Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-14 / 37. szám

1979. február 14., szeré« o Pályaválasztási feladatokról tanácskoztak a megye középfokú intézményeinek igazgatói Dombiratos ismét példát mutat Már ötödik éve, hogy a kisközségek sorában Domb­iratos a megyében az első helyen áll véradásban. Az eredményük országosan is kimagasló. Most a térítés- mentes véradómozgalom 20. évfordulója alkalmából is­mét véradásra készülnek a község lakói. Az elmúlt év­ben 322-en 113,5 liter vért adtak a megye kórházainak, hogy beteg embertársaikat segítsék a gyógyulás útján. A Vöröskereszt helyi szer­vezete és az egészségügyi dolgozók bíznak abban, hogy az idén is példát mu­tatnak a községbeliek. Az eddigi felmérések alapján 240 jelentkező vesz majd részt a február 16-án meg­tartandó véradónapon. A hagyományokhoz híven most is vacsorával vendégelik meg a résztvevőket, a Vö­röskereszt és az úttörők pe­dig műsorral kedveskednek. A zsanai gázkitörés fejle­ményeit aggódva figyeli az ország. Nemcsak a könnyen veszélyesebbre forduló hely­zet, hanem a közzétett ada­tok miatt is: igen rövid idő­szak alatt egy kisebb város teljes évi energiaszükséglete lobban el nyomtalanul. Ezt — ha közvetlenül nem is érezzük — már mindannyian megértjük. Az energia fon­tos tényező: ezért is várjuk feszülten a hősiesen küszkö­dő oltóbrigádok munkájáról a híreket. Orosházán hetek óta csak elvétve lehet meleg vízhez jutni. A „jól értesültek” a zsanai kitörést emlegetik, mások az energiatakarékos­ság sajátos változatát elem­zik, miszerint: a víznyomás tartós csökkenése az áram­takarékosság következmé­nye. Gazdátlan, kóbor infor­mációk keringenek a város­ban. .. Ami biztos: az el- szántabbak olykor az éjsza­ka közepén sikeres fürdési akciókat hajtanak végre. A háziasszonyok sóhajtozva fi­gyelik a mosnivalók egyre jobban tornyosuló halmait, és bizakodnak a szabad szombat eljövetelében. Es el­jőve szombat is — meleg víz nélkül... Nem folytatom. Csak meg­kérdezném: kik és hogyan döntenek a takarékossági ak­ciók végrehajtásáról? Miért feledkeznek meg a legele­mibb kötelezettségről: a la­kosság tájékoztatásáról? Vé­gül: mi várható a nyári hó­napokban, mikor köztudot­tan akadozik a vízellátás? (Varga Zoltán) A hagyományostól eltérő, kibővített tanácskozásra ke­rült sor tegnap délelőtt Bé­késcsabán, az ifjúsági és út­törőházban. Békés megye középfokú oktatási intézmé­nyeinek és diákotthonainak igazgatóm kívül jelen voltak a városi tanácsok és járási hivatalok művelődésügyi osztályainak vezetői is. Ugyanis az iskolák népgaz­dasági céloknak is megfelelő pályaválasztási tevékenysége nem valósítható meg teljesen városi, járási, megyei irá­nyítás nélkül. A tanácskozás részvevőit dr. Becsei József, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályvezetője köszön­tötte, majd dr. Kincses Lász­ló, a Békés megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézet igazgatója beszélt a pályára nevelés fogalmáról, jelentő­ségéről, az iskolák pályavá­lasztási feladatairól, a pá­lyaválasztási tanácsadó in­tézet munkájáról, végül pe­dig a középfokú oktatási in­tézmények és diákotthonok vezetőinek pályaválasztási tevékenységet irányító szere­péről. A pályaválasztási munka pedagógiai, pszicho­lógiai jelentősége mellett ki­emelte a népgazdasági szük­séglet meghatározó szerepét, ezen belül pedig az adott is­kolák működési területének és környékének munkaerő­utánpótlását. Ezt azonban csak az ajánlott szakmák, pályák biztos ismeretében le­het eredményes módon vé­gezni — mondotta dr. Kin­cses László. A továbbiakban kiemelte a középfokú oktatási intézmé­nyek és az általános iskolák között kialakítandó szoros együttműködés szükségessé­gét, továbbá a rendszeres in­formációcserét, a felsőfokú oktatási intézmények, vala­mint a pályaválasztási ta­nácsadó intézettel. Végeze­tül felhívta a részvevők fi­gyelmét arra, hogy az ered­mények és kudarcok elem­zéséhez jó lehetőség nyílik a tanévnyitó értekezleteken. Ezután Németh Lajos, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának középisko­lai csoportvezetője adott né­hány gyakorlati tanácsot. Pelhívta például a figyelmet arra, hogy még mindig nem megfelelő az általános és középiskolák között az együttműködés. Ugyanakkor még mindig az jellemző az iskolák pályaválasztási tevé­kenységére, hogy kampány­szerűen, a beiskolázási idő­szakra esik. Néhány rossz tapasztalat alapján felhívta az igazgatók figyelmét arra, hogy fokozott gonddal ke­zeljék az állami gondozott tanulók beiskolázását. Befe­jezésül kérte az igazgatókat, hogy tudatosítsák a tovább­tanulni szándékozó általános iskolai tanulók és szüleik körében, hogy a fakultatív, tantárgycsoportos oktatás 1979. évi bevezetésével min­denütt megszűnnek — az eddig kétségtelenül nagy vonzerőt jelentő — tagozatos gimnáziumi osztályok. A tanácskozás ezután hoz­zászólásokkal folytatódott. Ezen többek között tisztázó­dott a fellebbezési jog kér­dése is. Azok a tanulók, aki­ket nem vettek fel valame­lyik középfokú oktatási in­tézménybe, az elutasító ér­tesítés kézhezvételét követő 8 napon belül, a Békés me­gyei Tanács művelődésügyi osztályánál élhetnek felleb­bezési jogukkal. B. S. E. I SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszémi 1979.február 12-én Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 7 814 Trabant Lim. (Győr) 7 099 Trabant Llm. (Bp.) 16 533 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 24 632 Trabant Lim. Spec. (Győr) 15 785 Trabant Combi (Bo.) 4 117 Trabant Combi (Győr) 1 OB’ Wartburg de Lux. (Bp.) 15 317 Wartburg Lim. (Bp.) 12 020 Wartburg de Lux., tolótetős (Budapest 4 716 Wartburg Lim., tolótetős (Budapest) 2 614 Wartburg Tour. (Bo.) 4 232 Skoda 105 (Budaoest) 3 886 Skoda 105 (Debrecen) 121« Skoda 105 (Győr) 692 Skoda 12o L (Bp.) 4 751 Skoda 120 L (Debrecen) 1846 Skoda 123 L (Gvör) 2 483 Lada 1200 (Bp.) 98 758 Lada 1200 (Debrecen) 50 466 Lada 1300 (Bp.) 11302 Lada 1300 (Debrecen) 6 791 Lada 1500 (Budapest) 19 729 Lada Combi (Budapest) 12 834 Polski Fiat 126 (Bp.) 14 910 Dacia (Budaoest) 12 031 Polski Fiat 1500 (BP.) 13 902 Zaoorozsec (Budapest) 28112 Moszkvics (Budapest) 4 200 Lada 1600 (Budapest) 2 719 Lada 1600 (Debrecen) 991 Eredményes vadgazdálkodás Hétfőn tartotta intéző bi­zottsági ülését a Magyar Vadászok Országos Szövetsé­ge Békés megyei intéző bi­zottsága. Az ülésen a me­gyei fővadász, Szenes István érdekes beszámolót terjesz­tett elő a megye vadgazdál­kodásának és vadászatának helyzetéről. A beszámolóból kiderült, hogy megyénkben szépen fejlődött; gyarapodott a vadállomány. A túlzott, 18 ezer darabos őzlétszám a tervszerű selejtezés hatására már elérte azt a 12 ezer da­rabos felső határt, amely a szakemberek szerint ezen a területen optimális. A se­lejtezés hatására javult a minőség, és ezt a folyama­tot tovább fokozza, hogy ta­valy megváltozott a trófeás bakok vadászidénye. Békés megye mezei nyú- lakból első osztályú vadász- területnek számít. A tavalyi létszám becslésekor 123 ezer darabra tehető állo­mányt számláltak, mely na­gyon jónak mondható, fi­gyelembe véve, hogy évről évre romlanak a nyulak élőhelyadottságai. Ez a lét­szám a tervszerű gondozás segítségével volt elérhető. A nyúl nagyon fontos és nagyon jó exportcikkünk, a befogott élő nyulakért min­den évben nagy mennyiségű tőkés devizához jut a nép­gazdaság. A megyénkben található fácánok száma is alaposan megnőtt az elmúlt években. Tavalyi becslés szerint 235 ezer fácán található a va­dásztársaságok területein és ez azért is jó eredmény, mert 1974-ben fertőző beteg­ség tizedelte meg az állo­mányt. Az élő és a lőtt fá­cán a nyúlhoz hasonló, jó exportcikk, ezért érdemes komolyan és gondosan fog­lalkozni vele. Sajnos nem ilyen jó a helyzet a fogolyállomány­nál, mert az utóbbi időben erősen csökkent az állatok száma. A megváltozott kö­rülmények nem kedveznek a viszonylag kényes madár­nak, ezért a megye déli ré­széből teljesen eltűnt. Az állomány kellő számú fenn­tartása csak mesterséges keltetéssel biztosítható, erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. összefoglalva elmondható, hogy a megye vadgazdálko­dása szépen fejlődött az el­múlt évben. Bár még min­den lehetőséget nem hasz­náltak ki a vadásztársasá­gok, már eddig is szép ered­ményeket értek el, hogy a vadászat ne csak szórakoz­tató és egészséges sport le­gyen a résztvevők számára, hanem a népgazdaság ex­portmérlegét javító tevé­kenység is. L. L. A Budapesti Finomkötöttárugyár 2. számú gyáregységében évente egymillió kétszázezer gyermekruha készül. A gyár­ban ügyelnek arra, hogy lépést tartsanak a divattal. Ezért félévenként változnak a termékek. A képen: varrják a bé­biruhákat (MTI-fotó — KS) Lassú az apadás a Hármas-Körösön Folyik a küzdelem a belviz ellen Az elmúlt napokban le­hullott csapadékból szárma­zó kisebb árhullám a Fehér-, a Fekete- és a Kettős-Körö­sön levonulóban van az I. fokú árvízvédelmi készültsé­get megközelítő vízszintek­kel. Hatására az alsó folyó­szakaszokon lassú áradás kezdődött, amit elősegít a Ti­sza folyamatos áradása. Jel­lemző adat, hogy Szarvas és Csongrád vízszintkülönbsége kedden 33 centiméterre csök­kent, ami — figyelembe véve 54 kilométeres távolságukat — igen kis vízszintesést je­lent. Tegnap a Körösök és a Berettyó vízgyűjtő területé­re újabb 5—8 milliméter eső hullott. Első fokú árvízvédel­mi készültség van érvényben a Sebes-Körös alsó szaka­szán, a Berettyón, a Hármas- Körös felső szakaszán. To­vábbra is harmadfokú ké­szültséget tartanak a Hár­mas-Körös alsó szakaszán és a Hortobágy-Berettyó-csa- tomán. Kedden Békésben mintegy 19 ezer 400 hektárt borított még belvíz, melyből 6800 hektár a vetés, 4800 hektár a szántó. A csapadékos idő­járás hatására várhatóan kis­sé növekedni fog a belvízzel elöntött terület nagysága. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság tegnap 47 szi­vattyútelepet és 50 szivattyú- állást üzemeltetett, másod­percenként 117 köbméter ^vi­zet emeltek át a befogadók­ba. Az igazgatóság területén továbbra is érvényben van az első fokú belvízvédelmi ké­szültség. Helyi vízkárelhárí­tás még mindig sok helyen folyik. Nagykamaráson és Mezőberényben harmadfokú, Békéscsabán és Eleken má­sodfokú, Kondoroson, Dobo­zon, Biharugrán, Vésztőn, Kétegyházán, Békésen, Kö- röstarcsán első fokú a belvíz­védelmi készültség. Nagykamaráson a vízügyi igazgatóság szivattyúi szük­ség szerint üzemelnék. Az utóbbi napokban lényegesen javult a községben a belvíz- ‘ helyzet. Áramlás oda is, vissza is H ivatalos statisztikák és előrejelzések szerint az utóbbi években számottevően csökkent hazánkban a lakó­helyváltoztatások száma és üteme. Mostani ötéves tervünk időszakában további 25 százalékos mérséklődéssel számolhatunk. A népesség megyék közötti megoszlásában lényeges változások nem várhatók. Valószínű azonban, hogy a legnagyobb népességkibocsátó térség továbbra is az Al­föld — azon belül főként az északi rész — lesz. A beván­dorlás zöme változatlanul az ország központi területére, mindenekelőtt a főváros vonzáskörzetébe irányul. Ez a szűkszavú összegezés is kifejezésre juttatja, hogy alábbhagyott a több mint harminc éve elkezdődött, s időn­ként rendkívül erőteljes elvándorlás, városba törekvés a kis településekről. Felszabadulásunk óta egyébként akkora belső népvándorlás ment végbe Magyarországon, amelyhez fogható évszázadokra visszamenően nem zajlott le. Ele­gendő utalnunk, vagy emlékeznünk az iparosítás fejleszté­sének, s vele egyidejűleg a mezőgazdaság szocialista, szö­vetkezeti átszervezésének éveire. S arra, hogy később, a mezőgazdaság gépesítése, általános korszerűsítése és ugyan­akkor a vidéki ipartelepítés, az átfogó területfejlesztés kö­vetkezményeként százezrek, ha nem milliók változtattak foglalkozást, munka- és lakóhelyet. Nincs az a statisztika, amelyik pontosan ki tudná mutatni, hány ember, család költözött a legutóbbi három évtized folyamán vidékről Bu­dapestre, más városokba, ipari központokba, vagy — ha többre nem volt lehetősége — legalább a főváros közvet­len közelébe. Amíg — a régi világ örökségeként — óriási, leírhatatlanul nagy különbségek voltak a város és a falu, s kiváltképpen a tanyavilág között, addig teljesen érthető volt a városba törekvés. Ezt követelte meg egyebek között az a gyors fej­lődés is, amely azelőtt sohasem tapasztalt mértékű, arányú munkaerő-szükségletet teremtett régi és új városainkban, iparvidékeinken. Áramlottak is oda az emberek, tömegesen. Csakhogy elérkezett az az idő, amikor a városok és az ipari központok nehezen, vagy csak nagyon lassan voltak képesek elfogadhatóan, elviselhetően kielégíteni a városla­kók és a városlakókká vált vidékiek gyorsan megnőtt igé­nyeit. Űj gondok keletkeztek a lakáshelyzetben csakúgy, mint az áruellátásban, a közlekedésben, a szolgáltatásokban, s a szociális és a kulturális ellátottságban. Divattá váltak a magas, több emeletes lakóházak, s jó ideje már, hogy minden valamire való, városi jellegű település szégyennek tartja, ha nincs minél több korszerűnek, jövőt hordozónak vélt lakónegyede. Várossá nyilvánított településeink száma hamarosan eléri a százat. Ámde közülük soknak csak a papírosa van meg a rangról, s hosszú évek, ha nem évtize­dek kellenek igazi várossá válásához. Tanúi lehetünk annak, hogy mind több városlakó igyek­szik telekhez jutni, ott hétvégi-, vagy lakóházat építeni. S ez nem valamiféle mániákus megszállottságból fakad, hanem jórészt abból, hogy az álmok-álma, a budapesti, vagy egyéb nagyvárosi életkörülmények, nem bizonyultak annyira esz­ményinek, amennyit és amit vártak tőlük. Tehát egész né­pünk, társadalmunk, s életünk minősége szempontjából nem kizárólag a nálunk megismert városiasodási folyamat to­vábbfolytatása jelenti az egyetlen megoldást. S hozzátehet­jük, hogy minden bizonnyal a legjobbat sem. Tiszteletet és elismerést érdemlő vívmányaink közé tar­tozik, hogy ma már szinte minden falu benne van a jónak mondható, és ígéretesen fejlődő tömegközlekedési hálózat­ban. A régihez képest óriásit fejlődött a legtöbb község áruellátása, vendéglátóipari és másféle szolgáltatása. Ro­hamosan — bár az igényekhez viszonyítva nem eléggé gyor­san — nőtt vidéken is a személygépkocsik száma. Fogya­tékosságokkal terhelten ugyan, de szembetűnően gyara­podtak a kulturálódás, a közművelődés lehetőségei. Köze­lebb került a falu a városhoz azáltal is, hogy termelőszö­vetkezeti és más forrású támogatással, közreműködéssel egyrészt igen sokan jutnak el budapesti és más városokban levő színházakba, másrészt jeles színészek lépnek fel gya­korta a községekben, falvakban is. Mindennek fontos szerepe van abban, hogy ma már aránytalanul kevesebben kívánkoznak a faluból a város­ba. S elgondolkoztató a még nem általános, de észrevehető, ér az előbbivel ellentétes folyamat, a visszaáramlás. Itt az ideje, hogy nagyon alaposan és évtizedekre előretekintve fontoljuk meg, mi a teendő, ha a mai fiatalok és a követ­kező nemzedékek éltkörülményeit minél jobbá, minél ked­vezőbbé akarjuk tenni. Az-e, hogy mindenáron a már meg­levő és ezután kialakuló városok mostani irányzatú fejlesz­tését szorgalmazzuk, vagy elképzelhető más, az ország és népessége szempontjából előnyösebb megoldás is? Aligha tévednek, akik azt vallják, hogy lehetséges a jelenlegitől eltérő és célravezető gyakorlat. Hazánk települési adottságai, s a már véghez vitt vidéki ipartelepítés jelenlevő következményei ezután is elképzel­hetetlenné teszik az ingázás megszüntetését. Mérsékelni per­sze lehet, de olyan világ sohasem lesz, amikor mindenki­nek ott van a munkahelye, ahol lakik. Hosszabb-rövid^bb távolságra sok-sok embernek kell eljárnia a gyárba, mező- gazdasági nagyüzemi telepre, vagy máshová, ahová foglal­kozása köti. Nem szorul bizonyításra az sem, hogy Buda­pest és a többi város nem bővíthető korlátlanul. Éppen elég gonddal küszködnek a nagy városok már ma is. Egyéb­ként is: mi értelme volna annak, hogy az eddig faluról el­járt emberek későbben, városi lakosokként legyenek kény­telenek ugyanannyit- ingázni, mint manapság, csak éppen az eddigivel ellentétes irányba induljanak hajnalonként, Tucatnyi megfontolni való van az elmondottakon kívül is. A végeredmény mindéképpen az, hogy a leghelyesebb, ha távlatilag valamennyi jövős községben, településen igyek­szünk gyorsabban javítani a vezetékes vízellátást, a csa­tornázást, általában a közművesítést, s hasonlóképpen a különféle szolgáltatásokat. Ez természetesen azt is jelenti, hogy egy-egy kiválasztott város fejlesztésére nem vonnak ei anyagi erőket a többi településtől. S nem térhetünk ki annak a felismerése elől sem, hogy több emeletes lakóházak és középületek nélkül is lehet igen jó emberi körülmények között élni, egészséges szellemű közösségeket kialakítani. N agy vándorlás volt oda — a városokba —, s megkez­dődött vissza a — kisebb településekre —, amelye­ket nem is olyan régen gondolatban, vagy nyilatko­zatokban is meglehetősen sokan halálra ítéltek. Ma már mindenki előtt világos lehet, hogy tévedtek. Gulyás Pál Gáz...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom