Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-20 / 42. szám
1919. február 20., kedd JEGYZET v Meddig? A közelmúltban két egymáshoz közeli községünkben ketten haltak meg majd teljesen azonos körülmények között. Nem lenne föltűnő, ha valamilyen betegség miatt történik a szomorú eset, hiszen az élet rendjéhez ez is hozzátartozik. De nem így volt, a halálnak nem kellett volna feltétlenül bekövetkeznie. Egyiknél sem. Az első. December 2-án, a termelőszövetkezet 47 éves fogatosa munkáját a gazdaságban bevégezve, a háztáji darát szállitgatta a tagoknak. Már délelőtt is iszogatott, s a biztonság kedvéért méig egy pálinkásüveget is magához vett, hogy út közben is el legyen látva. Ám, ahol csak a tápot letette, egyik helyen sem hagyták áldomás nélkül elmenni. Délután 2 óra tájban az egyik kapubejáróban szalmabálák akadályozták az útját, s megpróbálta azokat arrébb rakni. De rájuk bukott, és meghalt. A boncolási jegyzőkönyv szerint a beállott vérkeringési elégtelenséget nagy valószínűséggel a heveny alkoholmérgezés okozta. Nem csoda, hiszen a vizsgálat 3,69 ezrelék véralkoholt talált nála. Két napra rá a másik faluban szintén a téesz egyik dolgozója, miután a gazdaságban tartott egyik névnapról a másikra járt, s mindenütt jócskán a pohár fenekére nézett, éjszaka a munkahelyén meghalt. Reggel találtak rá a társai. Az idősebb embernél a boncolás az előbbivel hajszálra egyező okot állapított meg. Nem először történik nálunk a megyében, s máshol is az országban hasonló eset, és félő, hogy nem is utoljára, ha továbbra is félvállról vesszük, vagy közömbösen megyünk el elsősorban a munkahelyi italozás mellett. Ha amolyan bocsánatos bűnnek tekintjük, vagy azt a tévhitet valljuk, úgysem lehet tenni semmit sem ellene. Igaz, ez a könnyebb megoldás, így lehet jó ember képében tetszelegni. De hát valaki csak jó ember, vagyis ebben a viszonylatban: kerüli a kellemetlenkedés látszatát — az igen-igen gyönge vezetői minősítés. Mert az nem lehet vitás, hogy a kisebb, nagyobb és felső vezető szintig mindenkire egyformán vonatkozik a fegyelemtartás feladata. De milyen ott a munkafegyelem, ahol napközben — munka közben — inni lehet? Ahol az italos embert csak véletlen szerencséje menti meg a legkülönfélébb balesettől? És még a termelés milyenségét nem is számoltuk hozzá. Pedig — talán — az sem elhanyagolható, tekintettel arra, hogy mégiscsak mindenkinek az az elsőrendű kötelessége a fölvett bérért. Sokat beszélünk tudatról, tudatformálásról, erkölcsről. Hagyjuk most ezt, mert ha ezt vesszük kiindulási pontnak, feltétlenül oda jutunk, hogy legyen minden dolgozó öntudatos, vagyis ebben az esetben: ne igyon munka közben. Csakhogy jól tudjuk, hogy öntudat ide vagy oda, az igazi megoldás az, ha eleve nem lehet megcsinálni, mert nincs rá mód, mert nem tűrik meg. Egyetlen munkahelyen sem. Akkor ugyanis ehhez a rendhez tartják magukat az emberek. Nem lehet, mert akkor elmegy a dolgozó? De gondoljuk meg, kár-e azért, aki ilyen okból kilép? De van, ami még ennél is sokkal nyomosabban esik a latba. Hova megy valaki, ha sehol sem ihat munkaidő alatt? Vass Márta Tovább árad a Tisza, lassan apad a Hármas-Körös Térben és időben Gyalogtúra — békési módra Az elmúlt 48 órában a Körösök és a Berettyó vízgyűjtő területén számottevő csapadék nem hullott, így az apadóban levő árhullám utánpótlást nem kapott. Az apadás folytatódott a Fehér-, a Fekete- és a Kettős-Körösön, valamint a Sebes-Körös felső szakaszán. Az alsó folyószakaszok vízszintjének alakulását a 95 százalékos medertelítettségű Tisza határozza meg. Vasárnapra az alsó szakaszon erősödött a Tisza áradása, és Tiszaugtól az országhatárig nagyon lassan emelkedik a folyó vízszintje. Az alsó szakaszon a tetőzést a jövő hét elejére várják az eddig mért maximum alatt. A Hármas-Körös vasárnap tetőzött, hétfőn délutánig 1 centimétert apadt. A hét végén is jelentős erők dolgoztak a gátakon. A megáradt vizek mentén vasárnap 5500- an dolgoztak. 542 .gépkocsi, 74 munkagép "és 78'^rizijárNéhány évtized telt el azóta, hogy eltűntek az öröklött, vagy szerzett rangok. Az utóbbi években azonban úgy tűnik, feltámadt a tetszhalott. A grófokat, bárókat utánozva megjelentek a „ku- tyabőr”-keresők, és jelenség az is, hogy a „dr” lassan státuszszimbólummá válik. A „rangkórság” nem általános, mégis fel kell rá figyelnünk, mert egyre több helyen üti fel a fejét. Gyakran már az iskolában elkezdődik a megkülönböztetés, majd folytatódik a munkahelyen, vagy a magánéletben. Ismerőseim panaszkodtak nemrég, hogy a nyolcadik osztályba járó, általában szorgalmas és a többinél nem rosszabb magaviseletű fiuk félévkor egy egész osztályzattal rosszabb bizonyítványt vitt haza a szokottnál. Köztudott, hogy ez az eredmény igen sokat számít a továbbtanulásnál. A gyerek olyan tantárgyból, amelyből eddig négyes-ötös volt, már félév elején „beszedett” három elégtelent. Mindez lehet véletlen is, gondolhatjuk kívülállóként. Az viszont már aligha, hogy a második félévben eddig — ugyanabból a tantárgyból — két ötöst kapott, ez persze már nem számít a továbbtanulásnál. A gyerekek közül viszont többen észrevették, hogy néhány osztálytársuknak feltűnően javult a félévi bizonyítványa. Ez utóbbiak szülei kivétel nélkül úgynevezett „rangos” állásúak. Az előbbi tizenévesekben bizonyára egy világ omlott össze. Megingott nemcsak tanáraik, de az egész felmű segítette a munkát, a mintegy 2000 kilométer hosz- szú gátszakaszon. A Hortobágy—Berettyó bal partján megszaporodtak és erősödtek a szivárgások. A Hármas- Körös mintegy 400 méteres töltésszakaszán a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói megkezdték az átázott töltés bordás megtámasztását. Az utóbbi 24 órában az országban 3300 hektárral csökkent a belvízzel elöntött terület. Vasárnap mintegy 2500-an mélyítették, tisztították a levezető árkokat, hogy hétfőn, a mintegy 125 ezer hektárnyi területből újabb részeket szabadítsanak ki a víz fogságából. Az elmúlt napon Békés megyében is mintegy 1500 hektárral csökkent a belvízzel elöntött terület nagysága. Hétfőn este megyénkben mintegy 24 500 hektárt borított a víz, melyből 8500 hektár a vetés és 6500 hektár a szántó. nőtt-társadalom iránt érzett bizalmuk. Az élet remélhetőleg a tehetségeseket igazolja majd. De a legérzékenyebb korban levők igazságérzetén esett csorba már aligha köszörülhető ki. * Az „egyke lány” szülei szemefénye. Már diákkorában a legdivatosabb ruhákkal, ékszerekkel halmozták el, külföldre vitték nyaralni. Cserébe meg kellett válogatnia társaságát. Kislánykora óta így nevelték, megszokta, hogy különbnek kell lennie társainál. No, nem tudásban, hemem külsőségekben. Az iskolában nem is barátkozott senkivel. Amikor elutasították az egyetemről, a szülők kétségbe estek. Hiába volt pénz, protekció, a lányukból mégsem lett diplomás. Aztán jött az isteni szikra: ha már doktornő nem lehet, legyen doktorné. Ezután még árgusabb szemekkel figyelték egyszem gyermekük alakuló kapcsolatait. És eljött a döntő szombat este. — Apa, szeretnék elmenni táncolni — kérte a leányzó. — Kivel? — hangzott a bizalmatlan kérdés. — Egy fiúval — felelt a lány. — És mi a foglalkozása? — szólt közbe a mama. — Orvos — hangzott a válasz. — Akkor mehetsz! — bólintottak kórusban a szülők. Néhány hét múlva megtartották az eljegyzést. A család öröme határtalan volt. Igaz, hogy a fiú alacsony, kopaszodó, dehát nem a külső a lényeg. Az sem fontos, hogy a kelleténél kicsit Kijutott nekünk az 1978- as esztendőből! Földrengés, iszonyatos erejű szélvihar rongálta, tépázta meg a házakat. És a mostani év is bajjal kezdődött! Pusztít az ár- és a belvíz. Az ember összeszorított fogakkal, feszülő inakkal küzd, védekezik és remél. Mit is tehetne mást? A természeti csapás általában alattomos, hirtelen jön. A békésiek sem gondoltak arra, hogy azon a júniusi hajnalon olyasmi történik, amire nagyon sokáig rettegve emlékeznek. Alig 8 hónap telt el azóta. Vajon begyógyultak-e a sebek, mit jelentett az összefogás? Menedékházak Ősz volt. Óvatosan lépegettünk a bokáig érő sárban. Az asszony a szürke eget kémlelte és szomorúan mondta: „Állandóan esik, nem tudják bevinni a sódert az utcába. A férjemet most operálták, én szaladgálok mindenüvé. A kamrában lakunk, a kislányomat féltem a legjobban a hideg, nyirkos levegőtől. Üristen, hány nappalom, éjjelem rámegy erre a lakásra, és a munkahelyemen is helyt kell állnom...” Élnek-e még „menedékházban” békési családok? — teszem fel a kérdést a városi tanács elnökének, Ma- koviczki Jánosnak. Nem felhőtlen az arca, amikor válaszol: „Sajnos igen. Az Állami Biztosító helyi fiókjához az elmúlt év november 15-ig 4406 bejelentés érkezett. A kifizetett összeg elérte a 14,5 millió forintot. Mintegy 410-en, a bejelentők jobban szereti az itókát. Fő, hogy a szomszédasszony majd megpukkadt, amikor elmesélték: doktorné lesz a lányuk. Az ő veje ugyanis „csak” szakmunkás. A főmérnököt a gyár taníttatta ki. Amikor apját baleset érte, még alig volt 12 éves. Félárván maradt beteges édesanyjával. Édesapja barátai azt mondták: nem hagyjuk ezt a jó eszű gyereket. így kapta meg a gyári ösztöndíjat. Becsülettel végezte az egyetemet. Nyaranta „pótpapáival” együtt dolgozott. Mikor diplomás mérnök lett, eszébe sem jutott, hogy más munkahelyet keressen. Szorgalmas, jó szakember volt. Egyformán szerették a munkások és főnökei. A baj akkor történt meg, amikor főmérnökké nevezték ki. Fejébe szállt a dicsőség. A plüss fotel, a perzsaszőnyeg, a „saját” titkárnő és a vállalati Mercedes megszédítették. Egyik délután Józsi bácsi, a nyugdíjba ment „pótpapa” óvatoskodott be az előszobába. — A főftiémök elvtárs nem ér rá. „Fentről” vannak vendégei — közölte af- fektáló hangon a titkárnő. — Akkor várok — mondta határozottan az öreg, és nem törődve a kifestett szemek szúrós pillantásaival, leereszkedett az egyik fotelba. Jó negyedóra telt el, mire kinyílt a párnázott ajtó. — Szervusz, fiam! — pattant fel fájós derekával nem törődve Józsi bácsi, amint megpillantotta a főmérnököt. — Jó napot! — válaszolt az közömbösen, és kivihar- zott vendégei után. Az öreg lassan leengedte kinyújtott kezét, majd kissé meggörnyedve, kifelé indult. Csak úgy magában mormogott valami ilyesfélét: „Ha ezt szegény apja látná!” — gubucz — 10 százaléka, felülvizsgáltatta a kérelmet. Mindez mutatja, hogy a szervezés, a rendeletek végrehajtása idejében megkezdődött. Nagy volt a kár, hiszen 475 lakóház életveszélyesen megsérült, amelyeket teljesen újjá kellett építeni, 284-et pedig helyreállítani, összesen 514 építési engedélyt adtunk ki. A többiek saját erőből építkeznek, vagy valamelyik hátsó helyiséget tették ideiglenesen lakhatóvá, és olyanok is vannak, akik a hozzátartozójukhoz költöztek.” Csúszkálva A városban sokfelé építkeznek. Ide tényleg turistabakancs kellene, olyan a terep. Az Epreskertben 52 telek talált gazdára még a nyáron. A CSQMITERV társadalmi munkában készítette a terveket. Az út kivételével a közművek iá a he* lyükön vannak. A tanács fejlesztési alapjából 4,5 millió forintot fordít újabb 110 családi házhely kiosztására. A pirosló téglákat nézem és az idegesen telefonáló fiatalemberre gondolok. Emi- gyen replikázott, amikor még jó idők jártak: „Kérem, az apósom idegbeteg lett az építkezés miatt. Téglát vásárolt a minap és a fuvaros háromszoros árat kért a szállításért, a megengedettnél. De mennyi a megengedett? Ki dönti el? Nem árulom el a nevét, mert teljesen kiborult. Mivel nyugtathatom meg?” Megannyi kérdés, feleletre várva. Tényleg, mit is lehet ilyenkor tanácsolni? Felülni a kocsira és tanúkkal bizonyítani a tisztességtelen haszon tényét. És ez nem újabb kiborulással fenyeget? A másik ember meg örül, hogy egyáltalán kap építőanyagot. Akár borravalóval is! A tanácselnök határozottnak látszik: „Voltak gondjaink az anyagellátással, amin nem is lehet csodálkozni. Tudjuk, tavaszra megindul az építkezési láz. A TÜZÉP, a megyei tanács kereskedelmi osztályával felmérte az igényeket. Akik nem idegenkedtek tőle, azokkal megkötötték az anyagbiztosítási szerződést. Ez garancia lehet az építkezések folyamatosabbá tételére.” A Kardos Teréz-lakótele- pen áll a 28 lakásos állami ház, ahova a legsúlyosabb földrengéskárt szenvedett családokat költöztették. Csakhogy ez kevésnek bizonyult. A másik, ugyanilyen tömböt a megyei ÁÉV-nek tavaly decemberben kellett volna átadni. A határidő bizony egyre jobban csúszik. Talán a pénzzel van a baj ? Makoviczki János legyint: „Dehogy. A Pénzügyminisztérium pótlólagos felújítási összeget adott, nem csekély az állami támogatás sem. De mit Több ezres csapatokban érkeznek a tőkés, csörgő és kanalas récék, valamint a lilikek, vadludak a szabadkígyóst természetvédelmi területre, amelyet a sok csapadék következtében több száz hektárnyi területen borítanak a vadvizek. A küszvágócsér- és a dankasirálycsapatok is követik a vad- szárnyasok seregét és sok százas tömegben lepik el a kígyósi pusztát, amely ezekben a hetekben paradicsomi „asztalt” jelent a vándor szárnyasoknak. érünk vele, ha nincs elég munkása a kivitelezőnek? A lakások átadását újabban márciusra ígérik. Hogy így lesz-e, nem tudom.” Kapaszkodva A 3-as számú általános iskola ablakai üresen táton- ganak. A súlyos gömbfákkal kitámasztott matuzsálemépület, mint megroggyant vándor pihen az út szélén. A művelődési ház, a könyvesbolt földszinti ablakában papír, rajta fekete betűkkel: elköltözött. Mi lesz ezekkel az intézményekkel? Ojra a tanácselnök ad választ. „Az iskola és a kultúrház helyreállítása legalább 30 millió forintba kerül. Eredeti rendeltetésüket azonban nem tudják betölteni. Az előbbi épület sohasem lesz alkalmas gyerekek befogadására, míg a művelődési központban csupán a földszinti termeket lehet eredeti állapotban használni, az emeleti helyiségek befogadóképessége korlátozott. Az iskola rendbe hozását a helyi Építőipari Szövetkezet elvállalta, de a kultúrház felújítására nincs kivitelező. Szerencsére az új 8 tantermes általános iskola már üzemel, a 16 tantermes Durkó utcai tervei március végéig elkészülnek és 1980 végén ezt is birtokukba vehetik a gyerekek. Tehát van némi kapaszkodó, mégiscsak segítenek a békésieknek, ismételgetem. Az sem elvetendő elképzelés, amit hallottam: a VI. ötéves tervben szabadidő- központot hoznak létre. Az országos pályázatot még ebben az évben kiírják. Aztán megdöbbenek a szociális otthonhoz érve. Hogy ez az épület életveszélyessé vált, nyilvánvaló. Ezért is csökkentették a létszámot harminccal. Az aládúcolt otthonról, a zsúfoltságról, a lakók és az itt dolgozók nehézségeiről már szóltunk. Engem inkább a jövő érdekel. Makoviczki János bizakodó: „Eredetileg — még a földrengés előtt — úgy volt, hogy 50 hellyel bővítjük az otthont. Végül is abban állapodtunk meg a megye vezetőivel, hogy a létszámot 200-ra emeljük. Ebben az évben 5 millió forint áll rendelkezésünkre. A tervek július 30-ig elkészülnek, s a korszerű építési móddal megvalósított szociális létesítményt a megyei ÁÉV 1981 végén átadja az idős embereknek.” ♦ Sok-sok gonddal, anyagiakkal, erkölcsiekkel terhes ez a túra a város vezetőinek, lakóinak. Súlyos, nem kívánt terheket hurcolnak. Időbe, megannyi fáradságba kerül az előbbre jutás. Segítsünk nekik ebben a munkában! Seres Sándor Az ornitológusok szerint a madarak több hónapig is megfelelő életfeltételeket találhatnak a pusztán, mivel a környező mezőgazdasági területen éppen a tervszerű vadgazdálkodás miatt több hektárnyi kukoricát hagytak lábon. Ennek viszont nemcsak a vadszámyasok, hanem a vadászok is örülnek, mert ritka alkalom, hogy ilyen nagy tömegű kacsa áll rendelkezésükre a szezonban. Szolnoknál a Tisza hullámterében épült hétvégi házakat elöntötte a víz. Rangkórság Lilikek és vadkacsák paradicsoma
