Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-13 / 36. szám

1979. február 13., kedd Mi újság a vasutas kultúrotthonban? Gyermekszínház '79 A megelevenedett magyar népmese A sokféle szakköri fog­lalkozás közül legutóbb a kézimunkázok kezdtek tevé­kenykedni. November eleje óta minden szerdán délután vasutasnők, vasutas felesé­gek, nyugdíjasok, és a kör­nyező területről néhány asz- szony — tizenöt-húsz tag — jön össze, hogy szorgalmas és ügyes öltögetés közben hasznos szórakozással tölt­se az időt. Először eredeti mezőségi mintákkal ismer­kedtek, majd a békési mo­tívumokra került sor a bé­késcsabai 2-es iskola tanára, Mehelka Mária vezetésével. Az általa készített mintada­rabot mindenki maga is megcsinálja, aztán terítő, párna, falvédő, függöny hímzése készül, aszerint, kinek mire van szüksége a lakás díszítéséhez. Egy-egy szép motívum ruhára, blúz­ra is fölkerül. A szakköri munkát és a jó ízű beszélge­téseket még tartalmasabbá teszik: a közeljövőben or­vosi, kozmetikai, háztartá­si és divatról szóló előadáso­kat is hallgathatnak kézi- munkázás közben. Az ősszel indult angol nyelvtanfolyam, és az esz­perantó baráti kör sikerrel végzi a nyelvoktatást. Űj ab­ban, mivel igény merült föl és megfelelő oktató is ren­Békésesabán is rendeztek már országos amatőrfilm­szemlét, Gyulán rendszeres esemény az Alföldi amatőr­filmszemle, de ezeken a ta­lálkozókon alig-alig szere­pelték eddig Békés megyei­ek. Az amatőrfilmes-mozga- lom fellendítésére gondolt a megyei művelődési központ, amikor felnőttnevelési stú­diójában amatőrfilmes klu­bot alakít. Mondják, hogy néhány esztendő múlva a videotech­nika, a képmagnózás olyan hétköznapi eszköz lesz, mint manapság az amatőr filmesek felszerelése. Egyelőre még kevés helyen található az a videotechnika, amelyet a fel­nőttnevelési stúdió most az amatőrfilmesek rendelkezé­sére bocsát. Filmfelvevővel, Dr* György Júlia könyve először 1961-ben jelent meg, s a hatvanas években még két újabb kiadást' ért meg. Aztán hosszabb szünet után 1977-ben újból szétkapkod­ták, úgy hogy egy évre rá ismét szükségessé vált az ol­vasók kezébe adni. A téma valóban indokolttá teszi a sikert, amelyhez a feldolgo­zás módja is jelentősen hoz­zájárult. Egyik előszavában a szerző azt mondja, erede­tileg a pedagógus pályára készülők számára írta, de később nevelési tanácsadás közben többször hallotta a szülőktől, milyen kár, hogy előbb nem ismerték ezeket a kérdéseket. Így jónak látták a nagyközönséghez is eljut­tatni. Jócskán eltelt az idő az első kiadás óta, s bár a ne­velési problémák hasonlóak maradtak, az élet sok min­denben változott, így némi kiegészítésre szorult az ere­deti anyag. De mi is ez a nagy érdeklődést kiváltott mű? Szakkönyv vagy nép­szerű ismeretter j esztés ? Mindkettő együtt. És olyan nevelési kalauz, amely való­ban nélkülözhetetlen isme­reteket tartalmaz, hogy a nehezen nevelhető, sőt el­rontott gyermek élete a he­lyes vágányra terelődjön, és ami legalább ilyen fontos: ne is jusson kritikus álla­potba. A szülők és pedagó­gusok felelőssége óriási; egyetlen gyermek sem ok nélkül rossz, amit köznyel­ven ennek nevezünk, az már delkezésre áll, egy Szovjet­unióban végzett vasúti mér­nök személyében — orosz nyelvtanfolyamot szervez­nek. Modern, fülhallgatós sztereó berendezés és írás­vetítő könnyíti a tanulást. És a kultúrotthon még egy nagy segítséget nyújt a hall­gatóknak: az orosz, angol és francia nyelvleckéket a meglevő hanglemezekről bárki felveheti magnóra magának, hogy otthon is gyakorolhasson. A legutóbbi nagy rendez­vény a hagyományos - vas-- utas pótszilveszter volt 6-án este, -hogy azok is szórakoz­hassanak, akik az év utolsó napját szolgálatban töltöt­ték. A mulatságon a Körös Hotelba szerződött Treff Combo zenekar adott mű­sort, valamint a Jókai Szín­ház két művésze. Két napra rá, 8-án a Filharmóniával közösen szervezett zongora­estet tartottak, külföldi ven­dégművész — a csehszlovák Dagmar Baloghova — fel­léptével. Február végén pe­dig a fiatalok érdeklődését elégítik ki egy nagy disco- rendezvénnyel, melyen a ta­valy ugyanitt nagy sikert aratott Dévényi Tibor le­mezlovas áll a közönség módszertani tanácsokkal a moziüzemi vállalat is támo­gatja az alakuló kísérleti műhelyt. Hetenként egy al­kalommal találkoznak majd a klub tagjai, vezetőjük So­mogyi Márton orosházi ama­tőrfilmes lesz. A foglalkozá­sokon filmeket néznek, ele­meznek, országos hírű szak­emberek filmesztétikai, módszertani előadásait hall­gatják meg, s készülnek al­kotásaikkal a különböző filmszemlékre. Az amatőrfil­mes klub feladata lesz majd a jövőben az is, hogy tanfo­lyamokat indítson a kezdő filmesek tanítására. A filmklub alakuló fog­lalkozása február 14-én, szerdán este 7 órakor lesz Békéscsabán, a művelődési központ klubházában. következmény, melyet a túr datlanság, közömbösség, nemtörődömség vagy meg nem értés okozott. S ezt te­tézni lehet még azzal, ha a nevelési hibát nem ismeri fel, vagy maga előtt is tit­kolja valaki. A könyv részletesen tár­gyalja egészen kicsi kortól azokat az eseteket, amik ki­váltják a félelmet, , dacot, agresszivitást, csavargást és még számos dolgot, amelyek egészen az idegbetegségig vezethetnek. A szerző szá­mos példán mutatja be, hogy a szeretethiány okozza a legtöbb sérülést és magatar­tástorzulást. Semmire sem vágyik úgy a gyermek és semmire sincs akkora szük­sége, mint a szeretetre és biztonságra. S ha ezt nem kapja meg, vagy nem a he­lyes formában, lassan kezel­hetetlenné és beteggé válik. Sokszor jó akaratból is szár­mazhat hiba: túlkényeztetés- ből, esetleg pedagógiai fél­reértésből. Ez utóbbihoz tar­tozik az a téves nézet, hogv verés nélkül nincs nevelés; az a szemlélet, hogy valaki­től mégiscsak félni kell a gyermeknek. E régmúltban gyökerező hibás felfogásról bebizonyítja, hogy nemcsak helytelen és káros, de tel­jesen hiábavaló is. A könyvet gyakorló szülők és pedagógusokon kívül haszonnal forgathatják a gyermeket váró fiatal háza­sok is, hogy iól felkészülje­nek a nevelés nem könnvő munkájára. V. M. Most, amikor eggyel keves- bedett a bemutatásra ke­rülő gyermekdarabok száma — a már megszokott négy háromra csökkent —, külö­nösen nagy esemény a gyer­mekszínházi premier és ért­hető várakozás előzi meg. Ebben az évadban a kis kö­zönség egy kivételével fel­nőtteknek írt színműveken próbált szórakozni, de in­kább csak maga a színház­ba járás élményét kapták meg. Ezt is igen élvezik, hát még azt, ha igazán hozzájuk szól a produkció, mint most Köves József: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj című mesejátékának előadása. A népmeséi elemek fel­használásával írt mű: a há­rom fiú kalandjának történe­te egyetlen lány kezéért. A fiúk és persze a lány is szegények, mint a templom egere, de jók, ügyesek, ki­tartók és pénz nélkül is bol­dogok. Minden akadállyal szembeszállnak, hogy majd a végén Annuska válasszon közülük. Itt azonban nem sárkánnyal és boszorkánnyal kell megküzdeniük, hanem a gazdag Bíróné gonosz és gátlástalan cselszövésével. Mert — mit is akarhatna ez a boszorkányhelyettesítő per- szóna mást, mint a saját bu­gyuta fiának megszerezni a lányt. Méghozzá — ha már lúd, legyen kövér — úgy, hogy a legények jól kiérde­melt bérét, a terülj asztal­kát és az aranyat tüsszentő szamarat is elorozhassa. Battonyán, a Martos Fló­ra Középiskolás Leánykol­légiumnak az idén 63 lakó­ja van. Ritka eset a kollé­giumok életében, hogy nincs „telt ház”. Battonyán 11 kö­zépiskolás diáklányt tudná­nak még fogadni a régi, fa­lusi földbirtokos kúriában működő kollégiumban. Az épület kívülről bármily tet­szetős is, rossz állapota miatt egyre több gondot okoz. A fő- és melléképületek vize­sek, egészségtelenek. Mi­előbb nagyobb összegű épü­letfelújításra lenne szük­ség. A kollégium berende­zését azonban néhány éve sikerült kicserélni. Korszerű bútorok, modern klubszoba, gazdag szabadpolcos könyv­tár, s minden hálóban rá­dió, lemezjátszó áll a kollé­gisták rendelkezésére. A battonyai középiskolás leánydiákotthon nyerte el elsőként megyénkben, 1960- ban a Szocialista kollégium címet. A cím kötelez. A ne­gyedik éve folyó, kollégiu­mok közötti megyei verseny­ben eddig minden esztendő­ben szép eredménnyel vé­geztek a battonyai kollégis­ta lányok. Kétszer ezüst-, egyszer pedig aranyoklevél­lel ismerték el jó közösségi munkájukat. De hát — szerencsére — azért mese a mese, hogy ez ne sikerülhessen, győzzön a jó — jelen esetben a legki­sebb fiú jól megszolgált fur- kós csodabotja által. A darab végig mulattató jelenetek jól egymásba si­muló láncolata, huncut hu­morral, énekkel, tánccal és ami talán a legfontosabb: sok jó szereppel. Nem agyon­írva, hanem rengeteg lehe­tőséget nyújtva a színészi já­téknak és a rendezői ötletek­nek. S egyik sem maradt kihasználatlanul. Lovas Edit elemében volt, rendezése nemcsak pergő, kacagtató, de minden ízében jól felépített, kidolgozott. Még a koreográ­fiája is, mert a mozgás, a mozdulatok olyan kifejező sorozatát nyújtja, hogy he­lyenként balett hatású a já­ték, szinte szó nélkül ért­hető. Jól élt a figurák ko­mikus, mókás vonásainak ki­aknázásé v-l. Egyetlen hiba­ként a gépi zene alkalma­zását lehet felróni; a darab stílusában komponált zene — Balázs Árpád szerzeménye, Baravr- Ferenc kedves ver­seivel — sokkal jobban il­lett volna zenekari megszó­laltatásban a játék hangula­tához. Min1 minden mesében, já- tékleh< .őség szempontjából a jókat megszemélyesítők hát­rányban vannak a rosszak­kal, kevésbé színes alakok. Mégis a három legény eb­ben a darabban külön-külön határozott jellem. Legszíne­A leánykollégium 7 tagú diáktanácsát éppen a na­pokban választották újra. A negyedikes diákok helyére elsősök, másodikosok ke­rültek. Nagy feladat áll előttük, hiszen régi hagyo­mány már, hogy minden közösséget érintő kérdésben nemcsak kikérik, de meg is fogadják tanácsukat. A kollégium leginkább kulturális tevékenységével vívta ki a nagyközség elis­merését. S ebben az igaz­gatónőnek, Mudrity György- nének nagy szerepe van. A kollégium irodalmi színpada hat éve mutatja be rendsze­resen a nagyközség ünnep­ségein műsorait. De sikere­sen működik az újjászerve­ződött néptánc-, kézimunka­szakkör, és nagy elismerést szereztek a kamarakórus tagjai is. A kollégium hét kis közössége évente meg­emlékezik a kollégium és a kis közösségek névadóiról, tartalmas irodalmi-politi­kai műsor-összeállításokkal. A tanulmányi munkában azonban akad még javítani való. Különösen a reál tár­gyak okoznak gondot a lá­nyoknak. A jó személyi fel­tételekkel ellátott kollé­sebb Csupaháj, s Nagyidai István ki is használja a szerep adta lehetőségeket bumfordi bájjal. Nyakigláb komoly nyalkaságát hangsú­lyozza Kerekes Péter, Málé­száj kedves, bánatos és áll­hatatos szerelmét pedig Kár­páti Tibor teszi vonzóvá. Kovács Lajos az öregember naiv huncutságát teljes ter­mészetességgel formálja bű­bájossá. Mihály bácsi, a le­gények apja Marosi Károly személyében az egyszerű, be­csületes szegényember hű képe, s Mézes Violetta a ked­ves, szép Anna jóságát és okosságát is érezteti. Az el­lentáborból Balogh Béla Kocsmárosa hihetően kap­giumban éppen ezért fordí­tanak nagy figyelmet • a diáktanács által irányított szaktárgyi korrepetálási rendszerre. A jobb eredmé­nyek elérésére ösztönöz a szabad szilenciumos rend­szer is, amelynek élvezői ál­talában az új könyvtárat ve­szik igénybe. A kollégiumban jó lehető­ség nyílik a sportolásra is. Különösen a kézilabdát, a kosarazást és a sakkot ked­velik a lányok. Az idén a Battonyai Asztalosipari Szö­vetkezet KlSZ-alapszerve- zetében jó támogatóra lel­tek. Az alapszervezet tagiai szakipari munkákkal segí­tik a kollégiumot, a lányok rupkcjicf 7 p]r»r>c;7i0i'v<a-7of Vili­turális életében nyújtanak segítséget. Javult a kap­csolat a kollégium, a gim­názium és a szakközépiskola között. Közös megbeszélé­sek nyújtanak biztosítékot arra, hogy az iskola és a kollégium programjai kö­zött nincsenek átfedések. A leánykollégium az idén nagy ünnepség előtt áll. Áp­rilisban rendezik meg a diákotthon fennállásának 25 éves jubileumi ünnepségét. B. S. E. KÉP­ERNYŐ A hét Volt a magyar televíziózás történetében egy olyan kor­szak, amikor az egyik műsor hosszú időn át világszínvona­lon tájékoztatta a nézőket földünk legaktuálisabb ese­ményeiről. E műsor munka­társai, kameráikkal mindig ott voltak a közvéleményt leginkább érdeklő történések sodrában, s valami csodála­tos képességük folytán bebo- csájtást nyertek a világpoli­tika legőrzöttebb vegykony­háiba is, szóra tudták bírni azokat a személyiségeket, akikkel a nézők is szívesen megismerkedtek volna. Azok­ban az időkben a vasárnap estéken mindig a televízióké­szülékem elé láncolt a kí­váncsiság, hiszen a Hét című műsort a világért sem akar­tam elmulasztani. Igaz, a megszokott időpontban, azo­nos címmel manapság is su­gározzák a műsort, de senki se gondolja, hogy a mostani Hét kiállná az össze­hasonlítást régi önmagá­val. Megalapozatlannak tű­nő vélemény lenne, ha azt mondanám, hogy ebben a műsorban eleinte csak hé­be-hóba jelentkeztek, de ké­sőbb mindinkább átvették a főszerepet az érdektelen ri­portok, a fontoskodó mellé­beszélések, a kép- és szó- dagasztás. Sajnos, az utóbbi időben már annyira meg­romlott a véleményem erről a vasárnapi esti televíziós óráról, hogy ebben az idő­pontban gyakorta inkább más elfoglaltságot keresek, vagy csak félszemmel figye­lek a képernyőre. Legutóbb viszont teljes figyelemmel néztem a Hét adását, és mi­vel két ragyogó riport is mű­sorra került, joggal éledt bennem a nosztalgia a régi, színvonalas adások után. Megkérdezhetnék, miért éppen akkor beszélek egy műsorban való csalódásom­ról, amikor végre jó alkal­mam lenne az újra meg­csillanó erényeit elismerni? Válasz helyett hadd idézzem televíziósaink kipirult arcú lelkesedését, azt az érzékel­hető izgalmat, amellyel ma­guk is tűzbe jöttek attól, hogy két jó riportot sugároz­hatnak, pedig sokmillió né­zőtársammal együtt tanú­síthatom: volt idő, amikor a Hét műsorában az oly külö­nös eseménynek számító — s a szokatlanság miatt már műszaki galibákat is keltő — friss színvonal otthonos volt. Először a zsanai gázkitörés megrendszabályozásának drámájában lettünk tanúk, emberközelségből ismerked­hettünk az elemek harcában győzedelmeskedő hősökkel. (Jaj de kár, hogy egykor nagyon megkoptak a „munka hőseit” dicsérő jelzők, .pedig aki az égbetörő lángoszlopot megzabolázó bátrak arcát lát­ta. ismét elgondolkozhat a hétköznapi hőstettekről.) Később vártuk, egyre csak vártuk a másik megígért „csemegét”, a valóban világ- szenzációt jelentő kambod­zsai filmbeszámolót. És amíg a frissiben hozott anyagot a televíziós stúdiókban előké­szítették, képet alkothattunk, mekkora fejetlenséget okoz­hat egy rendkívüli esemény az olyan alkotócsoportokban, amelyeknek tulajdonképpen az lenne a dolguk, hogy fel­készüljenek a rendkívüli ese­ményre. Minden elismerésem a műsorvezető Sugár And­rásnak szól, aki csaknem tíz percen át szóval tartotta a nézőket, amíg a háttérben a „lázas” munka folyt. A kí­nosan hosszú üresjáratok után, végül mégis levetített nagyszerű riport láttán pedig azt kívántam, hogy milyen jó lenne, ha televíziósaink is­mét „hozzászoknának” a friss, színvonalas tájékozta­táshoz. (Andódy) rendelkezesere. Amatőr filmklub Ötödik kiadás A „nehezen nevelhető" gyermek Eredmények és gondok zsi; Gálfy László Bírójából pedig a papucsférj remény- vesztéttsége árad, iróniával párosulva. Mártonka, a fia Rudas István, akinek szava, arca, keze-lába csupa komi­kum, a tedd ide, tedd oda, csekélyke eszű legényke élet­re keltésében. Felkai Eszter jól tudja, hogy a Bíróné itt a mesék mindenkori boszorká­nya, de ő a szokottnál ár­nyaltabbá teszi. Dölyfös gaz­dag, hazug, pénzéhes, csel­szövő, fiáért küzdő fáradha­tatlan anya és a gyenge fér­jet megvető erős asszony. A magyar népmesék han­gulatát árasztó jelmezeket Rimanóczy Ivonne, a nagyon szép és praktikus díszletet pedig Csinády István Jászai- díjas tervezte. Vass Márta \ bajkeverő — ám sok vidámságot okozó — Bíró család: Rudas István, Felkai Eszter és Gálfy László Fotó: Demény Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom