Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

1979. február 18., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Ecsegfalva a szeghalmi já­ráshoz tartozó kis község. A környező tanyavilág részle­ges megszűnéséig hozzátar­toztak Borzi-dűlő, Kebder- sziget, Kalmár-sziget, Bok- tros, Bükös, Zsombokakol, Ködmönös, Egyházhalma és Kelemenzug. Régi írások és történetek szerint való­színű, hogy a mai falu őse: Ecseg, Árpád kori település volt. Előtörténetéről dr. Maday Pál: Békés megye .történe­te című könyvében ezt ol­vashatjuk: „1850-ben a ró­mai katolikus vallásalapít­ványnak, másrészt a Bor­bély családnak volt itt nagybirtoka. Ez időben 132 lakost számláltak össze a pusztán.” Kolozsváriak, Kenyeresek, Jakabffyak bérelték később a nagybirtokok művelhető részeit, így egyszerű agrár­proletárok nem szerezhettek itt földet. Majd a földreform során magas megváltás mel­lett 800 kataszteri hold föl­det osztottak ki. 1922-ben a régi, elpusztult falutól 7 ki­lométerre a vasút és a Be­rettyó szögletében kezdtek letelepedni az emberek. (Itt állt és terjeszkedett aztán tovább és alakult ki a mai falu.) Az új faluban 1923-ban 43 lakost számláltak, majd ki­alakult a 63 házból álló, Kossuth úti .új bérlősor. 1925-ben 100 házhelyet osz­tottak ki, ezeket urasági cselédek, kubikusok, idény­munkások kapták. A törté­netírók ezután csak 1942-ről tesznek említést, amikor 16 házzal felépült az úgynevezett Oncsa-sor és a méntelepi 10 ház. A nagyon egyszerű, de szép kivitelű református templomot is ekkor kezdték építeni. Korábban Dévaványa ha­táraként tartották nyilván, közigazgatásilag odatarto­zott, 1945. február 1-ével alakult önálló községgé. Az ezt megelőző évben, október 6-án szabadult fel. Az MKP helyi szervezete 1945. január 14-én alakult meg, majd március 15-én a földosztó bizottság is létrejött. Klei- ger Imre párttitkár idejében, 1948-ban alakult meg az első tsz, amely az Üj Ba­rázda nevet kapta. Később megalakult az Üj Élet Tsz Ködmönösön, majd létrejött a Petőfi, a Kossuth, a Vo- rosilov és a Vörös Csillag Tsz is. A vallásalapítványi földeken alakult meg, Ken­deres-szigeti központtal, a Nagykunsági Állami Gaz­daság. A falu határának területe csaknem 8 ezer hektár. Az 1949. január 1-i népszámlá­láskor a községben 1958-an Kiss Imréné szakácsnő ké­szíti az ebédet az óvodások­nak laktak. Ma 124-gyel keve­sebben, mint 30 évvel ez­előtt. Oka: ideköltöznek né- hányan, de többen el is mennek. Érthető, a tsz-en kí­vül hosszú évtizedben át más munkalehetősége nem volt a falubelieknek. A termelőszövetkezet kö­tött, szikes talajon gazdál­kodik. A közös gazdaság összes területéből 464 hek­tár a legelő és 3114 hektár a szántó, így főként növény- termesztéssel foglalkozik. Tavaly a búza 42,4 mázsát hozott hektáronként, az őszi árpa 40,6 mázsát. A tsz-ben 198-an dolgoz­nak, a nyugdíjasok ' száma pedig 134. A vezetőség nyug­díjasklubot hozott létre, ahol szerdánként találkoz­hatnak az idős emberek. Bi­zonyára szó esett itt a nyug­díjemelésről is. Szénási Feri bácsi a 88 évével már nemigen mozdul ki otthonról. Megromlott szemeivel újságot is ritkán olvas, így igencsak megle­pődtek feleségével, amikor februárban a postás az ed­digi 1410 forint helyett 1910 forint nyugdíjjal állított be. Feri bácsiék négy gyere­ket neveltek fel.-7- Mindenkinek ilyen gye­rekeket kívánok — mondja Szénási néni. — Nincs olyan nap, hogy be ne nézne va­lamelyikük. Ahogy kifelé megyünk az öreg házból, egy férfi tá­masztja kerékpárját a kerí­téshez. — Éppen jön az én „kisfiam” — mondja az ap­ró öregasszony, és jól meg­termett veje elé siet. Az öreg házak mellett egy­re több új épület sorakozik. Csaknem valamennyi csa­ládban van televízió, de sok udvarban gépkocsit is látni, összesen 75 van a községben. Az évi 12—14 új házat jórészt az ifjabb kor­osztály építi. A mintegy 300 fiatal közül legtöbben a mezőgazdaságban dolgoz­nak. Néhányan átjárnak Kisújszállás, vagy Dévavá­nya ipari üzemeibe. Matuska Sándor, a tsz fő- agronómusa több mint négy éve lakik Ecsegfalván. Fe­lesége, aki üzemgazdász, most kisebbik gyermekükkel van otthon. — Falun jobban tudunk boldogulni. Az itt töltött né­hány év alatt azt tapasztal­tam, hogy nagyon megbe­csülik a fiatal szakembere­ket — mondja a főagronó- mus. — Mi is azonnal szol­gálati lakást, jó fizetést kap­tunk. Az emberek tisztelik a szakértelmet. Persze ne­künk is meg kell keresnünk a megfelelő hangot, a kap­csolatot az emberekkel. Ez nagyon fontos. Szórakozási lehetőség? Hát a munka meg a család elég­gé leköt, de ez városon is így van. Marad a tévénézés, az olvasás. Nagynéha el­megyünk Szolnokra, a szín­házba. — Nekem nincs családom, de még ismerősöm js alig, hiszen csak néhány hónapja kerültem a községbe — me­séli Gergulícs Péter növény­védelmi főágazat-vezető. így a szabad Időmet jórészt ol­vasással töltöm. Most bőví­tik az 5 ezer kötetes közsé­gi könyvtárat. Ügy hallom, nagyobbítják a kultúrházat is, bár oda én nemigen já­rok. Inkább az ifjúsági klubba megyek el, amelyet a tsz és a tanács közösen tart fenn. Itt műsoros esteket rendeznek, hetente egyszer pedig diszkózenére táncol­hatunk. A tsz-központot elhagyva a Berettyó-híd előtt jobbra fordulunk. A köves út bal oldalán helyezkedik el a község egyik legújabb léte­sítménye, a társadalmi mun­kában felépített óvoda. Az épület már kívül-belül kész, csak az udvaron mélyülő gödrök tanúskodnak a nem­rég befejezett építkezésről. — Százötven óvodás korú gyermek van a faluban — közli Kertész Károlyné veze­tő óvónő. — Ide azonban csak 105-öt tudtunk felven­ni. Mint látják, így is zsú­Csillog Jánosnén kívül még 25 asszonynak ad munkale­hetőséget a Gyomai Háziipa­ri Szövetkezet helyi részlege foltak a szobák — mutat az egyik helyiségben a szorosan egymás mellett sorakozó apró fekvőhelyekre. A középső szobában ebéd­hez terítenek. Az óvoda konyháján 180 személyre főznek. Itt étkeznek a nap­közisek is. A mai menü: pirított tészta leves és egres­mártás sült hússal. Az óvo­Hermann Andrásné óvónő pezsgősüveg dugóból és ma­radék anyagból készítette az ötletes játékokat Fotó: Veress Erzsi dások rendben sorakoznak a mosdónál, ahol alapos kéz­mosás következik — hideg vízben. Meleg víz ugyanis nem mindig folyik a csapok­ból. A nagycsoportosok far­sangra készülődnek. Nagy az izgalom, ki milyen jel­mezt vesz majd fel. Az előszobában a pirosra festett fogasokon apró, szí­nes kabátkák sorakoznak. Egyetlen kopott, rongyos sincs közöttük. Számadó—Gubucz A tsz tehénistállója meglehetősen korszerűtlen, így nei/ gazdaságos a tartás. Jobban jövedelmezne a Juh-, vagy a pulykatenyésztés SÁROSPATAKI MALOMKÖVEK. Sárospatakon dolgozik Eu­rópa egyetlen malomkőgyára. A közeljövőben az ipartörténeti érdekességű üzemben múzeumot rendeznek be. A képen: ké­szül a malomkő (MTI Fotó, E. Várkonyi Péter felvétele — KS) vMUMMMHMMMMWUMMHMMHMUMMMtMMHVM Adalékok a füzesgyarmati iparoskor megalakulásáról... A füzesgyarmati Csánki Dezső Honismereti-Helytör­téneti Kör tagsága továbbra is kutatja nagyközségünk múltját, alakulásától kezdve azon van, hogy gyűjtse a ha­gyományokat, s megőrizze a jövő számára. A múltban igen sok kör, egylet működött Füzesgyar­maton, így többek között az iparoskor is. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a hely­ismeret mindennapi életünk fontos része. Az iparosság megjelenése igen régi időkre vezethető vissza. Kutatásaink során az iparosságról már 1771-től van feljegyzésünk. Például: „... Szarka István csapiáros vette és írta a tek­nősbékák forgalmát; összesen 400 darabot vett. Három né­met nyelvű nyugta tanúsko­dik a teknősbékák Gyulára való szállításáról.” Egy másik példa bizonysá­gul szolgál, hogy az iparos­ság elöljárt a szervezkedés­ben: Ez helytörténeti „cse­mege”, tudtul adja, hogy „... 1829. A tímár-, varga- és csizmadiamesterek összeve­sződvén a szűcsmesterekkel, hogy tanult mesterségüket jobb móddal és szebb rend­del folytathassák. Volt ak­kor itt: 8 tímárvarga, 20 csizmadia, 16 szűcs. Első céh­gyűlésük: 1830. január 16-án volt. Az első céhmester: Sza­bó János, tímár-varga. A céh­mester: Kiss János, csizma­dia. Atyamester Vigh András szűcs. Céhnótárius: Tóth Sándor csizmadia. Szógáló- mester: Fekete Mihály, tí­már-varga.” Községünk ipa­rosságának szervezeti életét inén számíthatjuk. Több dokumentum és sze­mély bizonyította eddig, hogy 1900. július 22-én alakult a községi iparoskor, amely az iparosok (kisiparosok) meg­felelő szervezeti életét bizto­sította. A szervezeti szabály­zatuk kimondta: az egyesület célját: „Füzes Gyarmat köz­ség iparos polgársága részé­re oly érintkezési gyülpontot létesíteni, mely a művelt tár- sasélet-élvezetek megszerzése mellett alkalmat szolgáltat az iparosokat közvetlenül érdek­lődő helyi közérdekű, kizá­rólag ipari kérdések feletti eszmecserére.” A tavaly elhunyt Köleséri Sándorné, kinek férje kiváló bádogosmester volt és az iparosság aktív vezetője, ha­gyatékaikban találtunk kuta­tásunk során iparosságra vo­natkozó iratokat, dokumentu­mokat. Többek között egy kemény fedelű (40x25 cm) nagy könyvet (tetejére ráír­va: Gyűlés-Jegyzőkönyv.) E nagykönyvbe írták be 1899- től 1944-ig a kör, egyesület, testület — mikor milyen né­ven szerepelt — jegyző­könyveit. A Köleséri-féle jegyző- könyvi hagyaték bizonyságul áll, hogy az iparoskor nem 1900. júliusában alakult, mint azt eddig hittük, hanem 1899. november 26-án. A 45 esztendőt felölelő jegy-, zőkönyvet elolvasva, áttanul­mányozva megállapítható, hogy a gyarmati iparoskor, egylet, testület, stb. — mi­kor, milyen néven tényke­dett — minden időben „ta­gok közt egyetértést, rendet tartott, védte az iparosok ér­dekeit, s haladásra serken­tette őket.” Körünk esztendők óta jó gazdája az érdekes, a ma­gunkhoz méltó föld, táj, ott­hon bemutatásának. Aho­gyan szülőföldünket mutat­juk be, úgy önmagunkat mu­tatjuk be. Borbíró Lajos •MHMMHMWmMHMHVMMMtWHtMMMMVWMM MATYÖTÁNYÉFOK. A mezőkövesdi Matyó Háziipari Szö­vetkezetben a régi hagyományok felhasználásával tányérokra festik a színes motívumokat az ügyes kezű asszonyok (MTI Fotó, Manek Attila felvétele — KS) Ecsegfalva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom