Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-15 / 38. szám

1979. február 15., csütörtök KISZ-tanácsadó tanárok megyei tanácskozása Bélmegyeren A békési mezőgazdasági szakmunkásképző intézet vendégeként Bélmegyeren tanácskoztak tegnap a me­gyei szakmunkásképző inté­zetek KliSZ-tanácsadó taná­rai. A KISZ Békés megyei bizottsága által szervezett tanácskozáson a részvevők a szakmunkásképző intézetek mozgalmi tevékenységét érintő gondokat, problémá­kat tárgyalták meg őszinte hangon. Első napirendi pont­ként dr. Szemenyei Sándor, a KISZ Békés megyei bi­zottsága munkatársa értékel­te a KISZ KB 1978. március 17-i, úgynevezett szakmun­kástanuló-határozata végre­hajtásának megyei tapaszta­latait. Ezt követően — a lépcsőzetesen bevezetésre kerülő — tanulmányi moz­galom kezdeti tapasztalata­in, tartalmán, módszerein vitatkoztak új utakat keres­ve a tanácskozás részvevői. Merőben más helyzetet te­remtett a KISZ feladatában ugyanis, hogy a szakmun­kásképző intézetekben foko­zatosan áttérnek a vertiká­lis felépítésű alapszervezeti rendszerről az osztályokon alapuló KlSZ-alapszerveze- tekre. Ez a közeljövőben le­hetővé teszi, hogy a KISZ- szervezetek tanulmányi mun­kát segítő tevékenysége mindinkább a politikai, ér­zelmileg és értelmileg meg­alapozott, meggyőző munká­ra koncentrálódjon. Ugyan­akkor, a tanulmányi mozga­lom megköveteli az osztály- ■ főnökök, a pedagógusok egy­ségesebb értékrenden alapu­ló, szaktanári, pedagógiai te­vékenységét is. A tanácskozás Simon Mi- haiynaic, a megyei tanács íoeloadojanak hozzászólásá­val folytatódott. A tanulmá­nyi mozgalom feladataira visszatérve, kiemelte, nogy a tanulmányi teiadatoaat differenciáim szüKseges, egy adott évben csak egy fontos feladatot kell Kitűzni, ae azt követKezetesen Kell végre­hajtani. Ezután szólt a RiSZ KB szaKmunKástanuló-nata- rozatát követő intezKedesi terveKról, amelyek egyelőre meg nem tüKroziK eiegge a szakmunkásképző intézetek helyi sajátos tennivalón, k.i- tékelte és a korábbinál tar­talmasabbnak, eredménye­sebbnek ítélte az idei ifjúsá­gi parlamenteket. Szünet után dr. Szeme­nyei Sándor „A hagyomá­nyok szerepe a szakmunkás- képző intézetekben” témá­ban tartott rövid tájékozta­tást és gyakorlati útmuta­tást, a KISZ Békés megyei bizottsága január 25-i ülé­állategészségügyi üzemmérnökképzés Állategészségügyi üzem­mérnökképzés indul szep- t temberben Hódmezővásárhe­lyen. A mezőgazdasági nagy­üzemek, vállalatok, valamint a szakigazgatási szervek és az intézmények igényeinek kielégítésére hazánkban elő­ször oktatnak állategészség­ügyi szakembereket főisko­lai szinten, az állatorvostu­dományi egyetem keretében. A felsőoktatási intézményhá­lózat korszerűsítésének je­gyében ugyanis a szegedi Élelmiszeripari Főiskola hód­mezővásárhelyi kara szep­tembertől az egyetem állat­egészségügyi karaként mű­ködik tovább. Az itt végzett üzemmérnökök feladata a szakosított nagyüzemi állat­tartó telepek komplex állat­egészségügyi és állattartási technológiájának szervezése, alkalmazása, irányítása lesz. Az induló első évfolyamon nyolcvan érettségizett fiatal kezdheti meg tanulmányait. A képzés időtartama három év lesz. A felvételi kérelme­ket Hódmezővásárhelyre kell küldeni. sén elhangzottak alapján. A továbbiakban Gyarmati Irén, a KISZ Békés megyei bizott­ságának titkára szólt a KISZ-tanácsadó tanárok sze­repéről. Végezetül Duna Mi­hály, a KISZ Békés megyei bizottsága első titkára kí­vánt átgondolt, tervszerű, eredményes munkát a szak­munkásképző intézetek KISZ-tevékenységét irányí­tó KISZ-tanácsadó tanárok­nak. B. S. E. Bezárják az ebédlőt? A mi munkánk! A Békéscsabai 3. számú Általános Iskola rajzszakkörének ötödig osztályos tagjai büszkén nézegetik az iskola zsibongójában kiállított munkáikat. A szakkör vezető­je, Köpöczi Rózsa szerint tehetséges, ügyes kezű gyerekek a kis tanítványok Fotó: Gál Edit A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank közleménye (Folytatás az 1. oldalról) vatalos lengyel valutakiszol­gáltató helyen vásárolt, leg­alább 600 Ft összegű forint fizetőeszközzel kell, hogy rendelkezzenek, mely 4 na­pon túli tartózkodás esetén napi 150 forinttal növekszik. Amennyiben más országok­kal is sor kerül ilyen meg­állapodásra, a sajtó útján időben tájékoztatást fogunk adni. Rubel elszámolású valuták nem kereskedelmi árfolya­ma államközi megállapodá­sokon alapul, ezek az árfo­lyamok most nem változnak meg. Gazdaságpolitikai szándé­kunk, hogy a konvertibilis elszámolású valutáknál a fo­rint egységesebb értékelése, az egységes árfolyam felé közelítsünk. A konvertibilis elszámolású valuták nem kereskedelmi és kereskedel­mi árfolyama között eddig 100 százalékos különbözet ér­vényesült, a kereskedelmi ár­folyam kétszerese volt a nem kereskedelmi árfolyam­nak. Ez a különbözet 1979. 'február 15-i hatállyal 75 szá­zalékra mérséklődik. Ennek következtében a konvertibi­lis elszámolású valuták nem kereskedelmi árfolyama emelkedik. Ez az árfolyam lényegében a lakossággal kapcsolatos elszámolásokban (pl. turizmus rokoni támoga­tások, szerzői jogdíjak stb.) kerül alkalmazásra. Nemzet­közi idegenforgalmunkban legjelentősebb- valutáig közül pl. egy USA dollár nem ke­reskedelmi árfolyama 17,79 Ft volt, ezentúl 20.33 Ft lesz, kereskedelmi árfolyama to­vábbra is 35,58 Ft marad; egy NSZK márka nem ke­reskedelmi árfolyama 9,72 Ft volt, ezentúl 11,10 Ft lesz, kereskedelmi árfolyama to­vábbra is 19,43 Ft marad; egy osztrák schilling nem ke­reskedelmi árfolyama 1,36 Ft volt, ezentúl 1,55 Ft lesz, ke­reskedelmi árfolyama to­vábbra is 2,71 Ft marad. Ez azt jelenti, hogy a kon­vertibilis valutát beváltó kül­földiek valutájukért az eddigi­nél több forintot kapnak. Több forintot kapnak azok a magyarok, akik külföld­ről kapott nyugdíj, rokoni tá­mogatás, örökség, szerzői jog­díj stb. címen váltanak be konvertibilis valutát forintra. Ugyanakkor azoknak a magyar állampolgároknak, akik kon­vertibilis valutát vásárolnak (pl. egyéni kiutazáshoz), vagy valuta tartalmú szolgáltatást vesznek igénybe (pl. társas- utazás külföldi menetjegy), az eddiginél több forintot kell fi­zetniük. Nem érinti ez az intézkedés az utazási irodák által 1979. évre már meghirdetett társas- utazások árait, kivéve a köl­tőpénzért fizetendő összeget. * * * A magyar állampolgárok 1979. február 15-től utazása­ikhoz az eddiginél több kon­vertibilis valutát vásárolhat­nak, és bővül a turistaútle­véllel meglátogatható orszá­gok köre. Az alábbi intézke­dések célja egyrészt az, hogy a nem kereskedelmi árfo­lyamváltozás ne csökkentse a vásárolható valuta összegét, másrészt, hogy állampolgára­ink — népgazdaságunk lehe­tőségeivel összhangban — jobb feltételekkel utazzanak külföldre. — A tőkés országokba és Jugoszláviába egyéni turista­útlevéllel utazók az eddigi személyenkénti 4000 Ft he­lyett 4500 forintért vásárol­hatnak valutát, az eddigi fel­tételek szerint. Ezenfelül személyenként 1500 Ft érté­kű konvertibilis elszámolású többletvalutát lehet egyide­jűleg vásárolni. — A nem kereskedelmi ár­folyamok emelkedésével ará­nyosan növekszik az a fo­rintösszeg, amelyért az uta­zási irodák társasutazásaival tőkés országokba és Jugo­szláviába utazók költőpénzt vásárolhatnak változatlan feltételekkel. A társasutazók­nak is lehetőségük nyílik költőpénzük kiegészítéseként személyenként 300 forintnak megfelelő többletvaluta egy­idejű vásárlására. — A látogatóútlevéllel tőkés országokba és Jugoszláviába utazók változatlan feltételek szerint továbbra is szemé­lyenként 500 forintnak meg­felelő konvertibilis elszámo­lású valutát vásárolhatnak, amelyet egyidejűleg kiegé­szíthetnek személyenként 300 Ft értékű többletvalutával. A többletvaluta vásárlásá­nál 40 százalék illetéket kell fizetni. Akik utazásukhoz a szükséges valutát már meg­vásárolták, de utazásukra csak február 15-e után kerül sor, a többletvalutát a valu­takiszolgáltató hejyen pótló­lag megvásárolhatják. * * * 1979. február 15-től bővül a turistaútlevéllel megláto­gatható országok köre. Ed­dig Európán kívül csak azok­ba az országokba lehetett egyéni turistaként utazni, amelyekbe menetrendszerű njagyar légijárat közleke­dett Ezentúl Európán kívüli or­szágokba (pl. Kanadába és az USA-ba) is igényelhető tu ijsta-valutaellátmány és váltható meg forintért a re­pülőjegy, ha a turista olyan légijáratot vesz igénybe, amelynél a repülőjegy meg­vásárlása nem jár konverti­bilis valutakiadással a nép­gazdaság számára. Ez a le­hetőség jelenleg a KGST- tagországok által üzemelte­tett légijáratoknál áll fenn. Kivételt képeznek — a kül­földre utazásról és az útle­velekről szóló jogszabályok­kal összhangban — azok az országok, amelyekben a ma­gyar állampolgárok érdek- és jogvédelme nem biztosítható. * * * s Népgazdaságunk és vala­mennyi állampolgárunk ér­déke, hogy nemzetközi ide­genforgalmunk szervezetten, rendben bonyolódjon le, nem­zeti valutánkat megvédjük a spekulációval szemben és elősegítsük, hogy a hozzánk látogató külföldiek kelleme­sen érezzék magukat. Devizajogszabályaink mó­dosításával is e célok meg­valósítását kívánjuk elősegí­teni. Tekintetbe kell ven­nünk, hogy az áruválaszté­kunk, egyes áruk és szolgál­tatások árszínvonala eltér el­sősorban a bennünket kö­rülvevő országokétól. Ez hoz­zájárul ahhoz, hogy külföl­diek nálunk nemcsak az uta­záskor szokásos ajándékokat vásárolják, hanem olyan árukat is — közöttük pl. élel­miszereket —, amelyek je­lentős ártámogatással kerül­nek forgalomba. Az Elnöki Tanács módosí­totta a tervszerű devizagaz­dálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. tvr-t, a pénzügyminisz­ter pedig az 1/1974. (I. 17.) PM sz. rendeletet. A módo­sított jogszabályok — ame­lyek 1979. március 1-én lén- nek hatályba — legfontosabb rendelkezései a következők: — Külföldiek a magukkal hozott valutát csak hivata­los átváltóhelyen (pl. MNB, OTP, utazási irodák stb.), a hivatalos árfolyamon vált­hatják át forintra. Magyarok forintért valutát szintén csak ezeken a hivatalos1 átváltó­helyeken vásárolhatnak. — Az eddigi, személyen­ként 400 Ft helyett kevesebb forint vihető ki, illetve hoz­ható be: belföldiek szemé­lyenként 200 forintot (50 fo­rintosnál nem nagyobb cím­letekben), külföldiek pedig 100 forintot (csak érmében) hozhatnak be, illetve vihet­nek ki magukkal. A magyar állampolgárok külföldre kivihető forintot azonban csak a rendeletben külön felsorolt KGST-tagál- lamokban válthatják át. az ottani hivatalos átváltóhelye­ken. — Külföldiek a magukkal hozott ingóságaikat magán­forgalomban Magyarországon nem értékesíthetik. — Magyarországról kiuta­zó magyaroknak és külföl­dieknek továbbra is lehetősé­gük lesz, hogy utazásuk idő­tartamára, de legfeljebb há­rom napra való — fogyasz­tásra közvetlenül alkalmas — élelmiszert magukkal vigye­nek. Húsipari termékekből azonban legfeljebb 1 kg, ezen belül fajtánként csak fél kg vihető ki. Az a kül­földi azonban, aki 24 óránál rövidebb ideig tartózkodott Magyarországon, itt vásárolt élelmiszerből csak 100 Ft ér­tékű úti élelmiszert vihet magával. Elvárjuk mind a hozzánk érkező külföldiektől, mind a magyar állampolgároktól, hogy előírásainkat, jogszabá­lyainkat betartsák, azokkal ellentétes tevékenységet ne folytassanak. Ezt kívánják meg népgazdasági devizagaz­dálkodási érdekeink, melyek­nek védelme céliából a jö­vőben hatékonyabb ellenőr­zést és fokozott felelősségre vonást fogunk szükség esetén alkalmazni. * * * Az árfolyamok módosításá­val, a valutaellátási intézke­désekkel és a magyar—len­gyel megállapodás feltételei­vel kapcsolatban a bankok, a valutakiszolgáló helyek és az utazási irodák adnak részletes tájékoztatást. A jog­szabálymódosítások teljes szövege a Magyar Közlöny 1979. február 15-i számában jelenik meg. (MTI) A z idén az egy lakosra jutó társadalombizto­sítási kiadások ösz- szege eléri a hatezer forin­tot. A pénzbeli társadalmi juttatások 61,4 milliárd fo­rintot tesznek ki, ami 10,2 százalékkal több az 1978. évinél. Holott az állami költ­ségvetés igazán nem bajló­dik olyan gondokkal, hová adja ki bevételi forintjait, de: a szociálpolitika társa­dalmi-politikai jelentősége a nehezebb gazdasági körül­mények közepette nemhogy mérséklődne, hanem növek­szik. Mégis, szemben a köz­ponti irányítás követte gya­korlattal, a termelőhelyek némelyike úgy okoskodik: ha sűrűsödnek a gondjaink, fogjuk szorosabbra a szoci­álpolitikai kiadásokat, hi­szen ott a legkönnyebb „gazdálkodni”. S innét a cím is, szándékkal ingerlő, bárha kérdőjellel, mert — ugyan a végletességig el- menve — az ilyesfajta logi­kából ez következne. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a vál­lalati szociálpolitikai tevé­kenységnek, több évtizedre visszanyúlok, s egyre tekin-. télyesebb összeget követelők. Napjainkban a társadalmi juttatások tíz százaléka szár­mazik vállalati forrásokból, több részterületen azonban ennél jóval nagyobb a hoz­zájárulás aránya: az üzemi étkeztetés költségeinek nyolcvan százalékát fedezik a munkahelyek, s a kedvez­ményes üdültetés minden száz forintnyi kiadásából hetvenet a vállalatok állnak. Elképzelhetetlen lenne egyik napról a másikra elvonni mindazt, ami megszokottá vált, ami a dolgozók na­gyobb csoportja által termé­szetesnek tartott és igénybe vett. Arra érthetően nem gondolnak egyetlen munka­helyen sem, hogy bezárják az ebédlőt, megszüntessék a kedvezményes üzemi étkez­tetést. De néhány helyen furcsa takarékosságot kí­vánnának meghonosítani, mondván, most a vállalati nyereséget kell növelni, s nem olyan mellékes dolgok­kal bíbelődni, mint a szo­ciálpolitika. Igen ám, csak­hogy az így gondolkodók azt tévesztik szem elől, hogy a vállalati szociálpolitikai te­vékenység az elsődleges vál­lalati érdekeltségek körébe tartozik. Nyilvánvaló: a munkaerő- források elapadása, a mun­kavállalók jó értelmű meg­tartása egyre inkább föltéte­lezi nemcsak a javadalma­zási formák tökéletesítését, hanem a vállalati szociális gondoskodás kereteinek fo­lyamatos fejlesztését is. Igaz, számon kell tartani ez utóbbi befektetéseknek, ki­adásoknak a hatékonyságát; a vállalat olyan szociálpoli­tikai teendők ellátását ve­gye magára, amelyek meg­foghatóan köthetők a válla­lati érdekekhez. Szó sincs tehát valamilyen rossz ízű jótékonykodás óhajtásáról, sokkal inkább arról, hogy a tudatosság és az érdekeltség összhangja a szociálpoliti­kában is megteremthető, ki­alakítható. Igaz csak akkor, ha tervezik e tevékenységet, ha súlyát mérlegelve rang­sorolják. Rangsor: nem szabad úgy mazsolázgatni a kalácsból, hogy — például — a mun­kásszállás maradhat, mert annak kiadásai az önkölt­ségben számolhatók el, ám az óvoda fönntartását már fontoljuk meg, hiszen az a jóléti alapot terheli, stb. Mégis, itt-ott mostanában ta­pasztalni ilyesfajta — ért­hetetlen és elfogadhatatlan — méricskélést, osztályozást. S magyarázatot is hallani ezekre a próbálkozásokra, mondván, a központi irányí­tás jelentősen szigorította a vállalatokkal szembeni gaz­dálkodási követelményeket. A hangsúly a vállalati szo­ciálpolitika egészén van, az­az annak rendszerén, amibe a munkaruha éppúgy bele­tartozik — ha nehezen is látják be ezeket az össze­függéseket a gazdálkodók—, mint az üzemegészségügy, a munkakörülmények korsze­rűsítése, a gyermekintézmé­nyekhez adott hozzájárulás. Pusztán az érzékeltetés ked­véért: a * híradás- és vá­kuumtechnikai iparban a foglalkoztatottak 69,9 száza­léka negyven éven aluli. A textiliparban dolgozó nők 67,4 százaléka még nem töl­tötte be a negyvenedik élet­évét, tehát pontosan abban a korban van, amikor ki­mondottan rászorul a válla­lati szociális gondoskodás sokféle elemére, a gyermeki intézményektől a kedvezmé­nyes, s hazavihető vacsorán át az üzemorvosig. Ugyan­akkor a szénbányászatban a foglalkoztatott férfiak 48,7 százaléka elmúlt negyven­éves; másfajta gondosKodást igényelnek, mint az előbb említett nők, ám ki vitat­hatná, hogy szükségünk van a vállalati szociálpolitikára és annak további fejleszté­sére. T artósan, hosszú tá­von növekszik a vál­lalatok szociális te­vékenységének jelentősége, súlya a munkaadó és a munkavállaló viszonyában, ezt igazolják az eddigi fej­lődés tapasztalatai, s ezt a jövőbeni irányzatokat elem­ző kutatások. Kár lenne, hogy ha átmenetileg is, de megtorpanna ez a folyamat, az „ebedlö”, azaz a gondos­kodás különféle elemeinek fölszámolása, visszaszorítása következtében. A holnap, a holnapután alapjaiból erő­sen hiányoznék ez a cement. Lázár Gábor Újból áradnak megyénk folyni A Körösök és a Berettyó vízgyűjtő területére az el­múlt napokban számottevő csapadék hullott. A Fehér-, g,, Fekete- és a Sebes-Körös felső szakaszán újabb, kö­zepes árhullám alakult ki, a Berettyón pedig folytató­dott a néhány napja meg­kezdődött áradás. A felső folyószakaszok ára­dása, valamint a Tisza 93 százalékos medertelítettsége miatt a Kettős-, a Hármas- Körösön és a Hortobágy— Berettyó-csatomán mérsé­kelt, de folyamatos vízszint- emelkedés várható. A Feke­te- és a Kettős-Körösön elő­reláthatólag ismét elrende­lik az árvízvédelmi készült­séget. A Sebes-Körös alsó szakaszán és a Berettyón el­ső fokú, a Hármas-Körös al­só szakaszán és a Hortobágy —Berettyó-csatomán har­madfokú készültség van ér­vényben. A hosszan tartó - magas vízállás miatt a Hár­mas-Körös és a Hortobágy— Berettyó mentén egyre több a szivárgás és a fakadó víz. A csapadékos időjárás kö­vetkeztében ismét növeke­dett a belvízzel elöntött te­rület nagysága. A Körösvi­déki Vízügyi Igazgatóság tá­jékoztatása szerint megyénk­ben tegnap 26 ezer 800 hek­tárt borított a belvíz. A je­lentések szerint 9 ezer 800 hektár a vetés és 7 ezer 100 hektár a szántó. A KÖVI- ZIG 47 szivattyútelepet, 49 szivattyúállást üzemeltet, másodpercenként 123 köb­méter vizet emelnek át a befogadóba. Harmadfokú a belvízvé­delmi készültség Nagykama­ráson és Mezőberényben, másodfokú Kondoroson, míg első fokú ügyeletet tartanak Kétegyházán, Eleken, Béké­sen, Köröstarcsán, Dobozon, Biharugrán és Vésztőn. Nagykamarás térségében az utóbbi napokban lehullott jelentős mennyiségű eső ha­tására az erek újbóli feltöl- tődése észlelhető. A Gyula— Elek—Lökösháza—Kever- mes térségben, valamint Bé­késcsaba nyugati területén több érvonulatban megje­lent a víz. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom