt ipari tanulónk van, s közülük mindössze öten tartoznak itteni alapszervezetbe, a többiek a szakmunkásképző intézetükben KISZ-tagok. Az ifjúsági szövetségben február 1—május 15. között ér véget az 1978—79-es, és kezdődik az 1979—80-as mozgalmi év. Ez a „két taggyűlés” időszaka; az elsőn hangzik el a beszámoló, mérlegelik az egyéni vállalások teljesítését, és választanak új Álmosan caplatunk a Pasaréti út csendes házai között. Reggel hat óra van. Ide még nem hatolt fel a nagyváros reggeli moraja. A hajnali derengésben alig néhányan járnak az utcán, azok is mind egy irányba, a Filmgyár közeli telepére sietnek. Az épületek előtt már beöltözött, didergő statiszták sétálnak. Hamarosan mi is a sminkszobába ülünk, ahol rossz ízű, kellemetlen szagú szivaccsal masz- szírozzák az arcunkat. Lassan a stáb is összejön: építész, fodrász, kellékes, szabó és még ki tudja hány ember kell a majd a lámpák mögé. Befutott a világosító, az operatőr, .a dramaturg, a rendező segédje, annak a segédje, mindenki. Már csak a „művész urak” hiányoznak. Az első nyolc óra körül érkezik. Alacsony, össze- aszalódott ember. Epizód- szereplő. Semmi feltűnés. Kopott felöltőjében szürke egérnek látszik, amikor eltűnik a büfé felé. Aztán jönnek a többiek. A nagy színészek is. Csupa jól ismert arc a filmvászonról, a tévéből, a színházakból. Parókában, fáradtan, de hervadhatatlan mosollyal. Az idősebb statiszták sugdolódznak, mutogatnak. A fiatalok rezzenéstelen arccal állnak, csak akkor élékülnek meg, amikor megjelenik a „művésznő” — alig takart kebleivel, nadrágszárra vizelő kutyulijával. Utolsónak, viháncolva érkeznek a színész iparitanuló intézet növendékei. ök még nem színészek, csak azok lesznek. Éreztetik is mindenhol, mindenkivel. Nevetséges vezetőséget, a másodikon pedig az új akcióprogramot tárgyalják meg, közösségi megbízatássá emelik az egyéni vállalásokat. — Hogyan ítéli meg saját munkájukat, és miről tud majd beszámolni a három alapszervezet értékelésekor, mint az üzemi KlSZ-bizott- ság titkára? ' Lapozni kezdi a feljegyzéseket, aztán inkább félreteszi a dossziét. — Mi közepesnek értékeljük a munkánkat. Nem volt egyenletes az 1978—79-es mozgalmi évben az alapszervezetek tevékenysége. Először hadd említsem a pozitívumokat. A társadalmi munkában mindig lehet számítani a lányokra, fiúkra. Most például nagy összefogással egy iskolai sportpálya épül a községben. A munkákból, betonozásból, kerítéskészítésből mi is kivesz- szük a részünket. Azután: sikerült jó kapcsolatot teremteni az úttörőkkel, és máris van látszata, mérhető eredménye az együttműködésnek is. A munkára nevelés, a szakember-utánpótlás céljából ugyanis vasipari és textilruházati szakkört szerveztünk, ahová hetediknyolcadikosok járnak. Az út- törőszakkörösök közül többen választották az említett szakmákat, távaly például 13 fiatal jelentkezett nálunk ipari tanulónak, többen közülük volt szakkörösök. Az úttörők szívesen járnak ide, a szakkörben fiatalok foglalkoznak a gyerekekkel. — A sportolás terén is jó eredményeink vannak — pózok, erőltetett nevetés, adomázgatás, jópofa bemondások, egyik a másik után. De a közönséget nem dobja fel túlságosan a dolog. Megjön a -rendező. ‘„Mindenki a helyére!” Keződik a munka. Próba, próba után. Kiabálás. „Kellék, smink.” „Vegyék le az órájukat!” Végre minden rendben. A művész urak beálltak, a statisztéria elrendezve. A rendező indít, mi újjongunk, lelkesedünk, ál- mélkodunk, meghatódunk. Aztán szünet. Vége az első jelenetnek. Pár perc múlva újabb beállítás. Addig egy Mefisztó-arcú úr zaftos színésztörténetekkel szórakoztatja a körülötte állókat. Közben hanyag mozdulattal Chesterfieldet húz elő a zsebéből. Ráérősen bontogatja a dobozt és amikor nem néz oda senki, hirtelen kettétöri a hosszú cigarettát, ö a művészvilág szakavatott ismerője, állandó statiszta. De otthon Munkást szív és hazafelé a buszon idegesen rángatja szakadt pulóverét a kíváncsi tekintetek elől. Mi csak fázósan topor- gunk. Felelősségteljes pillantásokat küldünk egymás felé. Egy álomvilág szét- oszlóban. Kezdődne a második snitt, de a művész urak sehol. „Hol az isten ... vannak már megint?” Rohangálás, a büféből lassan mindenki előkerül. Hangnemváltás. „Playback indul és majd lassan ráállunk a géppel az arcodra.” Néhány próba után ez is sikerül. Már majdnem egy egész percnyi anyagot vettek fel — terjed a hír. Közben színészváltás. Rohanás szinkronba, tévéfolytatja a KISZ-titkár —, általában mindenféle versenyen, • sportrendezvényen részt veszünk, a KISZÖV Kupától kezdve a falusi sportnapokig. S amivel tulajdonképpen kezdeni kellett volna; nincs panasz a fiatalok munkájára. Fegyelmi ügye például az elmúlt mozgalmi évben egy KISZ-esnek sem volt, sőt írásbeli figyelmeztetést sem kapott közülük senki. Rendesen „hajtanak”, itt a textilrészlegben is például 3000 forint körül keresnek a lányok, asszonyok. Csak ahol már meg kell szólalni... — Tehát az aktivitással van gond ? — Nos, igen. Általában egy-egy akcióra, rendezvényre 25—30 tag jön el. Persze, sok minden közrejátszik, nehezíti a mozgalmi munkát az a tény, hogy sok a bejáró, továbbá sokan tanulnak, végzik a dolgozók gimnáziumát. S ahogy említettem, . többségben már nem éppen tizenévesek, ott a család, az otthonteremtés gondja. Nem törvényszerű ugyan, hogy ; akkor már hátat kell fordítani a mozgalmi munkának, de gyakran így van. Nos, a KISZ-titkárral folytatott beszélgetésnek bizonyára csak egy része szeretjei majd az 1978—79-es mozgalmi évet záró hivatalos beszámolóban, de mindaz, ami ezen a beszélgetésen szóba került, ott van a tények, számok mögött, s gondjaik, melyekről őszintén szólt Czirbus László, bizonyára nem egyediek. be, színházba. A pletyka ideje ez. „Tehetségtelen, rossz... jaj láttalak a múltkor, remek, csodás, kiforrott ... Á, az egy ripacs, csapnivaló ... Az a darab borzasztó volt, de te drágám elragadó ...” Harsog a nevetés, a csacsogás, egyesek még cukkolják is magukat, csak úgy csörög a könnyük. Aztán hirtelen megmerevednek az izmok. A kamera már szenvedő, könnyes arcokat fényképez. Itt-ott a háttérben ugyan még látható egy-egy halvány mosoly, de a vágóolló ezt is elintézi. A nagyjelenetre délben kerül sor. A főhős és szerelmes találkoznak. Próba egyszer-kétszer, ötször. „Ah szerelmem! A rendező int, nem jó. Ismétlés. Űjabb kirohanás. Megbotlik egy kábelben. Na még egyszer. Most meg nem elég szenvedélyes a szövegmondás. Fogytán a türelem. A statisztéria zsibong, a stáb ideges. Egy öregúr alkalmi ismerőse füléhez hajol. „Nézze csak, hogy aládúcolták a kicsikét. Nincs ennek se melle, se feneke. Biztos valaki futtatja.” Végre minden rendben van. A kamera a szikrázó mosolyt, az aládúcolt kebleket fényképezi. A művésznő szerepe mára ennyi, semmi több. Fél háromkor hosszú sor áll a pénztár előtt. A kosztümös urak és hölgyek helyén kopaszodó, fáradt emberek. Többnyire nyudíja- sok, vagy lecsúszott egzisztenciák, akik így hitetik el magukkal, hogy azért mégiscsak valakik. A többiek diákok. Kell az a pénz, amit egy-egy nap után fizetnek. Mégis, sokan csak egyszer- kétszer jönnek. Azt mondják, ilyenkor fél három körül már nemcsak az éhség mardossa az ember gyomrát, hanem valami más is. Sebők János Több mint negyedszázada építette Kalina Pál az első detektoros rádió vevőkészülékét, amely még csupán 200 kilométer hatósugarú volt. Azóta egy tucatnál is több adót és vevőt konstruált otthon, házi barkácsműhelyé- ben. Legtöbb estéjén és éjszaka kutatja az étert, keresi a partnereket. Tavaly például 1960 ízben „beszélgetett” hazai és más országbeli kollégákkal. Civilben rádióműszerész, az MHSZ Békés megyei rádiójavító műhelyének vezetője, az MHSZ békéscsabai rádióklubjának tagja. — Az eltelt sók esztendő alatt 8—10 rádió adó- és vevőkészüléket állítottam ösz- sze. Ez nem azt jelenti, hogy minden esetben egy teljesen újat hoztam létre, hanem minden alkalommal szétszedtem, kibővítettem, kiegészítettem új, korszerűbb- elemekkel, aztán összeszereltem. — Mit jelent a HA 8 WU? — A HA az országot, a 8 W a megyét, az U pedig az egyéni amatőr jelzésem. — A nemzetközi rádiózáshoz nem elég a morzejelek ismerete... — Nem. Éppen ezért orosz nyelvvizsgát tettem, azt pedig szerte a világon sokan beszélik. Ez megkönnyíti az én rádiózásomat is. — Az utóbbi esztendőben a „beszélgetés” mellett képeket is fogott új készülékével. Ez mit jelent? — Két és fél éve építettem egy úgynevezett SSTV készüléket. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy lassú letapogatású televízió. Ezzel külföldön több rádiós rendelkezik már. Tavaly 660 állomással volt kapcsolatom, s fogtam az általuk feladott képeket. Ilyen érdekesség, hogy új-zélandi kolléga küldött magáról és berendezéséről képet, de az argentin labdarúgó vb alkalmával egy ottani rádiós képeit is élvezhettem — Hogyan működik ez? — Az apró képernyőn egy kis pont vízszintesen, több sorban egymás után kirajzolja a képeket. Mindez 8 másodpercig tart, s utána látható a tiszta, olykor éles kép. — Ez önnek csak vevő formában van meg. Konstruál-e hasonló képadó készüléket? — Már megkezdtem a munkát. Egy része készen is van. Számításaim szerint egy fél éven belül én is megismertethetem a távoli partnerekkel szűkebb hazánkat, Békés megyét, Békéscsabát képeken keresztül. — Milyen elismeréssel jár a rádiózás? — Az eltelt hosszú időszak alatt 21 diplomát gyűjtöttem, s három megszerzése folyamatban van. Ezek között hazai és nemzetközi oklevél is van. Ez fémjelzi munkámat. Legnehezebb az a szovjet R —100—0 diploma megszerzése volt, amelyhez 100 állomással kellett összeköttetést teremtenem. Eltartott vagy tíz évig. — Milyen az utánpótlás? — Sok ügyes gyerek jár az ifjúsági és úttörőház rádiós szakkörébe, amelyet négy éve vezetek. A legügyesebb tanulók ma már az MHSZ tanfolyamára járnak. Hiszen ez is hozzátartozik az ifjúság honvédelmi neveléséhez. — Hány országbeli rádióssal tart kapcsolatot? — Mintegy százzal. Az utóbbi tíz év alatt több mint 7000 összéköttetést hoztam létre. Szeretnék mihamarabb túljutni a tízezren. Szállóigék, aforizmák Aliena vitia in oculis ha- bemus, a tergo mostra sunt. Mások hibái szemünk előtt vannak, sajátjaink hátul. (Seneca, De ira 2, 28, 8) AUenum nobis, nostrum plus aliis placet. Nekünk jobban tetszik a másé, másoknak a mienk. (Publilius Syrus 28) Aliud ex alio malum. Egy baj szüli a másikat. (Terentius, Eun. 988) Alium silere quod voles, primus sile. Ha azt akarod, hogy más hallgasson, előbb magad hallgass! (Seneca, Phaedra 876) (Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény című könyvéből válogattuk az idézett római szállóigéket, aforizmákat.) MINI JEGYZET Ne legyen kétélű! Véget értek az ifjúsági parlamentek, rövidesen a Minisztertanács elé terjesztik az összegző jelentést is. Ez talán a legjobb pillanat, hogy néhány mondat erejéig visszatekintsünk az iskolai, munkahelyi, hivatali parlamentekre. Illetve: \ egyetlen, mindenkor megismétlődő kérdésére, amelyet demokratizmusnak nevezünk. A jelző változó, jelentése és tartalma azonban ugyanaz: miképpen érvényesül az adott munkahelyen a fiatalok beleszólási joga az intézmény, a vállalat dolgainak intézésébe, a vezetésbe. A kollektív bölcsesség fogalmát is szoktuk ilyenkor emlegetni, s nem egyszer ezzel szinte ellentétben az | egyszemélyi vezetést, az egyszemélyi felelősséget is. Ellentétesen, igen. Miért? Az ifjúsági parlamentek jelentős részén a vezetői beszámoló elhangzása után a fiatalok álltak föl, s néha kérő, máskor követelődző hangnemben kérték számon azt, ami szerintük kellene, ami hiányozni látszik. De a vállalat felelős vezetői néha visszakérdeztek: ti, fiatalok, mit tettetek? Valóban maradéktalanul, a legtökéletesebbre törekedve dolgoztatok, tanultatok? Az iskolai, a munkahelyi, a hivatali demokratizmus jó és elengedhetetlenül szükséges dolog. Társadalmunk egyik alappillére. De a becsületes mupka is az. A sorrend megfordítása az alapvető értékrendet szünteti meg. Igaza van annak a vezetőnek — és csakis neki! —, aki előbb követeli meg az „asztalra tevést”, utána ül le a fiatal kollégákkal a jogokról beszélgetni. Mert követelni magunktól kell elsősorban. A tiszta lap jó érzése jogosíthat föl arra, hogy új magnót, másik klubberendezést, külföldi kirándulást, több prémiumot kérhessünk. A demokratizmus látszólag kétélű fegyver. S rajtunk, fiatalokon áll, hogy ne legyen az. Mert így megeshet, hogy az éle bennünket vág ... Nemesi László —jávor— Viszontlátásra, Boney M! Hatalmas érdeklődést váltott ki a „Boney M” együttes moszkvai vendégszereplése. A napi két koncert ellenére a rajongók töredéke részesült abban a szerencsében, hogy kedvenc együttesét láthatta. Az együttes Moszkvában legjobb dalait adta elő. A Melo- gyija szovjet hanglemezcég kiadja legnépszerűbb számaikat, a Szovjetunió központi televíziója pedig a „Boney M Moszkvában” címmel filmet készített róluk. Az együttes vezetője elmondotta, hogy szeretne visszatérni az olimpiai játékok idején Moszkvába. T. I. UÜÜNÜNWÜ Forgatáson
