Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-23 / 45. szám

1979. február 23., péntek Jobb minőséget és többet az országos átlagnál (Folytatás az 1. oldalról) zatban az eddigi erőteljes mennyiségi jellegű növeke­dés mellett előtérbe kell, hogy kerüljön a minőségi mutatók javítása — márpe­dig nem majd valamikor, hanem azonnal. Az üzemek­ben javítani kell a közgaz­dasági elemző munkát, megalapozottabban és elő- relátóbban kell dönteni a fejlesztés kérdéseiről, javí­tani kell az üzem- és mun­kaszervezést, fokozni kell az üzemek közötti együtt­működést. A továbbiakban többek között kiemelte azt is, hogy a fajlagos ráfordítások csök­kentése, a minőség javítása, a minden piacon jól, és gaz­daságosan értékesíthető ter­mékek minél nagyobb tö­megben történő előállítása nemcsak népgazdasági ér­dek. E tényező az üzemek, vállalatok eredményére, dol­gozóink életszínvonalára is közvetlenül hatnak. Ily módon a községek, váro­sok fejlődését, a lakosok po­litikai hangulatát is megha­tározza, hogy az üzemek, vállalatok hogyan hajtják végre ezen a területen a feladataikat. Így könnyen belátható, hogy a KB 1978. március 15-i határozatának végrehajtása nemcsak kö­telessége, hanem alapvető, közvetlen érdeke minden­kinek, aki a mezőgazdaság­ban dolgozik, vagy valami­lyen szinten kapcsolatban van a mezőgazdasággal és az élelmiszeriparral. A szóbeli kiegészítés után megkezdődött a vita az előterjesztés fölött. A fel­adatterv, amelynek 9 fő pontja és 52 alpontja magá­ban foglalja a termőföld hasznosítását, a növényter­mesztést, a zöldség-, gyü­mölcstermesztést, az állatte­nyésztést, a kisgazdaságok termelését, az erdő- és vad- gazdálkodást, a szakember- ellátást, a beruházást és az élelmiszeripart. A fejlődést segítő feladatok minden részlete a tanácstagok egyetértésével találkozott, melyhez kiegészítő javasla­tokat tettek. Jelenleg csupán egy-két mondatot ragadunk ki a feladatterv fő tartalmából. A terv nagy teret szentel a termőföld hasznosításának. Kimondja többek között; biztosítani kell a szántóte­rületek beművelését úgy, hogy vetetlen terület átla­gos időjárás esetén minimá­lis legyen. Csökkenteni kell a műveletlen területek nagyságát, a táblák teljes beművelésével, a felesleges utak, árkok, tanyahelyek stb. felszámolásával. A ta­lajerő-gazdálkodásban a műtrágyák mellett nagyobb szerepet kell kapnia az is­tállótrágyázásnak. A víz- rendezési munkáknál szól arról, hogy meg kell gyorsí­tani a Száraz-éri belvízrend­szer rekonstrukcióját, va­lamint a Lökösháza—-tNagy- kamarás belvízrendszer ki­építését. A növénytermesztésnél előtérbe helyezi a kukorica vetésterület növelését. Ki­mondja azt is, hogy gondos­kodni kell arról, hogy a mindenkori legkorszerűbb fajták vetőmagvai elegendő menyiségben és minőségben álljanak az üzemek rendel­kezésére. A zöldségtermő­területet a mindenkori igé­nyeknek megfelelően kell kialakítani mind nagyságá­ban, mind szerkezetében. Javítani szükséges az össz­hangot a termeltető, fel­dolgozó , vállalatok igénye, valamint a termelőüzemek között. A korszerű fajták elterjesztésével, a technoló­giai fegyelem javításával, az öntözött terület növelésé­vel a zöldségtermő terüle­tek hozamait növelni kell. A kisgazdaságok elsősorban a korai termesztésre és a friss ellátáshoz szükséges nagyüzemi termelést kiegé­szítő, választékbővítő, va­lamint a helyi ellátáshoz szükséges termékek terme­lésére kell orientálni. A gyümölcstermesztésben az ellátást alapvetően a kis­gazdaságokra kell alapozni, ezért a kisgazdaságok ter­melését, ellátását jobban meg kell szervezni. Az állattenyésztés fő fel­adata a hozamok növelése, a veszteség csökkentése. A legnagyobb számszerű fej­lesztést a juhtenyésztésnél kell elérni. A háztáji és kisgazdasá­gok termelésére távlatban is szükség van. A kialakult hagyományokra alapozva el­sősorban a munkaigényes zöldség-, gyümölcsfejlesz­tés termelését, a sertés-, szarvasmarhatartás stabili­zálását, a kisállattenyésztés erőteljes fejlesztését szük­séges szorgalmazni. Az er­dőgazdálkodás hatékonysá­gának növelése érdekében biztosítani kell a megyében az évenként betervezett er­dőtelepítések megvalósítását. A szakemberellátásról szólva hangsúlyozta a tes­tület, hogy a feladatok meg­oldásához a személyi fel­tételek javítása .szükséges. Különösen közgazdasági, gépesítési, állattenyésztési és zöldségtermesztési terü­leten kell növelni a foglal­koztatott szakemberek szá­mát. Az élelmiszeripar fejlesz­tésére külön fejezetek in­tézkednek, melyek magába foglalják a sütőipar, a ga­bona-, a cukor-, a hűtő- és konzervipar várható, illetve javasolt beruházásait. Végül az előterjesztést, szó­beli kiegészítést a vitában elhangzottakkal, módosítá­si javaslatokkal együtt a testület elfogadta. Ismeretes, hogy amikor a mezőgazdaságunk figyelem­re méltó eredményeiről esik szó, a jó példák sokaságá­val találkozunk megyénk termelőszövetkezeteiben, ál­lami gazdaságaiban. Most mégis az erőteljesebb to­vábblépés érdekében a me­gyei tanács olyan intézke­déseket kezdeményezett és fogadott el, melyeknek kö­vetkezetes • megvalósítása a gazdaságok még kedvezőbb fejlődésének biztos alapja. A feladati terv a főbb ten­nivalókat a hatékonyság és a minőség javításának el­sődlegessége mellett a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar országos átlagot meg­haladó növekedési ütemé­ben határozta meg. Éppen ezért erősítette a testület: a hatékony gazdálkodás továbbra is olyan szakembe­rek munkába állítását kí­vánja, akik képesek a gyors helyzetfelismerésre, a ter­melés átgondolt szervezé­sére, ellenőrzésére, a terv megvalósítására. A vitában felszólaltak: Gyalog Mihály Kunágota, Ruck János Újkígyós, Bar­na Pál Orosháza, Gál Sán- dorné Köröstarcsa, Győri Imre Szarvas és Takács La­jos Gyula, megyei tanácsta­gok. A továbbiakban Csepregi Pál, a megyei tanács elnök- helyettese, a bizottság elnö­ke számolt be a műszaki és kommunális bizottság mun­kájáról. A jelentést a testü­let egyhangúlag elfogadta. A megyei tanács ezután bejelentéseket vett tudo­másul, majd jóváhagyta a tanácstagi alap terhére kért pénzösszegeket. Igényt je­lentett be Tóth Sámuelné Végegyháza község részére az iskolai tantermek búto­rozásához; Földesi Istvánná Kamut község részére, az óvodai berendezésekhez; Szabó Lászlóné Tarhos ré­szére, községi bekötő út fel­újításához; dr. Lengyel De­zső (Csorvás) a tornacsarnok berendezéséhez; Kaczkó Mi­hály (Nagyszénás) vízelve­zetésre; Giricz Éva (Gyoma) a tómaterem központi fű­tésének kialakításához és Barna Pál Békéssámson ré­szére, az általános iskola központi fűtésének rende­zéséhez. A tanács az igényeket jó­váhagyta. így Végegyháza, Kamut, Tarhos, Csorvás, Nagyszénás, Gyoma és B.é- késsámson részére 100-100 ezer forint pótelőirányzatot biztosított. Ezt követően interpellá­ciót jelentett be egy megyei tanácstag, Dorogi Ferencné Körösladányból, aki az otta­ni KPM-út teljes felújítá­sát kérte. Bejelentésére dr. Takács János osztályvezető 15 napon belül írásban vá­laszol. Ezzel a tanács egyet­értett. Az ülés Gyulavári Pál el­nök zárszavával ért véget. A múlt évi megkésett aratást megyénkben az orosházi Oj Elet Termelőszövetkezet kezd­te el elsőként. A sikeres befejezésben nagy része volt a szövetkezet kiváló kombájnjai­nak, így a képen látható Claas Dominátornak is Fotó: Veress Erzsi Munkaerőhelyzet és minőségi követelmények a PATEX-nél A Pamuttextilművek békéscsabai gyárában átlagosan 20 millió forint értékű exportképes terméket állítanak elő évente A Pamuttextilművek bé­késcsabai gyára azon terme­lő egységek közé tartozik, amelyekben úgymond folya­matos a termelés. Ezért a gazdaságos üzemeltetés és az egyéni érdek közötti össz­hang megteremtése különös súllyal esik latba. Miről van itt szó? Elsősorban arról, hogy a nők és a fiatalok — éppen a három műszak miatt — nem szívesen választanak ilyen munkahelyeket maguk­nak. Erről és az utánpótlás kérdéséről beszélgettünk Hri- csovinyi Pál igazgatóval és Kovács Pál főmérnökkel. Megemlítették, hogy a meg­felelő dolgozói létszám eléré­sére a saját szakmunkáskép­zés útját választották. Míg két évvel ezelőtt 7-8 ipari tanulójuk volt, jelenleg 26- an ismerkednek meg a szö­vőszakmával. Az idén 20-an Hornya Piroska szövőnő kapják meg a szakmunkás- bizonyítványt és az ősszel ugyanennyien kezdik el a ta­nulást. Ami a kedvezményeket il­leti, a gyár 2 évre szóló szer­ződést köt a fiatalokkal. A tanulás időtartama alatt az ipari tanulók havonta 500 fo­rint ösztöndíjat kapnak a vállalattól, s ugyanakkor a vidékieknek kollégiumi ellá­tást biztosítanak. Az első­évesek jól felszerelt tanmű­helyben, a másodévesek már gépek mellett dolgoznak, és így ők közvetlenül is részt vesznek a termelésben. Elő­fordul, hogy néhányan vala­milyen oknál fogva nem tud­nak eleget tenni a szakma követelményeinek. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy el kell hagyniuk a gyá­rat. Általában a cémázórész- legben betanított munkás­ként foglalkoztatják őket. A szemléletváltozás egyik bizonyítéka az, hogy a veze­tőség a korábbinál is többet törődik azokkal a dolgozók­kal, akiknek ,a PATEX az első munkahelyük. Ami na­gyon lényeges: a magasabb bérkategóriába való besoro­lásuk nem okoz bérfeszültsé­get a gyárban. A szocialista brigádok által patronált fia­talokat a vállalat és a szak- szervezet által rendezett ve­télkedőkbe is bevonják. Leg­utóbb az ország 6 ilyen gyá­ra közül a békéscsabaiak nyerték el az Auróra Kupát. A KISZ-esek is kiveszik ré­szüket a közösség javát szol­gáló tevékenységből. A sport­pályához tartozó öltöző- és fürdőhelyiség felépítésével az idén teljesen elkészül a dol­gozóknak a több mint fél millió forintos létesítmény. Az ott végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 200 ezer forintot. Egyébként a gyárban mű­szakonként egy-egy KISZ- alapszervezet ihűködik. A mozgalmi munka továbbfej­lesztése céljából a vállalat vezetősége azt várja a fiata­loktól, hogy a csúcsvezetőség mutasson példát és a KISZ- alapszervezetekkel hangolja össze ,a programot. Ami vi­szont valamennyi dolgozóra vonatkozik, az már az új gazdasági szabályozó rend­szerrel kapcsolatos. Minde­nekelőtt a gyártmány összeté­telére és a jó minőségre kell minden erőt összpontosítani. Egy év alatt egymillió méter textilárut készítettek francia exportra. Ez mintegy 20 millió forintnak megfelelő összegű devizát hozott az or­szágnak?- Hogy mennyire ügyelnek a megfelelő minő­ségű termékek előállítására, legyen itt példa az a felírás, amelyet több szövőgépen is olvashatunk. „Figyelem! Vi­gyázz a minőségre, export!” Ehhez csak annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy remélhető­en a belföldi piacokon érté­kesítendő textíliák is hason­ló megbízhatóságúak lesznek. —y—n Móka Jánosné fűzőnő Fotó: Császár Lajos Gyula: Kötőipari apró-cseprő „Fiatalodik” a Gyulai Kö­tőipari Vállalat; mutatja ezt az is, hogy az utóbbi évben az üzem vezetői és közép­vezetői állománya csaknem teljes egészében kicserélő­dött. A fiatalok általában ér­zékenyebbek a divatra — ám a cég természetesen nem ezért tájékozódik újra és új­ra a legfrissebb divatról, ha­nem mert a termelést kell ehhez igazítani. Az utóbbi időben valamelyest előbbre léptek saját divattervezésük kialakítása terén. Az ezzel foglalkozó munkacsoportban eddig csupán — hogy pon­tosan idézzük: „valaki raj- zolgatott”, most viszont már reklámgrafikus végzi a mun­kát, és tervezi azt is, hogy beiratkozik a könnyűipari műszaki főiskolára, divatter­vező szakon. A Magyar Divat Intézet in­formációs szolgálata havon­ta tájékoztatja az üzemet a divat alakulásáról. Mit mond a „párizsi divatlevél — ’79” az idén várható kö­töttárudivatról ? Elsősorban azt, hogy az idei divat ismét „felfedezi” a női testet: a kötött holmik ezentúl nem „lógnak”, ha­nem követik a váll, a mel­lek, a csípő vonalát. Jönnék a V-kivágású pulóverek, el­tűnnek a vállpánt nélküli felsőrészek, meglepő színek és fazonok kerülnek elő, mint például az egyiptomi stílus utánzatai, vagy a „ten­gerészöltözékek” csíkos gal­lérokkal, sárgaréz gombok­kal. További jó hír a férfi­aknak: a szoknya a térdnél végződik és kidomborítja a csípőt, s előtérbe kerül a csipke a kötött „műfajban” is. Nemcsak a termelésben, a piac igényeihez való gyor­sabb alkalmazkodásban igye­keznek lépést tartani a kötő­ipariak a növekvő igények­kel, hanem a munkakörül­mények és az üzemi szociá­lis ellátás javításában is. A gyermeket váró nők terhes­ségük negyedik hónapjától napi egy órai bérnek meg­felelő keresetkiegészítést kapnák. Nem feledkeznek meg a gyesen levőkről sem. Kapcsolatuk a gyárral nem szakad meg: szakmunkás- képző tanfolyamot szervez­nek nekik, s amikor vissza­térnek, ismét bérpótlékot kapnak, hogy a kiesés ne okozzon keresetcsökkenést. Több munkakörben foglal­koztatnak csökkent munka­képességűeket. A dolgozókról való gondoskodást az év ele­jétől működő jogsegélyszol­gálat és a rövidesen beinduló üzemorvosi ellátás teszi tel­jessé. Sokoldalúan igyekeznek se­gíteni a lányok, asszonyok politikai, általános és szak­mai fejlődését, továbbképzé­sét. A sík- és körkötők tíz hónap alatt — sikeres vizs­ga után — szakmunkásbizo­nyítványt szerezhetnek; to­vábbképzik a meósokat. Az üzemben-letéti könyvtár mű­ködik; színház- és mozibér­letek, TIT-előadások és a politikai oktatás különböző formái állnak a dolgozók rendelkezésére. Sportéletük az Edzett Ifjúságért mozga­lomhoz és a HVDSZ megyei bizottsága által szervezett — téli és nyári — sportvetél­kedőkhöz kapcsolódik; önál­ló természetjáró szakosztá­lyuk évente több túrát szer­vez a pihenni, kikapcsolódni vágyóknak. (vj)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom