Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

1979. január 3., szerda U KMP tiszteletére A KMP tiszteletére két­fordulós vetélkedőt rende­zett a Volán 8. számú Vál­lalata. A szellemi verseny kérdéseit a vállalat havonta megjelenő Híradója közölte. Tizenegy brigád 170 tagja vetélkedett. Az összesítés során kialakult eredmény: 1. a szarvasi Ifjúság munka­brigád, 2. a Mező Imre mun­kabrigád és 3. a Törzsgárda aranykoszorús szocialista brigád. Az első három helye­zett pénzjutalomban része­sült, míg a 4-6. helyet elért brigádtagok értékes könyv- jutalmat kaptak. A vállalat pártvezetősége valamennyi részvevőnek díszoklevelet adományozott. Kossuth könyvek Kubáról Az elmúlt két évtizedben 31 könyvet adtak ki Ma­gyarországon kubai szerzők tollából — 205 000-ret meg­haladó példányban, s több kötetet jelentet meg könyv­kiadásunk a kubai forrada­lom győzelmének 20. évfor­dulója alkalmából. A Kossuth Könyvkiadó műhelyéből 1978-ban két, Kubával foglalkozó kötet és egy kubai szerző alkotása jutott el a magyar olvasók­hoz. Kerekes György, a nép­szerű „Mit kell tudni” soro­zatban közreadott kötetében összefoglalta a Karib-tengeri szigetországról a legfonto­Gyulán másfél évvel ezelőtt költöztek a fogtechnikusok a jól felszerelt, új székházba. Húsz szakember mintegy két és fél millió forint értékű fogpótlást készített tavaly. Készül­tek kivehető és rögzített kivitelben, de egyre többet készí­tenek a legkorszerűbből, az egybeöntött rögzített pótlásból. Legnagyobb megrendelőik a megyei kórház és a városi ren­delőintézet. De ezenkívül dolgoznak szinte a megye vala­mennyi fogorvosának Fotó: Béla Ottó sabb információkat. Benkő Judit „Latin-Amerilka kultu­rális fejlődése” címmel írt tanulmányt. Babilon, eljött a te ítéleted! címmel került a könyvesboltokba Lisandro Ote.ro, a mai kubai irodalom egyik kiváló képviselőjének műve. Ebben a zsarnokság elleni harcokban az antiim- perialista háborúnak állít emléket, s a múlt forradalmi hagyományaiba ágyazva szól a hétesztendős küzdelemről, amelyet Kuba hős fiai és lányai vívtak a Batista-dik- tatúra ellen. A jubileum alkalmából íródott, s az év első felében hagyja el a nyomdát Kere­kes Györgynek „A kubai for­radalom története” című ta­nulmánya. A Kossuth Könyvkiadó 1962-ben adott ki először összeállítást Fidel Castrónak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kárának beszédeiből, írásai­ból. „Beszédek és beszélgeté­sek” címmel jelenik meg ez évben az a kötet, amely 1962-től napjainkig terjedően ad válogatást Fidel Castro beszédeiből. A kötet az 1978. július 26-án elhangzott be­széddel zárul. A szépirodalmi művek so­rában a napokban kerül a könyvesboltokba Alejo Car- pentier új kötete „Eltűnt nyomok” címmel. Regényé­nek főhőse arra keresi a választ: menekülhetünk-e korunkból? A Magvető Ki­adó jóvoltából a tervek sze­rint még egy Carpentier-kö- tet is megjelenik, „Értekezés a módszertelenségről” cím­mel. Ez egy képzeletbeli dél-amerikai diktátorról szól, akinek uralma és bukása kí­sérhető végig la könyv lap­jain. A szépirodalomból és do­kumentumókból ötvöződött Robert Merle Moncada című műve, amely a kubai for­radalomnak állít emléket. Nagyobb tiszteletet a munkának! Megint elmúlt egy év. Lesöpörtük az ünnepi asztalt, a karácsonyfák törött szárnyú madarakként hevernek a kukák körül. Elmostuk a pezsgőspoharakat, s alig em­lékezünk a trombiták hangjára, a konfettik puha hul­lására. Kitárjuk az ajtót, ablakot, friss levegőre szom­jazva. Az üzemi konyha üstjeiben korhelyleves fő és az üzletek ajtaján megjelentek a feliratok: „Elnézést ké­rünk: leltározunk!” Igen, eljött a számvetések ideje. Mit és hogyan tet­tünk az elmúlt évben? El­gondolkozunk néhány pilla­natig: mit is jelent az, hogy boldog új évet? Mi a bol­dogság? Mert a szilveszteri nagy nekibuzdulások idején megfogadtuk: úi életet kez­dünk, jobban odafigyelünk a munkánkra, embertársaink­ra. Most már tudjuk, a vi­lág nem a nagy szavaktól megy előre. Hétköznapokra, munkával terhes órákra van szükség, hogy életünket szeb­bé varázsoljuk. Módfelett egyszerű ez: gépet indítani, darura ülni, követ robbanta­ni, bányába indulni, jószá­got gondozni, pult mögé áll­ni, aktákat lapozni. Megta­lálni az örömet dolgainkban, minden kudarc, nehézség el­lenére. Legyen erőnk újra­kezdeni, ha elfáradunk, ami­kor úgy érezzük: talán nem is érdemes lelkesedni. Nem érdemes? Nézzük csak meg a számokat, ada­tokat. A tartozik, követel rublikáit vizsgálva bíztatjuk magunkat: van még tenniva­lónk. Kedvet, életerőt adnak az eredmények. Megyénkben tavaly 15 százalékkal többet ruháztunk be, mint 1977-ben. Két év átlagában viszont 24 százalékos fejlődést értünk el. A tanácsok egyetlen esz­tendőben 620 millió forint értékű fejlesztést valósítot­tak meg, s a tervezett 1271 célcsoportos lakás 97 száza­léka felépült. Az ipari beru­házások 2,3 milliárd forintot emésztettek fel. Olyan léte­sítmények készültek el, mint az évente 550 ezer sertést, Dietmar Eisold: flz építőművészet mint a humanista eszmék kifejtűje Csak a legritkább esetben érnek el építészeti alkotások akkora népszerűséget, hogy tervezőjük nevével összefo­nódva fogalmakká válnak. Közéjük tartozik a Semper- opera és a Semper-galéria. A ma is használatos és figye­lemre méltó elnevezés Gott­fried Sempernek, annak az építésznek és elméleti szak­embernek a művészi teljesít­ményét fémjelzi, akit Kari Friedrich Schinkellel együtt a XIX. század legjelentősebb építőművészeiként tartha­tunk számon. Semper 1803. november 29- én született Hamburgban. Tervrajzai, épületei a polgá­ri eszméket tükrözik, s ezek példaképeit az antik világ demokratikus architektúrájá­ban vélték felfedezni. Az ókort utánzó és a Wickél- mann-teórián alapuló klasz- szicista felfogásokkal ellen­tétben Semper kísérletet tett arra, hogy a fiatal polgárság erősödő demokratikus öntu­datát olyan nyelven fejezze ki, amelyik nemcsak a rene­szánsz művészet formavilágá­val mutat lényegi rokonsá­got. A társadalom és az építé­szet közötti összefüggés ma­terialista értelmezése alap­vetően meghatározta Semper elméletét —• a forradalma­kat, valamint az új „politi­kai és szociális elveket” s stílusfejlődés hajtóerejének tartotta. Korának olyan épü­letein, mint a színház, a múzeum, a tanácsháza, a börze és hasonlók — meg­próbálta architektónikusan értzékeltetni a polgárság de­mokratikus eszméit. Időköz­ben számos városépítészeti egységről készült terve is megvalósult. Ennek legko­rábbi példái a drezdai Zwin­ger és az Elba-part között létesítendő, s a polgárság kulturális céljait szolgáló fórumépülettel kapcsolato­sak, amelyre 1835—1846-ig négy tervet dolgozott ki. A szász-udvar által kikénysze- rített Zwinger-szerződés — képtárépítés ürügyén — a fórumtervet zátonyra futtat­ta. Ennek ellenére a még ma is létező térforma — ahol a Semper-opera és a Semper-galéria a barokk stílusú Hofkirchével és a reneszánsz kastéllyal egy iz­galmas egységet 'alkot — Semper városépítészeti el­képzeléseibe enged bepillan­tani. A drezdai Művészeti Aka­démián az építészet profesz- szora és az építésziskola ve­zetője volt, amikor 1849-ben munkássága hirtelen félbe­szakadt. A forradalomban való részvétele miatt — Ri­chard Wagnerhez hasonlóan 25—30 ezer szarvasmarhát feldolgozó Gyulai Húskombi­nát, vagy a Békéscsabai Konzervgyár 800 vagonos tésztaüzeme. Megkezdődött a Csepel Autó szeghalmi gyár­egységének 210 milliós re­konstrukciója. Mutatószá­mok, összehasonlító statisz­tikák, tonnáK, kilométerek özöne vesz körül bennünket. Állítólag senki sem szereti a számokat. Mondják: unalma­sak, szárazak. Mégis felkap­juk a fejünket, ha azt hall­juk: szűkebb hazánkban 1978Jban 57,5 ezer dolgozót foglalkoztatott az ipar, em­berek százai váltak munkás­sá. Miért ne lennénk büsz­kék arra, hogy termékeink 28 százalékát exportáljuk. És a mezőgazdaság? Min­denki tudja: sikeres voó az óév. Búzából átlagosan több mint 44, kukoricából 60 má­zsa termett hektáronként. A cukorrépára sem lehet pa­nasz: a cukorkihozatal elérte a 15 százalékot. Fejlődött az állattenyésztés, nőtt a koca- állomány. Persze, mindezek nem azt jelentik, hogy mesz- szire kerültünk a gondoktól. Itt már olyasmiről is szó van, ami nemcsak abszolút számokkal, indexekkel mér­hető. Hányszor dörmögtünk év közben: mondhatjuk mi, hogy jobban kell dolgozni: a pontos, lelkiismeretes tevé­kenység az ország boldogu­lásának az alapja. Hányán eleresztették a fülük mellett, s olykor tanúi lehettünk an­nak: a munkátlanság, a fe­lületesség arat babérokat. Ilyenkor megkérdezzük: va­jon megtettün'k-e mindent azért, hogy érdemes legyen jól dolgozni? Lehet-e tervez­ni az emberséget, a jó akara­tot, a jó ügyek iránti fogé­konyságot? Amikor leltárt készítünk, ezek a tényezők nem kerülnek fel a képzélet- beli „kutyanyelvekre”. A mérlegkészítésnél rendsze­Az 1838—1841-ig épült drezdai Semper-opera leégett, és 1871—1878 között Gottfried Semper tervei alapján eredeti állapotában helyreállították. Most folytatják a II. világhábo­rúban elpusztult opera újjáépítési munkálatait (Fotó: ND/archív felvétel) — neki is el kellett mene­külnie Szászországból. Éle­tének következő állomását Párizs, majd 1851-től Lon­don jelentette, ahol az első világkiállítás épületein dol­gozva mindenekelőtt elméleti kérdésekkel foglalkozott. A stílus című munlkája 1860—1863-ban jelent meg, s az építőművész praktikus gondolkodásmódját tükröző esztétikai nézeteit tartalmaz­ta. Ezek 'az akkor ismert va­lamennyi kultúrkorszak for­maképző elemeiről tájékoz­tattak és kölcsönhatásukban mutatták be az anyagot, a szerkezetet és az emberek gyakorlati és elméleti ér­telemben vett szükségleteit. Semper tervei alapján 1871-ig épületek egész sora létesült, közöttük a Rio de Janeiro-i színház (1858), a zürichi politechnikum és egyetem (1860—1864), vala­mint a winterthuri tanácshá­za (1867—1869). A kapitalizmus előretörő fejlődése hatással volt Sem­per késői alkotására, és megnőtt a „jövő kozmopoli­ta építészetével” összefüggő eszmék jelentősége. Ebben a szellemben dolgozik 1869-től a bécsi körút tervein, a XIX. század nagyszerűen kigondolt térszerkezetén, amely teljes egészében azonban mégsem valósulhatott meg. Köztársaságunkban úgy is tisztelegnek e nagy építész előtt, hogy alkotásait jelen­leg is gondozzák. A II. vi­lágháborúban súlyosan meg­rongálódott Semper-galéria restaurálása 1960-ban befeje­ződött, és a Semper-opera most folyó helyreállítási munkálatai után ez a tér Gottfried Semper alkotóere­jét ismét eredeti szépségében fogja bizonyítani. (Neues Deutschland) Fordította: Bukovinszky István rint elfelejtkezünk önma­gunkkal szembe nézni. Ap­rólékosan, részleteiben meg­vizsgálni lelkiismeretünket: mivel vagyunk adósak kör­nyezetünknek. Itt nem lehet a statisztikát szépíteni, ro­vatokat felcserélni. A tükör objektiven visszaadja voná­sainkat, persze, ha belené­zünk. Hiába zengjük a mun­ka himnuszát, ha egy-egy munkahelyen tíz, száz ember rosszul dolgozik, fél vállról intézi az ügyeket, flegmán szolgál ki, becsapja a vendé­get, elspórolja a cementet. Értelmetlenség a munka öröméről zengedezni ott, ahol látni: mindenféle ügyes­kedéssel többre jutnak, mint akik becsületesen teljesítik a feladatukat. Aztán, ha ítél­kezésre kerül a sor, azt mondják: látjátok, mindenki így cselekszik. Pedig nem így van. Az emberek néhány százaléká­ról, tizedéről van szó, csak­hogy a látszat néha csal. En­nek ellenére igazuk van azoknak, akik az 1979-es esz­tendőtől a munka nagyobb tiszteletét, szigorúbb fegyel­met követelnek. Az egyik üzemi lap beköszöntőjében a főmérnök arról ír, hogy az új év alapjait az elbúcsúz­tatott esztendő sikeres telje­sítésével teremtették meg. Általában jónak értékelhető az óév, de részleteiben ko­rántsem lehetnek elégedet­tek. Ne legyen ez ünnepron­tás, hiszen közös akarattal, nagyobb figyelemmel úrrá tudnak lenni a nehézsége­ken. Ha a gondokat elhall­gatják, nem ismeri minden vállalati dolgozó, aligha tud­ják azt felszámolni. A felismerésig tehát már nagyon sok helyen eljutot­tak. Rádöbbentek arra, hogy a tervszámok, százalékok mögött emberek vannak. A tessék-lássék munka, a roha­nás az idővel, az átgondolat­lan vállalkozások megbosz- szúlják magukat. Bizonyára azzal is számolnak: túl kell lépni a felismerésen, eljött a végrehajtás ideje. Tudják: a jó akaratnak, a türelemnek is van határa. Ez kell hogy lebegjen vezetők és beosz­tottak szeme előtt, míg meg­húzzák a leltárösszesítők al­ján a piros vonalat. Seres Sándor Mezökovácsházától Makkoshátig Újabb vízművekkel gyarapodott a megye A vízműépítés, csatornázás különösen fontos helyet fog­lal el a megye fejlesztési tervében. Igaz, ezen beruhá­zások nagy része érdekelt­ségi alapon, a helyi tanácsok pénzéből valósul meg. Nem kevésszer azonban se­gíti a megyei tanács, az Or­szágos Vízügyi Hivatal, a KÖVIZIG és a megyei víz- és csatornamű vállalat. Valójában nagy feladattal kell megküzdenie az utóbbi vállalatnak, hiszen szűkebb hazánk közműveinek kivite­lezéséért csaknem kizárólag ők felelnek. Nézzük meg: mit sikerült elérni 1978-ban? Először is szembetűnő, hogy az állóeszköz-állomány mint­egy 190 millió forinttal nőtt és eléri az 1,4 milliárd fo­rintot. A megye 50 települé­sén üzemeltetnek kisebb-na- gyobb vízmüvet, ami azt je­lenti, hogy 270 ezer lakos­nak, sok ipari üzemnek és intézménynek szolgáltatnak jó minőségű ivóvizet. Jelen­tősen emelkedett a csator­nával ellátott lakások szá­ma. A 11 városban és köz­ségben 35 ezren élvezik en­nek a szolgáltatásnak az elő­nyeit. Az elmúlt évben újabb vízművekkel gyarapo­dott a megye. Befejezték a mezőkovácsházi, a végegy­házi, a sarkadi, a gyomai, a mezőhegyesi, a télekgeren- dási és a megyeszékhely vízellátását javító makkos- háti vízmű építését. Az • 1978-as esztendő ered­ményei azt bizonyítják: az V. ötéves terv céljai helye­sek voltak, az elképzelések eddig valóra váltak. Ennék figyelembevételével folytat­ják a munkát 1979-ben. El­sődleges törekvésük a szol­gáltatás színvonalának az emelése. Mire lesz szükség az új évben? Mindenekelőtt javítani kell a diszpécser- szolgálatot, folytatni a kuta­tófúrásokat, tökéletesíteni a gázmentesítési eljárásokat, csökkenteni a hálózati vesz­teséget. A gazdálkodás haté­konysága megköveteli a be­ruházások, a munkahelyek szervezettebb, pontosabb elő­készítését, a határidő lerö­vidítését. Ugyanakkor csök­kenteni kell a szükséges épí­tés, a fenntartás területén a veszteségidőket, szélesíteni a teljesítménybérben dolgo­zók körét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom