Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

1979. február 14., szerda o JEGYZET Kivétel-lesen Kevés hírt olvastam olyan örömmel, nyugtáztam olyan jóleső érzéssel, mint a kő­vetkezőt: „Túl sok pénzébe kerülnek a népgazdaságnak a jubileumi ünnepségek'. Az egységes gyakorlat kialakítá­sa érdekében a Belkereske­delmi Minisztérium alá tar­tozó vállalatok — a kivéte­les esetektől eltekintve — a jövőben alapításuknak csak az 50., 100., 150. és 200. év­fordulóit ünnepelhetik. Mellőzni kell a nagy költ­séggel járó formaságokat, plakettek készítését, a válla­latok történetéről szóló em­lékkönyvek kiadását.” Biztos vagyok benne, hogy a legteljesebb mértékben osztozik örömömben csak­nem minden Kedves Olvasó. Alighanem ők is úgy tart­ják: ép ideje már gátat vetni azoknak a semmire se való külsőségeknek, díszbe­szédeknek és — esetenként — dínomdánomoknak, ame­lyeket itt is, ott is különféle jubileumok címén rendez­nek meg gazdasági egysége­ink, intézményeink. Az ese­tek többségében mindany- nyiunk pénzén. Közpénzen. Tisztelet a kivételnek — szoktuk mondani. Mert kivé­telek, ugye, olykor vannak. Hát hogyne lennének, ha létüket — ilyen vagy olyan jogcímen — maga a felsőbb parancs is megengedi, lehe­tővé teszi. Tessék csak is­mét odapillantani: a szö­vegben mindjárt itt áll a félrekacsintó betoldás is: „a kivételes esetektől elte­kintve ...” Vajon miért kell egy min­den szempontból indokolt, időszerű intézkedést már születése pillanatában úgy meghozni, úgy megfogal­mazni, hogy rögvest a kivé­tel is hozzáférjen? Hogy a nagykapu mellett mindjárt ott rejtőzzék a kiskapu? Ta­lán mégsem helyénvaló az intézkedés? Vagy arra kell a kibúvó, hogy előbb-utóbb újból rendelkezhessünk még külön a kivételekről is? Ám, mi tagadás, el kell ismerni, hogy a fenti okos parancsolat még egy másik szempontból is kivételes. Fél kézen meg tudnánk szá­molni, hány főhatóság hozott eddig hasonló intézkedést. — v. j. — Inkább én lássam meg a hibát Hosszú, görgethető fém­állványon sokasodnak az ap­ró, kék bársonykabátok. A helyiségen hatalmas ablak­sor. Kint világos nappal van, ennek ellenére két sor­ban neonégők világítanak, mint este. Ide azonban sok fény kell. A Tótkomlósi Ve­gyesipari Szövetkezet ruhá­zati üzemének „meótermé- ben” vagyunk. Karasz János először szét­nyitja az alig 40 centiméte­res kiskabát elejét, belül körbelesi, majd kívül simo­gatja végig. Á legfelső pa­tentgombot összenyomja, az­tán az alsót is. — Amíg új, nehezen pattintható — dör- mögi maga elé. De sikerrel jár. — Egybe kell esnie az aljának. — így is van, odébbtolja, s a hátát is meg­megvizsgálja. Nem talál raj­ta hibát. — Első osztályú —' mondja — és az állvány vé­gére akasztja. Komótosan maga elé húz­za a következőt a sorból. Vizsgáló szeme azonnal ész­reveszi, hogy a jobb oldali gallérja csálé. Apró papírka­rikát fűz rá, majd leemeli. — Ezt visszaadjuk a vasa­lásoknak — s már el is tű­nik a szomszéd helyiségben. Kisvártatva visszatér, s foly­tatja. Egy tucat hiba nél­küli kabát után újra csóvál­ja a fejét: — Előfordul, hogy kihagy a gép — fordul hoz­zám —, s ilyenkor kitürem- kedik a behajtás, — mutat az egyik gallérra. Erre is apró papírcímke kerül, hi­bajelzésként. — Lassan hét éve csiná­lom — mondja, s közben egy pillanatra sem áll meg a keze. Egymás után húzza közelebb a kabátokat, egy- kétperces vizsgálódás után többségét tovább is tolja. — Korábban előmintázó vol­tam, azt megelőzően pedig szalagon dolgoztam. Nehéz volt az első év. Addig csak ülőmunkát végeztem, most meg nap mint nap csak ott­hon pihentethetem a lábam. Egy iratcsomagot tol elém: — Nézze, ezt küldte a HU­MES. — (a Ruházati Minő­ségellenőrző Egyesülés.) Jel­lemzés áll rajta a „Nóri le­ányka szafari kínai import kordbársony” kabátról. — A bemintázás nem volt tökéle­tes — fűzi hozzá. — Olvas­sa csak: „Fél felső ujja­Három éve nem volt „kintről” minőségi reklamáció bősége 1 cm-rel szűkebb a megadott méretnél. Ezért a mintadarab a 3236/3—70-es szabvány szerint II. oszt.” — De már az első szériánál ki­javítottuk a hibát, így szin­te mindegyik első osztályú. Végigvizsgált egy túrt, most jön a pecsételés. — Az I. osztályúra lila bélyegző kerül, a II. osztályúra piros. Ez utóbbit ritkán kell hasz­nálnom. Hát igen, a minőség éve az 1979. A hibátlan kabátokat fel- nyalábolja, 5 átviszi a szom­szédos raktárba. Visszatérte után újabb két tucatot akaszt a fémállványra. — Naponta 200—250-et nézek át. Csaknem 10 százalékát adom vissza javítani. A soro­zatosan visszatérő hibás ka­bátokat annak az asszonynak adom, aki elrontotta. A ki­sebb hibákat itt rögtön meg­csináljuk. Látja, ennek nem stimmel az alja — huzigál­ja a kabát elejét. — De alig van eltérés, ezt vasalóval ki lehet egyengetni. Ha másfél centinél nagyobb az eltérés, akkor viszont ki kell bonta­ni, le kell hajtani belőle. Egy tsz-elnök a háztáji állatbiztosításról Bármennyire is furcsán hangzik, az állattartás gaz­daságossága, biztonsága elő­relátást, biztosítási védel­met, káráthárítást feltéte­lez. Mostanában, ha bizto­sításról beszélünk, általában a jég-, vihar-, belvíz- és tavalyi, környékünkön elő­fordult újabb elemi kár miatt — a földrengéskárok állanak központban. Jelentősebb sertésvész, il­letve tömeges állatkár az utóbbi években nem veszé­lyeztette az állatállományt, az egyéni állattartás ilyen szempontból is eredményes volt. Ha csak a szokvány el- hullási és kényszervágási káreseményeket latolgatjuk, a biztosítási védelem szinte igényként lép előtérbe, kü­lönösen, ha figyelembe vesz- szük az egy portára jutó állatszám emelkedését: je­lenleg: 50—60 sertést tarta­nak udvaronként. A sertésprogram végre­hajtása ma közügy, a tsz-ek vezetőségének meggyőződé­se, de kötelessége is a ház­táji gazdálkodás, így a ser­téstenyésztés, -hizlalás fel­karolása, támogatása, fi­gyelemmel kísérése, a tag­ság érdekeinek megvédése, képviselése. A háztáji gaz­daságban mind nagyobb ér­téket képvisel az állatállo­mány, tehát van mit félte­ni, megvédeni, nem várt káresemény negatív követ­kezményeivel számolni kell. Az elhullás, illetve a kény­szervágás káreseményére már 3 hónapos kortól van lehetőség a biztosítási vé­delemre. Sajnos a sertésbiztosítás feltételeit kevesen ismerik, és mondjuk meg őszintén ezt a területet a biztosító is elhanyagolta az utóbbi idő­ben. Pedig az érdeklődést fel kell kelteni, hiszen a gyakorlatban az igazság az, hogy a biztosítás olykor csak a káresemény bekövet­keztekor jut eszünkbe, ami­kor már legtöbbször késő. Ez esetben már csak okulni lehet. A tsz vezetőségének kü­lönösen most, hogy a szer- ződtetési funkciót is átvette az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattól — foglalkozni kell a szerződtetők biztosí­tási védelmével is, az is szervesen beletartozik a fo­lyamatos termelés gondjai­ba. A szerződők érdekében a tsz vállalja a meghitelezett biztosítási díjak levonását, átutalását. örvendetesnek tartjuk, hogy a biztosító először nyújt lehetőséget a bizosítási díjaknak, a szer­ződés teljesítésekor törté­nő kifizetéséhez. A lebonyolítás egyszerű­sítését jelenti, hogy a hely­színen, a szerződéskötéskor egyidejűleg intézik a biztosí­tási ügyeket. Az ÁB gon­doskodik az illetékes dolgo­zók betanításáról, hogy megfelelő felvilágosítást tudjanak adni az érdeklő­dőknek. Kérjük, hogy nyújt­sanak hatékonyabb segítsé­get a biztosító szakemberei. Nem várt, véletlen és elő­re ki nem számítható kár­eseménnyel még a leggondo­sabb állattartónak is szá­molnia kell. Ha csak abból I indulunk ki, hogy ■ egy 60—70 kilogrammos sertést kényszerből kell levágni, például egy 21 tagú falká­ból, már az egész falka biz­tosítási díjkiadása megtérül és a többiért további koc­kázatviselés folytán áthá­rítható a biztosítóra a kár­kockázat. A reális számítás, előrelá­tás a gondos állattartót fel­tétlen arra serkenti, hogy a kárveszélyt — amennyire le­hetséges — hárítsa át a biz­tosítóra. Persze ezért előre meghatározott díjat kell fi­zetni. Leszerződött hízóser­tés esetében ez egyedenként 100 forint. Mi a magunk részéről le­hetőséget adunk az új ser­tésbiztosítás megszervezésé­re, lebonyolítására, a meg­hitelezett biztosítás beve­zetésére. Támogatjuk az ÁB felvilágosító, szervezési munkáját az állattartók, szerződők érdekében. A húsprogram zökkenőmentes végrehajtása is ezt kívánja meg. Farkas Miklós, a békéscsabai Május 1. Mg. Tsz elnöke A következő kabátot még meg sem vizsgálta, mégis lá­tok rajta egy fehér jelzést. — A „szálszedők” tették rá. Több szem, többet lát. Jó a kollektívánk, összedolgozunk. S akkor sincs harag, ha ne- tántán visszaadom a hibás kabátot javításra. — Mire végleges formába kerül a kabát, szinte hiba­mentes az áru. A durva anvaghibát azonban nem tudjuk elkerülni. Vétlenek vagyunk. Ezeket szövetkeze­tünk dolgozói vásárolhatják meg potom pénzért. Viszont három éve nem volt „kint­ről” minőségi reklamáció. Holnap jönnek a RUMES meósai, „ellenőrizni a meóst”. Eddig még ők sem éltek mi­nőségi kifogással a készáru­nál. Közben elfogytak az áll­ványról a kék kabátok. Egy­két kivétellel mind a raktár­ba került. Csütörtökön szál­lítás. — Ha ebben a helyi­ségben elfogy a munka, be­megyek a szalagok közé. Nem árt, ha a munka köz­ben is figyelek. Amolyan gyártásközi ellenőrzés. Leveszi szemüvegét, s hoz­záfűzi: — Nincs tíz éve, hogy viselnem kell. Hét éve vagyok' meós, de azóta két­szer olyan erős szemüveget hordok. A szaktudás mellett ehhez jó szem is szükséges. Inkább én lássam meg a hi­bát, mint a vevő reklamál­jon. Kép, szöveg: Jávor Péter Szakszervezeti bizalmi a IV-es öblösüveghutában Az üveggyártó automata gép az öblösüveghuta szí­ve. Működése a termelés ütemének a meghatározója. Éppen ezért nem kevés azoknak a felelősségük, akik itt dolgoznak. Nem is köny- nyű a munkájuk, mert az izzó üvegtől átforrósodik a levegő, a gép működésétől nagy zaj keletkezik, a forró szerkezeteken pedig olajgőz képződik, s mindez napi 8 órai munkaidő alatt eléggé megviseli őket. Az Orosházi Üveggyár IV-es öblösüveghutájának automata gépén a Béke Szo­cialista Brigád 12 tagja (egy főgépész, öt gépész és hat gépkezelő dolgozik. Szak­szervezeti bizalmi Tolnai Jó­zsef, aki Szántó István gép­technológus (művezető) part­nere. Tolnai József a kettőjük közötti kapcsolatot jónak tartja: — Általában egyezik a véleményünk, ha béremelés­ről, jutalmazásról, vagy pél­dául normakarbantartásról van szó. Néha vitatkozunk ugyan, de végül is megegye­zünk. Alapjában véve azonos az érdekünk: minél jobb termelési eredményt érjünk el — állapítja meg. — Gondolja, hogy a bér- temelés, vagy a jutalmazás is kapcsolatban áll a terme­lés eredményességével? — Feltétlenül. Az igazsá­gos, a munka és magatartás szerinti elbírálás alapján történő anyagi elismerés a jó közérzet alapja. Ebben a brigádban keménykötésű emberek dolgoznak, nem tűrnék el az igazságtalansá­got. „Osztás” előtt megbe­széljük a dolgot, s tulajdon­képpen én a többség aka­ratát közvetítem. — A „kisebbség” nem sértődik meg? — Gyakorlatilag nincs „kisebbség”, mert mindig sikerül közös véleményt ki­alakítanunk. Egyébként is valamennyien törekszünk jól dolgozni, mert a brigád a munkája szerint kap pénzt. És csak az üveggyá­ri keresetünkből élünk, mert éppen elég 8 órát töl­teni a gépnél. Utána nem vállalunk valamilyen má­sodállást vagy mellékfoglal- kazást, de még kontárkodást sem. — Nem tudnak könnyíteni a munkájukon? — Az évek során szerzett tapasztalatok alapján ja­vult a helyzet. Mi magunk is újítunk, ésszerűsítünk, amit — mint szakszervezeti bizalmi — nagyon fontos­nak tartok. Okosan, fe­gyelmezetten dolgozni! — ez a lényeg, aminek egye­bek közt köszönhetjük, hogy négy év óta baleset nem fordult elő. Januárban néhányszor áramkimaradás miatt állt a munka. Mindenki türel­metlenkedett. így számol­tak: egy perc alatt 30 pezs- gős üveg készülhetne, ami­nek egyenként 5 forint az ára. A veszteség tehát per­cenként 150 forint volt. Elő­fordult, hogy egész műszak alatt csak várakoztak, köz­ben persze a kemencét fű­tötték, mert azt nem lehet kihűlni hagyni. Az áramkimaradásból (ami nem az üveggyár hibájából eredt) társadalmilag is nagy kár származott. Erről Tol­nai József így beszél: — Az igaz, hogy minket •közvetlenül a keresetünk érint. Teljesítménybér van, ha áll a munka, arra az idő­re csak az előző hónapok átlagkeresetének 80 száza­lékát kapjuk. Ez helyes is. Nem szemmérték alapján fizetnek bennünket. A ba­ráti kapcsolatok sem számí­tanak. De azért nem felejt­kezünk meg a társadalmi ér­dekről sem, amely ugyan­csak visszahat ránk. Mert minél gazdagabb az ország, annál „többet ér” a forint. De nemcsak a termeléssel kapcsolatos kérdésekkel fog­lalkozik Tolnai József. Bi­zalommal fordulnak hozzá a társai akkor is, amikor valamilyen gondjuk, bajuk van. Például Kaszaperen a belvíz miatt veszélybe ke­rült Lenti András háza is. Szivattyút kért a vállalattól, amit meg is kapott, közben azonban a vízelvezetést helyben megoldották. Családi házat épített Kunstár Pál. Szabad idejé­ben ment az egész brigád segíteni. Mint ahogy más­nak is segített. Betegség ritkán fordul elő. Ha valaki mégis táppénzes lesz, többen meglátogatják. Szükség esetén szakszerveze­ti segélyt is kap. A tanulást is fontosnak tartja Tolnai József. — Értelmes ember jobban tud dolgozni, megérti a kö­rülötte végbemenő esemé­nyek összefüggéseit és még a viselkedése is más, mint az elmaradottaknak — mondja, és sorolja: — Vala- menyien részt veszünk párt-, szakszervezeti, vagy KISZ politikai oktatásban, Tóth Antal 5 hónapos pártisko­lát végez, Kunstár Mihály gépész tanfolyamra, Kunstár Pál marxista—leninista kö­zépiskolába jár. És mind­nyájan olvasunk szakiro­dalmat, egy-egy kérdést pedig meg is beszélünk. Lényegében tehát elégedett Tolnai József. Csak azt hiányolja, hogy manapság ritka az erkölcsi elismerés. Még olyankor is elmarad, amikor kitesz magáért a brigád. Pedig igazán jól esne legalább egy jó szó mindenkinek. Pásztor Béla > ♦ ♦ ♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦' #4 Az MMG Automatikai Művek a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézettel közösen új, hordozható műszert fejlesztett ki a Diesel-motorok kipufogó gázának ellenőrzésére. Rö­videsen megkezdődik a sorozatgyártás is. A képen: egy kamion motorjának ellenőrzése (MTI-fotó — Soós Lajos felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom